Manó pillanatok

Hármasban itthon, játszunk, beszélgetünk.

"Utánna kellene néznünk, hova tudnánk elvinni Manót lovagolni" - mondja a párom, és beleegyező-kérdő tekintetemet látva magyarázni kezd. "Azt mondják, nagyon sok területen segít, fejleszt. Az egészséges gyerekeknél is. Koordinációt, empátiát, még a matematikai gondolkodást is fejleszti".

Manó felfigyel a legó garázsból "hova megy?" kérdi. "Lovagolni megyünk. Manó lovagol." válaszoljuk kórusban a párommal. Manó felpattant, határozottan, apró talpacskáin sietősen az előszobába megy, a cipősszekrényből előveszi a "kiti cippő"-t és leül a lépcső alsó fokára. Párommal persze sejtjük a készülődés okát, kacagást visszafojtva kérdezzük "Hova méssz, Manó?" "Manó megy jovagojni. Most."

Dolgozni. Munka van. Ezek varázsszavak. Szinte bármire rámondjuk ezt vagy azt dolgozni kell, ez vagy az a munka van, Manó önfeledten és boldogan veti bele magát. "Baba do. Mukka van." Legyen az játék elpakolás, ruhák begyömködése vagy éppen kiráncigálása a mosógépből, papírgombóc főzés, fűnyírás, legóból "hatajma tojony", esetleg "pajkojó" építése vagy gyomlálás ... lényeg, hogy "baba do, mukka van" :-) Ha nagyon belemelegszik, kis lénye teljesen átadja magát a dolgozásnak, a munkának, belefeledkezik, kétszázötvenhatodszorra is nekiveselkedik, hogy megmozdítsa a nagy fűnyírót, mert "baba do, mukka van".

Uborkát szedtünk. Anya hajlong az uborkaföldön (5-7 tő), a mezsgyén egy nagy zsák várakozik üresen, Manó segít: a leszedett uborkát egyesével-kettessével berakja a zsákba, közben a segítés és dolgozás örömétől kipirultan, büszkén mondja "baba do, baba segít, ubi bepatol". Később, ugyanezt az ubimennyiséget, kb 4-5 kg, egyesével hurcolja a zsákból a konyhába, bedobja a mosogatóba, az ide-oda rohangálástól, a feladat fontosságától már-már a föld felett szalad apró talpacskáin "baba bedobb, ubit, baba segít".

Fürdés. Pancsolás a zöld babakádban. Egy lila és egy narancsszínű műanyag lapátkával meri, szűri, viszi a vizet. "Jija japát nem kell, anya evesz" azaz vegyem el és tegyem a mosdókagyló szélére, ahol a többi fürdős játék várakozik. Mert nem hagyunk ám csak úgy úszkálni a kádban egy lila lapátot, ha többet nem játszunk vele. Nem ám, félre kell tenni, a többi játék mellé. :-)

A narancsszínű lapátba próbálja begyömöszölni a lábacskáját. Bal kezében a lapátka. Jobb kezével megfogja térdben behajtott jobb lábát boka magasságban és emeli a lapáthoz. Pár kísérlet, nem illik a lába a lapátba, végre sikerül. Arcocskája diadalittas, mutatja a narancsszínű lapáttal megkoronázott jobb lábfejét "gumikettyű" :-)

Mesélek, az Iciripiciri mesét. Ezt Manó nagyon szereti. Én is. Igaz, mikor tizenkettedszerre mondom, kicsit már kuszák a sorok, de megvan az iciripiciri házacska, kismacska is, az iciripiciri tököcske és az ökröcskék is. Manó egyszercsak határozottan maga mellé mutat és azt mondja "ide jön!". "Kicsoda jöjjön ide, Manókám?" kérdem kissé zavarodottan. "Ökjöcske. Ide jön!" - és mutatja maga mellett a helyet. Na anya, most légy okos gondoltam, és szépen elmagyaráztam, hogy amilyen iciripicirik, olyan messze élnek az ökröcskék és mire megteszik azt a nagyon hosszú utat az iciripiciri lábacskáikon, bizony sok időbe telik, hogy ideérjenek. Manó komolyan rámnéz, fontolgatja a hallottakat, majd mosolygós szemekkel válaszol: "Ide jön! Ökjöcske. Holnap."