Elefántkirály lakomája - mindennapra más mese

- Édeanya mondjon mesét, kéjemszépen!
- Milyen mesét, Manó?
- Babajosat! Legyen benne Babajkijály!
- Szóval Babar királyos mesét. Na, lássuk csak.
Itt általában következik néhány másodpercnyi csönd, amíg körvonalazom magamban a történetet - mert hát ugye a nagy étteremalakításról vagy a kenyérsütő versenyes szavazásról mégsem mesélhetek -, és egyúttal felmérem, hogy nagyjából mennyi idő alatt kell a végére érnem, hogy lehetőleg egyszerre végezzünk, a mese és mi Manóval, az esti fürdés utáni törölközést-öltözködést. Bölcs (?) és előrelátó (?) és megfontolt (?) édesanyaként, igyekszem beleszőnni a mese fonalába részleteket Manó aznapi tevékenységéből.

Tegnap Manapó és Manó amolyan férfidélutánt tartottak. Miközben Manapó a CD-ket rendezgette zenét hallgattak és táncoltak. Sajnos nem láttam, így csak életeim értelmeinek elbeszéléséből tudom, hogy Manó lelkesen ropta és pöttöm méretéhez képest óriási lelkesedéssel, teli tüdőből énekelte közben "banzáj, essen szét a ház! ...", "gyengéden öjej át és jingass, szejelem! ..."
Tegnap esti mesénk.

