Bizony, kétszeresen is ünnepi hétvége van mögöttünk.
Manó keresztelője volt vasárnap, kétéves születésnapja rákövetkező hétfőn, így a két jelentős eseményből kerítettünk egy ünnepi hétvégét.
A hétvége, mint naptár szerint, szombaton kezdődött, ugyanis a keresztszülők - komáék :-) - az ország másik feléből érkeztek, s hogy ne a nagy nap reggelén rohanva utazzanak, szombaton délutánra vártuk és érkeztek.
Szombat délután ruhapróba volt. A ruha a keresztszülők ajándéka, teljesen titokban, mondhatnám fű alatt, nagy-nagy konspirációval készült, mely összeesküvésben bizony ÉSzüleim is részt vettek :-). Mi ketten a párommal mit sem sejtettünk az egészből, úgyhogy számunkra is igazi meglepetés lett. Manó, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, s mintha naponta gyakorolná, magától értetődően nézegette, simogatta a kis selyem mellénykét, igazgatta inge ujját és fordult körbe, hogy anya és apa meghatottságtól és szeretetteljes kacagástól könnybelábadt szemmel megnézhesse. (Csak zárójelben írom, anya szíve bizony elszorult a büszkeségtől és a meghatottságtól, hogy tegnap-még picurka, pólyás kisfiam majdnem seperc pillanat alatt önálló akarattal bíró, kétévés nagylegénnyé cseperedett, aki, a felnőttes ruhában és pici bordó csokornyakkendővel, még nagyobbnak tűnt.)
Szombaton még egy meglepetés várta Manót, és bizony bennünket is.
Izgalommal teli várakozás, mit hoz keresztapu. Keresztanyu mutatja, merre kell figyelni ... megérkezett, ohhh!
Nagy és sárga és elöl kis kosara van és két hatalmas (meg két kisebb, támasztó) kereke és kormánya és pedálok, szóval egy amolyan igazi, nagylegényes bicikli! Amilyenekkel a szomszéd gyerekek tekernek szélsebessen. Pont olyan, amilyet Manó kért volna magának.
Ezúton is baba köszöni szépen kejesztanyu, kejesztapu, Levi baba :-)
Természetesen éjszakába nyúló beszélgetéssel zártuk a napot, az idő is kegyes volt hozzánk, finom borocskát kortyolgatva éjfélig üldögéltünk a teraszon.
Vasárnap reggel nálunk gyülekezett a vendégsereg, amolyan villásreggelire. Szép idő lévén a teraszon terítettünk, sokféle finomság került a szépen terített asztalra, melynek díszítését kománém vállalta. Sajnos a nagy izgalomban fényképek nem készültek, de megpróbálom leírni, milyen volt. A teraszt zöld műfű szőnyeg borítja, az egyik hosszanti oldalon barnára pácolt fa korlát mellett négy hosszúkás cserépben színes árvácskák díszelegnek.
A terasz másik hosszanti oldalán, a ház felől, egy nagy (felnőtteknek) és egy kisebb (gyerekeknek) hintaágy csábít lábalógázásra, pihenésre. A nagy ovális asztalt kék-fehér terítő borította, körülötte kék és fehér székek várták a vendégeket. Az asztal közepén egy csodaszép, dúsan virágzó piros begónia pompázott, mellette két oldalról kék-fehér tartóban egy-egy rózsává formázott fehér szalvéta. Arrébb az asztalon sötétbarnára pácolt fából faragott tartóban egy hatalmas piros gömbgyertya, mellette, akárcsak a begónia mellett, egy-egy fehér szalvéta rózsa kék-fehér tartóban. A kék-fehér egyeduralmat a szépen hajtogatott szalvéták színe és az apró rózsákkal díszített tányérok tömege törte meg.
Ma reggel megpróbáltam rekonstruálni, ilyen volt, csak sokkal szebb :-)
Az asztalra a következő finomságok kerültek: padlizsánkrém, karfiolkrém, körözöttel töltött paprika, halas csiga, virslis kifli, sonkás-sajtos kifli, cabatli, házi kenyér (sajtos és sajtos-tökmagos), valamint narancsos házi limonádé citrom és lime szeletkékkel (receptek később, külön bejegyzésben).
Bár a hétvégén Manó volt a főszereplő a vendégektől anya is kapott két csodálatosan szép virágcsokrot, sőt, inkább virág-költeményt.
A villásreggeli után kis csapatunk felkerekedett. Manót a helyi imaházban keresztelte ugyanaz a tisztelendő asszony, aki bennünket megesketett.
Már egy héttel a nagy esemény előtt minden nap elmeséltük Manónak, mi is fog történni, s úgy tűnt a lényeget érti, baba elmegy templomba, apával, anyával, pap nénihez. Bár az események minden bizonnyal rá is hatással voltak, Manó tökéletes úriemberként viselkedett, még akkor sem méltatlankodott, mikor a tisztelendő asszony szentelt vizet öntött a fejecskéjére.
A szertartás után sétálni mentünk a természetvédelmi területként is számon tartott Brunszvik kastélyparkba. Kicsik és nagyon élvezték a sétát, igaz, kerestük az árnyékosabb utakat, mert a szeptemberi nyár ugyancsak melegre sikeredett, 30-32 fokot mutatott a hőmérő.
Kis csapatunk birtokba vette a Brunszvik kastély parkját ... aztán a hangverseny-szigetre vezető kis hidat
Pöttömkék egy Beethoven szobor körül fogócskáztak a kastélyparkban, a hangverseny-szigeten. Ez a sziget és a szobor körüli emelvény ad otthont a szokásos martonvásári nyári napok komolyzenei rendezvényeknek.
Kiadós séta után, immár ebédre éhesen érkeztünk a Fekete Macska vendéglőbe, ahol szépen terített asztal és nem utolsó sorban kellemes hűs terem várt bennünket.
A menüsort előre egyeztettük, megelégedésemre mindenkinek ízlettek a választott ételek: májgaluska leves és tárkonyos pulykaraguleves, vegyes tál natúr-, rántott- és párizsi szelettel, rántott gombával, hasábkrumpli és párolt rizs körettel, marhapörkölt galuskával, saláták.
A csöppek, így Manó is , bizony elpilledtek a reggeltől tartó izgalmak, eseményekben sűrű nap, no meg a finom ebéd hatására, így ebéd után ismét felkerekedtünk, immár hazafele. A születésnapos és frissen megkeresztelt Manó és két unokatestvére édesdeden szundizott és bevallom, szerintem mi, felnőttek, titkon irigyeltük őket egy kicsit :-)
A délutáni pihenő után, immár frissen és vidáman, sor került az ajándékokra. Nagy piros traktor, kicsi zöld traktor, sárga dömper és úthenger, Thomas könyv (nagyon ötletes, mágneses könylapok, erre lehet a szintén mágneses vonatfigurákat rátenni), két kirakós (puzzle), sok-sok könyv (Manó nagyon szereti a könyveket, naponta többször "olvas" és az esti szertartásoknak is elengedhetetlen eleme a közös "olvasás"), CD-k baba zenével, kisautók, névre szóló törölköző, kantáros nadrág és ingecske, egy, eredetileg útlevél tok, amibe Manó nagy örömmel már bepakolta a baba iratait, egy hinta és egy homokozó, amit ÉSzüleim jóvoltából Manó már jóval ezelőtt birtokba vehetett (és vett is), egy igazi, macis pizsama. És hát a korona, minden ajándékok ajándéka, az igazi bicikli!
Manó hirtelenjében azt sem tudta, mihez kapjon, mit csodáljon, mit hordozzon körbe, hogy mindenkinek megmutathassa. Párommal elérzékenyülve néztük, amint, őszinte öröm csillogással szemében, felváltva nézegette, simogatta a sok kincset, amit kapott. Természetesen, jólnevelt úriemberhez illően baba köszönöm szépen :-)
A homokozó és a hinta szintén születésnapi ajándék, próbáltam, de sehogy nem tudtam becipelni a nappaliba, hogy a többivel együtt fényképezzem le.
