Ezt az elismerést két barátnőmtől is megkaptam ... TRINITY, PANNICICA ... kissé elcsukló és meghatottságtól remegő hangon mondom, KÖSZÖNÖM!
Ha Ti és még páran mások nem lennétek, a Szösszenetek sem jött volna létre.
Mint mindkettőtöket, engem is elsősorban MAX inspirált. A szenvedélye, az alapossága, a részletekbe menő tökéletessége, ahogy egy-egy ételt - legyen az könnyű vagy bonyolult - megalkot, fényképez, dokumentál; s ezen felül programot ajánl, segít, utánnajár, tanácsol, és még webmesteri feladatokat is ellát. Szintén Maxnak köszönhetem, hogy ismeretlen ismerősként megismerthettem Jancsibát, akinek, többek között, a fényezett gesztenyét köszönhetem.
Anno, mikor a Szösszenetek elindult, arra gondoltam, próba, szerencse, ha nem megy, abbahagyom. A Pannicica-Max-Trinity "triumvirátusnak" is köszönhető, hogy élvezettel folytatom, még olyankor is, mikor a család már az asztalt verdesi éhében, de meg kell várniuk, amíg lefényképezem a feltálalt "művet" ... olyankor is, mikor az álmosságtól már nehezen tudom befűzni a cérnát a tűbe, de sarkall a tettvágy, hogy a sokadik filc-hóembert is befejezzem ... olyankor is, mikor Manapónak is három keze nő hirtelenjében, mert csak így sikerül fogni-beállítani-tartani-fényképezni a gyertyából öntött remekeket.
A szabály szerint, ezt a díjat-elismerést-meghajlásoskalapemelést három olyan bloggernek kell továbbküldenem, akiktől tanultam-kaptam. Ihletet, receptet, tanácsot, útmutatást, jó szót.
Barátaim, elsősorban Nektek nyújtom e díjat ... ugyanakkor szeretném, hogy továbbgördüljön, ezért - hosszan töprengés és nehéz válogatás után, mert bonyolult sokakból mindössze hármat választani - ezennel ünnepélyesen a színpadra szólítom őket, a Clewer Blogger Award átvételére,
aki szenvedélyességével további alkotásokra sarkall,
aki karácsonyi gasztrogyűjteményével hosszú, keresésre-böngészésre fordítandó óráktól mentett meg
aki igazi erdélyi szenvedéllyel süt-főz ... valamit ... sokfélét és finomakat,
aki hazai színt csempész hétköznapjaimba,
és aki szintúgy vágyik egy nagy konyhára, ahol van hely sürögni-forogni, mint jómagam.
S megemlítenék még sokakat, akik segítettek, akiktől tanultam, kik támogattak, s kiket talán én is ösztönözhettem. A lista hosszú lenne, bloghelyem fogyóban, alapos böngészésre ajánlom kedvenc helyeim listáját.
3 megjegyzés:
Manapó szavai csengenek a fülemben, amikor nevetve mesélte, hogy "Nálunk nincs evés, amíg le nincs fényképezve a kaja!" És figyelmeztette Zuramat, hogy vigyázzon, ha netán elkapna engem is a gépszíj :-)
Nos, látjuk mi lett belőle :-D Nem eszünk, fotózunk!
Köszönöm szépen Garffyka, nagyon jól esnek a kedves szavaid :-)
Nagyon szépen köszönöm:)
Örülök, hogy rám gondoltál. Majd kirakom a blogra, ha lesz egy kis időm. Köszi
Megjegyzés küldése