Manó pillanatok

Hétvégente, szombaton, jár felénk a zenélő autó (családi fagyos szabad fordításban).
Már messziről hallani a jellegzetes dallamot, amint közelebb ér és az utcánkba fordul, ha Manó ébren van, szigorú szülői felügyelet mellett feláll az ablakpárkányra, fogózkodik a kilincsbe (és persze mi is átölelve tartjuk) és nézi szinte szent áhítattal a nagy sárga, díszes autót, mindájt ideéj, baba integet zenéjő ajutónak, mindájt ideéj. És odaér, és integetünk, amíg elmegy (egyszer megkérem a sofőrt, ha nem fáradtság neki, integessen vissza Manónak és zenéljen egyet előttünk is).
Egy szombat délután, még bőven a csendes pihenő-ebéd utáni szundi idejében, hallom, közeleg a zenélő autó. Halkan benyitok Manó szobájába, ha ébren van megnézzük, ne legyen pityergés abból, hogy zenéjő autó ement, baba nem látata. Szóval benyitok a szobába, az én kis pöttöm fiam már-már spiccen a rácsos kiságy ablak felőli sarkában, egyik kezével kapaszkodik, másikkal a függönyt próbálja elhúzni, s áhítattal-reménykedve mondogatja zenéjő autó mindájt ideéj, baba láthatya, mindájt ideéj.

Lecseréltük a rácsos kiságyat, Mikipapától kapott egy "igazi" ágyat, telistele sok-sok kamionnal, piros kamion, zöld kamion, Iveco kamion, Volvo kamion, kék kamion, sárga kamion - ezeket Manó rendszeresen felsorolja és pontosan meg is mutatja. Namármost, az igazi ágy egy igen lényeges dologban különbözik a rácsos kiságytól - mégpedig, az előbbinek nincsenek rácsai és Manó szabadon tud felmászni, lemászni. Pöttömke legénykénk ezt ki is használja. Az ebéd utáni szieszták lassacskán félcsendes pihenők, időnként némi szundival tarkítva. A félcsendes pihenő pedig abból áll, hogy Manó rendszeresen kipakolja a zoknis fiókot, a pelenkás fiókot - ezeket fel az ágyára, majd közli, hogy óvódások és ő, baba, beül az óvódások közé. És beül és szélesen mosolyog. Ha éppen nem baba pakojgat, baba pakojászik, baba jendezget elfoglaltságot űz, akkor a nagylabdát kergeti. A szobája ajtaja nincs kilincsre csukva, így időnként megesik, hogy halk nyikorgással kinyílik az ajtó ... aztán, némi halk motoszkálást követően kigurul a nagy, kék labda ... aztán megjelenik Manó, s ha történetesen szembenéz édesapjával, akkor huncut kis mosollyal visszafut, tessék-lássék behajtja maga mögött az ajtót és felvetődik az ágyára ... mintha valami huncut kis kobold gurította volna ki a labdát, s őneki semmi köze nem lenne hozzá.

Hétvégén havazott, szombaton reggel sűrűn kavarogtak a hópelyhek, még meg is maradt az úton, füvön, háztetőkön, örökzöld bokrokon. Az erkélyajtóban állva, a nappali melegéből mutattuk Manónak, nézd, ami kavarog, a sok-sok, rengeteg fehér pihe, azok a hópelyhek, kavarognak, lehullanak a földre, millió egymás után, abból lesz a hó, amit az úton, a kertben látsz. Nézte, szinte megbabonázva, csilingelő kacagással mutatta a kavargó hóesést. Napközben többször is visszament az erkélyajtóhoz és nézte a havat. Már nem havazott, s ami a földre hullott korábban, az is kezdett eltűnni, de foltokban, a bokrok alatt megmaradt, de Manónak az elég volt, érdeklődve tanulmányozta az ablaküveg mögül.
Délutáni szundi, illetve félcsendes pihenő, motoszka, fiók pakolás, aztán csend. Manó elaludt, picike gombócba csomózta magát, édesdeden aludt az ágy sarkában. Nem zavarjuk, a behúzott ajtó ellenére is lábujjhegyen közlekedünk és csak suttogva beszélgetünk párommal. Egy idő mintha neszt hallottunk volna Manó szobájából. Halkan benyitok, Manó, még álomfátyolos szemekkel, mint aki felkelt, de még nem ébredt fel teljesen, áll a fiókból kipakolt zoknihalom közepén, az ablak előtt, s kicsit pityergésre görbülő ajkakkal mondja baba nem tudta megnézni havat, baba nem tudta megnézni havat.

Legutóbbi családi eseményünk Csabi unokatestvérének kétéves születésnapja volt. Hármasban - édesapja, Manó, jómagam - mentünk megvenni a kiszemelt ajándékot. Menet is és aztán az üzletben is elmagyaráztuk Manónak, hogy Csabinak veszünk ajándékot, vendégségbe megyünk másnap, Csabinak lesz születésnapja, neki vesszük az ajándékot.
Ma édesapjával utazott, a piros Panda autóban Manó az anyósülésen ül (rögzített, biztonságos babaülésben, de kikapcsolható a légzsák, ezért inkább ott utazik), ahonnan nagyon jól szemmel tartja a lassan-gyorsan suhanó világot. Messziről észrevett egy ugyanolyan (de a város másik felében lévő!) üzletet, mint ahol a születésnapi ajándékot vettük és megjegyezte baba megy apával ajándékot vásájolni, Csabibabának születésnapjája, baba könyvet vesz Csabibabának ajándékba.

Egyre jobban és egyre magabiztosabban használja a ragokat, toldalékokat, időhatározókat.
A következő párbeszéd ugyancsak ma történt, autókázás közben: baba bemegy apávaj bojtba vásájolni valamit; Manó, elhoztad a pénzecskédet? (néhány 1 és 2 forintos, Manó gondosan gyűjti őket egy pici piros bugyellárisba, már amikor nem szórja szanaszét a szőnyegen, hogy aztán annál nagyobb lelkesedéssel baba megkejesi pénzét) - kérdezte párom; baba otthon felejtete pénzét, nem hozta baba; Manó, akkor nem tudunk vásárolni semmit, pénz nélkül nem lehet - így édesapja; bemegyünk bojtja, talán tudunk vásájolni, valami apjóságot, talán adnak babának pénz néjküj.