Oldalak

2008. aug. 28.

Egyből kettőt - vinette

Mit tesz az emberlánya, ha volt olyan szerencsés, hogy szabadsága alatt válogatva és jó áron vadászott 10 kg vinettét?
Először is, megpróbálja sérülés mentesen hazaszállítani. Aztán okosan-óvatosan beügyeskedni a hűtőszekrény alsó polcára, ugyanis további hat nap szabadságát a Balaton partján kívánja eltölteni, s nem vinette eltevéssel.
A feketés-lila tojásgyümölcsök kitűnően viselték az utazást és a hűtőszekrényben való ücsörgés sem zaklatta fel őket túlságosan, így vakációnkról hazatérve nekiálltam az elkészítésüknek. A 10 kg-ból bőven futotta egy ebédre és eltevésre is maradt elegendő.

Töltött vinette

hozzávalók:
1 nagyobb vinette
nagyjából 40 dkg darált hús, én fele disznó-fele marha husit szoktam használni
1 fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 paprika
3-4 paradicsom
sajt (lehet egy nehezebb, füstöltet választani, vagy egy könnyebb, félzsírosat, lényeg, reszelni lehessen)
fűszerek (só, bors, fahéj, szerecsendió, bazsalikom)
olaj

A vinettét megmosom, szárát levágom, hosszában elfelezem, húsát kicsit bevagdosom, megszórom kevés sóval, 20 percre pihenni hagyom. Ezalatt a hagymát apróra vágom, pici olajon megfuttatom, hozzáadom a darált husit és kevergetve lepirítom, fűszerezem só, bors, bazsalikom, reszelt szerecsendió és egészen picurka, mondhatni leheletnyi fahéj! A fahéj később nem érződik sem ízben, sem illatban, de a darált husinak kellemesen pikáns, finom ízt ad. Mehet bele a kockára vágott paprika és az átnyomott fokhagyma, jól átforgatom, pirítom, hozzáadom a hámozott, kockázott paradicsomot (aki akarja a magjait is kiveheti). Jól összeforgatom, a paradicsomtól most picit szószós, de semmiképpen nem tocsogós. Ha kell, utánna fűszerezem.

A vinettét leöblítem, letörlöm, húsát késsel-kanállal kivájom, úgy, hogy nagyjából egy-másfél ujjnyi maradjon a héjon. A "csónakokat" belsejével lefele olajjal hajszálnyit kikent tepsibe teszem és 20 percre forró sütőbe tolom.
Vinette csónakok sütésre készen, mellette a nagyobb kupac a kivájt, felaprított vinette hús, kisebb halomban a kockázott paprika és két gerezd fokhagyma várnak a sorsukra.

A kivett vinette húst apróra vágom és a husihoz keverem, egy-két percet a tűzön hagyom. Kiveszem a két fél vinettét a sütőből, megfordítom, megtöltöm a husis-zöldséges töltelékkel, tetejére reszelt sajtot teszek és további 15-20 percre visszateszem a sütőbe.


Tálalás előtt nem feltétlenül kell lehúzni a héját, de ha valaki úgy szeretné, egy mozdulattal, könnyen lehúzható a töltött vinette "bőre".
A kész töltött vinettét sajnos nem tudom dokumentálni, ugyanis olyan éhesek voltunk vasárnap délben, hogy a szépen kitálalt finomságot pillanatok alatt eltüntettük.

Vinette eltevés télire, mélyhűtve

Amíg a töltött vinette a sütőben pirult, a többit megmostam, villával megszúrkáltam és egy alufóliával kibélelt nagy tepsire sorakoztattam, egyszerre csak öt darab fért a tepsibe, így három fordulóban sütöttem.


A sütőt 240 fokra (légkev) kapcsoltam, betettem a sütnivalót és nagyjából egy órára magára hagytam. Hatvan perc múlva kivettem a tepsit, a szépen megsült vinettéket konyhakesztyűvel (nagyon forró!) egy edénybe emeltem és a teraszra tettem hűlni. Mehet a következő adag a sütőbe.


Légkeveréses lerben egyszerre két adag is süthető, azaz két nagy tepsi is belefér, sajna a mi kis háztartásunkban jelenleg csak ekkora méretű tepsire futja. (Igaz is, ha tudja valaki, hol lehet nagyméretű gáztepsit vadászni, kérem szépen szóljon. Előre is köszönöm :-)

A kihűlt vinettéket megpucoltam (nem tettem sem zacskóba, se víz alá nem kellett tartani, mindössze lefedtem, amíg hűltek). Ez (a pucolás), sk tapasztalatom szerint, úgy a legkönnyebb, ha a pucolni kívánt egyedet szárától fogva függőlegesen tartom a tál fölött, egy éles késsel a szár alatt megkezdem a héját és szépen lehúzom. Azért kell tál fölött tartani, mert a héj alatt meglapuló, sütés-hűlés során keletkezett lé nagyon tud ám maszatolni és szinte feltörölhetetlen.

