Retró - hajdúkása és tejbelaska

Elérkezett hozzánk is. A retró korszak, ami állítólag már régóta dúl, gasztro berkeken belül és kívül is.
Tegnap este, hazafele, azon töprengtem, a rakott kelbimbó mellé milyen levest készítsek Manónak, mikor beugrott - tejbelaska! Azt hiszem utoljára napfényes gyerekkoromban, Kolozsváron ettem tejbelaskát. Öcsémmel együtt nagyon szerettük, s emlékszem, egy alkalommal öcsém három nagy tányérnyit evett megy együltében ... mentségére legyen, hogy ő gyorsan növő kamasz, a tejbelaska pedig nagyon finom volt.
A tejbelaska - vagy olvasmányaimból ismert másik nevén, tejleves - készítésében egyszerű, de ízvilágában kissé rafinált, ugyanis a laskát, azaz tésztát, cukorral-mézzel édesített, fahéjjal és vaniliával megbolondított tejben főzöm.

Tejbelaska

hozzávalók

tej
laska (azaz tészta, pl kis szarvacska)
cukor
méz
fahéj
vaniliás cukor

Mennyiségeket nem tudok pontosat adni, ugyanis nem méregettem, csak szemre töltöttem a tejet és marékra számoltam a tésztát. Nagyjából 1 l tejhez 5-6 maréknyi kisméretű szarvacska tésztát használtam.
A tejet az ízlés szerinti cukorral (3 ek) és mézzel (2 bő ek), fahéjjal (egy nagyobb darab) és vaniliás cukorral főni teszem. Becsapós, amíg strázsálok mellette, biztos nem fog kifutni, de abban a pillanatban, hogy csak fél másodpercre félrenéznék, már púpozódna is kifele az edényből. Így hát szorgalmasan ültem mellette, s míg arra vártam, felfőjjön a tej, megiszogattam a reggeli kávém.
A fövő tejbe szórom a tésztát, elkeverem és lennebb húzom a lángot, hogy főjjön, de ne lobogva. Nem állandó, de gyakori kevergetés mellett addig főzöm, míg a tészta megpuhul.
Fedő alatt pihentetem egy kicsit. Tálalás előtt ellenőrzöm, ha a tészta túl sok tejet szívott volna fel, utánnatöltöm és átkeverem.
Melegen, langymelegen, hidegen - egyaránt finom.



Másik gyerekkori kedvencem a hajdúkása. Tulajdonképpen pirított gríz, vízzel főzve, édesen. Hogy miért is lett nálunk hajdúkása, nem tudom. Hajdanán gyakran ettünk ilyet, nekem egyik kedvencem volt, s csak mostanában gondoltam arra, hogy ez bizony akár szegényember kásája is lehetne, hiszen még csak tej sem kell hozzá.
Akármi is legyen a "hivatalos" neve, nekem már csak hajdúkása marad.
Manónak mézzel és házilekvárral édesítettem, tálaláskor nyakonöntöttem egy kevéske juharsziruppal. Hamm, bekaplak! - mondta Manó, és megelégedettségünkre el is tüntette a tányérkájáról.

Hajdúkása

hozzávalók

2-3 ek olaj
gríz
víz (3:1 arányban a grízhez)
cukor vagy méz
lekvár, juharszirup az édesítéshez vagy a tálaláshoz (tetszés szerint)

Az egy adag kimért grízet forró olajon, közepes lángon, állandó kevergetés közben megpirítom. Figyelni kell, mert kissé sunyi és pillanat alatt égett gríz lesz pirított helyett, ezért kell folyamatosan kevergetni.
Mikor szépen átpirult, egy adagban ráöntöm a kimért vizet (háromszor annyit, mint amennyi a gríz), majd gyorsan elkeverem, ne maradjon molnárlegényes (azaz csomós).
Hozzákeverem az édesítőt, lehet cukor vagy méz, a mostanit mézzel készítettem és a végefele tettem hozzá egy bő ek-nyi házi szilvalekvárt is.
Enyhe lángon, állandó kevergetés mellett készre főzöm; állagra olyan, mint a tejbegríz.
Tálaláskor juharszirupot tettem a tetejére, de folyósra melegített mézzel megcsorgatva vagy cukorral meghintve is tálalhatom.



Jó étvágyat!