7 dolog - Pannicica

A 7 dolog körkérdésre Pannicica levélben válaszolt, lévén neki, egyelőre (szerintem már nem sokáig) nincs saját blogja, Maxnál szokott Társszerzőskődni.
:-)

Nos, alant Morzsika társam, Pannicica válaszai, s mint már több helyről is tudhatjuk, a sorrend nem mérvadó.

Köszönöm a játékfelhívást és a gurítást :) Már két napja töröm-töröm a fejemet, mi lenne az a hét dolog, ami oly jellemző rám. A felsorolás itt sem a fontossági sorrendet mutatja!

1. Szeretem az embereket. Foglalkozni, dolgozni, beszélgetni velük, meghallgatni őket. Kéremszépen, az emberek nem beszélgetnek egymással! Döbbenetes. Sokszor elég feltennem egy látszólag egyszerű, szimpla kérdést, és mintha zsilipet húznánk fel, megnyílnak a szívek és lelkek – és mesélnek. Korábban foglalkoztatott a pszichológiai pálya.

2. Nagy hibám, hogy sokszor képtelen vagyok nemet mondani. Képtelen! Inkább „feláldozom” magam, elvállalok, megcsinálok bármit, csak hogy másoknak könnyebb legyen. Ha valaki ügyes, ezzel azért szépen vissza lehet élni.

3. A receptgyűjtési mániám. Az új és új receptek keresése, kipróbálása. Egyszerűen transzba esek az újdonságok láttán, imádom a szakácskönyveket, netes-blogos recepteket. A mennyiségük most már kezd kezelhetetlen méreteket ölteni, a szekrény tetemes részét foglalják el. Egyszer láttam egy filmet, melyben egy lány megtalálja a konyhaasztal fiókjában az anyukája kézzel írt receptes füzetét. Akkor az villant be, ha majd anno az én gyermekem találja meg a receptjeimet, térdig fog benne állni :))

4. Imádok olvasni. Beletemetkezni egy regénybe, elmerülni a történetben, együtt élni-lélegezni a szereplőkkel, sodródni a cselekménnyel. Aztán felnézni, és csodálkozva, kábultan visszazökkenni a valóságba :) Nagyra értékelem a könyveket, sok-sok könyvünk van.

5. Rajongok Munkácsyért. Az életrajzi regényét megszámlálhatatlanul sokszor elolvastam, gyakorlatilag kívülről tudom, de épp tegnap este kezdtem újra… 1998-ban Debrecenben voltunk pár napot, és a Déry Múzeumban villámsújtottan, könnyezve álltam vagy fél órát a monumentális trilógiája előtt. Néhány éve pedig csak azért vonatoztunk fel Pestre, hogy hosszú-hosszú sorbanállás után bejuthassunk a Munkácsy életmű kiállításra, és magunkba szippanthassuk a művészetét. Szenzációs élmény volt úgy végigmenni a képek között, olyan szemmel megnézni őket, hogy pontosan tudtam a megfestés előzményét, az ihletét, az elkészítés lépéseit, állomásait, s aztán ezt lelkesen, idegenvezetőként elmesélni Zuramnak :)

6. 6 évig éltünk TV nélkül. Rendkívüli megalapozottságot, mélységet adott a kapcsolatunknak, ismerjük egymás legkisebb rezdülését, lassan gondolatait, és azt hiszem, ebben a rohanó-törtető világban ez óriási kincs :)Nőietlen tulajdonságok :) Sokak megdöbbenésére nagyon szeretem a férfias étkeket… Kocsonya, csülökpörkölt, pacal, puha fehér kenyérrel… Hajdani disznótorok emléke a nagymamám által reggelire készített fantasztikus hagymás vérrel. Ezek bizony nem nőcis dolgok :)

7. És a csúnya beszéd, amire büszke nem vagyok, viszont elementáris erővel nyugtat meg! Ha felmegy a pumpa, egy-két kacskaringó hirtelen felindulásból, és meglepő módon egyből sokkal jobban vagyok, és képes vagyok a higgadtabb gondolkodásra…

Nagyon szépen köszönöm!