A megpucolt vinettéket egy kissé ferdére állított lapítóra fektettem, hogy a maradék fölösleges levük elfollyon.
Nem, ez itt nem az Alien filmek egyik vérszomjas statisztája, így néz ki a sült, hámozott, éppen lecsöpögtetésre kiterített vinette.

Következő lépésként kézimixerrel, adagonként összeturmixoltam , majd zacskókba adagolva lezártam, feliratoztam (mert ugye jó, ha az ember gyereke több hónap múlva is könnyen beazonosítja mi is lapul a mélyhűtőben) és szép sorban irány a mélyhűtő.


Télen, tavasszal előkapok egy tasakot (30-40 dkg-akat tettem el), kb másfél óra alatt szépen kienged, és máris kavarhatok egy finom vinette krémet.

Vinette krém

Ez az étel hasonló a lecsóhoz, mármint ami az elkészítését illeti, ugyanis ahány ház, annyiféle képpen készítik, szeretik.

Mi így szoktuk: alap a megsült, hámozott, pépesített vinette, kb 40 dgk (nagy a család :-), ehhez jön egy pici fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, majonéz, só, bors, citromlé, mustár.
Tojássárga-olajból majonézt keverek (vagy leemelem a hűtőszekrény polcáról a boltit), a reszelő legkisebb fokát használva belereszelek egy kis fej hagymát, belenyomok egy filigránabb gerezd fokhagymát, hozzáteszem a vinette "pürét". Jól összedolgozom, ízesítem (só, bors, mustár), pici citromlével savanyítom. Ha van rá idő, 1-2 órára hűtőbe teszem, így még jobban összeérnek az ízek.

És így is szoktuk: alap a megsült, hámozott, pépesített vinette, egy pici fej hagyma, gerezd fokhagyma, olaj, só, bors, mustár.
Eljárás u.a., mint a majonézes változatnál, csupán most nem teszek hozzá majonézt, de egy kis olajjal keverem ki a vinette pépet és a többi alkotó elemet.

És ahogyan még ettem: olajjal kikeverve, benne apróra vágott feta sajttal, paradicsom és paprika kockával; olajjal kikeverve, apróra vágott olajbogyóval; feta sajttal és paradicsomkockákkal dúsítva, illetve a két utolsót majonézes változatban is.




Jó étvágyat!


Szószedett:
vinette - padlizsán
tojásgyümölcs - padlizsán
ler - sütő
lapító - vágódeszka

2008. aug. 27.

Ékszeres ládika - Inaktelke



1270-ben Inukteluke, 1345-ben Inoktelleke, 1357-ben villa Inaktelke, 1452-ben Inaktheleke néven jelentkezik az oklevelekben. 1531-ben papját említik, tehát temploma is van. A középkori templom korán elpusztul, mert a XVII. században csak fatemplom áll. A ma álló református templomot kőből építik 1867–1868-ban, a régi fatemplom és harangláb helyén. Tornya 21 méter magas, két harangja közül az egyik 1813-ban, a másik - Mátyás király emlékére - 1493-ban készült. A templom orgonáját 1891-ben Kelemen István építette Kézdivásárhelyen. Faragott Úrasztala körösfői mesterek munkáját dícséri (1935). A templom további különlegességei a XV. századi keresztelőkút és 1568-as kehely. A falu középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. Inaktelke, a gyönyörű fekvésű falucska, más kalotaszegi falvakhoz képest, igen gazdag népi építészeti emlékekben. Sok az öreg, pávás kalotaszegi stílusban épült ház, melyeket napjainkban főleg hollandok vásárolnak meg és újítanak fel, szerencsére meghagyva a házak és porták eredeti formáját. A Nádas menti falvak házainak szinte mindegyikében megtalálható a "tiszta szoba", melyben a család nőtagjainak hozománya - cifra vetett ágy, üvegezett almárium, pad, asztal, székek, ládák, szőttesek stb. - találhatók. Aki szeretne megnézni egy ilyen szobát, bátran szóljon egy helybélinek, mert nagyon szívesen megmutatják féltve őrzött kincseiket. A bútorok festése, díszitése egyedi és jellegzetes, kék vagy fehér alapon dús virágmintákkal. A település külön érdekessége, hogy teljes lakossága református magyar. A faluban tájház is működik. (Forrás: Léstyán Ferenc - Megszentelt kövek; Erdélyi turizmus)

