VKF! - bazsalikommal, rozmaringgal

étteremalakítás

Nos, ez az utolsó, a VKF! XXV kiírásra szánt, receptem. Cukroskata nagyon ötletes témát választott, bármilyen étel, amiben krumpli van. Lubickolni lehetett a finomságos receptek bőségében, s csupán a melyiket válasszam, melyiket szeressem kérdés okozhatott némi fejtörést.

Ezt a zöldfűszeres krumpliételt leginkább újkrumpliból készítem. Könnyen variálható, fűszerek függvénye, hogy pikánsan csípős, vagy inkább szerényen visszafogott a tálalt finomság. Pohár bor mellé is kitűnő kísérő, többféle borssal készítve szinte rimánkodik egy kis jófajta itókáért.

Illatos, borsos újkrumpli

hozzávalók

20 szem újkrumpli - ehhez inkább a piros héjút szoktam válogatni
8 nagyobb levél bazsalikom
14-16 rozmaring levélke
3 zöldfokhagyma - vagy 4 duci gerezd fokhagyma
6-7 dkg margarin
6 bő csipet durvára őrölt bors

A krumplikat dörzsiszvaccsal vagy körömkefével alaposan megdörgölöm és leöblítem, majd félbe, negyedbe vágom.
A zöldfűszereket és a zöldfokhagymát felaprítom, s mikor a serpenyőben melegedni tett margarin habzásig hevült, rádobom, félre is húzom a tűzről, párszor alaposan átkeverem. A konyhát, sőt az egész földszintet azonnal betölti a bazsalikom és rozmaring intenzív, átható, de egyúttal nagyon kellemes illata.
A negyedelt krumplikat egy tepsibe teszem, ráöntöm a zöldfűszeres, fokhagymás, forró margarint, bőven megszórom a durvára őrölt borssal és lapos fakanállal összeforgatom.
Forró (200 fok) sütőbe tolom és nagyjából 35-40 percig sütöm, időnként átforgatom. Az utolsó pár percben, ha van, grillezésre állítom a sütőt. Nem sózom, az ízkavalkádból nem hiányzik a só.
Amint ehetőre hűlt, megkóstoltam, s ez most szinte végzetesnek bizonyult, úgy kellett dugdosnom magam elől, hogy ebédre is maradjon.
Én csak magában, némi paradicsom-uborka-zöldhagyma salátával ettem. Férfiembereimnek kicsontoztam a zöldséglevesben főtt csirkecombokat és egy evőkanálnyi, a krumpli alól elvett, fűszeres, forró margarinban átforgattam, pirítottam.



Jó étvágyat!

VKF! - az újkrumpli dilemmája és kalandja

A kis pityóka annyira belemerült gondolataiba, észre sem vette a társai közt matató kezeket. "Vajon tart még az étteremalakítás? Miért vagyok én újkrumpli? Talán apró termetem miatt? Vagy vékonyka héjruhám tesz újjá? Netáz azért mert éppencsak most ástak ki a fészekaljából? Ki az a Cukroskata? És mit jelent a VKF! XXV?"
Gondolataiból felriadva ijedten észlelte, hogy a szorgosan matató, amúgy határozottan szép kezek őt is elérik, kiemelik a zöldségesládából, ahol társaival együtt sorakozott és egy fonott kosárba teszik.
"Nini, hiszen itt vannak a testvéreim és unokatestvéreim és az ő unokatestvéreik is! De jó, nem vagyok egyedül!"

