Hja. Előfordul. Időnként, ha túl nagy lendületet veszek, hajlamos vagyok átesni ama bizonyos ló másik oldalára (tudatalatt bizonyára arra gondolok, hogy ott szebb és zöldebb :-).
Az átesés nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott is maradok, legtöbbször könnyedén visszakecmergek, van kiskapu, menekülő út, választási lehetőség. Akárcsak a Mindenszentek hétvégéjére tervezett és megalkotott menü esetében is, van "párhuzamos" lehetőség is.
Pikáns döblec krémleves <> Fehérboros gombaleves szegfűszeggel
Lazackockák
rozmaringos döblec <> vajon párolt brokkoli, rizs, sült fokhagyma
Rétes
fűszeres döbleces <> túrós-cseresznyés
Az átesés nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott is maradok, legtöbbször könnyedén visszakecmergek, van kiskapu, menekülő út, választási lehetőség. Akárcsak a Mindenszentek hétvégéjére tervezett és megalkotott menü esetében is, van "párhuzamos" lehetőség is.
Pikáns döblec krémleves <> Fehérboros gombaleves szegfűszeggel
Lazackockák
rozmaringos döblec <> vajon párolt brokkoli, rizs, sült fokhagyma
Rétes
fűszeres döbleces <> túrós-cseresznyés
A levesek a VKF!XX jegyében (is) születtek.
A pikáns döblec krémlevest többször is készítettem, a fő alkotó elemek változatlanok, de nyughatatlanságom jeleként picit minden alkalommal változtatok rajta. Kis családomnak mindegyik változat ízlett, úgyhogy végképp bekerült a kedvenc levesek sorába.
A fehérboros gombaleves szegfűszeggel sk találmány. Amolyan hol volt, hol nem volt kezdettel is írhatnám, hiszen volt egyszer egy hagyományos gombalevesnek induló főzet, ami kis boszikonyhámban hipp-hopp átalakult - igaz, alkotás közben felvillant a gondolat, miszerint, ha nem sikerül, Lizikutya táljában landol ..., s mi maradunk krumplilevessel. Nos, az első próbálkozás is sikeres volt, a VKF!XX lendületében megfőztem még egyszer, immár evőkanálnyira szabványosítva a korábban "löttyintésnyi" mértékegységet és száraz fehérborra cseréltem a vöröset.
Lazackockák rozmaringos döbleccel, vajon párolt brokkolival, sült fokhagymával, rizzsel
Hogy kerül a csizma az asztalra és a rizs a köretek közé? Arra gondoltam, párom vagy Manó esetleg nem feltétlenül értékeli a nem mindennapi "döblecet sütőtökkel" konyhai mozgalmat, s a brokkoli üde zöldjéhez és a lazackockák rózsaszínjéhez is jól illett a párolt rizs ártatlan fehérsége.
Egy szép szelet lazacot "meghámozok", azaz bőrével lefele lapítóra fektetem, és éles, viszonylag szélesebb pengésű késsel, a halszelet vékonyabb/keskenyebb felétől indulva, határozott mozdulattal mintegy levágom a rózsaszínű lazachúst a szürkés-feketés bőrről.
A lazacot ezután felkockázom, olaj-vaj fele-fele arányú forró keverékén, viszonylag gyakori kavargatással, néhány duci gerezd hámozatlan fokhagyma kíséretében, pár perc alatt megsütöm. Szitába szedem, a tetejéről papírtörlővel kicsit felitatom a felesleges zsiradékot, frissen őrölt borssal megszórom és határozott mozdulattal átforgatom (rázva) a szitában, hogy a bors mindenütt érje.
A brokkolihoz egészen kevés vízet forralok, beleteszem a vajat (margarin), mikor elolvadt, beleteszem a brokkoli rózsákat, só, félcsipet szerecsendió és fedő alatt, gyenge tűzön megpárolom. Hamar megvan, valóban csak egészen kevéske víz kell hozzá; a vajtól és a szerecsendiótól kicsit érdekesebb ízű, mintha "natúr" sós vízben készülne.
A rizset forró olajon megforgatom, felöntöm háromszoros mennyiségű vízzel (a vizet valamennyi arányban pótolhatom alaplével, így ízletesebb lesz), teszek hozzá egy tknyi citromlevet (érdemes frissen csavartat, zamatosabb lesz), só, bors. Nem fűszereztem tovább, semleges, "rizs" ízű köretnek szántam.
A rozmaringos döbleckockákhoz a zöldséget megpucolom, szálas-magos részét kiszedem, nagyobb falatnyira kockázom. Olajat forrósítok, beledobom egy arasznyi rozmaringág leszedett, megmosott, durvára vágott leveleit, egyet forgatok rajta, hozzáadom a döbleckockákat és lapáttal kevergetem, egyrészt, hogy a döblec ne törjön pépesre, másrészt, hogy a rozmaring ne égjen keserűre. Csak addig hagyom a serpenyőben, amíg a döbleckockák megpirulnak. Szitába szedem, tetejét papírtörlővel leitatom.
A háromféle köretet és a sült fokhagymát külön tálkákban kínálom a frissen sütött lazackockák mellé, szedjen ki-ki kedvére.
Az ebéd záróakkordja a kétféle rétes volt, egy édes, túrós-cseresznyés rétes és egy sós, fűszeres döbleces.
A fűszeres döbleces réteshez egy fej hagymát apróra vágok, pici olajon üvegesítem, rádobom a döbleckockákat, egy gerezd fokhagymát is rányomok, nagyjából 5-6 percig pirítom, megszórom kakukkfűvel, sózom, bőven megszórom frissen őrölt borssal és egy jó csipet szerecsendióval is megbolondítom. A serpenyőben villával kicsit összetöröm a döblecet és a kicsit ferdére állított serpenyő magasabb felébe húzom. Így a fölös zsiradék lecsorog és nem áztatja el a rétesem.
Két-három réteslapot használok, mindegyiket megkenem tejföl-olaj jól eldolgozott keverékével, majd a lapra kent döbleces krémre sajtot reszelek és megszórom apróra vágott hagymazölddel.
Feltekerem, a rétes tetejét is megkenem a tejfölös-olajos keverékkel és forró sütőbe tolom, ahol addig hagyom üdülni, míg szép barnásra pirul a teteje.
Jó étvágyat!
A pikáns döblec krémlevest többször is készítettem, a fő alkotó elemek változatlanok, de nyughatatlanságom jeleként picit minden alkalommal változtatok rajta. Kis családomnak mindegyik változat ízlett, úgyhogy végképp bekerült a kedvenc levesek sorába.
A fehérboros gombaleves szegfűszeggel sk találmány. Amolyan hol volt, hol nem volt kezdettel is írhatnám, hiszen volt egyszer egy hagyományos gombalevesnek induló főzet, ami kis boszikonyhámban hipp-hopp átalakult - igaz, alkotás közben felvillant a gondolat, miszerint, ha nem sikerül, Lizikutya táljában landol ..., s mi maradunk krumplilevessel. Nos, az első próbálkozás is sikeres volt, a VKF!XX lendületében megfőztem még egyszer, immár evőkanálnyira szabványosítva a korábban "löttyintésnyi" mértékegységet és száraz fehérborra cseréltem a vöröset.
Lazackockák rozmaringos döbleccel, vajon párolt brokkolival, sült fokhagymával, rizzsel
Hogy kerül a csizma az asztalra és a rizs a köretek közé? Arra gondoltam, párom vagy Manó esetleg nem feltétlenül értékeli a nem mindennapi "döblecet sütőtökkel" konyhai mozgalmat, s a brokkoli üde zöldjéhez és a lazackockák rózsaszínjéhez is jól illett a párolt rizs ártatlan fehérsége.
Egy szép szelet lazacot "meghámozok", azaz bőrével lefele lapítóra fektetem, és éles, viszonylag szélesebb pengésű késsel, a halszelet vékonyabb/keskenyebb felétől indulva, határozott mozdulattal mintegy levágom a rózsaszínű lazachúst a szürkés-feketés bőrről.
A lazacot ezután felkockázom, olaj-vaj fele-fele arányú forró keverékén, viszonylag gyakori kavargatással, néhány duci gerezd hámozatlan fokhagyma kíséretében, pár perc alatt megsütöm. Szitába szedem, a tetejéről papírtörlővel kicsit felitatom a felesleges zsiradékot, frissen őrölt borssal megszórom és határozott mozdulattal átforgatom (rázva) a szitában, hogy a bors mindenütt érje.
A brokkolihoz egészen kevés vízet forralok, beleteszem a vajat (margarin), mikor elolvadt, beleteszem a brokkoli rózsákat, só, félcsipet szerecsendió és fedő alatt, gyenge tűzön megpárolom. Hamar megvan, valóban csak egészen kevéske víz kell hozzá; a vajtól és a szerecsendiótól kicsit érdekesebb ízű, mintha "natúr" sós vízben készülne.
A rizset forró olajon megforgatom, felöntöm háromszoros mennyiségű vízzel (a vizet valamennyi arányban pótolhatom alaplével, így ízletesebb lesz), teszek hozzá egy tknyi citromlevet (érdemes frissen csavartat, zamatosabb lesz), só, bors. Nem fűszereztem tovább, semleges, "rizs" ízű köretnek szántam.
A rozmaringos döbleckockákhoz a zöldséget megpucolom, szálas-magos részét kiszedem, nagyobb falatnyira kockázom. Olajat forrósítok, beledobom egy arasznyi rozmaringág leszedett, megmosott, durvára vágott leveleit, egyet forgatok rajta, hozzáadom a döbleckockákat és lapáttal kevergetem, egyrészt, hogy a döblec ne törjön pépesre, másrészt, hogy a rozmaring ne égjen keserűre. Csak addig hagyom a serpenyőben, amíg a döbleckockák megpirulnak. Szitába szedem, tetejét papírtörlővel leitatom.
A háromféle köretet és a sült fokhagymát külön tálkákban kínálom a frissen sütött lazackockák mellé, szedjen ki-ki kedvére.
Az ebéd záróakkordja a kétféle rétes volt, egy édes, túrós-cseresznyés rétes és egy sós, fűszeres döbleces.
A fűszeres döbleces réteshez egy fej hagymát apróra vágok, pici olajon üvegesítem, rádobom a döbleckockákat, egy gerezd fokhagymát is rányomok, nagyjából 5-6 percig pirítom, megszórom kakukkfűvel, sózom, bőven megszórom frissen őrölt borssal és egy jó csipet szerecsendióval is megbolondítom. A serpenyőben villával kicsit összetöröm a döblecet és a kicsit ferdére állított serpenyő magasabb felébe húzom. Így a fölös zsiradék lecsorog és nem áztatja el a rétesem.
Két-három réteslapot használok, mindegyiket megkenem tejföl-olaj jól eldolgozott keverékével, majd a lapra kent döbleces krémre sajtot reszelek és megszórom apróra vágott hagymazölddel.
Feltekerem, a rétes tetejét is megkenem a tejfölös-olajos keverékkel és forró sütőbe tolom, ahol addig hagyom üdülni, míg szép barnásra pirul a teteje.
Jó étvágyat!
Szószedett:
döblec - sütőtök
döblec - sütőtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése