Közkívánatra - zebra torta

Zebra ám, a javából. Hosszában csíkos.
Emellett szép, magas, puha, ínycsiklandó, hamar megvan és mindössze egy kis türelem és kézügyesség kell hozzá. Mármint ahhoz, hogy az ember vékony csíkokból csíkonként összerakosgassa ezt a kevert sütit. :-)
Na jó, ennyire nem bonyolult. Sőt.


Zebra torta


hozzávalók


5 tojás
25 dkg porcukor
1 cs vaniliás cukor
1,25 dl langyos víz
2,5 dl olaj
37,5 dkg liszt
1 cs sütőpor
2 ek kakaópor


A tojássárgákat a cukorral és vaniliás cukorral szép habosra keverem.



További keverés közben kanalanként hozzáteszem a vizet és az olajat. Szintén kanalanként és szinén állandó keverés közben hozzászitálom a sütőporos lisztet. Tudom, ha valaki egymaga van a konyhában és nincs stabilra állított keverője, akkor némi kihívást jelent egyszerre lisztet szitálni és keverni, de megéri a fáradtságot. Fakanállal, óvatos mozdulatokkal, két adagban a masszához keverem a kemény habbá vert tojásfehérjéket.



A tésztát kétfelé veszem, egyik felébe beleszitálom a kakaót és összekeverem.
Sütőpapírból kivágok egy akkora kört, amivel beterítem egy nagyobb tortafoma alját.
Előveszek két egyforma nagyságú kanalat (én normál méretű evőkanalat használok).




Elkezdem rakosgatni a kétféle tésztát - felváltva fehéret és kakaósat -, szigorúan a tortaforma közepére, a fehérrel kezdem. Egy kanál fehér massza, rá egy kanál kakaós, rá egy kanál fehér, rá egy kanál kakaós.



180 fokos (légkev.), előmelegített sütőbe teszem, az első 10 perc után visszaveszem kb 170 fokra, 45-50 percig sütöm (tűpróba).
A kész sütit rácson hűtöm, hogy alólról is szellőzni tudjon, így nem lesz szalonnás az alja.




A tetejére mehet cukormáz, csokimáz, maradhat natúran is.




Párom közkívánatára a kihűlt zebra tortát lapjára kettévágtam



és csokipundinggal "megtöltöttem".




Töltve, töltetlenül, cukormázzal, anélkül, látványos és nagyon finom, ajándékba is adható.

Jó étvágyat!


Megjegyzés: az igazsághoz hozzátartozik, ezt a zebra tortát nem most alkottam, viszont mikor készült, csak fényképeztem, nem került publikálásra, így valójában nem plagizálom saját magam.

Manó pillanatok - sajtvirág és kerek óratorony

Úgy gondolom minden édesanyát, édesapát - és sokszor a nagyszülőket is - határok nélküli kreativitásra tud ösztönözni egy határozott nem! vagy egy halkan, szinte sóhajtva mondott igen.
Nos, a kreativitás bizony nem ismer sem lehetetlent, sem határokat.
Főleg ha életünk szeme fényéről van szó.
Főleg, ha az általunk kitűzött cél, többé-kevésbé, szent.
Főleg, ha a kettőt - szemünk fényét és a célunkat - összekapcsoljuk.

A reggeli.
Ez fontos mozzanat egy napban és semmilyen körülmények között nem hagyjuk ki.
Természetesen mi szeretnénk, ha a reggeli, főleg Manóé, bőséges és változatos lenne.

De,
mi a helyzet akkor, ha Manó szinte ellentmondást nem tűrően jelenti ki baba azt nem eszi!, baba nem kéji! A "nem" szócskát olyan természeteséggel mondja, mintha már a pocakban is ezt gyakorolta volna.
mi a helyzet akkor, ha Manó rendre "meghámozza" a szendvicseket, azaz leszedi a felvágottat és boldog mosollyal gyűri, míg szegény árválkodó kenyérkét a tányérkáján hagyja.
mi a helyzet akkor, ha Manó a kent kenyeret, lett légyen az bármilyen földi jóval megkenve, fura kis grimasszal vizsgálja, maszatoj, és szinte méla undorral tolja odébb a tányérján.
Nos, ilyenkor anya megpróbál kreatív lenni.
Volt már "csukott kenyér", azaz egy szelet kenyeret megkentem és mikor Manó látta, összecsuktam; a klasszikus "katona", majd ennek továbbfejlesztett változata a "katona szalámi nyeregben".
Volt persze kifli, pogácsa, zsömle, legtöbbször sk házi, mert abban anya jobban bízik.
És volt az összes fent említett variációja.

Ma reggel pedig megszületett a sajtvirág és a kerek óratorony.
Tökmagos fokhagymás kenyérből vágtam vékonyka szeletet, túróval megkentem, rá párizsi, majd kenyérszelet, túró, párizsi, kenyér. Aztán kis pogácsa szaggatóval szép kerek tornyocskákat "szaggattam" (leeső maradékot anya megreggelizte). Ja, azért óratorony, mert az "beszél", bimm-bamm, míg egy torony csak torony, de se bimm, se bamm. Aztán kétféle sajtot szeleteltem és szintén sütiszaggatóval "virágokat" nyomkodtam belőle. A tojást csak úgy natúran feldaraboltam, ezt eddig Manó még nem sorolta a baba abból nem kéj, édeapa/édeanya megeszi! kategóriába.

Mit mondjak, a bimm-bamm kerek óratorony és sajtvirágok elérték a kívánt hatást, Manó morzsát is alig hagyott a tányéron. Igaz, anya reggeli után másfél órával időnként még bimm-bammozott.

Megérte. Sőt, azt hiszem hasonló falatkákat felnőtt összejövetelre is gyártok majd, hiszen ripsz-ropsz megvan, de mégsem "csak" egy szendvics.
:-)

Hétvégi finomságok

Lévén az összes általunk nézett, hallgatott TV csatorna és rádió adó szép időt ígért hétvégére, nem akartam sokat lébecolni a konyhában, de a hétvégét is méltóképpen szerettem volna "fogadni", hát ebből a kettősségből született a mostani menü.
Az alábbiak szerint leírva valóban nem igényelt túlontúl sok időt, maradt idő óriási (2+ órás!) sétára, itthoni játszásra, sőt, anya még kreatívkodni is tudott egy keveset.

Kevert körtés

A receptet az őszi praktikából böngésztem, első gyors átolvasásra finomnak tűnt, minden hozzávaló elérhető a spájszban, hát lássunk neki. Második olvasatra szöget ütött a fejemben, hogy sütőpapírt is használ és ezt vajazza-lisztezi, furcsa volt; aztán az is, hogy nincs benne sütőpor; végül az is, hogy a körtét a liszttel együtt az addig kidolgozott tésztához adja és "alaposan összekeverjük" ... s nekem lelki szemeim előtt máris felmerült egy sütőpor hiány miatt lapos, tippanós, körtepürés sütemény utánzat ... holott a csatolt fénykép szép magas, körtedarabos sütit mutatott.
Pár pillanatnyi törpölés után úgy döntöttem, ha már megtetszett, állok a kihívás elébe és megsütöm, ráadásul egy kis finom Tokai Aszúval is megbolondítottam.

hozzávalók (dőlttel azok a hozzávalók, melyeket a recept nem ír)

2 nagyobb vagy 3 közepes körte
2 ek méz
2 szűk ek Tokaji Aszú
25 dkg puha margarin (22+3 dkg)
25 dkg cukor (22+3 dkg)
3 tojás
20 dkg liszt
1 cs sütőpor
2 ek Tokaji Aszú
10 dkg sárgabarack lekvár (nos, ez nálam vegyes sárga-őszibarack lekvár lett, 6 bő ek)
2 ek Tokaji Aszú
18 cm-es tortaforma, vagy közepes tepsi, vagy telt közepű kuglóf forma
sütőpapír vagy margarin és liszt a forma kenéséhez

A körtéket meghámozom, felkockázom (viszonylag kicsire).
A mézet 3 dkg margarinnal, 3 dkg cukorral és a 2 szűk ek borocskával egy lábaskába teszem, kevergetve felmelegítem és közepes lángon főzöm, amíg szép halványsárga lesz (elég hamar). Beleteszem a kockázott körtét, összekeverem, hogy mindenütt érje a szép színű mézes-boros bevonat,



és gyakran kevergetve addig főzöm-párolom, amíg a folyadék elpárolog. Nekem a körte darabkák nemigazán barnultak meg, inkább a mézes bevonattól lett picit drappos színe, a recept szerint kellett volna, lehet ők más körtét használtak.
A gyümölcsöt szitán lecsepegtetjük, írja a recept. Nekem egyrészt nemigazán volt, mit csepegtetni, másrészt a kész körtét a tűzről lehúzva megszórom és összekeverem a 25 dkg-ból elvett 1 ek liszttel.