Némi zötykölődés és utazás után mintha megérkeztek volna. A kis pityóka, többi társával együtt egy kőszínű, négyszögű, hideg valamiben landolt, itt rögtön vidám gurigázásba kezdett, s meglepetten figyelte, ahogy valahonnan a magasból kellemesen meleg izé folyik rá. "Jé, hiszen ez olyan, mintha eső esne!" - ujjongott és gyors forgolódásba kezdett, hogy minnél hamarabb a vízsugár alá kerüljön. Sietsége felesleges volt, a szorgos kezek őt is a magasba emelték és a csapvíz alatt alaposan lesúrolták. "Ejha, ez egészen bizsergető érzés." - állapította meg a kis pityóka.
Aztán egy nagy, lapos valamire került. Figyelmesen nézett körül. "Hűha, sokan vagyunk! És nicsak, itt van egy rakás újhagyma és zöld fokhagyma is. Nocsak, ti aprócskák, mik lennétek?" - fordult a kis pityóka néhány zöld levelű, szinte cérnavékony narancsos- és fehérszínű valamihez. "Mi bizony újmurok és újpetrezselyem vagyunk. S azért szedtek ki bennünket a földből ily igen zsenge korunkban, hogy társainknak több hely jusson. A minket kiszedő kezekhez tartozó ember azt mondta, megritkítja a veteményt." - felelték illem- és sokattudóan a zsenge, ceruzánál is igencsak vékonyabb zöldségek.



Hirtelen valami fényesség közeledett. A kis pityóka ijedten felszisszent, de a nagy fényesség nem bántotta, sokkal inkább csiklandozta, miközben kettévágta. "Hi-hi-ha-ha" - kuncogta a kis pityóka, "még, még!". A fémesen csillogó fényesség szófogadóan a feleket is kettévágta. "Hűha, most már négyen vagyunk egymagam."

Valahonnan a közelből ínycsiklandó illatok kezdtek szállni. Sercegő olaj és piruló hagyma illata. S a kis pityóka látta, ahogy egy nagy fakanál megkavarja az aranyló olajban táncoló karikázott új- és zöldfokhagymákat. Aztán az egyik kéz valami pirosat szórt a hagymákra, a másik kéz gyors mozdulatokkal összekavarta, s az imént paprikát szóró egyik kéz most vizet löttyintett a serpenyőbe. A hagymák a szűklevű, tűzpiros lében igen kívánatos rotyogásba kezdtek.
"Mindjárt mi következünk!" - lelkendeztek az apró karikára vágott murkok és petrezselymek. "Amint a hagymák bőséges paprikás szószban úsznak, máris ugorhatunk!"
A kis pityóka nem feltétlenül osztotta lelkesedésüket, hiszen elképzelése sem volt, milyen érzés lehet a lábasban csücsülni. Gyors közvéleménykutatást végzett szintén félbe, negyedbe hasogatott társai között, s a hallottak megnyugtatták. Volt olyan újkrumpli, aki még emlékezett a zöldségesnél, az öreg krumpliktól hallott konyhai mesékre. Miszerint a lábasba, serpenyőbe kerülni kitüntető és felemelő érzés. És bár roppantul meleg is, de ez a forróság kellemes.

Míg a kis pityóka beszélgetett és emlékezett, a kezek szorgalmasan dolgoztak. Időnként egy kis vizet öntöttek az egyre rotyógó és szószósodó hagymákra, az illatok egyre intenzívebbek lettek.
A két kéz kinyúlt, összegyűjtötte a lapítón várakozó murok és petrezselyem karikákat és a vörös szósztengerben úszó hagymákra szórta.
"Na most!" - várta az izgalomtól remegve az kis pityóka. "Most végre mi is ugorhatunk!" S nem is tévedett. Pár percnyi kavargatás után a lapító felemelkedett, s az újkrumplik boldog zajongással görögtek az edénybe. Egy széles, lapos fakanál óvatos mozdulatokkal forgatta őket, hogy mindet és mindehol befedje a sűrű, pirosan aranyló paprikás szósz. Egy kis fehér és fekete valami hullott rájuk, a bölcs hagymák azt mondták, ez só és frissen őrölt bors. Egy átlátszó, kerek valami került a serpenyőre, s a kis pityóka régi, még elültetése előtti emlékeiből felidézte, ez bizony a fedő.
Társaival együtt boldogan ficánkolt a forró, szelíden rotyogó, paprikás lében. Időnként felemelkedett a fedő s kéz a lapos fakanállal óvatosan átforgatta őket, így újra és újra más krumplik társaságába került. Táncoltak is, hisz a kezek határozott mozdulattal jobbra-balra forgatták lefedett serpenyőt.
"Ezt azért csinálják" - tudálékoskodott néhány mellékerült hagymadarab - "szóval azért csinálják, hogy jobban keveredjünk, de ti ne törjetek össze".
"Tényleg" - jegyezte meg, mintegy magának a kis pityóka, "valahogy más lettem, puhább, és zamatosabb". Óriási büszkeség töltötte el. "Hmmm" - nyalakodott kicsit bele az őt körülölelő pikáns szószba, "ez egészen finom, sőőőőt!"

