Hétvégi nagyüzem

Merész gondolat részemről gasztro bejegyzéseket eszközölni a blogomban, csupán háziasszonyka szinten főzök-sütök - nem úgy, mint Max, akitől ínycsiklandóan finom recepteket tanulhatunk http://www.maxkonyhaja.blogspot.com/, vagy Pannicica, akit méltán nevez Maxunk szerzőtársnak, de említhetnék mindenkit a híres-nevezetes Morzsika csapatból :-)

Üresedik a mélyhűtő, érik a cseresznye, a zöldborsó is meglepett egy vödörkényi terméssel, hétvégére vártuk apósom és két unokahúgom, beindult hát a nagyüzem.

Ebédre hagymaleves és kolozsvári rakott káposzta készült, mindkettő kímélő módon.

A rakott káposztát elfelejtettem "dokumentálni", a hagymalevesnél csak a megvágott-reszelt zöldséget fényképeztem , a kész "műről" nincs kép. Hiába, látszik kezdő vagyok a főzzünk-és-fotózzuk-is terén.

Hagymaleves: egy szál srépát almareszelőn lereszelek, fél-negyedbe vágok és vékonyra karikázok 5-6 fej hagymát, felaprítok 4-5 gerezd duci fokhagymát. Kanálnyi olivaolajon megfuttatom a hagymát, rá a srépa majd a fokhagyma. Mikor a hagyma üveges, megszórom kb 2 ek-nyi graham liszttel, összekeverem, pici húslevet öntök alá, csomómentesre keverem (habverő), hozzáadok kb 1-1,2 l húslevet, fűszerezem (só, bors), kis lángon, félrebillentett fedő alatt főzöm. Időnként megkeverem, ha kell, feltöltöm, mindig picivel többel, mint ami elfőtt. A végén kb bő 2 l levesem lett. Mikor a hagyma szinte teljesen szétfőtt, egy kis levessel és kb 1 dl tejjel elkeverek egy nagy kk mustárt és ezt is hozzáadom a leveshez. Só-borsó mellett csipetnyi bazsalikommal és borsikafűvel ízesítem. Tálaláskor reszelt parmezánt szórok a tetejére.

Kolozsvári rakott káposzta. Böngészés közben olvastam eredeti receptjét, miszerint a jó savanyú káposztát forró disznózsírban forgatják meg, ugyanígy az apróra vágott (úgy tűnt, nem darálták a húst akkoriban) húst is, a rizs helyett kölest is ajánlanak, a rétegek közé vékonyra szelt szalonnát pakoltak, majd jó vastag házitejföllel nyakonöntötve tették a sütőbe. Háááát, mifelénk icike-picikét másképp készül :-)

Darált disznóhusit kevéske olajon megfuttatok, fehéredésig pirítom, fűszerezem (só, bors, és !egy leheletnyi őrölt fahéj! nem érzik a fahéj íze, de nagyon finom aromát ad a húsnak). Közben hideg vízbe beáztatom az apróra vágott savanyú káposztát, kb 5 percet hagyom, majd jól kicsavarom és egy másik edénybe rakom, amiben szintén forrósítok kevéske olajat. A káposztát két fakanállal szoktam kevergetni, így könnyebben visszaszálasodik (csavarás után helyes kis, maroknyi aprókáposzta gömböckék lesznek). Amíg a hús és a káposzta pirul, párolódik, harmadik edénybe, picurka forró olajon rizset futtatok, 1:3 arányban vízzel felöntöm, beledobok egy leveskockát, hozzáadok egy kk-nyi citromlevet és 4-5 tekerésnyi őrölt borst, kis lángon, csak az elején párszor megkeverve, készre főzöm. Margarinnal kikenek egy tepsit/tűzálló edényt (csak én szoktam ezeket jénai tálnak hívni?), a sütőt kb 180 fokra (légkeveréses) előmelegítem. Összekeverem a húst a rizzsel, rétegezem: káposzta, rizses hús, fele-fele arányban elkevert kefír-tejföl, káposzta, rizses hús, stb, a tetejére káposzta és kefír-tejföllel meglocsolom. Nagyjából 15 percet sütöm fedő alatt, aztán még 10-et fedő nélkül. Mi úgy szeretjük, ha sok káposzta, kevesebb rizs-husi van benne.

