Padlizsánkrém
Mivel nagy adagot készítettem és fagyasztott vinettével dolgoztam, előző este elővettem a mélyhűtőből két 40 dkg-s adagot. Ezek reggelre szépen kiolvadtak. Természetesen lehet frissen sütött padlizsánból is (előkészítés-sütés-továbbdolgozás a fenti linken).
Egy tálba majonézt kevertem (tojássárga, amihez a tojást kicsit korábban kivettem a hűtőből, hogy szoba hőmérsékletű legyen, kanálkányi mustár, olaj egész vékonyan csorgatva, közben folyamatosan keverem, nehogy összeugorjon), hozzátettem a két csomag vinettét (azt a levet is, amit fagyasztás-engedés során enged, nem sok), a reszelő legkisebb fokán belereszeltem egy kevéske hagymát (kis fej kb negyede), ízesítésnek só, bors, fokhagyma*, picike citromlé (ha nincs, ecet is megteszi, de citromlével az igazi). Jól összekevertem, megkóstoltam, hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízek, egy óra múlva ismét megkóstoltam, picit utánna ízesítettem még kis mustárral és borssal.
Karfiolkrém
Egy szép fej karfiolt rózsáira szedek, nagyon kevéske víz-vaj keverékén, kis lángon, fedő alatt megpárolom. A vajat (margarin) nem szabad sajnálni, nem lesz zsíros, nehéz tőle, de kellemesen pikáns ízt kap, mintha csak sós vízben párolnám. Időnként bekukkantok a fedő alá, ha kell, mind a vizet, mind a vajat pótolom. Hagyom kihűlni. Ha jól adagolom, akkor alig-alig marad lé a karfiol alatt, ezt is hozzáteszem. A vinettétől megmaradt hagymából alig gondolatnyit reszelek bele, mehet 2-3 gerezd összezúzott fokhagyma*, egy natúr tömlős krémsajt, só, bors, gondolatnyi pirospaprika, hogy ne legyen olyan sápadt. Kézimixerrel jól összedolgozom. Pár órára, de akár egész éjszakára is, mehet a hűtőbe, hogy az ízei összeérjenek.
Körözöttel töltött paprika
Juhtúró, túró, pirospaprika, tejföl, margarin, bors, őrölt köménymag keverékéből körözöttet készítek. Én nem szoktam krumplinyomón kétszer is áttörni a túrót, egyszerű kézimixerrel dolgozom, hamar megvan és szépen egyenletesre lehet keverni, az itt-ott előforduló pici túródarabok izgalmassá teszik.
Apróbb és egyenes, nem túl kövér tv paprikát válogattam, megmostam, kicsumáztam, a magokat kiveregettem, és a paprikák üres belsejét megtöltöttem a körözöttel. Bevallom, egy frissen felbontott, vékony, kínai pálcika segítségével tudtam a körözöttet bepréselni a paprika aljába (a hegyéhez), de sikerült. Folpackba csavarva hűtőbe tettem, tálalás előtt vékony, recés késsel, ferdén kb egy centis karikákra vágtam és tányérra sorakoztattam.
Természetesen lehet a körözöttet, mint nemrég olvastam, sörrel, több fűszerrel bolondítani, viszont nálunk gyerekek is voltak és semmiképpen nem akartam megkockáztatni, hogy valaki is fura állapotba kerüljön néhány falat körözöttes paprikától.
Virslis, sonkás-sajtos kifli
Leveles tészta (készen vásárolt, mert van ugyan kipróbált és finom leveles tészta receptem, de nem volt időm-energiám külön elkészíteni, a korábban gyúrt-hajtogatott és lefagyasztott adagokat pedig egy csalafinta csenőmanó valamilyen útón-módon kicsempészte a mélyhűtőből). Szóval leveles tészta (2 rúd fanny nagynéni féle), virsli, sonka, sajt, mustár, tojássárga.