Váratlanul, miután a kéz levette a fedőt, egy merőkanál gyengéden félretologatta a viháncoló krumplikat és a paprikás léből kiemelt egy adagot.
"Mi történik? Mi történik?" - kíváncsiskodtak a zöldségek. Az egyik krumpli, aki a serpenyő túlsó végén lubickolt és így messzebb ellátott, ezt mondta "valami fehér port szór a kéz egy edénykébe, most egy fehér krémet tesz hozzá és a merőkanálból a mi paprikás fürdőlevünket, most jól elkeveri, éééés ...". "És mi történik?" - zúgolódtak a krumplik. "Idejön, felénk!". A már-már elszószósodott hagymák, a picurka murok és petrezselyemkarikák és a finoman puha krumplik érezték, amint jólesően betakarja őket a kevés étkezési keményítős, sok tejfölös habarás. A lapos fakanál még egyszer óvatosan átforgatta a zöldségek gyülekezetét és a selymes, fehér habarás szemet gyönyörködtetően keveredett a paprikás lével, és lágyan körbeölelt minden egyes krumplit.



"Ahhh" - lelkendezett a kis pityóka, "ez jóóó! Vajon mit főztek belőlem? Mi lettem? Krumplipaprikás vagy paprikás krumpli?" Testvérei, unokatestvérei és azok unokatestvérei vele együtt hümmögtek "az ám, nem mindegy, hogy krumplipaprikás vagy paprikás krumpli", ismételték tanácstalanul.

A magasból a kéz apróra vágott petrezselyemzöld záport szórt rájuk. "Krumplipaprikás, krumplipaprikás" - suttogták a petrezselyemzöldek. "A krumplipaprikás bő lére engedett, tejföllel habart paprikás. A paprikáskrumplin nincs lé, se petrezselyemzöld, csak sűrű pirospaprikás, hagymás szaft és a bennefőtt krumplit összetörik a végén. Köret lesz belőle vagy főtt tésztával grenadirmars" - fejezték be a petrezselyemzöldek, s lágyan elhelyezkedtek a krumplik tetején.
"Újkrumpliból paprikás" - sóhajtott elégedetten a kis pityóka, "ez lettem hát, tejfölös, petrezselyemzöldes krumplipaprikás. Jó érzés. Remélem finom vagyok."



Jó étvágyat!

hozzávalók

30 szem apró újkrumpli (súlyra nem tudom, zöldséget mindig darabra, szemre, maréknyi mértékkel vásárolok)
4 szál zöldhagyma
2 szál zöldfokhagyma
1 ek olaj
só, bors, pirospaprika
alaplé / víz
1 csapott ek étkezési keményítő
1 kis doboz tejföl
szép kötés petrezselyemzöld
most került bele kevés újmurok és újpetrezselyem, amit a vetemény ritkításánál kiszedtünk

Szószedett:
murok - sárgarépa
vetemény - gyűjtőszó: murok, petrezselyem, paszternák (pasztinák), lestyán; olyan zöldségek, amiket apró magról, vető (sózó) mozdulatokkal ültetnek
lapító - vágódeszka

VKF! - k&k

Igen, a csapból is krumpli folyik, akár alakul az az étteremalakítás, akár nem. Annyi mentségem van, hogy a Cukroskata VKF! kiírására készült ételeket nem egynapon, de még csak nem is gyors egymásutánban ettünk (nem hát, minden fogás után engedélyeztem egy pohár krumpliszörpöt szeretteimnek :-D).
Az úgy volt, hogy megfőztem a hámozott és kockára vágott batátát az édesburgonyás zsömlékhez. De többet főztem, mint a péksütikhez elhasználtam. Kóstolgattam az amúgy egészen enyhén és távolról döblecre hajazó főtt édesburgonyát és azon törpöltem, mi legyen belőle. Püré? Valamilyen köret? Mmmm, egyik sem tetszett, leves volt már többször is, több formában. Legyen mondjuk ... süti! Közelebbről keksz! Így összekapcsolom a kellemest a még kellemesebbel, mert az üresen és szomorúan tátongó kekszesdobozt is feltöltöm, az édesburgonyát is elhasználom, és!, egy újabb krumplis édességet alkotok. Ezért a poszt címe krumpli & keksz.