Itt az arányokat nem tudom, általában "érzésből" főzök. A sütiknél, illetve bonyolultnak hangzó vagy első alkalommal készülő főtt ételeknél szoktam méricskélni.

A Morzsa2 partin :-), a finomságos sütik mellett, juhtúrós puliszka is készült. Akkor nem említettem, hogy kukoricagrízből süti is készíthető. Mi nemes egyszerűséggel málénak hívjuk, bár ebben a változatban, nemcsak kukoricaliszt, de fehérliszt (illetve keverve teljes kiőrlésűvel) is van.

Szupergyorsan elkészül, méricskének egy bögre kell hozzá, az enyém 2 dl, ebből egy kis tepsi süti lesz. Mint minden málé, ez is morzsolódik. Bögre tej vagy hideg kefír mellé uzsonnára, vacsorára nagyon finom.

Málé, ezúttal gyümölcsösen

1,5 cs kukoricadara, 1,5 cs liszt (ebből 1 cs graham, 0,5 cs fehér), 1 cs olaj, 1,5 cs tej, 1 cs cukor, 2 tojás, 1 citrom héja (ha nincs, elhagyható, de megfelel pár szemcsényi citromsó is), 1 csom sütőpor, fél csipetnyi só.

Minden hozzávalót beleborítunk egy keverőtálba , kézi mixerrel jól összedolgozzuk, sütőpapíros tepsibe öntjük. A szombati változat sárgabarackkal és cseresznyével készült , vasárnap csak cseresznyével, ill egyharmada üresen, mert Manó sütiben sem eszi a cseresznyét. A gyümölcsöt megszórom pici liszttel és a tepsiben várakozó tésztára rendezem. Előmelegített sütőbe teszem (légkev. 175 fok) kb 5 percre, utánna lassú tűzön (légkev. 150 fok) szurkapróbáig (tű) sütöm, kb 25 perc.

A nagyüzem részeként készült még són sült csirke, ezt Max-től tanultam. Kevés előkészületet igényel, nagyon finom, és számomra fontos, jól fagyasztható.

Csirkecombokat megmosom, papírtörlővel letörlöm, fokhagymával megtűzdelem (a bőrt felemelem, alá tűzdelem a husiba a fokhagymát, megszórom őrölt borssal) mindkét oldalt, bőrrel lefele teszem a tepsibe, másfél-két ujjnyi vastagon szórt sóra, alufóliával jól betakarom, kb 200 fokra melegített sütőbe teszem 1 órára, utánna alufólia le, combokat megfordítom, bőrrel felfele nagyjából 20 percet sütöm és ha a bőrt is szeretnénk (vagy vendégeknek is készítem), akkor még pár percet grillezem, hogy szép pirosra süljön a bőrice. Én a són szoktam hagyni a combokat úgy 10 percet, utánna szedem ki a tepsiből. Persze, erről sem készült fénykép, de Max oldalán megtekinthető az eredeti változat. A sült csirkecombikat kicsontoztam, lebőröztem - Lizi kutya finomat fog vacsorázni ma -, fagyasztós tasakokba adagoltam, irány a mélyhűtő. Alkalomadtán salátával, főzelékkel, spenóttal nagyszerű ebéd lesz.

Mivel a kiskertben már lassan kamaszkorúak a saláták, kikapdostam őket és készült saláta leves, illetve amit nem használtam fel azonnal, blansíroztam és irány a mélyhűtő. Levesnek, főzeléknek, vagy zöldséglevesbe levesbetétnek szoktam elhasználni a fagyasztott salátát.

Saláta leves:

1 srépát, 1 petrezselyemet hosszában kettévágok és vékonyra (fél)karikázok, 3-4 gerezd fokhagyma felaprítok, 5-6 maréknyi salátlevelet vékony laskára (csíkra) vágok. Kanálkányi forró olivaolajon megfuttatom a srépát, petrezselymet, hozzáadom a fokhagymát, majd a salátát, kevergetem, oda ne kapjon. Mikor a saláta összeesik (lényeges térfogatbeli változáson megy át és a színe is megváltozik) húslével felöntöm (ha nincs, víz + leveskocka), nem túl hígra, fűszerezem (só, bors), ha felfőtt, teszek bele kevéske rizset (a rizset nem kell előre főzni vagy forró olajon megfuttatni), félrebillentett fedő alatt kis tűzön főzöm. Kb 1 bő ek-nyi graham lisztet kefírrel elkeverek, merek hozzá egy kevéske forró levest, majd az egészet hozzákeverem a leveshez, csipetnyi kakukkfüvet teszek hozzá. Kevergetve elfőzöm a habját, ha kell, utánna fűszerezem . Saláta laskára vágva, blansír előtt és ugyanaz a mennyiség blansírozva .

