Manó pillanatok - sajtvirág és kerek óratorony

Úgy gondolom minden édesanyát, édesapát - és sokszor a nagyszülőket is - határok nélküli kreativitásra tud ösztönözni egy határozott nem! vagy egy halkan, szinte sóhajtva mondott igen.
Nos, a kreativitás bizony nem ismer sem lehetetlent, sem határokat.
Főleg ha életünk szeme fényéről van szó.
Főleg, ha az általunk kitűzött cél, többé-kevésbé, szent.
Főleg, ha a kettőt - szemünk fényét és a célunkat - összekapcsoljuk.

A reggeli.
Ez fontos mozzanat egy napban és semmilyen körülmények között nem hagyjuk ki.
Természetesen mi szeretnénk, ha a reggeli, főleg Manóé, bőséges és változatos lenne.

De,
mi a helyzet akkor, ha Manó szinte ellentmondást nem tűrően jelenti ki baba azt nem eszi!, baba nem kéji! A "nem" szócskát olyan természeteséggel mondja, mintha már a pocakban is ezt gyakorolta volna.
mi a helyzet akkor, ha Manó rendre "meghámozza" a szendvicseket, azaz leszedi a felvágottat és boldog mosollyal gyűri, míg szegény árválkodó kenyérkét a tányérkáján hagyja.
mi a helyzet akkor, ha Manó a kent kenyeret, lett légyen az bármilyen földi jóval megkenve, fura kis grimasszal vizsgálja, maszatoj, és szinte méla undorral tolja odébb a tányérján.
Nos, ilyenkor anya megpróbál kreatív lenni.
Volt már "csukott kenyér", azaz egy szelet kenyeret megkentem és mikor Manó látta, összecsuktam; a klasszikus "katona", majd ennek továbbfejlesztett változata a "katona szalámi nyeregben".
Volt persze kifli, pogácsa, zsömle, legtöbbször sk házi, mert abban anya jobban bízik.
És volt az összes fent említett variációja.

Ma reggel pedig megszületett a sajtvirág és a kerek óratorony.
Tökmagos fokhagymás kenyérből vágtam vékonyka szeletet, túróval megkentem, rá párizsi, majd kenyérszelet, túró, párizsi, kenyér. Aztán kis pogácsa szaggatóval szép kerek tornyocskákat "szaggattam" (leeső maradékot anya megreggelizte). Ja, azért óratorony, mert az "beszél", bimm-bamm, míg egy torony csak torony, de se bimm, se bamm. Aztán kétféle sajtot szeleteltem és szintén sütiszaggatóval "virágokat" nyomkodtam belőle. A tojást csak úgy natúran feldaraboltam, ezt eddig Manó még nem sorolta a baba abból nem kéj, édeapa/édeanya megeszi! kategóriába.

Mit mondjak, a bimm-bamm kerek óratorony és sajtvirágok elérték a kívánt hatást, Manó morzsát is alig hagyott a tányéron. Igaz, anya reggeli után másfél órával időnként még bimm-bammozott.

Megérte. Sőt, azt hiszem hasonló falatkákat felnőtt összejövetelre is gyártok majd, hiszen ripsz-ropsz megvan, de mégsem "csak" egy szendvics.
:-)