Celesztina királyné nagyon szeretett táncolni. És a tavaszt is nagyon szerette. Mikor a királyi palota kertjében, a hó alól kidugta buksi fejecskéjét az első hóvirág és illatos ibolya, úgy gondolta, itt az ideje, hogy tavaszváró bált rendezzenek, amire meghívják Elefántország minden lakóját. El is mesélte gyorsan Babar királynak, hogy virágpompás mulatságot szeretne rendezni. Babar egyetértett a pompás gondolattal és Celesztinával ketten neki is láttak azon nyomban, hogy megtervezzék a vigadalom részleteit.
'Kell sok-sok virág' - mondta Celesztina.
'És kellenek finom ételek' - folytatta Babar.
'És természetesen zenészek, akik a talpalávalót húzzák, hiszen zene és tánc nélkül nem igazi bál a bál' - fűzte hozzá Celesztina.
Babar beleegyezően bólogatott, majd elindult, hogy megbeszélje az előkészületeket a királyi főszakáccsal. Amíg a palota konyhája felé igyekezett, azon morfondírozott, hogy valóban nem bál-e a bál tánc nélkül. Merthogy Babar király nem tudott táncolni. Legalábbis még soha nem próbálta és úgy gondolta, a tánc bizony nagyon-nagyon bonyolult dolog. Elmélkedés közben a konyhához érkezett, bekopogott és belépett.
'Jó reggelt, elefánt főszakács!' - köszönt illedelmesen, majd folytatta. 'Jó híreket hoztam. Celesztina királynéval tavaszváró bált rendezünk és kérünk szépen, hogy gondoskodj mindenféle finomságról, amivel megkínáljuk majd Elefántország lakóit.'
'Szervusz, Babar király' - köszönt a főszakács is és megigazította hatalmas séf sapkáját. 'Nagyon örülök a bálnak. Mostanában lapozgattam a szakácskönyvemet és rábukkantam egy roppant finom édesburgonya leves receptjére. Főfogásnak pedig a kedvencemet fogok elkészíteni, fasírtot, párolt rizzsel és vajon párolt zöldségekkel.' Babar lelkendezve hallgatta és már érezte is a finom leveske illatát.
'Legyen majd sütemény is' - kérte a főszakácsot.
'Persze, Babar. Már tudom is, mit fogok készíteni, diós-kandírozott gyümölcsös brióst' - felelte a főszakács.
Babar boldogan köszönt el az elefántok főszakácsától, majd kissé gondterheltebben folytatta útját. Úgy gondolta, felkeresi Kornéliuszt, hogy tanácsot kérjen tőle tánc ügyben.
Igen ám, de Kornéliusz éppen nem volt otthon, mert a főszakácsnak segített édesburgonyát szállítani a báli leveshez. Babar nagyot sóhajtott és arra gondolt, hátha Artúr tudna neki segíteni. Megszaporázta lépteit, hogy minnél hamarabb odaérjen. Igen ám, de Artúr sem volt otthon, ő éppen petrezselymet szedett a fasírthoz. Zefír! - gondolta Babar, Zefír biztosan tud táncolni, hiszen köztudott, hogy minden majom ügyes táncos. Az ám, Zefír valóban nagyon jól táncolt, de most ő sem tudott segíteni Babarnak, ugyanis éppen a rétet járta, hogy jó sok gombát szedjen a báli vacsorához.
Szegény Babar király teljesen elszomorodott. Ki tanít meg engem táncolni? Celesztina nagyon szeret táncolni, nem okozhatok neki csalódást - gondolta Babar. Elcsüggedve leült egy padra a palota kertjének egy félreeső sarkában. Szomorkodásában észre sem vette, hogy az Öreg Hölgy közeledik.
'Szervusz Babar, szép napunk van!' - köszönt az Öreg Hölgy.
'Ó, jó napot Öreg Hölgy' - köszönt Babar is, majd lehorgasztott fejjel folytatta 'szép nap, már akinek.'
'Nocsak, miért vagy ilyen szomorú?' - érdeklődött az Öreg Hölgy. 'Hiszen Celesztina királynéval tavaszváró bált rendeztek, és egy bálnak, a táncnak és a sok finomságnak mindenki örül. Úgy hallottam, a főszakács egészen különleges ételekkel készül, fasírtot, vajon párolt zöldséget és édesburgonya levest készít majd.'
'Hát ez az' - jajdult fel Babar. 'A tánc miatt vagyok ilyen gondterhelt. Merthogy én nem tudok táncolni, de Celesztina ezt nem tudja és ha nem táncolok vele az esti bálon, nagyon szomorú lesz.'
Az Öreg Hölgy mosolygott, majd arra kérte Babart, álljon fel a padról és lépjen közelebb hozzá. 'Így ni' - mondta Öreg Hölgy.
'Most pedig tedd a jobb kezed a bal vállamra, a bal kezeddel pedig fogd meg az én jobb kezem. És most figyelj' - folytatta az Öreg Hölgy - 'egyet lépünk jobbra, egyet lépünk balra, aztán kettőt lépünk jobbra és kettőt lépünk balra, most pedig jobbra forgunk. No látod, megy ez' - biztatta Babart az Öreg Hölgy. 'Egyet jobbra, egyet balra, kettőt jobbra, kettőt balra és most balra forgunk. Így. Egyszer jobbra forgunk, aztán balra, és el sem szédülünk' - fejezte be a tanítást az Öreg Hölgy és mosolyogva nézett Babarra.
Babarral madarat lehetett volna fogatni, úgy megörült frissen szerzett tudásának. Megköszönte a táncleckét az Öreg Hölgynek majd vidáman szaporázta lépteit a királyi palota felé.
A palota már virágdíszben állt. Celesztina és udvarhölgyei nagyon szorgalmasan dolgoztak egész délelőtt, így délutánra pompázatos díszbe burkolták a nemcsak a hatalmas báltermet, de a lépcsőkorlátokat, ablakpárkányokat is, sőt a királyi palota parkjába vezető utat is virágok szegélyezték. A főszakács is serénykedett egész nap, a konyha felől édes, zamatos illatfelők szálltak. Az ebédlőben a nagy asztalt már megterítették. Éppen itt volt az ideje, hogy Babar és Celesztina átöltözzenek és fogadják a bálra érkező elefántokat. Celesztina fehér csipkegalléros, piros ruhát vett fel és hozzá piros báli cipőt húzott. Babar fekete nadrágot, fehér inget, díszes piros mellényt öltött magára és csokornyakkendőt is kötött, lábára pedig fekete lakkcipőt húzott. A tükör előtt néhányszor elismételte az Öreg Hölgytől tanult tánclépéseket, majd vidáman elindult, hogy fogadja az érkező elefántokat.
Mindenki szép, színes, báli ruhába öltözött, az Öreg Hölgy csipkegalléros, meselila ruhában érkezett és cinkosan Babarra mosolygott.
Celesztina és Babar a nagy ebédlőbe kísérték az elefántokat, ahol már az asztalon gőzölgött az édesburgonya leves, a szorgos kukták pedig éppen akkor vitték a második fogást, rengeteg fasírtot, vajban párolt murkot, petrezselymet, póréhagymát és apró gombafejeket, nagy tányérokon pedig hófehér párolt rizset. Minden elefántnak jutott hely, hiszen az ebédlő is hatalmas volt.
Vacsora után mindenki a bálterembe ment, ahol a zenekar rázendített és vidám talpalávalót játszott. Babar Celesztina elé állt, meghajolt és udvariasan kérdezte 'Szabad ezt a táncot veled járnom, Celesztina?' Szíve hölgye boldog mosollyal mondott igent és máris a táncparketten siklottak.
Azt a tavaszváró bált a mai napig vidáman emlegetik Elefántországban, mert minden elefánt, kicsi és nagy, fiatal és idős roppant jól szórakozott. És a főszakács báli menüje, az édesburgonya leves, a vajon párolt zöldséggel és hófehér rizzsel tálalt fasírt, mind a mai napig ünnepi étel Celesztina városban.

És most jön a tízpontos kérdés. Mi a mai menü Garffykáéknál?
Talált, süllyedt! :-)

Édesburgonya krémleves
Fasírt, vajon párolt vegyes zöldséggel és citromos párolt rizzsel

Külön postokban, szokás szerint.



Nagyon remélem, Jean de Brunhoff nem bánja, hogy Manónak halhatatlan mesefigurájáról, Babar királyról, szőtt mesével kívántunk jó éjszakát.