Mi szeretjük, Manapónak egyik kedvence és Manó is gyűrte, mintha fizetne valaki érte ... jut eszembe, miért nem fizet senki érte? :-)
Sajtos galuskával gazdagított zöldborsó leves után kiváló második fogás volt a főzelék, amit ezúttal kecskesajtos tojáslepénnyel tálaltam.
A főzelékben dominál a kelkáposzta, második helyen a krumpli, rántás mindössze annyi, hogy picit összefogja. Mivel a káposztával csak pár röpke percig rotyogtatom, nem fő szét, nem lesz szuttyogós tőle a főzelékem; a köménymag jól kiemeli a kelkáposzta üde ízét, a krumpli bársonyosságát a babérlevél segíti.
Kelkáposzta főzelék
hozzávalók
2-3 szem krumpli
1 közepesnél nagyobb fej kelkáposzta
1-2 gerezd fokhagyma
1 kis fej hagyma
só, bors
köménymag
babérlevél
csipet pirospaprika
rántás (olaj, liszt)
fél ek vaj
A krumplit, fokhagymát, hagymát megpucolom, a kelkáposzta fejet megmosom, külső leveleit, ha szakadt, gyűrött levágom, a nagyobb ereket éles késsel elvékonyítom (leormozom). A hagymát egészen apró kockára vágom és a habzásig forrósított vajon egy-két percet futtatom. Rányomom a fokhagymát, egyet keverek rajta, majd hozzáteszem a felkockázott krumplit és annyi vízzel, ami éppen ellepi, feltöltöm. Fűszerezem: só, bors, egy babérlevél.
Alacsony lángon, fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli háromnegyedig megpuhul (nagyjából 10-15 perc, krumplitól és a kockák méretétől is függ).
Közben a kelkáposztát is felkockázom. Ezt lehet úgy is, hogy félbe vágom, majd a félfejet csíkokra és aztán kockára, lehet úgy is, hogy a leveleket egyenként leszedem, egymásra simítom, felcsíkozom, majd kockázom.
Mikor a krumpli majdnem kész, hozzáteszem a kelkáposztát és kevéske vizet még aláöntök. Nem kell nagyon leveses legyen, a kelkáposzta a párolástól pár pillanat alatt összeesik. Megszórom őrölt köménnyel (vagy teatojásba szórt köménymagot lógatok bele) és körülbelül 4-6 percet rotyogtatom, alacsony-közepes lángon.
Egy csapott evőkanálnyi rántást a kelkáposzta-krumpli levével és egy kevéske vízzel simára keverek, beleszórok egy csipetnyi pirospaprikát (ezt nem is annyira az íze miatt, inkább, hogy tompítsa a főzelék sápadtságát), majd a főzelékhez öntöm és elkeverem.
Egyet rottyantok rajta, megkóstolom és ha kell, még fűszerezem.
A kecskesajtos tojáslepényhez 2 tojást megmosok, egy mélytányérba töröm, hozzáöntök kevéske tejet (lehet főzőtejszín helyette), villával habosra keverem, sózom (óvatosan), borsozom, majd beleaprítok egy nagyjából két ujjnyi vastag szeletetet a diós-borsos kecskesajtból. Fél kanálnyi olajat forrósítok, ráöntöm a tojást és fedő alatt, alacsony tűzön addig sütöm, míg a teteje is szépen szilárdulni kezd. Falapáttal átfordítom és a másik oldalát is megsütöm.
A tojáslepényt félbe, negyedbe vágom és a kelkáposzta főzelékkel együtt tálalom.
Egyszerűen - fenséges!
Jó étvágyat!
Tipp & trükk: Bár rántást készíteni nem nagy mutatvány és hamar kész van, gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki időnként oly mértékű időhiánnyal küzd, hogy bizony egy rántás megkeverése is logisztikai tervezést igényel ... Ennek kiküszöbölésére: egyszerre nagyobb adag rántást készítek, mikor kihűlt, fedeles műanyag dobozba vagy befőttes üvegbe kanalazom és a hűtőajtó tartójába teszem. Mi nem vagyunk nagyon rántásosak (értsd: viszonylag kevés, rántással készülő ételt főzök, de van amihez kell), de még soha nem romlott meg az így előre elkészített rántás. Bár nem mérem az adagokat, valahogy mindig annyit készítek, ami egy kis tejfölös pohárban elfér, erre feliratozott alufóliát teszek, így még véletlenül sem emeljük ki tejföl helyett, ugyanakkor, ha villám módszerrel főzök, pikk-pakk kéznél van a kész rántás.
9 megjegyzés:
Engem nem tudsz meggyőzni! :))) Nagyon nem szeretem, a sajtos lepény viszont jöhet! :)))
Engem nem kell meggyozni. Gyerekkoromban utaltam, de rajottem, hogy a komenymag miatt. Most mar szeretem. De a komenymaglevest nem eszem meg mindig.
A multheten en is csinaltam, csak nalam az aranyok kicsit maskent vannak, sokkal tobb krumpli es kevesebb kelkaposzta kerul bele es a krumplit a kelkaposztaval egyszerre teszem be.
A parom meg is dicsert, azt mondta, hogy mennyit ujitok... Kozben ez osregi kaja nalunk. Csak valahogy mindig kerultem.
Jó néhány év házasság után derült ki, hogy Zuram szereti a kelkáp.főzeléket :-o Addig csak frankfurti levesben nyomtuk a káposztát.
Fene tudja, azért elég ritkán főzöm.
Jöhet! Minden mennyiségben! Imádom a kelkáp-fözit! Még hidegen is!! :)
Imádom a kelkáposztafőzeléket:) (gyerekként viszont ki nem állhattam...)
Látom, ez a szegény étel továbbra is megosztja a gasztro-blogger társadalmat :-) Szerencsére, már vagyunk annyira nagyok :-), hogy eldönthessük, mit akarunk enni :-)
Uff! jó beszélsz...
(Én meg könnyen, amíg nem a spenótról van szó... Apropó! képzeld, 2x is ettem a teféle salátalevesből, pedig eddig azt sem komáltam:))
Én is szeretem, de ezzel egyedül vagyok itthon:O
Megyek Hozzád:)))
Kata, igazán örülök, ha ízlett :-) és köszönöm :-)
Lesz spenótos post is :-)
Trinity, várunk szeretettel. Itt ücsörög előttem az asztalon 8 hófehér kis kerámia sütőedényke :-)
Edit, éljenek a leleményes konyhai újítások :-)
Nekem a Dóri féle öreg szakácskönyvben olvasott töltött kelkáposzta volt újdonság, hát az is megérte a külön postot, nagyon finom (volt).
Megjegyzés küldése