Medvehagymásan, vajon karamellizálva

Hétvégi menünk két alapvető eleme a medvehagyma és a vaj volt (étteremalakítás, miner help).
Kicsit együtt, mert a medvehagymát vajon pároltam a leveshez, és külön is, mert a második fogáshoz sok vaj kellett.

A leves hagymaleves volt, a 'francia' jelzőt ezúttal lehagyom előle, hiszen medvehagymával és sok fokhagymával készült, szóval kicsit másképp, mint a klasszius francia hagymaleves.

Második fogásnak lábas-csirkét gondoltam, csak a köretet kellett megtervezni.
A kamrában kuksolt, többek között, két szép darab édeskömény. Mivel a leves már kialakulóban volt, az édesköményt ezúttal köretnek gondoltam. Fel is túrtam a netet, rengeteg recept, különfélék, de egy alkotóelemben megegyeztek, fűszernek kakukkfüvet ajánlott mindegyik. Nosza hát, kicsit agyaltam, összegyúrtam több receptet, elvetettem, Max mestert idézve, gondolatban megfőztem. Sok friss kakukkfűvel. Finom lett.
A decemberben vásárolt gesztenyekészletünkből maradt még négy kis csomagocska. Gondolatban fellapoztam a Jancsi bácsinál - Receptbazár - olvasott fényezett gesztenye receptet, s mivel ez karácsonykor is nagyon ízlett mindenkinek, bevetettem most is, két zacskónyi, azaz 20 dkg gesztenyét "áldoztam fel".
Az omlós, puha lábas-csirkéhez remekült passzolt az illatos, kakukkfüves édeskömény, a cukros-édes gesztenye, a zsenge murok, petrezselyem és csiperke.
Annyira, hogy Manapó, bár megjegyezte, hogy a leves mellől hiányzik a sajtos-fokhagymás pirítós, a második fogásra való tekintettel, elnézte ezt a malőrt :-)



Jó étvágyat!

Szokás szerint, receptek leírással külön postokban.

Szószedett:
murok - sárgarépa