Morzsikák hőstettei: Fagyimennyország

Ettem én életemben sok féle-fajta-ízű fagyit mindenfelé széles e világon, közeli szomszédainktól kezdve Párizson át egészen Dubai-ig. De sehol olyan finomat, mint a Balaton közeli Gyenesdiáson, Maxnél, a Bringa Tanyán.
(jó, ez egy picit túlzás, de tény, Max fagyijaival együtt három ujjamon meg tudom számolni hol kóstoltam igazán jó fagyit; közel olyan jót, mint Maxé :-)

Nagykanizsáról jövet úticélunk a Bringa Tanya! Gumóval száguldottunk szélsebessen - persze az összes KRESZ szabály szigorú betartása mellett -, s én kicsit Szamár (Shrek) bőrébe bújtam, hiszen percenként kérdeztem páromtól, ott vagyunk már?! ott vagyunk már?!, pedig csak az ablakon kellett kinéznem, hogy lássam, nem még messze vagyunk..., nocsak, már közeledünk ..., Keszthely után járunk ..., hopsza! Gyenesdiás köszönti Önt! hirdeti egy tábla.

És már meg is érkeztünk!


A fagyispultot nehezen lehetett fagyira ácsingozók nélkül lefényképezni, s nem azért, mert a kiszolgálás, a minőség vagy a mennyiség bármi kivetni valót hagyott volna maga után.


Ezúttal, mivel előre bejelentkeztünk, ahogy rendes házból való emberkéknek illik :-), Max már várt bennünket. Szívélyes és kedves vendéglátó és házigazda, beszélgetésünket még ama nem elhanyagolható tény sem zavarta, hogy míg mi ráérősen lábalógáztunk Max serényen és keményen dolgozott. Térült-fordult, s a beszélgetést ott folytattuk, ahol pár percre abbahagytuk, míg Max beadagolta az újabb fagyit, ellenőrizte a frisset, pultban feltöltött, s ki tudja még milyen varázslatos konyhai bosziságokat követett el :-)

Míg azon törpöltünk, milyen finomságokat válasszunk - mert első nekifutásra az ember gyereke naivan azt hiszi, nem fog végigkóstolni mindent fagyit a bő kínálatból -, ismét megerősödött bennem a mondás igaza, miszerint sok jó ember (és bringa) kis helyen is elfér.


A fagyikról nem írok sokat, mert szókincsem talán szegényes a remekművek leírására.
Talán annyit mégis, hogy fenséges.
Még annyit, hogy kellően hideg, de nem fagyos, nem jeges, nincsenek benne jéggé fagyott-felolvadt darabkák.
S még csak azt, hogy krémes. Könnyedén krémes, már-már puha, olvad a nyelven, de nem tűnik el nyomtalanul, íze finoman megmarad. Semmi kellemetlen utóíz, aroma-érzet, az ízkavalkádból hiányoznak az E-k is.

A csokifagyi igazi belga kakaóból készül.
A kiwi fagyi valódi gyümölcsből, ugyanígy az összes gyümölcsfagyi.
A nyolc utáni mentás-csokoládés, hát az maga az édes bűnbeesés.
A joghurt fagyinál már kezdtem felemelkedni.

Nagymama pitéjénél pedig már lebegtem a föld felett. Azt a rafinált ízvilágot!
A bohócok csemegéjét - igazi gyerekfagyi - a fagyiban furfangosan megbuvó apró cukorkák teszik felejthetetlenné. Felnőtteknek is ajánlott.

A gesztenye fagyinál feladtam, hogy valaha is visszatérjek a földre.
A sacher és a somlói galuska fagyik, mintha csak mestercukrászok remekbe készül tortája és süteménye lenne, fagyiban megálmodva.

A citrom fagyinál pedig megfogadtam, ezentúl csakis itt fagyizom, a Bringa Tanyán.


Miért is Morzsikák hőstettei a bejegyzés címe?
Szerintem igazán hőstettnek számít egy olyan fagyizó megálmodása, létrehozása, színvonalas fenntartása, mint a Bringa Tanya. Tisztaság, kedves, mosolygós kiszolgálás, remekbe szabott, felejthetetlen fagylaltok, hangulatos környezet, finom sütemények, házi limonádé várják a betérő, fagyira, pihenésre vágyókat. Mint hűsítő oázis a végeláthatatlan mindennapok sivatagjában.