Tűzrakó

Nos, ennek története van.Úgy indult, pár évvel ezelőtt, párommal besétáltunk az egyik nagyba, onnan át egy másik, majd harmadik multiba, végül sikerült kiválasztani egy gurulós grillsütőt, ami, szerintünk, vezette az általunk felállított ár-érték-hasznosság-külcsíny listán. Ez a kis kék grillsütő jó társunk volt az utóbbi időkben szervezett családi és baráti összejöveteleken. Akadt ugyan némi nézeteltérés közte és köztünk, például a legszebb, legbarátibb, sőt a legfenyegetőbb kérés-fenyegetés ellenére sem volt hajlandó öntisztulási folyamatot beindítani, így nekünk - a páromnak :-) - kellett minden egyes alkalommal letisztogatni, áttörölni, ápolni. Nem is értem :-) A tényszerűség kedvéért megjegyzem, kis grillsütőnk nagyon jól állta a rohamokat, a már-már ipari mennyiségűnek is számítható husi halmazt, ami összességében megsütött nekünk.

A grillsütő mellé párom sk kialakított egy bogárcsozó helyet is, szerintem ötletesen és szépen, kövekből kirakva és kitapasztva. A felette himbálózó bográcsban finom pörköltek és gulyások készültek, illatuk vegyült az égő, parázsló fa és a kora nyári esték virágainak illatával (no meg a jófajta vörös- és fehérborok aromájával :-).

Az évek sajnos elszálltak a kék grillsütőnk felett is, gondolom némi tervezési hiányosság, figyelmetlenség is közrejátszhatott abban, hogy a grillrácsa egy idő után a szó szerint semmivé lett. Elporladt ... Hiszen már a régi bölcsek is megmondták, látjátok szümtökkel feleim, isa por és hamu vagyunk.


A kis kéket fájó szívvel nyugdíjaztuk, de megegyeztünk, hogy szükség esetén bizony még igényt tartunk a szolgálataira.

Meg aztán milyen az ember gyereke? Mindig többet, jobbat, nagyobbat szeretne. De hiszen már a régi bölcsek is mondogatták altius, citius, fortius. Szóval mi is terveztünk tovább lépni, a következő szintre, mármint grillsütőileg. Sütő kőből, hozzá pult, hogy ne legyen macerás lepakolni a sütésre váró, illetve később a grillezett finomságokat, mellette tűzrakó bográcsozáshoz. Meglesz! - mondogattuk töretlen önbizalommal, és a téli kertben a hóba rajzoltuk, minek hol lesz a helye.

Tavasz lett, majd elkezdődött nyár, sütő-projekt megtorpanni látszott a számtalan egyéb, napi-heti teendő mellett. Míg egy napom a párom azzal a boldog hírrel várt, megvan, meglátta, becserkészte, megvizsgálta, összehasonlította, végezetül, a sikeres vadászat eredményeképpen hazahozta! Nagy volt, még darabokban is. És roppantul nehéz. Nem is tudom, hogy került a csomagtartóból a kertbe. Repülni nem akart, lába nincs neki, így bizonyára a párom cipelte, herkulesi küzdelmek közepette. Összerakta. Nagyon szép lesz! - lelkendeztem. És mit szeretnénk még alakítani körülötte? - kérdeztem tudatlanul. Alapot ásni, kizsaluzni, kiönteni, betonozni, pultot megépíteni, zsalutéglákat kiönteni, grillsütőt beállítani, összerakni, pultra tetőt tenni, bográcshelyet kialakítani. Ahhhh, kezdtem volna elkámpicsorodni, mert lelki szemeim előtt, szokás szerint, "kissé" eltúlzott és elég elkeserítő jövőkép kezdett kibontakozni: ősz hajjal, hajlott háttal, bottal botorkálunk a kertben, megállunk a félig kész tűzrakó előtt és nosztalgiázva gondolunk a régi szép időkre, mikor még a kis kék grillsütőn készülten a husik ...

...

Az összes macerát nem mesélem el, sok(k) lenne. Röviden annyit, hogy a "mesterember" azt gondolhatta, gondolatolvasók vagyunk, hiszen szó nélkül egyszercsak faképénél hagyott bennünket, majd, több napon keresztül eredmény nélkül próbáltunk kapcsolatba lépni vele. Végre sikerült, mikor is elég rezignáltan közölte, úgy gondolta mi kiszámoljuk, megrendeljük, kiszállítjuk, lepakoljuk, megkeverjük, betöltjük, a végén pedig őt kifizetjük ...

Végül, magad uram, ha szolgád nincsen: párom és ÉApám nagyon sokat dolgozott vele, és volt még két alkalmi segítőnk, akiknek ezúton is nagyon szépen köszönjük!

...

A pult fenyőfa. A nyersen vásárolt fát asztalos szétszabdalta, összeragasztotta (vetemedést megelőzendő), méretre vágta. ÉApám és párom többször átkenték, hogy kiemeljék a fa szépségét és, hogy védve legyen az idő vasfoga ellen. A lábazati fa elemeket ÉApám vágta méretre, illesztette a helyükre és kente le többször is.


A grillsütőt magát a párom állította össze, az elemeket speciális ragasztóval egymáshoz illesztette.


Én lelkesen támogattam a serényen dolgozókat és a végén megvettem a faszenet, illetve a gyújtóst :-)

A tűzrakó - girll, pult, bográcsozó - elkészült!


Hétvégén félavattuk. Nem elírást, "é"-vel, mint félavattuk. Míg én csipetcsapattal lábalógáztam és egyéb finomságok mellett frissen grillezett husit ettünk, párom szorgalmasan dolgozott. Ezért lett csak félavatás.

Reményeink szerint a közelgő hétvégén, barátokkal együtt, alkalmunk lesz felavatni kertünk legújabb ékességét, a Tűzrakót (ennyi fáradtság után igazán megilleti, hogy saját neve legyen :-).
Nem, ez nem illegális gyerekmunka, Manó önszántából és jókedvűen pakolta át a fa egy részét a bográcsozóhoz :-)