A napokban, egy nagyobb esemény kapcsán, több emberrel találkoztam, akiknek korábban felhívtam a figyelmét a Segítsüti akcióra. Jópáran megkérdezték, miért csináltuk, miért vettem részt benne? Mit ér a mi segítő cseppünk az elkeseredés nagy tengeréhez képest?
Ma Nemisbéka küldött egy Index interjúra mutató linket - a Segítsüti oldalról is elérhető az interjú. A címe megrázó és mindent elmond: "Nekem a bántás volt a megszokott"
Kell ennél több magyarázat, miért is jött létre a Segítsüti? Kell-e mondanom, miért kezdtem licitálni két sütire is, és, hogy szerény személyem miért ugrott a gerendáig örömében, mikor kérdezték, lennék-e az egyik gasztro-anyuka?
Segíts! Ahol és ahogyan tudsz. Apró részei nélkül, az óriási is hiányos lenne.
Köszönöm!
Szösszenetek a konyhámból, az életemből. Mosollyal, receptekkel, vidámsággal, marcipánnal, csokival.
Oldalak
▼
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése