Angyal, ismerős ismeretlen

Ma találkoztam vele.
Ismeretlen ismerőssel. Ismerős ismeretlennel. Mindkettő.

Jelenléte, segítsége önzetlen, szerény, szívből jövő, nem tolakodó. Verseket csempész Morzsikás mindennapjainkba és tanácsot, ötletet ad a felröppentett kérdésekre. Magáról szűkszavú, hiszen 'velem nem történnek érdekes dolgok, panaszkodni pedig ki szeret'.

Ismeretlen, mégis ismerős.
Hiszen tudom a nevét, s ha naponta nem is, de hetente többször "beszélgetünk". Tudom, hogy jószívű és kedves. S mégis, nem ismerem.
Érzem, hogy időnként rossz napjai is vannak, mint bármelyikünknek, s ilyenkor a versek is szomorkásak, komorak. Nemrég beteg volt, s Morzsikák szorítottunk, hogy meggyógyuljon, felépüljön. Tudom, hogy szép haja ezüst-ősz. S mégis, nem ismerem.
Láttam, milyen kabátot hord, hallottam sokat tapasztalt és vidám hangját, láttam a csillogást szemében. S mégis, nem ismerem.
Ismeretlen lenne?
Meglehet.
Hiszen nem tudom, mit gondol reggel, mikor ébred, nem tudom, mi a kedvenc étele vagy színe.
Ismeretlen lenne?
Nem hiszem.
Lényének ugyan kis, s mégis nagy részét - ha csak kevéssé is, de - ismerem.
Kedves és sugárzó, adni-segíteni vágyó és tudó.
Angyal.