A jól bevált sokpelyhes, teljeskiőrlésű liszttel készülő kekszreceptet alakítottam át kicsit. Kifejezetten finom, érdekes ízt kaptam, nem a megszokott keksz állaggal, az édesburgonya kicsit krémessé teszi.



Édesburgonyás-pelyhes keksz

hozzávalók

20 dkg főtt édesburgonya
8 dkg margarin
5 dkg cukor
20 dkg pehely - én vegyesen tettem búza-, rozs-, árpa- és zabpelyhet
10 dkg teljeskiőrlésű liszt
1 tojás
1/2 kk szódabikarbóna
csipetkényi só
egy citrom héja
2 cm-nyi reszelt gyömbér

Az édesburgonyát meghámozom, kockázom és egészen kevéske vízben, mondhatni, éppen csak legyen az edényben, főni teszem. Szorosan tett fedő alatt párolom-főzöm, nagyjából 10 perc alatt teljesen megpuhul. Leszűröm és hagyom lecsepegni. Amíg hűl, kimérem a többi hozzávalót. A margarint habosra keverem a tojással és a cukorral, hozzáadom az édesburgonya kockákat - nem töröm össze villával, mert a robotgép eléggé péppé dolgozza -, belereszem a citrom héját és a gyömbért. Jöhetnek a száraz hozzávalók, úgymint tkliszt, pelyhek, só, szódabikarbóna.
Kellemes állagú masszát kapok, kicsi puhább, mint a hagyományos sokpelyhes keksz.
Két, időnként kicsit bevizezett kiskanál segítségével diónyi halmokat rakok sütőpapíros tepsire. A tetejükre felváltva szórok színes és fekete "egérkakit", azaz szórócsokit. Úgy gondoltam, hogy majd ezek a kekszek is szépen elterülnek sütés közben, ezért nem lapogattam le. Hát nem, az első adag nem is keksz formájúnak sült, megmaradtak apró kis gömböckéknek. Ebből tanulva, a második adagot már lelapogatom és úgy teszem az előmelegített, 180 fokos sütőbe, 15 percre.



Manó ezt vacsorázta egy hatalmas bögre tejjel. Kitettem négyet a tányérjára, mindenikbe beleharapott, majd komoly arcocskával mondta nem ízlik, valami benne nem finom, kéjek másikat. Kicsit furcsállottam, de két kekszet még kapott. Azokba is beleharapott, aztán, mire szólni tudtam volna, eltüntette az összeset :-D Azóta is törpölök, most vajon ízlett-e neki vagy sem :-)



Jó étvágyat!

Szószedett:
döblec - sütőtök

VKF! - valami édeset

bodza, étteremalakítás, krumpli

Nagyon bosszantott, hogy Cukroskata VKF! XXV. - Krumpli kiírására csupa előétel, leves, főétel és köret jutott eszembe, de semmi sütemény vagy édesség. Pedig biztos van olyan nyalánkság, amihez krumplit kell, lehet használni.
Háááát persze! Krumpli ... gombóc ... nudli, vagy angyalbögyörő, ahogy Mami nevezte. A gombóc! Hogy is nem jutott eszembe!
Manót ismerve, inkább nudlira szavaztam, mert első szava az lett volna, hogy a tölteléket szedjem ki a gombócból. Tehát nudli és mellé gnocchi nagyságú gombóckák. S hogy ne csak úgy, á la natúr krumpli-nudli legyen, hát került bele illatos bodzavirág, szóráshoz pedig pirított, darált dió és búzacsíra dukált.