Inaktelki porták, házak



Rálátás a templomra



Emléktábla a templom falán



A templom és a torony



A templom ablakai és ajtaja a jellegzetes inaktelki színekben, fehér és a világoskék egy nagyon szép árnyalata



Templombelső, a méltán híres kazettás mennyezet, a szószék korona és az orgona





Fények játéka a templom ablakán



Tiszteletem és elismerésem a harangozóknak, akik naponta többször is megjárják ezeket a rémísztően meredek lépcsőket



Az inaktelki harangok


Csodaszép kilátás a templomtoronyból



Ez a jellegzetes, dúsan festett, díszített szekrény háziasszonyunk házát ékesíti



Mintha csak visszaköszönne az inaktelki virágos díszítés ebben a színpompás előkertben, mely házigazdáink háza táját díszíti

2008. aug. 26.

Egy osztálynapló margójára - Osztálytalálkozó 2008

Ígéret szép szó, így most, ígéretemhez híven, igyekszem beszámolni egy rendhagyó osztálytalálkozóról.

Anno, alig pár évvel ezelőtt :-), 1989-ben ballagott egy vidám csapat az akkori Természettudományi Líceumból, Kolozsváron. Az évek alatt sokan sokfele jutottunk, voltak-vannak, akik tartották-tartják a kapcsolatot, s vannak (mint jómagam), akik sajnos teljesen elszakadtak a régi osztálytársaktól.

Szerencsére a mindenhova eljutó internet segítségével sikerült összeverbuválni az egykori végzős osztályt, dióhéjban megtudni ezt-azt egymásról s mesélni kicsit magunkról. GABI volt az első, aki merészen feldobta a magas labdát: az osztálytalálkozó ötletét. Sokan lelkesen bólogattunk, s elkezdődött a szervezés. A fő szervező Gabi volt, őt illeti köszönet és dícséret, hogy az időközben felmerült, lelkesedést lohasztó akadályok ellenére is töretlen kitartással dolgozott a kitűzött célért: 19 éves osztálytalálkozó 2008 augusztus 16-án. Mint általában, mikor nagyobb csapat összehívásáról van szó, sokféle ötlet repkedett, itt legyen, ott legyen, ilyen legyen, olyan legyen, végül - mindannyiunk örömére - GYÖNGYI kész tervvel lepett meg bennünket: ő és élete párja, az inaktelki református lelkipásztor, osztályfőnöki óra után szívesen látják az egész osztályt, helyszín Inaktelke.
Többszöri létszám és némi tervmódosítás után, végre elérkezett a várva várt nap, augusztus 16, szombat.

Gyülekeztünk az iskola előtt - amit időközben Természettudományi Líceumról Liceul Teoretic Onisifor Ghibu névre kereszteltek át.



Legnagyobb sajnálatunkra az osztályfőnöki óra elmaradt, Bara néni - Bara Magda egykori osztályfőnökünk - más elfoglaltsága miatt. Reménykedtünk, hogy legalább az egykori osztálytermünket megnézhetjük, de ez a kívánságunk sem teljesült, ugyanis az iskola épületét felújítják, mindenütt vödrök, állványok, óriási felfordulás az épületen belül és kívül is, és a portás nem találta az osztályterem kulcsát. Sebaj, kérésünkre előkerítette az osztálynaplót, amit nagy vidámsággal és némi nosztálgiával kevert melankóliával böngésztünk át.



Csoportkép az iskola előtt. Meg kell jegyeznem, alig hajszálnyit különbözünk végzős önmagunktól, "csupán" bölcsebbek, érettebbek és szebbek lettünk :-)


Az iskola elől kiscsapatunk, Gyöngyi vezetésével, elindult.
(elnézést, a képet este készítettem, ráadásul picit bemozdult)

Inaktelkén csodálatos környezet fogadott bennünket, szép és tiszta kis falu, nagyon szép portákkal, sok-sok gyönyörű virággal. (A faluról és a templomról külön bejegyzésben írok majd.)
Csomagok kirakodása, ismerkedés a környezettel és egy kis terefere után Jánosi Lóránt tiszteletes úr a templomba invitált mindannyiunkat.
Gyülekezünk, az osztályfőnöki óra helyett, rendhagyó istentiszteletre



Jánosi tiszteletes úr rövid, de nagyon szép istentisztelettel készült, melynek üzenete: törekedjünk arra, hogy mi magunk tiszta szívvel éljünk és ezt a hitet, a tiszta szivet, adjuk tovább gyermekeinknek is.

Az istentisztelet után röpke órára még a templomban maradtunk és a jelenlevők címszavakban, dióhéjba sűrítve elmeséltük merre jártunk, mit éltünk meg és át a ballagás óta. Réka felolvasta Bara néni levelét, aki, bár nem tudott eljönni, nem feledkezett meg rólunk - hogyan is tehette volna, mi voltunk a legkedvesebb, legaranyosabb, leg... osztálya! :-)

A beszélgetés ezután a szépen feldíszített könyvtár teremben folytatódott


Minden megfáradt, éhes utazó erről álmodozik, finomságoktól roskadozó, szépen terített asztal, kedves, szívélyes házigazdák

S mert a találkozástól, utazástól és egyéb izgalmaktól mindannyian megéheztünk, a vidám nosztalgiázás, "... és arra emlékszel ..." beszélgetések immár fehér asztal mellett folytatódtak


Míg mi, a nagyok, üldögélősen beszélgettünk, a gyerekek a pihenés aktívabb formáját választották, bujócska, kergetőzés, labdázás



A nap egyik fénypontja - a pörkölt.
Nyílt tűzön, hatalmas bográcsban, rengeteg husival, fűszeresen, finoman. És természetesen szigorú közösségi felügyelet mellett. Még a tiszteletes úr is kavargatta.


Pörkölt készülés figyelése közben jókat lehetett beszélgetni, emlékezni, s a házigazdák is meséltek, a faluról, a templomról, az életükről.


A főszakács úr, zöld kötényben


és a remekmű, hatalmas bográcsban


A pörköltet nemcsak elkészíteni kellett, de hozzáértő kezekkel, szemekkel tálalni. A főszakács úrnak még arra is volt gondja, hogy a petrezselymes krumplira is jusson a pörkölt finom szaftjából.


Pörkölt tálalva, káposztasalátával


A társaságból senki nem tudott (s nem is igazán akart) ellenállni az ínycsiklandó illatkavalkádnak, így hát pillanatok alatt ismét asztal mellé telepedtünk

A finomságos pörkölt és az édes bűnbeesésnek számító, hihetetlenül finom sütemények után bizony jólesett egy kis "ejtőzés", az élet fontos dolgai megvitatása mellett.

Röviden összefoglalva?

Akik ott voltunk kivétel nélkül nagyon jól éreztük magunkat. Érdekes és megható volt találkozni, visszaemlékezni ifjabbkori önmagunkra, rácsodálkozni, nicsak, miből lett a cserebogár, kit merre vitt az élete. A kezdeti, helyenként döcögős, elakadós beszélgetés útjából hamar felszakadt minden gátlás, és felszabadultan, nevetősen, jókedvűen emlékeztünk, meséltünk, kérdeztünk, őszintén érdeklődtünk.

Sajnáltuk, hogy sokan nem tudtak eljönni. Talán jövőre, a 20 éves évfordulóra.

A nap nagyon hamar eltelt, sokkal hamarabb, mint más napok, s mint kellett volna, az este hirtelen szállt le, s mi búcsúzkódtunk. Távozáskor Gyöngyinek még arra is volt gondja, hogy útravalónak, "a batyuba, hamuba sült pogacsaként" mindenki kapjon egy süteményes csomagocskát és egy csokor színes virágot.

Felírtunk címeket, telefonszámokat. Fényképek köröznek az interneten, mesélve magunknak és azoknak, akik most nem voltak.

A nagyon kedves, őszinte és szívélyes vendéglátás szép emlékként velünk marad. Szűkösebb napokon eszünkbe jut a roskadásig rakott, szépen terített asztal, a fától enyhén füstös illatú pörkölt, a sütemények ínycsiklandó halma hófehér tányérokon.
A viszontlátás öröme. A padtársak, osztálytársak nevetése, szemük csillogása.

Jövőre, a 20 éves találkozón, talán többen leszünk. Reméljük, hiszen jó lenne, ha énekelhetnénk

újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat,
csapjad össze, csapjad össze, csapjad össze a mancsodat,
és, hogy elférjünk, arra megkérünk, ne csinálj felfordulást ...

... csak gyertek el!

Személyes köszönet
Gabinak, a kitartó és töretlen lendületű szervezési munkájáért,
Gyöngyinek és Jánosi tiszteletes úrnak, a kedves meghívásért, szép környezetért, meleg fogadtatásért, finomságokért,
Mesinek a rengeteg fényképért,
MINDENKINEK a szép élménykért.