A maradék (22 dkg) margarint habosra keverem a maradék (22 dkg ) cukorral, majd egyenként beledolgozom a három, szintén egyenként kissé felvert, tojást. Adagonként hozzászitálom a sütőporos lisztet és 2 ek Tojaki Aszút is beleteszek. A jól kidolgozott masszába fakanállal keverem bele a párolt-karamellizált körtedarabokat.
Mivel a kisebbik tortaformám megadta magát és nem volt hajlandó összekapcsolódni, és mert más formára vágytam, mint a normál tepsi, kikentem-liszteztem egy kb 20 cm-s, telt közepű kuglóf formát. Beleteszem a körtés tésztát



és 175 fokra (légkev) előmelegített sütőbe tolom. Összesen nagyjából 60 percet sült (tűpróba) és az első 10 perc után 160 fokra állítottam a sütőt.
A kész művet a formában hagytam hűni nagyjából negyed órát, majd átborítottam egy kerek tányérra és ezen hűlt ki teljesen.
6 bő ek sárga-őszibarack lekvárt és 2 bő ek Tokaji Aszút egy pici edényben felforrosítottam, hagytam pár percig pöszögni (hogy a bornak csak az íze maradjon, az alkohol tartalma nem), majd be-körbe kentem vele a körtés sütit.
Amint a lekváros bevonat megszikkadt, szeleteltem. Könnyű a tésztája, finomak és érdekesek benne a körtedarabkák, felkerült az "ilyet még sütök" listára.



Megj: legközelebbre megjavítom a tortaformát vagy tepsiben sütöm; ugyan a kuglóf formában szépen átsült a magas közepe is, de a szélei, ahol a forma adottságai miatt vékonyabb a tésztaréteg, nekem picit "túl jól megsült" lett. A párom szerint így tökéletes, ahogy van. :-)

Amíg a kevert körtés sült, összeállítottam és főni tettem a döblec krémlevest.
Igaz, hogy ez a leves nemrég volt terítéken, és hogy eredetileg fokhagyma krémlevest terveztem, de a döblec krémleves erőteljes narancsos színe szépen ellensúlyozta a kevésbé domináns színű káposztás csirke halványságát.

A leves hozzávalói a tűzhelyen rotyorásztak, süti a lerben, összeraktam a káposztás csirkét.
A receptet Pannicica osztotta meg a Morzsikákkal. Ígéretesnek és gyorsnak hangzott. Íme hát.

Káposztás csirke

hozzávalók

egy közepes fej káposzta
4 alsó és 2 felső csirkecomb

tejföl

sajt
fokhagyma
só, bors, bazsalikom
olaj
tepsi, alufólia

A káposztát megmosom, félbe-negyedbe vágom majd laskára csíkozom.
A csirkecombokat lebőrözöm, megmosom, leszárítom, félbe vágom. Hegyes, vékony pengéjű késsel megszúrkálom, a lyukakba fokhagyma cikkeket dugdosok, végül a combokat sóval, frissen őrölt borrsal és bazsalikommal megszórom, beledörzsölöm a fűszereket a húsba.
Egy tepsit vékonyan kiolajozok - baba tepsit olajoz anyával! és Manó szépen kenegette a kanálkányi olajat a tepsi alján :-).
Belerakom a káposzta felét, rá a csirkecombokat

,

aztán a káposzta másik felét. Kicsit megborsózom, aláöntök kb fél dl vizet



és alufóliával szorosan letakarom.
A káposztás csirke várakozott, amíg a kevert körtés megsült. Éppen jó volt, meleg sütőbe tudtam tenni, felvettem a hőfokot 200 fokra, majd negyed óra múlva vissza 175 fokra és így hagytam egy óra hosszat.

Amíg a körtés süti hűlt és a káposztás hús sült, összeturmixoltam a leves puhára főtt hozzávalóit, tejjel és húslével krémesre hígítottam. Felaprítottam fél maréknyi pörkölt döblecmagot, ezt a kitálalt leves tetejére szórtam.



Összekevertem a baracklekvárt és a bort, felmelegítettem és vékonyan bevontam vele az időközben kihűlt és tányérra borított sütit.

