"Húslevest és rántott húst mindenki tud készíteni" - szögezte le még régebben Manapó. Aztán volt egypár rossz élményünk seszínű, ízetlen húslevesből és szárazra sütött, rágós rántott húsból (büszkén írom, egyik sem saját konyhánkból került ki) és Manapó véleménye megváltozott. Annyira, hogy elismerő falatozás közben mindig megjegyzi, ilyen finomra senki nem tudja sütni. :-)
A titok, azt hiszem, hogy potyolás után!, panírozás és sütés előtt fokhagymás, fűszeres tejben áztatom a csirkehúst. Úgy 1-2 óra hosszat.
Több helyen olvastam, hogy tejben áztatják ugyan, de potyolás előtt és általában "sima", nem fűszerezett tejben. Tapasztalatom és a nálunk jól bevált gyakorlat szerint, ha a húst szeletelés és folpack közötti kipotyolás után teszem a kinyomott fokhagymával és sóval, borssal, gondolatnyi szerecsendióval fűszerezett (hideg) tejbe, jobban átveszi az ízeket, sütés után zamatosabb, omlósabb lesz. Azért, hogy a hús a panírt ne áztassa el, egy ferdére állított lapítóra fektetem és hagyom, hogy a felesleges tej lecsöpögjön, ez nagyjából egy tízperces művelet.
A rántani vett csirkemellet felszeletelem és kipotyolom, vigyázok, hogy ne legyen túlságosan vékony. A csirkecombokat nem potyolom, de ott, ahol vastagabb a hús, éles késsel bevagdosom, ez elég, hogy kellemesen és alaposan átsüljön.
A csirkemelleket párizsiasan készítem, azaz potyolás-tejes áztatás-lecsöpögtetés után lisztbe, majd tojásba forgatom és így sütöm. A dióban panírozott csirkecombok, a lisztbe-tojásba mártogatás után, diós bundát kapnak. Ehhez a dió egy részét megdaráltam, másik felét pedig durvára vágtam és ebbe a darált-darabos dióba forgattam a tojásos combokat, sütés előtt.
Az ugorkasalátához két nagyobb kígyóuborkát és két kis dobozos tejfölt használok. Ez utóbbiakat egy napig hagyom sűrű szitában csepegni. Megéri az előkészület, az uborkasaláta nem ázik el és sokkal ízgazdagabb, mintha csak ráborítottam volna a tejfölt a hámozott-vékony karikára gyalult-sózott-kifacsart uborkára.
Hétvégére, az aranyló és gazdag ízű húslevest párizsi csirkemell, dióban rántott csirkecomb, rizibizi és tejfölös ugorkasaláta követte. Ebéd után, annak rendje és módja szerint elnyúltunk és pihegve élveztük a tavaszi napsütés kellemes melegét. Majd egy óra felébredtünk :-)
Jó étvágyat!
Szószedett:
potyolni - klopfolni; hangutánzó szó, potyolás közben a hús hasonló 'poty-poty' hangot ad
ugorka - uborka, amennyire tudom, az ugorka kifejezést Erdélyben használják
4 megjegyzés:
Diósan, nyami...Finom lehet!!!!
Én erdélyi vagyok, de még nem hallottam ezt a szót, hogy "ugorka"
Kell-e nagyobb bók, mint amivel Manapó dicsérte az ebédet? :-)
Tényleg nehéz finom omlós, mégis ropogós rántott húst készíteni! Jöhetne belőle egy szép szelet!
Szia Névtelen, én Kolozsváron éltem majd 20 évig, és otthon csak így neveztük, ugorka :-)
Lányok, fényposátval máris megy :)
Megjegyzés küldése