Nemrég kapott egy téli mondókás könyvet, ezt azóta többször is kiolvasta, édesapjával, velem, egyedül, felolvasta és megmutatta Bobónak, Öregmacinak, csigának, piros traktornak.
A mondókás könyvben, Hull a pelyhes, az egyik oldalon gyerekek és egy nagyfülű kutya Télapónak írnak ajándékkérő levelet, pár oldallal odébb a nagyszakállút látjuk, amint hatalmas, piros batyujába diót, almát tesz, majd újabb pár oldal múlva vidáman kacsintva becsempészi meglepetés csomagocskáit az ablakban várakozó kiscipőkbe, csizmákba.
Manó lelkesen olvassa-meséli-magyarázza a Hull a pelyhes meséjét, majd ... összerakva a könyvben látott, tőlünk hallott és elcsípett, illetve unokatestvéréknél összeszedett információ morzsákat, tegnapelőtt a következőkkel lepte meg édesapját.
Baba cejuzával - nem golyóstollal!, ceruzával - íj levelet Jézuskának. Baba ajándékot kéj Jézuskától, levelet íj baba. Jézuskának van ajutója, tudjon jönni babáho. Ajutóval. Jézuska. Apának van számítógépe, anyának van számítógépe, baba kéj szépen! - ez az egyik varázsszó, kérem szépen - számítógépet, Jézuska hoz babának számítógépet, kéjemszépen. Baba számítógépezik. Baba cejuzával levelet íj Jézuskának.
Nagy lelkesedésében, nemcsak levél született, de lisztszórósan havas fenyőfát és behavazott házikót is készítettek édesapjával,


sőt, apa pici segítségével Manó kiszínezett egy Télapó rajzot is, csizmáját feketére, ruháját pirosra.

Egyszóval - nálunk már javában dúl az ünnepvárás :-)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése