Volt már nálunk félbehajtott mosolygós Parker House, tejes, korpás, túrós-medvehagymás (igaz, ez bagettnak indult), francia-belga rozsos specialitás, sokmagvas-hagymás és még sorolhatnám hány féle-fajta zsömle, s volt zabpelyhes-juharszirupos kenyértésztából sütött reggeli péksütemény is ... de az "egyszerű, sima, hétköznapi" vizes zsömle valahogy kimaradt. Eddig. Eztán meg már csak ilyen kér szívem édes egyetlen ura s parancsolója :-)
Mikor kérte, hogy ilyet süssek, kicsit gondban voltam, ugyanis erre nem volt receptem. Még jóformán el sem hangzott a segítségkérésem, Dóri máris küldte a válasz, a receptet, amire Szekimama oldalán bukkant.
Még aznap este összekészítettem, s reggel, mire Manapó ébredt, a friss kávé csábító aromája vadítóan elegyedett a sütőből alighogy kivett, még forró vizes zsömlék illatával.
Vizes zsömle - tucatnyi
hozzávalók
3 dl víz
1 tojás
50 dkg liszt
2 csapott ek cukor
1 tk só
2,5 dkg friss élesztő
+ 1 tojás a kenéshez (vagy a sós perecek kenéséből megmaradt fél tojás, egy pici tejjel összekeverve)
A hozzávalókat érkezési sorrendben (víz, tojás, rá a liszt, külön sarkokba só, cukor, középre elmorzsolva az élesztő, lehetőleg csak a liszthez érjen) a kenyérsütő gép formájába rakom, dagaszt-keleszt programot indítok (teig vagy donugh néven szokták jelölni, általában 90-110 perc).
A program végeztével enyhén lisztezett lapítóra szedem a tésztát, finom mozdulatokkal átdagasztom és tucatnyi, lehetőleg egyforma, darabra vágom. Ezekből egyenként zsömlét formázik, majd sütőpapíros tepsire sorakoztatom, néhány ujjnyi távolságot hagyva, mert arra számítok, hogy kelesztés-sütés közben még nőnek.
Langyos helyen 25-30 percet kelesztem, közben a kenéshez való tojást villával elkeverem és a sütőt 180 fokra előmelegítem. A megkelt zsömlék tetejét átkenem tojással, a forró sütőbe teszem és nagyjából 35 percig sütöm. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad. A sütés végeztével rácsra kapkodom és hűlni teszem.
Bár először sütöttem, ha csak kicsit is, de "természetesen muszáj" volt belenyúlnom a receptbe, ezért négy zsömlényi tésztába (dagasztás-kelesztés után) beledolgoztam egy maréknyi reszelt disó-borsos kecskesajtot.
A tucatnyiból hat szinte még melegében elfogyott, az utolsó árválkodót másnap reggel a kávém mellé eleszegettem. Néha azért elgondolom, hogy ketten vagyunk felnőttek és Manó a maga nem egészen három évével ... mi lesz, ha majd kamaszodik, vagy ha ketten lesznek? ... egy sütés este, egy másik reggel, s netán napközben is egy adag?
Jó étvágyat!
7 megjegyzés:
Ha kamaszodik?:)))
Egymaga fog 3xannyit enni, mint Ti ketten:))))
Gyönyörű zsemlék!!!
Mint három gyermek ádesanyja (és ebből egy 15 éves kamasz) mondhatom, hogy a legegyszerűbb mindig eleve dupla adaggal kezdeni. Nincs az a mennyiség - főleg péksüteményből és édességből - ami ne fogyna el :-)
Niki
Nagyon jól néznek ki, érzem az illatukat:)
Garffyka,
igen frappáns lett SL összefoglalója-muszáj volt végigvigyorognom:))
Manapónak is mutasd meg feltétlenül!!!!
Aranyos vagy, hogy kerestél-épp egymás mellett voltunk:))))
Trinity, szintúgy, tegnap is, ma is széles mosollyal olvastam :-) Kismanók főnöke :D - ez nagyon tetszett; persze, holnap megmutatom neki is.
Niki, most hirtelenjében nem tudom eldönteni, hogy örüljek vagy sem ennek a kilátásnak :-)
Szépek, mosolygósak :)
Szerencséd van, mert úgy tünik Manóka sokkal többet eszik és nagy égyvátggyal, mint max 7 évesen. Bár kicsinek Ö is nagy evö volt és mindent megevett. Remélem nálatok nem múlik el az étvágy! :)
De szépségesek! A finomra könnyű ám rászokni :-))
Megjegyzés küldése