Másnap reggel Manó boldog mosollyal seregszemlézett új kincsei között :-)
Az aprótalpúak hamar birtokba vették a nappalit, nem téve különbséget új és nem új játékok között, s természetesen mindhárman ugyanazzal szerettek volna játszani, egy időben, lehetőleg egyedül :-), így kisebb civódások lángoltak fel. Szerencsére ezek a lángok még parazsukban elhamvadtak, amint rátaláltak egy másik, még csábítóbb játékra :-).
Eközben a terülj-asztalkámra száz kifli, őszibarackos-mascarpones-túrókrémtorta és egy csodaszép citromtorta termett.
Kicsik és nagyok egyforma lelkesedéssel fogadták a finomságokat, a két torta hipp-hopp, pillanatok alatt eltűnt, s a száz kifliből is bizony csak pár árválkodott estére a tálon. A finomságokat mindenki vérmérséklete szerint, házi limonádéval, sörrel, könnyű fehér borral öblítette le.
Jó étvágyat! Manó is kér szépen egy falat tortát.
Az együtt töltött vidám és kellemes órák hipp-hopp elszaladtak, szinte váratlanul lett késő délután/kora este. A vendégek elköszöntek, mi Manóval integetéssel búcsúztunk és köszöntük meg a kellemes társaságot, a sok-sok ajándékot, a vidám órákat.
Manó felfokozott hangulatban, vidám kurjongatásokkal készült az esti fürdetéshez és boldogan mutatta, mondta baba pimazsában pihen. S még le sem tette kis fejecskéjét, Bobó barát, Öjdögfióka, Rongyi oltalmában mély álomba merült és édesdeden baba pihen reggelig.
Manó keresztelője volt vasárnap, kétéves születésnapja rákövetkező hétfőn, így a két jelentős eseményből kerítettünk egy ünnepi hétvégét.
A hétvége, mint naptár szerint, szombaton kezdődött, ugyanis a keresztszülők - komáék :-) - az ország másik feléből érkeztek, s hogy ne a nagy nap reggelén rohanva utazzanak, szombaton délutánra vártuk és érkeztek.
Szombat délután ruhapróba volt. A ruha a keresztszülők ajándéka, teljesen titokban, mondhatnám fű alatt, nagy-nagy konspirációval készült, mely összeesküvésben bizony ÉSzüleim is részt vettek :-). Mi ketten a párommal mit sem sejtettünk az egészből, úgyhogy számunkra is igazi meglepetés lett. Manó, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, s mintha naponta gyakorolná, magától értetődően nézegette, simogatta a kis selyem mellénykét, igazgatta inge ujját és fordult körbe, hogy anya és apa meghatottságtól és szeretetteljes kacagástól könnybelábadt szemmel megnézhesse. (Csak zárójelben írom, anya szíve bizony elszorult a büszkeségtől és a meghatottságtól, hogy tegnap-még picurka, pólyás kisfiam majdnem seperc pillanat alatt önálló akarattal bíró, kétévés nagylegénnyé cseperedett, aki, a felnőttes ruhában és pici bordó csokornyakkendővel, még nagyobbnak tűnt.)
Szombaton még egy meglepetés várta Manót, és bizony bennünket is.
Izgalommal teli várakozás, mit hoz keresztapu. Keresztanyu mutatja, merre kell figyelni ... megérkezett, ohhh!
Nagy és sárga és elöl kis kosara van és két hatalmas (meg két kisebb, támasztó) kereke és kormánya és pedálok, szóval egy amolyan igazi, nagylegényes bicikli! Amilyenekkel a szomszéd gyerekek tekernek szélsebessen. Pont olyan, amilyet Manó kért volna magának.
Ezúton is baba köszöni szépen kejesztanyu, kejesztapu, Levi baba :-)
Természetesen éjszakába nyúló beszélgetéssel zártuk a napot, az idő is kegyes volt hozzánk, finom borocskát kortyolgatva éjfélig üldögéltünk a teraszon.
Vasárnap reggel nálunk gyülekezett a vendégsereg, amolyan villásreggelire. Szép idő lévén a teraszon terítettünk, sokféle finomság került a szépen terített asztalra, melynek díszítését kománém vállalta. Sajnos a nagy izgalomban fényképek nem készültek, de megpróbálom leírni, milyen volt. A teraszt zöld műfű szőnyeg borítja, az egyik hosszanti oldalon barnára pácolt fa korlát mellett négy hosszúkás cserépben színes árvácskák díszelegnek.
A terasz másik hosszanti oldalán, a ház felől, egy nagy (felnőtteknek) és egy kisebb (gyerekeknek) hintaágy csábít lábalógázásra, pihenésre. A nagy ovális asztalt kék-fehér terítő borította, körülötte kék és fehér székek várták a vendégeket. Az asztal közepén egy csodaszép, dúsan virágzó piros begónia pompázott, mellette két oldalról kék-fehér tartóban egy-egy rózsává formázott fehér szalvéta. Arrébb az asztalon sötétbarnára pácolt fából faragott tartóban egy hatalmas piros gömbgyertya, mellette, akárcsak a begónia mellett, egy-egy fehér szalvéta rózsa kék-fehér tartóban. A kék-fehér egyeduralmat a szépen hajtogatott szalvéták színe és az apró rózsákkal díszített tányérok tömege törte meg.
Ma reggel megpróbáltam rekonstruálni, ilyen volt, csak sokkal szebb :-)
Az asztalra a következő finomságok kerültek: padlizsánkrém, karfiolkrém, körözöttel töltött paprika, halas csiga, virslis kifli, sonkás-sajtos kifli, cabatli, házi kenyér (sajtos és sajtos-tökmagos), valamint narancsos házi limonádé citrom és lime szeletkékkel (receptek később, külön bejegyzésben).
Bár a hétvégén Manó volt a főszereplő a vendégektől anya is kapott két csodálatosan szép virágcsokrot, sőt, inkább virág-költeményt.
A villásreggeli után kis csapatunk felkerekedett. Manót a helyi imaházban keresztelte ugyanaz a tisztelendő asszony, aki bennünket megesketett.
Már egy héttel a nagy esemény előtt minden nap elmeséltük Manónak, mi is fog történni, s úgy tűnt a lényeget érti, baba elmegy templomba, apával, anyával, pap nénihez. Bár az események minden bizonnyal rá is hatással voltak, Manó tökéletes úriemberként viselkedett, még akkor sem méltatlankodott, mikor a tisztelendő asszony szentelt vizet öntött a fejecskéjére.
A szertartás után sétálni mentünk a természetvédelmi területként is számon tartott Brunszvik kastélyparkba. Kicsik és nagyon élvezték a sétát, igaz, kerestük az árnyékosabb utakat, mert a szeptemberi nyár ugyancsak melegre sikeredett, 30-32 fokot mutatott a hőmérő.
Kis csapatunk birtokba vette a Brunszvik kastély parkját ... aztán a hangverseny-szigetre vezető kis hidat
Pöttömkék egy Beethoven szobor körül fogócskáztak a kastélyparkban, a hangverseny-szigeten. Ez a sziget és a szobor körüli emelvény ad otthont a szokásos martonvásári nyári napok komolyzenei rendezvényeknek.
Kiadós séta után, immár ebédre éhesen érkeztünk a Fekete Macska vendéglőbe, ahol szépen terített asztal és nem utolsó sorban kellemes hűs terem várt bennünket.
A menüsort előre egyeztettük, megelégedésemre mindenkinek ízlettek a választott ételek: májgaluska leves és tárkonyos pulykaraguleves, vegyes tál natúr-, rántott- és párizsi szelettel, rántott gombával, hasábkrumpli és párolt rizs körettel, marhapörkölt galuskával, saláták.
A csöppek, így Manó is , bizony elpilledtek a reggeltől tartó izgalmak, eseményekben sűrű nap, no meg a finom ebéd hatására, így ebéd után ismét felkerekedtünk, immár hazafele. A születésnapos és frissen megkeresztelt Manó és két unokatestvére édesdeden szundizott és bevallom, szerintem mi, felnőttek, titkon irigyeltük őket egy kicsit :-)
A délutáni pihenő után, immár frissen és vidáman, sor került az ajándékokra. Nagy piros traktor, kicsi zöld traktor, sárga dömper és úthenger, Thomas könyv (nagyon ötletes, mágneses könylapok, erre lehet a szintén mágneses vonatfigurákat rátenni), két kirakós (puzzle), sok-sok könyv (Manó nagyon szereti a könyveket, naponta többször "olvas" és az esti szertartásoknak is elengedhetetlen eleme a közös "olvasás"), CD-k baba zenével, kisautók, névre szóló törölköző, kantáros nadrág és ingecske, egy, eredetileg útlevél tok, amibe Manó nagy örömmel már bepakolta a baba iratait, egy hinta és egy homokozó, amit ÉSzüleim jóvoltából Manó már jóval ezelőtt birtokba vehetett (és vett is), egy igazi, macis pizsama. És hát a korona, minden ajándékok ajándéka, az igazi bicikli!
Manó hirtelenjében azt sem tudta, mihez kapjon, mit csodáljon, mit hordozzon körbe, hogy mindenkinek megmutathassa. Párommal elérzékenyülve néztük, amint, őszinte öröm csillogással szemében, felváltva nézegette, simogatta a sok kincset, amit kapott. Természetesen, jólnevelt úriemberhez illően baba köszönöm szépen :-)
A homokozó és a hinta szintén születésnapi ajándék, próbáltam, de sehogy nem tudtam becipelni a nappaliba, hogy a többivel együtt fényképezzem le.
Másnap reggel Manó boldog mosollyal seregszemlézett új kincsei között :-)
Az aprótalpúak hamar birtokba vették a nappalit, nem téve különbséget új és nem új játékok között, s természetesen mindhárman ugyanazzal szerettek volna játszani, egy időben, lehetőleg egyedül :-), így kisebb civódások lángoltak fel. Szerencsére ezek a lángok még parazsukban elhamvadtak, amint rátaláltak egy másik, még csábítóbb játékra :-).
Eközben a terülj-asztalkámra száz kifli, őszibarackos-mascarpones-túrókrémtorta és egy csodaszép citromtorta termett.
Kicsik és nagyok egyforma lelkesedéssel fogadták a finomságokat, a két torta hipp-hopp, pillanatok alatt eltűnt, s a száz kifliből is bizony csak pár árválkodott estére a tálon. A finomságokat mindenki vérmérséklete szerint, házi limonádéval, sörrel, könnyű fehér borral öblítette le.
Jó étvágyat! Manó is kér szépen egy falat tortát.
Az együtt töltött vidám és kellemes órák hipp-hopp elszaladtak, szinte váratlanul lett késő délután/kora este. A vendégek elköszöntek, mi Manóval integetéssel búcsúztunk és köszöntük meg a kellemes társaságot, a sok-sok ajándékot, a vidám órákat.
Manó felfokozott hangulatban, vidám kurjongatásokkal készült az esti fürdetéshez és boldogan mutatta, mondta baba pimazsában pihen. S még le sem tette kis fejecskéjét, Bobó barát, Öjdögfióka, Rongyi oltalmában mély álomba merült és édesdeden baba pihen reggelig.
Gratula Manónak, és még sok-sok ilyen ünneplést kívánunk Neki!
VálaszTörlésKöszönjük a színes-szélesvásznú mesélést :) Manó elbűvölő, fess fiatalember, pompásan festett az ünnepi ruhájában!Sok-sok puszi Neki!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült a régóta szervezett nagy nap!
Pannicica
Gratulalok a kedves szuloknek is. Oromotok sokaig tartson!
VálaszTörlésNagyon szepek es aranyosak vagytok mindannyian, de foleg Mano!
Edit
Ismét nagyon élvezetes a beszámoló, nagyon mozgalmas és szép hétvégétek volt. Kívánom, hogy még nagyon sokszor, hasonló jól sikerült ünneplésben legyen részetek. Gratulálok mindnyájatoknak, de legfőképpen Manónak!
VálaszTörlésDóri
Nagyon jó és szép volt--csak rettenetes rövid--az együtt töltött két nap,remélem ez után is sok szép fog még jönni mindannyiunk életében.Millió puszi nektek és keresztfiunknak:keresztanyuék és Levente
VálaszTörlés