Az egy óra leteltével kivettem a káposztás csirkecombokat, óvatosan levettem az alufóliát és a káposzta tetejére öntöttem a maréknyi reszelt sajttal összekevert tejfölt, majd az egészet visszatettem grill fokozatra nagyjából öt percre.





Jó étvágyat!

Manó pillanatok - virslis kiflik a főszakácstól

Anya egy hete itthonról dolgozik, "home office".
Jó ez, mert nem kell utazással, dugókkal vesződni, az autó is kevesebbet eszik a kisboltig és vissza.
Rossz ez, mert kicsit tudathasadásos lettem, ugyanis Manó is itthon van velem. És hát anyának dolgozni kell, mert sajnos a főnök bácsi megharagszik, ha nem készülnek el a dolgok határidőre, de ugyanakkor Manó is igényt tart anyára - tegyük hozzá teljes joggal.

Tehát reggel, napközben, délután lopunk egy kis időt, 10-20 perceket, ebéd vagy kávészünet címén, és kicsit kiszaladunk megnézni, hogy sarki a nagy teherautó is dolgozik-e vagy már hazajött, köszönni a szomszéd kutyának.

Ma este viszont birtokba vettük a konyhát, Manó, mint főszakács, anya, mint kukta, apa pedig megörökítette a Manó féle virslis kiflik megalkotását.

mivel is kezdjük?


Virslis kiflik Manóval

leveles tészta

virsli

mustár

tojás

liszt

egyebek:

fa kisasztal, mert a sámli túl alacsony, anya köténye

& a legeslegfontosabb, lelkes és segítőkész Manó :-)

A leveles tésztát lisztezett lapítón kinyújtom. Ha túl szélesre sikeredik, hosszában elfelezem, majd igyekszem háromszögekre vágni.
Minden háromszögre nyomok egy kis mustárt (többet, ki hogy szereti, ne legyen túl sok, mert kifolyik, odasül).

a tészta háromszögeket először tüzetesen megvizsgáljuk,
azután mustárt nyomunk rá a tubusból

A virsli darabokat a háromszögek szélesebb oldalához teszem, feltekerem.




Manó gondosan ellenőrzi, vajon minden kiflicske megfelel-e az előírt szabványoknak

szépek a virlis kiflik, főszakács-ellenőr Manó is elégedett

Tepsibe rendezem, tetejét egy kicsit felvert tojással megkenem.

kukucs, mi van a tarka bocis tálkában?

látod, édesanyám, lehúzzuk a fölösleget az ecsetről

azután a tojásos ecsettel befestjük a kifliket, így ni

200-220 fokra előmelegített, forró sütőbe tolom és nagyjából 20-25 percig sütöm.



És még finom is lett :-)

Húsleves

Húslevest mindenki tud főzni - mondta a párom, mikor fényképezni kezdtem a készítés lépéseit.
Bár, ettem én már olyan híg húslevest, hogy színe sem volt, nemhogy íze, pedig a húst nem sajnálták belőle - jegyezte meg pár percnyi csönd után.
Jó, közzéteheted, engedélyezem - villant fel a zöld lámpa :-) és én folytattam az előkészületeket.

Szerencsére sem párom, sem én nem tartozunk a vasárnap = húsleves elméletet és gyakorlatot követők közé, mert, bár nagyon szeretjük, jóból is megárt a sok, és hát változatosság gyönyörködtet, az asztalnál is, mondák a nagyok.

Családi hagyomány szerint Húsvétkor és Karácsonykor a szépen terített asztalok egyik fő ékessége a húsleves. S mert szeretjük, finom és kiadós, ráadásul valójában olyan nagyon sok munka nincs vele, hát e két jeles ünnep mellett is felkerül a heti menük közé.

Nem tudom, más hogy van vele, én húslevesből soha nem tudok keveset főzni. Emlékszem, életem első húslevesét egyszerre főztem akkor még igencsak kezdő konyhám összes - szám szerint három - edénykéjében. Azért csak háromban, mert a pici serpenyőmet nem éreztem megfelelőnek e feladathoz :-)

Szóval, húsleves lesz. Legelső mozzanatként megveszem a husit. Mivel a párom a marhahúslevest szereti, hát marhahúst.