Ez valóban nagyon egyszerű és hamar megvan. A fanni nagynéni féle leveles tésztát nyújtnai sem kell és a sütőpapír, amibe csomagolják egyszerűen újrahasznosítható, nem lapítón dolgoztam, de a kitekert tészta sütőpapírján. A kiterített tésztát egyszer hosszában ketté (fanni nagynéni féle tésztából egy lap túl széles, ezért osztom hosszában is ketté), majd a kapott két darabot kisebb háromszögekre vágom. Éles és láng fölött melegített késsel dolgozva, süléskor a tészta "levelei" szépen látszanak. A háromszögekre egyenként mustárt teszek és mehet is a töltelék, virsli, sonka és/vagy sajt.
A kis háromszögeket feltekerem, sütőpapíros tepsibe teszem, tetejét tojássárgával megkenem
Előmelegített, kb 200 fokos (légkev) sütőbe teszem, míg a teteje szépen megpirul.
Halas csiga
Ennek az eredetijét Maxnál olvastam, szerzőtársa, Pannicica konyhájából származik a finomság. Nálunk, több sütésen keresztül, némileg módosult, az egyelőre végső változat így készül. Most nagyobb adagot sütöttem, ha nekiállok min két lapnyit készítek, azaz: két fanni nagynéni leveles tészta laphoz három kis halkonzervet (olajos, paradicsomos, egy chilis, ez vagy olajos vagy paradicsomos) lecsöpögtetek, figyelek, hogy a chilisből a paprika ne kerüljön a hal közé. Hozzáteszek egy tömlős natúr krémsajtot, fél maréknyi reszelt sajtot (nem karakteres ízűt, hogy ne nyomja el a hal ízét), picike mustárt, ízesítem só, bors, csipetkényi borsikafű, kézimixerrel jól összedolgozom. A krémet a kitekert (kinyújtott) leveles tészta lapokra kenem, megszórom apró kockára vágott paprikával és kígyóuborkával (ehhez a mennyiséghez egy szép, nagy tv paprikát és kb 8 cm-nyi kígyóuborkát vágtam fel).
A lapot a hosszanti oldalától feltekerem, nagyjából háromszögekre vágom, a csigákat sütőpapíros tepsibe rendezem.
Tetejét tojással megkenem (egy tojás, előtte kicsit felverem), előmelegített, 200 fokos sütőbe tolom kb 25 percre, míg szép aranyszínű lesz a teteje.
Jól fagyasztható, kiengedés után pár pillanatra mikróba teszem.
Cabatli
Akárcsak a halas csiga, ez is hálás tészta, jól lehet dolgozni vele, többféle képpen készíthető. Nagyobbra hajtogatva szendvics alap is lehet, kisebbekre dolgozva (mint én készítettem hétvégére) finom rágcsa önmagában, de bögre tej, kakaó mellé reggelire, vacsorára is kitűnő. Az ötletet - akárcsak sok más finomságét - Max konyhájában találtam.
Kenyérsütő gépbe tettem a hozzávalókat: 320 ml tej, 650 gr liszt, 50 gr margarin, 20 gr só, 20 gr cukor, 7 gr szárított élesztő, én tettem hozzá néhány tekerésnyi frissen őrölt feketeborst is.
Hagytam a gépet, hogy szorgalmasan dagasszon, kelesszen.
A megkelt tésztát lisztezett lapítóra tettem, kicsit átgyúrtam, hosszúkásra formáltam és négy részre osztottam. A darabokat egyenként kinyújtottam (hosszúkásra), olvasztott margarinnal bőven megkentem és megszórtam egy kevéske reszelt sajttal és hosszanti oldalától szorosan feltekertem. Lehet karakteres ízű, pl füstölt, sajtot is használni. A tekercset négy részre vágtam, egyenként kicsit lelapítottam és sütőpapíros tepsiben, konyharuha alatt fél óráig pihentettem-kelesztettem. A cabatlik tetejét olvasztott vaj-tej keverékével megkentem és 200 fokra (légkev., ha nem, akkor 220 fok) előmelegített sütőbe toltam, nagyjából 12-14 percre. Ahogy kivettem a sütőből tetejüket még egyszer átkentem, már csak tejjel és alig győztem kivárni, hogy kihűljenek. Finom lett, máskor is készítek ilyet.
Sajtos-fokhagymás* kenyér, több változatban
Ezt a recept Pannicica ötlete. Finom, könnyű, sokáig eláll, jól variálható.
A hozzávalókat kenyérsütő gépbe pakoltam: 3 dl víz, 1 ek olaj, 50 dkg liszt, 1 dl reszelt sajt (itt is lehet próbálkozni, semlegesebb és karakteresebb ízű sajttal), 3-4 gerezd átnyomott fokhagyma*, 2 kk só, 1 kk cukor, bors, szárított élesztő (1 cs 5ker vagy 2/3 cs haas).
Alapprogramra (az én kenyérsütőm kétszer dagaszt, kétszer keleszt, süt) állítottam hűséges kenyérsütő gépem és három óra múlva kivettem az ínycsiklandóan illatozó, friss kenyeret.
Lehet természetesen csak a kelesztést-dagasztást a gépre bízni, utánna kivenni, formázni, kicsit rákeleszteni, lerben sütni. Ha lenne két sütőm, valószínüleg így készült volna, de már így is sorszámot osztogattam a sütik között, melyik, mikor mehet a sütő-szoláriumba :-).
A kenyérből hármat három féleképpen készítettem: egyet az alaprecept szerint, egyhez a második dagasztáskor tettem egy bő marék durvára vágott napraforgómagot, a harmadikhoz pedig a sült paradicsom olajából tettem.
Mindhárom kenyér finom volt, könnyű, puha, másod- és harmadnap is.
Fokhagyma* - a csillaggal jelölt fokhagymából normál esetekben a receptekben megadott mennyiséget használom, ez a hétvége kivételes volt, semmibe nem tettem fokhagymát, lévén egyik kedves vendégünk nem szereti. Én tudtam, hogy hiányzik az ízekből, másnak nem tűnt fel. Tehát, kedves fokhagymára érzékeny olvasóm, a fentiek finomak akár fokhagyma nélkül is (bár mégiscsak azzal az igazi, legalábbis a mi szájunk íze szerint).
Száz kifli
Munkás, de nagyon hálás aprósütemény. Nem kell feltétlenül egy nap alatt megbügyörgetni, mind a száz kiflicskét, a tészta hűtőben, letakarva 2-3 napig is szépen eláll, állaga nem romlik, így egy hétig majd' minden napra jut friss finomság. A kész kiflik zárt dobozban, fedett edényben sokáig eltarthatók.
A száz kifli titka a nyújtás. Nagyon lisztezett deszkán hajszálvékonyra kell nyújtani, így a kisült kiflikben nagyon szépen látszanak a vékony rétegek.
A hétvégére a száz kiflit ÉAnyám készítette, ezúton is ezer köszönet érte :-)
hozzávalók - tészta: 25 dkg margarin, 50 dkg liszt, 3 tojás sárga, tejföl, amennyit felvesz (kb. 3-4 ek)
hozzávalók - a kenéshez: 10 dkg margarin, olvasztva, hűtve
hozzávalók - a töltelékhez: 20 dkg darált dió (mandula, mogyoró), 20 dkg porcukor, 3 tojás fehérje vagy sütőlekvár
A tésztához valókat közepes keménységű masszává gyúrom. Négy cipóra osztom. Lisztezett deszkán a cipókat egyenként tepsi alakúra nyújtom, és megkenem a 10 dkg olvasztott, kihűtött margarin negyedével, a hosszabb oldalától kezdve szorosan feltekerem. Az így kapott négy rudat kb. 1 órára hűtőbe teszem (fóliával letakarva, hogy ne száradjon). Idő- vagy energiahiány :-) esetén, a rudak nagyon jól telelnek magukban akár 2-3 napig is a hűtőben.
