Gyerekkori emlékeim szerint nem szerettem a salátalevest, aztán már felnőtt fejjel jöttem rá, azért nem kedveltem, mert Mamim mindig szalonnapörccel tálalta és tulajdonképpen ez utóbbi nem volt ínyemre, nincs a mai napig sem. Szintén a salátaleveshez kapcsolódik a padlóviasz illatának emléke is, tavaszi nagytakarításkor Mamim mindig salátalevest és juhtúrós puliszkát főzött. Bizonyára, mert roppant gyorsan megvan és bizony a magas belterű, régi építésű kolozsvári lakásban embertpróbáló feladat volt a majd kétméter magas ablakok megpucolása.
A zöldségesnél rám kacsintó, friss, ropogós salátából üde, tavaszi leveske főtt. Szalonnapörc helyett sárgarépás galuskával. Étteremalakításkor. Az almaszószos hamburgerpogácsa felvezetésére.
Manapónak nem jutott, mert három napja vidéken van - hja, a balatoni "nyaralót" készíti fel, hogy a hosszú hétvége drága napjai ne rendrakással, szellőztetéssel, fűnyírással teljenek -Manó és jómagam eltüntettünk másfél fej salátából készült leveskét. Stílusosan, másfél nap alatt :-)
Salátaleves és murkos galuska
hozzávalók - leves
1-2 fej saláta
1 ek olaj
alaplé (vagy levescsont és víz, vagy leveskocka és víz)
2-4 ducibb gerezd fokhagyma
só, bors
1-2 dl tej
hozzávalók - galuska
1 tojás
liszt
1 kisebb szál murok
csipetnyi só
A salátát levelire szedem, jól megmosom, kicsit lelapogatom a vizet róla. A nagyon külső leveleket, ha nem szépek, szakadtak, nem használom fel. A leveleket, nagyságuktól függően félbe, négybe, majd laskára vágom (kb 3-5 mm széles "metéltre").
Az olajat felforrósítom, rádobom a salátát, rányomom a megpucolt fokhagymát és közepes lángon egy-két percig fonnyasztom, állandóan kevergetve. Felöntöm annyi vízzel, ami egy ujjnyira ellepi, beleteszem a levescsontot és félrebillentett fedő alatt főzöm (nem lobogva) 8-10 percig.
A galuskához a murkot megpucolom és a reszelő legkissebb fokán lereszelem. Hozzáütöm a tojást, csipetnyit sózom, kicsit elkeverem, majd annyi lisztet adok hozzá, hogy jól szaggatható masszát kapjak. Egy lábaskában vizet forralok, csipetnyit ezt is megsózom és kiskanállal beleszaggatom a galuskákat. Ha nem vagyok biztos benne, hogy elég kemény-e a massza, megnézem az első galuskát, ha szétesik a lassan fövő vízben, akkor teszek még egy kis lisztet hozzá. Chef Viki szavaival élve, megkeresem az utolsónak szaggatott galuskát :-) és ha az megfőtt, akkor a többi is.
Mikor a galuskák megfőttek, szűrőkanállal kiszedem és a levesbe teszem. A levest tejjel felöntöm (túl sűrűnek lenne, mehet hozzá még víz is, tetszés szerint), sózom, borsózom, felforrósítom, de már nem főzöm fel. Megkóstolom, ha kell, utánnaízesítem.
A fehéres-zöld levesben nagyon jól mutatnak az enyhén sárgarépa színű galuskák, üde, friss, tavaszi íze van.
Jó étvágyat!
Szószedett:
murok - sárgarépa
laskára vágni - metéltre vágni
5 megjegyzés:
Hát, nem vagyok oda a salátalevesért, de ez annyira jól hangzik és jól is néz ki - meg a fiúk szeretik is -, hogy tán kipróbálom:)
Kata, szerintem érdemes, nekünk nagyon ízlik.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok nektek!
Boldog húsvétot!
Jaaaaaaj, ezzel a világból ki lehetett kergetni :-) Az egész család imádta, mi tesómmal undorral toltuk el a tányért...
Ezt felnőtt fejjel sem tudtam megszeretni :-)
Megjegyzés küldése