Éljen! Itt is hull a pelyhes ...

Hull a hó és hózik, -zik, -zik ...
Azt nem tudom, Micimackó fázik-e, de azt igen, hogy városkánkban talán csak Manapóval ketten vagyunk felnőttek, akik örültek - de még mennyire - a sűrű hóesésnek. Végre! Havazik! És csak hull és hull és szépen megmarad földön, kerítésen, fákon, bokrokon. Végre, merthogy a tavalyi félnapot se túlélő novemberi havacska óta mifelénk nem volt hó ... pedig Manó egyre másra "olvassa", kéri a hóemberes, télapós meséket.

Míg mások serényen, széles mozdulatokkal hosszú félórákig takarították a havat portájuk előtt, bezzeg Manapó, szinte kicentizte, hogy csak akkorka helyen lapátolja el a csillogó fehérséget, ahol nagyon muszáj ... t.i. minnél nagyobb helyen maradjon érintetlen a hófehér takaró ... Manó kedvéért.

délceg tiszafánk szinte eltűnik a hó alatt

a kocsibeálló még érintetlen havát Manó és Manapó először jól körbejárták, majd hóember készül belőle

ez kérem, egy tűzpiros autó

Így hát Lizi kutyához is repülve közlekedett, hogy a kertet elborító hideg paplan szűziességét meg ne bontsa.

kert látkép a teraszról

a bokrok mögött rejtőzik a halastavacska

tujasor

kerti kiülő, hová lettél

csüngőmogyoró ágak tujával

kedvenc kisfenyőnk

A havas utcán végre szánkózni is lehetett, ezért egyelőre elnapoltuk az ötletet, miszerint, Manapó kerekeket szerel a szánkóra, így hó hiányában is használni lehetne :-)

pár év, s Manó fogja szánkáztatni Irénke mamit

de egyelőre kis basaként ül a szánkón, s mélázva figyeli a szálló pelyheket

most arra menjünk, Mami!

Lett is akkora, de akkora hó nálunk, hogy ma délután megépült a legszebb, legnagyobb hóembere, jégcsap orral és óriási szívvel.

porhóból tapasztott hóember

sok-sok gombbal a kabátján

jécsap orral és óriási szívvel

délcegen és daliásan, Manónál is magasabban

szánkózástól, hóember építéstől kissé fáradtan

bizony jólesik egy bögre meleg, mézes tej

és máris lehet koncentrált figyelemmel kísérni Bob mester nem mindennapi kalandjait