Körkérdés: mióta, miért, hogyan főzünk?

Max barátom egy körkérdéssel lepett meg, őneki Gabojsza küldte, akihez Cukroskata postázta, s valójában a kört is ő indította.

Mióta és miért főzünk, kinél mi volt az a bizonyos első konyhai ténykedés?

Hm, kezdeti lendületem most egy pillanatra megakadt ... úgy éreztem, a miért-re könnyű lesz válaszolni, a mióta már nehezebb dió, az első pedig - a dió logika alapján - egyenesen kókuszdiónak tűnik.

Tinikoromban nem érdekelt a főzés-sütés művészete, egy éles emlékképem van, mikor Mamikám kicsit rosszallóan, kicsit csalódottan jegyezte meg, hogy Öcsémet jobban érdeklik a palacsinta sütés rejtelmei, mint engem. Ha a palacsinta készítés titkaiban akkor nem is mélyedtem el, biztos, hogy a kapros-ordás töltelék csenőmanókra fogott megfogyatkozásában nekem is jelentős szerepem volt.
Gyerekkoromban volt szerencsém megélni azt a váltás, mikor a viszonylagos bőségből, jólétből - ÉApám ínyenckedve válogatott a sajtok közül, mert volt kínálat - váratlanul és nagyon rövid idő alatt belecsöppentünk a kíméletlen nincs-be - jegyrendszer, üres polcok, Húsvét, Karácsony hónapjában 12 tojás egy négyfős családnak ... ÉApám eszméletlen leleményeséggel rájött, hogy a törött tojásért "csak" a tömegen kell átverekednünk magunkat, azt adnak jegy nélkül is! ... így hát befőttes üveggel mentünk tojásvadászatra ... az ideiglenes "dőzsölés" addig tartott, amíg mások is rá nem jöttek a trükkre :-( De ugyanez volt a helyzet minden konyhai alapanyaggal, jegyre kaptunk (már amikor, mert a fejadagot is vadászni kellett) lisztet, olajat, cukrot, húst, ha ez utóbbi éppen akadt a hentesnél (minőségéről inkább nem szólok).

Nem tudom, ÉSzüleim milyen varázslattal érték el, hogy bár süti nagyjából havonta egyszer illatozott, a szépen terített asztalon mindennap finom, ízletes, bőséges ebéd várt.
Mióta főzök, már tudom, ez az igazi varázslás, a kevésből, a nincsből jót és finomat kerekíteni.
ÉSzüleimnek ezúton is köszönöm a finomságos ebédeket, a szeretetet és melegséget, amitől a szilvalekváros kenyér és a tejbegríz is fenséges vacsorává változott.

Sokáig csak böngésztem a recepteket, magamban dünnyögve, hogy ez is kell, az is kell, hű, erről azt sem tudom, eszik vagy iszák. Aztán kezdtem, mint azt hiszem sokan mások, zacskóleves, konzerv, túrós tészta triumvirátussal. Közben csodáltam ÉSzüleim, főleg ÉApám, aki jó ízpárosításokkal, eredetiséggel, ötleteséggel főzött és főz a mai napig, akár szakácskönyvet is írhatna a maga kreálta ételek hadából.

Első igazi és szélesebb körben is felvállalt konyhai ténykedésem egy húsleves volt. ÉAnyámnak főztem, kórházban volt, termoszban vittük Öcsémmel a levest, törülközőkkel körbetekert edényben a zöldséget és husit - azt hiszem akkoriban mindössze két konyharuhával rendelkeztem, s az összes, szám szerint három, edényemben főztem a levest.

Akkor is nagy saját konyháról álmodtam, mikor még inkább volt élelemszerzési, mint -készítési hely. Mert legyen bármilyen szép és kényelmes a nappali, otthon is azt láttam, s jó baráti társaságban is mindig úgy alakult, a konyhában kötöttünk ki. Viszonylag közepes méretű konyhámból azt hiszem elég sok hiányzik (még) a többfelé megcsodált ezerféle eszközből, például meggymagozóm sincs, viszont gumikesztyűben remekül tudok magozni már :-), s talán kissé megszállottan ragaszkodom régi dolgaimhoz, "akik" szemtanúi voltak első konyhai csetlés-botlásaimnak, ilyen egy régi reszelő, a szűrőm, egy megkopott fakanál. Párom időnként meglep egy valóban szuper konyhai robottal, egy végre elég nagy lapítóval (vágódeszka), aprításra termett óriás méretű késsel.

Távolról sem vagyok annyira "gasztro" - értsd tájékozott, sokoldalú -, mint Max, Pannicica vagy sokan a Morzsikák közül.
Mindössze szeretek főzni. Szeretem a "kérek még" hatást, örülök, ha sikerül ízletes, finom, szemnek kívánatos, pocaknak örvendetes ételt kerekíteni.
Csábít a kihívás, a még nem kóstolt ételek, nem próbált receptek elkészítése; az egyszer, sokszor sikerült finomságok újra és újra alkotása; az arany középút megtalálása a hagyományos és újítós konyha között; egyensúlyozás az ízek, hozzávalók, receptek és saját kútfőből kipattanó ötletek mezsgyéjén. ÉSzüleimtől tanultam, lestem, hogy a fűszerekkel módjával, de bátran kell bánni, s hogy bizony lehet ugyanazt többféle képpen fűszerezni, mindjárt más a végeredmény. Jó, ha van receptem az először készítendő finomsághoz, de főztem-sütöttem már hallomás után is. Bevallom, előfordul, hogy nagyvonalú bátorsággal és leleményeséggel pótolom azt, ami nincs, legyen alapanyag, fűszer, elkészítési mód.
Szeretek egyedül "ügyködni" és szeretem a nagy, családi főzéseket, mikor párom és Manó is közreműködik a remekművek alkotásában.
Vallom, a jókedvű főzéshez nem kellenek drága hozzávalók, sokkal inkább odafigyelés, szeretet, amolyan szívvel főzök, mert adni nagyon jó dolog érzés.

Fontos, hogy "közönségem" van, akiknek szeretek sütni-főzni, alkotni. És fontos a visszajelzésük, az elégedett mormogástól a hangos köszönöm szépen ez finom volt-on át az ebéd utáni, udvariasan elfojtott böfiig :-)

Nos, mivel körkérdés - s mert bizony én is kíváncsi vagyok mások miértjére, hogyanjára - továbbküldöm a kérdést, címzettek Andi, Ízbolygó, Mamma és Doctor Pepper.