Amíg a tészta telel, a töltelékhez a diót ledarálom, a tojásfehérjéket kemény habbá verem és lazán beleforgatom a darált diót és a porcukrot.
Egy rudat szemmértékkel 25 darabra vágok (kb. ujjnyi vastag).
A továbbiakban mindegyik kis darabbal így dolgozom: jól meglisztezett deszkán, a hajtott, vágott részével a deszkára téve, nagyon! vékonyra nyújtom.
A lapítót is, a sodrófát is, mint a kép is mutatja, alaposan meg kell lisztezni, különben a tésztát nem lehet hajszálvékonyra nyújtani.
A diós töltelékből kb. egy púpozott mokkáskanálnyit számolok egy kiflicskére. A tölteléket a vékonyra nyújtott tésztán hosszába teszem, a tésztát óvatosan felsodrom, két végét kissé megnyomom (a töltelék ne szaladjon ki) behajlítva kiflivé formázom.
Kenetlen tepsiben, előmelegített sütőben, közepes tűznél (150-160 fok) 20-30 percig sütöm. Sütés alatt a színe nem (fehér marad), de az állaga változik. A kisült kiflicskéket még melegen megszórom porcukorral.
Hipp-hopp elfogyott, már vasárnap estére is csak pár darabka árválkodott a tálon, ezek magányán Manó enyhített, vacsorára és reggelire jóízűen baba olyan kiflit hamizik ... bár Manó szerint a zöld traktor is főludas volt abban, hogy a kiflicskék ilyen hamar eltűntek az utolsó morzsáig :-)
Őszibarackos mascarpone-túrókrém torta
Ez egyik kedvenc tortánk. Nemcsak azért, mert hamar megvan, de azért is mert könnyű, alig van benne cukor és előtte való nap is elkészíthető.
A gyümölcs évszak és tetszés szerint változtatható. Őszibarack mellett eperrel szoktam még készíteni.
Tortalapot - idő függvényében - lehet készen vettet használni (egy csomagban három tortalap, ebből egyet használok, ha nem frissen sütöm), ráérősebb időkben négy tojásos piskótát sütök, így nem lesz túl vastag a tésztája (s ha mégis annak találom, hát éles késsel megfelezem, a szebbik körszelet kerül a torta alá, a "rongyoskát" tejjel megvacsorázzuk :-). A piskóta, ízlés szerint, lehet kakaós vagy "natúr".
A tortalapot rátettem egy szép kerek tálcára, megkentem házi őszibarack lekvárral és megszórtam két hámozott, apróra vágott őszibarackkal.
25 dkg mascarponet, 25 dkg túrót, 2 csapott ek glukonont (vagy cukrot vagy mézet), egy vaniliás cukrot és két hámozott őszibarack összeturmixolt húsát kézimixerrel jól összedolgoztam.
2 csapott ek-nyi zselatint feloldottam pici tej-víz keverékében és mikor langyosra hűlt, a krémhez dolgoztam, szintén kézimixerrel.
További három, hámozott őszibarack apró kockára húsát már fakanállal kevertem a krémbe.
Egy zacskó habtejszínporból és egy habfixből hideg tejjel kemény tejszínhabot vertem és ezt is a krémbe dolgoztam, lapos fakánállal, óvatosan, hogy nagyon ne törjön meg a hab.
A lekváros, kockázott barackkal megszórt tortalap köré kerítettem és összecsatoltam a tortagyűrűt , a lapra simítottam a krémet.
Tetejét csokiforgáccsal (étcsokit mélyhűtőbe tettem rövid időre, aztán zöldségpucolóval csinos kis forgácsokat hántottam belőle), vékonyra szeletelt barackkal és színes tortadrazsével díszítettem.
Estétől másnap kora délutánig pihent a hűtőben. Tálalás előtt egy vékony műanyag lapáttal óvatosan benyúltam a krém és a tortagyűrű közé, körben elválasztottam, így könnyen le tudtam venni a tortakarikát, anélkül, hogy a krém behasadt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése