Manó pillanatok - a legkedvesebb adventi koszorú

Három adventi koszorú is díszíti a házat. Mindközül a legkedvesebb az, amit most bemutatok.
Története van, bizony ám, "ő" nem egy egyszerű adventi koszorú.

Így kezdődött, só-liszt gyurmával. Apa és Manó közös munkája. Két férfiemberkém serénykedett a konyhában, nélkülük nem jött volna létre ez a gyönyörűség.



a sok fahéjtól száradás után is illatos marad a só-liszt gyurma

A megfelelő keménységűre :-) kidolgozott

előbb a tálban, majd a deszkán is jól össze kell dolgozni

- zacskónyi őrölt fahéjjal illatosított - só-liszt gyurmát lapítón kinyújtották



és két, egymással megegyező alapterületű kört vágtak ki. Az egyik kört telten hagyták, a másiknak (pl egy kisebb tányér segítségével) kivágták a közepét. A megmaradt anyagból sütikiszúróval és óriási Manó lelkesedéssel szívecskéket és csillagokat szaggattak.



Akár sütőben, akár szabad levegőn, a készre formázott só-liszt gyurmát alaposan ki kell szárítani, amíg megkeményedik.

Nekem nem is volt több dolgom, mint hobbiboltban kapható aranyfestékkel lefújni a szívecskéket, csillagokat, és összeállítani a mézeskalács tortára emlékeztető, csudadíszes-csudaszép adventi koszorút. Díszítéshez a párom által sütőben szépre szárított narancs- és citromhéjat, arany-ezüst mogyorót, aranyra fújt só-liszt gyurma szívecskéket és csillagokat, apró fenyőtobozokat, egész fahéjat, arannyal picit befújt pot-pouri darabokat, néhány csellengő gyöngyöt, apró kockás masnikat használtam.

a szárított narancshéjkarikákat ragasztópisztollyal rögzítem, a mogyorókat szintén, ezek távtartóként szolgálnak

a távtartó mogyorók tetejét is bekenem ragasztóval és ráillesztem a só-liszt gyurma karikát; lehet tovább díszíteni



Szeretet és diszkrét fahéjillat lengi körül.