Otthon kibontom, lemosom, papírtörlővel leitatom és beleteszem a mostani legnagyobb edénybe, ami csekély 10 literes. Középmeleg vízzel felöntöm, nagyjából addig, hogy pár ujjnyira ellepje a húst a víz és főni teszem. Fedő nélkül főzöm, amint elkezdene forrni lehúzom a tüzet, főjjön, de ne zubogjon. Háromszor habozom le, azaz három alkalommal várom meg, míg a fövő hús feladja a habját és egy erre a célra félretett, akasztófül nélküli, vékony peremű, sűrű szövésű, közepes méretű szűrővel gondosan-óvatosan leszem a habot. Azért akasztófül nélküli szűrővel, mert a fülecske, bár kicsi, igencsak útban lenne, tapasztalatom szerint hajlamos beleakadni a husiba, összetörni az egy darabban lévő habot, és akkor már macerásabb szépen leszedni. A hab leszedése az egyik alapfeltétele a tiszta, "törésmentes" húslevesnek.

Amíg a hús feladja a habját, gyorsan nekiállok és megpucolom a zöldségeket. Én sok zöldséget használok egy-egy húsleveshez, ezért is kell a 10 l-es edény, hogy leve is legyen a töltelék mellett. Az edény színültig töltéséhez általában az alábbi mennyiségeket használom a következő zöldségekből:

murok - 7-8 szép nagy szál
petrezselyem - 2 nagy szál
paszternák - 1 kisebb szál, ennek hiányában paszternák friss vagy szárított zöldje !a korábbi lestyán félregépelés volt; ez van, ha az ember lánya egyfélét főz és egy másikat dokumentál
zeller - fél öklömnyi darab
hagyma - egy nagy fej
fokhagyma - 4-5 duci gerezd
kelkáposzta - másfél kisebb fej (inkább kisebb fejeket veszek, ezeket jobban-szebben tudom darabolni, mint egy nagyobb fejet)
gomba - 8-10 közepes fej csiperke (fehér vagy fehér-barna vegyesen)
shiitake gomba - 1 kicsi fej
krumpli - 8-10 közepes darab
paprika - 1 kisebb darab



Az összes zöldséget megpucolom, a kelkáposztát negyedelem, a paprikát félbe vágom és kiszedem a magjait. A többi zöldséget csak akkor vágom félbe, negyedbe, ha nagyon szükséges, pl a petrezselymet, ha nagyon vastag, hosszában középig félbe vágom, a krumplikat, ha óriási szemek, felezem.

Miután harmadszorra is lehaboztam a levest, "bezöldségelem", azaz beleteszem az összes zöldséget, darabonként.
Jöhet a fűszerezés: só, szemesbors, 1-2 babérlevél (ha kicsi 2, ha nagy 1), 8-10 db szegfűszeg, 1-2 szem koriander, körömnyi szerecsendió darab, ezt általában kettévágom, és bizony a 10 l-nyihez teszek 2 marhahúsleves kockát is.
Felöntöm vízzel, a lábasom peremétől egy fél ujjnyit hagyok, és kitámasztott fedő alatt úgy szabályozom a tüzet, hogy éppencsak-mintha-alig-alig fövés kezdeti állapotban legyen az egész, gyöngyözzön, semmiképpen ne főjjön.



Kitámasztott fedő: egy-egy hosszú evőpálcikát teszek az edény szélére kétoldalt, erre teszem a fedőt, így picivel a lábasom pereme felett lesz a fedő alja. Így a levesem tud "szuszogni", azaz alig-alig gőzölögni, de a forró gőz nagy része a fedő alatt marad.



A húslevest általában esti órákban készítem oda. Lehabozom, bezöldségelem, beállítom a tűz erősségét gyöngyözéshez. Ezután megbeszélem a készülő levessel, hogy nem magára hagyom, csupán szundizni megyek arra a 6-7 órára, amíg ő gyöngyözve készülődik, aztán lekapcsolom a villanyt és édesdesen alszom, amíg csörög a vekker. Ekkor álmosan a konyhába botorkálok, pótolom azt a 2-3 decinyi vizet, ami elfőtt a levesből, igyekszem nem megégetni magam, amíg megkóstolom, általában utánna sózom, hagyom még 10-15 percet, lezárom a tüzet. (Egy kis szerencsével még van annyi időm, hogy félórányira visszabújjak az ágyikóba.)

A kész levest hagyom hűlni, ilyen tűzforrón nem tudnám szépen "szétszedni", meg aztán, amíg veszít fövési melegéből az ízei is szépen összeérnek. Kikészítem a megfelelő számú és méretű edényeket (vannak már bejáratott edények, például a nagy jénai vagy kerek sárga mindig komoly feladatot kap húsleves készítéskor): a levesnek saccolok négy edényt, egyet a murok-petrezselyem-lestyánnak, egyet a krumplinak, egyet a kelkáposztának, egyet a gomba-paprika-hagyma-fokhagyma csoportnak, egyet az omlósra főtt húsnak.
A levesleszűréssel kezdem. Ehhez két szitát használok, egy sűrű és egy még sűrűbb szövésűt.
Morzsikák :-), akik voltak a Morzsa2 partin és megcsodálták kicsit eldeformálódott szűrőmet - nos, az az oka, hogy a sűrű szövésű szűrőm picivel nagyobb, mint a még sűrűbb, ezért minden húsleves szétszedéskor a nagyobbat kicsit belepréselem, igazítom a kisebbe.
Szóval egy merőkanállal óvatosan belemerek a levesbe és lassan átengedem a két szűrőn az edénybe.



Ezt addig ismétlem amíg vagy megtelik az edény, vagy elkezdenek kikandikálni és lyukas szedőkanállal elérhetővé válni a zöldségek.
Innen felváltva szedem a zöldségeket a nekik szánt edényekbe, illetve szedem két szűrőn keresztül a levet is külön edénybe.
Az egész művelet nagyjából 20-30 percet igényel. A végeredmény, négy lábasnyi mélyarany, illatos húsleves, sok-sok zamatos zöldség és omlósan puhára főtt marhahús.



Tálaláskor a zöldségekből és a húsból tálba szedek, a levest pedig külön tálban teszem az asztalra. Így mindenki kedvére válogathat.



Ha tésztát főzök a leveshez, ahhoz egy kis edénybe teszek pár merőkanálnyi levest és külön főzöm-kínálom a tésztát - cérnametélt, csigatészta, eperlevél -, így aki tészta nélkül szereti, nem lesz kénytelen kerülgetni tálaláskor vagy a tányérban, s a tészta sem szívja fel az összes levest a tálból.
Ilyen tányér leves után nem is kell második fogás, ha mégis, egy szelet habos szilvás süti tökéletes befejezése az ebédnek.



Egy ekkora adagot, ha nincsenek vendégek és kóstolót sem viszünk, általában két napig eszünk. A maradék zöldséget levessel összeturmixolom és egy kis karamellizált cukorral, mustárral meg némi fűszerrel vadasmártást varázsolok belőle. Husi nemigazán marad, ha mégis, abból is teszek a mártásba. Maradék levest kiadagolom és mehet a fagyasztóba, grízgaluskával felséges, de akár már levesekhez is használhatom, gazdagítani.


Jó étvágyat!


Szószedett:

murok - sárgarépa

petrezselyem - a zöldség fehér gyökérrésze
lestyán - kinézetre a petrezselyemhez hasonló gyökérnövény, jellegzetes ízzel, illattal (ezért is nem használok sokat belőle, ne uralja, csak gazdagítsa a húsleves ízét)

Családi együttműködés - habos szilvás, repetázva

Bevallom, az első adag habos szilvás süti esetében az együttműködés főleg a süti eltüntetésében mutatkozott meg, igaz, ott átütő sikerrel. Olyannyira, hogy vasárnap megsült a második adag habos szilvás is, ennek elkészítésében mindhárman komoly feladatot vállaltunk. csak egészen apró betűkkel merem megjegyezni, hogy a második adag felének is "lába kelt", valamilyen rejtélyes úton-módon ...

Habos szilvás

A receptet a NL-ban olvastam, megtetszett, a hozzávalók is elérhetők, és bár, gyerekkori emlékeimre alapozva, a majd' 7 tojásos süti drága mulatság, megsütöttük. Kétszer is :-) Másodjára lelkes kukták serege, személy szerint párom és Manó, segédkezet szorgosan.

hozzávalók - a tésztához
nagyjából 1,5 kg szilva, lehetőleg magvaváló, különben nagyon szöszmötölös a kimagozás
10 dkg margarin
10 dkg + 4 ek cukor
2 tojás
1 dl tej
15 dkg darált mogyoró (nos, én diót használtam, mogyoró éppen nem volt kéznél)
18 dkg liszt
3 ek sütőrum (én 2 ek sütőrumot és 1 ek konyakot tettem hozzá, az alkohol sülés közben elpárolog, az íze viszont fantasztikus)
egy cs vaniliás cukor
fél cs sütőpor (valóban nem kell több)
egy citrom héja (narancshéj, egy késhegynyi)
bő kk-nyi őrölt fahéj (ide az eredeti recept nem ír, én tettem, kellett)