A saláta leves után krumplipaprikás a mai és holnapi menü.

Krumplipaprikás - paprikás krumpli. Mikor először említettem a páromnak, hogy szép újkrumplit vadásztam és krumplipaprikást tervezek főzni belőle, megkérdezte, mi lesz mellé. Ezt kicsit furcsállottam, mert nálunk a krumplipaprikás önmagában főétel, de hát sebaj, jó konyhatündér is holtáig tanul, így hát megegyeztünk, hogy párizsi csirkemellet sütök. A meglepetés ebédkor volt ... ugyanis párom számára a krumplipaprikás és a paprikás krumpli egy és ugyanazon eledel (héjában főtt krumpli megtörve és jól összedolgozva sok-sok hagymás-pirospaprikás szafttal), míg én úgy tanultam, a krumplipaprikás egy hosszú lére eresztett, hígan habart, kevésbé tejfölös paprikás - husi helyett újkrumplival (a paprikás krumpli pedig, ahogy a párom is ismeri) ...

Vasárnap krumplipaprikás főtt.

4-5 fej hagymát és 5-6 gerezd fokhagymát apróra vágok, kevéske forró olajon megüvegesítem, megszórom pirospaprikával, gyorsan elkeverem és azonmód felöntöm kevéske vízzel. Rotyogtatom és mindig csak kevéske vizet teszek hozzá, hogy jó szaftos legyen (ne bő lében főtt hagyma). Közben az újburgonyát (krumpli, pityóka, kolompér, stb) megtisztítom (rövid szőrű körömkefével szoktam, bevallom, nem a legkedvesebb konyha foglalatosságom), félbe majd vékony csíkokra vágom. Mikor elégségesnek ítélem a hagymás-pirospaprikás szaft mennyiségét, hozzáadom a krumplit, összeforgatom, felöntöm, hogy a lé épppen ellepje. Fedő alatt, lassú tűzön főzöm, nem fakanállal, hanem lapáttal és óvatosan kevergetem néha, lehetőség szerint minnél kevésbé törjem össze a fövő krumplit. Graham liszt-kefírből (lehet fehérliszt+tej vagy liszt+tejföl, liszt+víz) és egy kevéske vízből vékony habarást készítek, felhúzom a tüzet, hogy rotyogjon mindenütt a készülő paprikás, beleöntöm a habarást és rázva-óvatosan kevergetve elkeverem. Sok apróra vágott petrezselyemzöldet teszek hozzá, ha kell utánna ízesítem (só, bors), pár percet rotyogtatom még.

A krumplipaprikással egyidőben készült, a són sült csirkéhez hasonlóan a fagyasztót hízlalandó, srépás-gombás csirkecomb.

4 fej hagymát, 3 gerezd fokhagymát apróra vágok, alig vmennyi forró olajon megüvegesítek, hozzáteszek egy, almareszelőn lereszelt srépát, megfuttatom a srépával is, hozzáteszem a gombát (ha pici fejek, egyben hagyom, ha nagyobb, félve-negyedbe vágom), együtt párolom-pirítom, míg a gomba leve elpárolog, pirospaprika, elkeverem, apránként kevéske vízzel szószósítom. Két, lebőrözött, félbevágott csirkecombit tettem bele, és csak azután öntöttem fel kevéske húslével, hogy a combik szépen kifehéredtek. Fedő alatt, kevés lével, időnként megkeverve és pici lével felöntve készre főzöm a husit. Szintén vékony, graham liszt+kevés kefír+víz habarással sűrítem. Fűszerek só, bors, kakukkfű .

Szoktam pirospaprika nélkül is készíteni, minden ugyanaz, csak a pirospaprikás részt kihagyom. Vasárnap vhogy "piros" nap volt, így lett a málé fele is cseresznyés .