A szilvát megmosom, leszárítom, kimagozom.

a magozásnál némelyik szilva nehezen adja meg magát, némelyik pedig igen nagy figyelmet igényel

A margarint. a 10 dkg cukrot és a vaniliás cukrot habosra keverem, egyenként belekeverem a két tojást, majd felváltva a sütőporral elkevert lisztet, a darált diót, a rumot/konyakot, a citrom héját és a tejet.



Egy tepsit (kb 30x40 cm) sütőpapírral kibélelek, belesimítom a masszát. Valóban simítani kell, elég kemény tésztát kapunk.

így persze sokkal könnyebb simítani a tésztát

A recept szerint érdemes úgy próbálkozni, hogy a tepsi közepén a tészta picivel vékonyabb legyen, mint a szélein, így sütés közben nem púposodik fel közepe. Nem tudom, érzésem szerint nekem a szélein és a közepén ugyanolyan vastag volt a tésztaréteg és nem púposodott a közepe. Igaz, nehezen is tudott volna, ugyanis a tepsibe simított tésztát sűrűn kirakom magházzal felfele fordított fél szilvákkal.



A szilvákat megszórom a fahéjjal és a 4 ek-nyi cukorral.

míg én szórom, kis kuktám torkoskodik a cukrosbödönből, megállapítja, ízlik neki a cukor

170 (légkev., különben 180) fokra előmelegített sütőbe tolom, 45 percre. Tűpróbázni nem érdemes, mert a szilva levet enged és nem látszik a tűn, hogy a tészta milyen. 45 perc mindkét alkalommal elég volt. Nem kell megijedni a létől, amit a szilva sülés közben enged, nem lesz "trutyis" a tészta.

hozzávalók - hab
5 tojás fehérje (a sárgákhoz hozzácsaptam még két tojást, sok tejet, csipetnyi sajtot és kérek-még típusú, nagyon finom rántotta készült belőle)
35 dkg cukor (másodjára csak 30 dkg-t használtam, elég édes lett)
1 kk-nyi fahéj
1 citrom leve
csipet só
4 ek darált dió, a recept ezt ugyan nem írja, nekünk viszont nagyon ízlett a diós tojáshab

A tojásfehérjéket csipetnyi sóval kemény habbá verem, hozzáadom apránként a cukrot, fahéjat és a citrom levét.



Természetesen én hozzákevertem a darált diót is.



A megsült tésztát kiveszem a lerből.



A tojáshabot habzsákba szedjük és a tepsi hosszanti oldalán négy dundi-duci girland csíkot nyomunk egymás mellé a szilvák tetejére. ... Aham ... bár már az állagán látszott, hogy hamvába veszett kísérlet lenne, megpróbáltam a tojáshabot kinyomóba szedni ... azonnyomban alól ki is folyt. Lehet a dió miatt, lehet valami olyan más praktika miatt, amit a recept nem írt és én nem tudok, lehet csak mert rossz napja volt a tojásfehérjéknek, nekem nem sikerült olyan kemény habot verni, hogy abból szép girlandokat nyomjak a sütire. Cukor nélkül még igen, de amint belekerült a cukor nem maradt nyomhatóan kemény a hab. Maradt tehát, hogy a diós-cukros tojáshabot rácsorgattam a szilvákra, kicsit elsimítottam, hogy mindenüvé jusson és így tettem vissza a sütit még 15-20 percre.



Az első adagot megszórtam fahéjas porcukorral, a másodikra nem tettem, nem hiányzott.
Az első adagot megpróbáltam kiemelni a tepsiből, nem kellett volna, összetört a hab a tetején.



A másodikkal nem vacakoltam, a tepsiben maradt és óvatosan vágtam szeletekre.



Persze, a tojáshab így is megtört, de állítom, ez cseppet sem vont le a süti élvezeti értékéből. A második tepsi utolsó egyharmadánál járunk ... apró mentség, hogy ÉSzüleimnek és a néninknek is vittünk egy kis kóstolót.



Jó étvágyat!