Bodzavirágos nudli

hozzávalók

3 nagyobb, héjában főtt krumpli
1 tojás
liszt, amennyit felvesz :-)
6 tenyérnyi nagy bodzavirág
csipetnyi só
víz

dió
búzacsíra
porcukor
bodzaszörp

Ehhez csak régi krumpli jó, az újpityóka nem eléggé "lisztes" a gombóchoz. A krumplikat héjában megfőzöm, kihűtöm, héjuktól megszabadítom, nagylyukú reszelőn lereszelem. Igen, tudom, még melegen szokták pucolni és áttörni, nekem viszont úgy volt időm, hogy reggel megfőztem a krumplit és este összeállítottam, kifőztem a nudlit.
A krumplihoz teszek egy csipetnyi sót, hozzáütök egy tojást és rendre adagolom a lisztet. Nem tudom megmondani, pontosan mennyi lisztet használok, mert mérőkanalanként teszem és közben dolgozom össze. Mikor már minden reményem feladom, hogy a ragadós, nemszeretem állagú masszából valaha gombóc lesz, a tojással összefogott reszelt krumpli és liszt kezd összeállni. A bodzavirágokat óvatosan megrázom, hogy az esetlegesen rajtuk vendégeskedő bogárkákat kiköltöztessem, majd a hófehér virágokat leszedem, a tésztába szórom, és jól beledolgozom. Rugalmas, jól kezelhető állagú tésztát kapok. Kisebb adagokba veszem, ujjnyi vastag rudacskává nyújtom és nagyjából kétcentis darabkákra vágom.
Nagy lábasba vizet teszek főni, mikor forr, picit megsózom és beleszórom a nudlikat, illetve a hüvekujjbegy nagyságúra böngyörgetett gombóckákat (amolyan gnocchi nagyságúak) és rendre kifőzöm. Hogy biztos legyek a dolgomban, egyet-egyet próbaképp kiveszek és kettévágom, kész van-e.
A diót száraz serpenyőben megpirítom, ledarálom, összekeverem búzacsírával és porcukorral.
A nudlikat, gombóckákat szűrőkanállal kiszedem, lecsöpögtetem és beleforgatom a dió-búzacsíra-porcukor keverékbe.
Tálra rendezem a bodzavirággal dúsított krumpli-nudlikat, szórok még rá az illatosra pirított, búzacsírás dióból és aranyló bodzaszörppel meglocsolva tálalom.



Jó étvágyat!

Csirkemájas színkavalkád

étteremalakítás

Most nézem, a rest gazdasszony leves egyik címkéje 'menü', de a hozzá tartozó második fogást bizony elfelejtettem posztolni. Nahát, nahát, és ez így is van - mondaná Manóm, a tényállást megerősítendő, s mellé komoly arcocskával bólogatna.

A gazdag és mégis könnyű levest tehát egy színpompás, illatozó második fogás kísérte. Semmi extra, fél óra alatt összeraktam és már villáztuk is. Pontosabban ketten, mert Manó kézzel ette.

Csirkemáj fokhagymás tejben, színes salátával

hozzávalók

60 dkg csirkemáj
4 duci gerezd fokhagyma
tej
olaj

piros és sárga húsú paprika
zöldsaláta - fejes és rongyos levelű (ez utóbbinak nem tudom, mi a hivatalos neve)spenótlevél
murok
gomba
zöldhagyma szárastól
zöld fokhagyma
kígyóuborka
gomba
bébikukorica
só, bors

A csirkemájat megtisztítom, a vele járó szívet levágom és külön teszem; ezt majd paprikásba, levesbe fogom elhasználni. A gerezd fokhagymákat megpucolom és a májra nyomom, majd felöntöm annyi tejjel, ami éppen ellepi. Jól összeforgatom, lefedem és pihenni hagyom.
A színes saláta hozzávalóit megmosom. A zöldsalátákról és spenótról lerázom a vizet és laskára vágom. A hagymákat felkarikázom. A többi zöldséget igyekszem vékonyan felcsíkozni. Nem mondom, hogy julienre, annál kicsit ducibb csíkokra. Egy ideig gondok okozott, hogy csíkozzam a henger alakú zöldségeket, aztán nemes egyszerűséggel előbb karikázom, majd a karikákat csíkozom.
Az összes zöldséget egy tálba teszem, csipetnyi sóval és frissen őrölt borrsal megszórom, jól összeforgatom.
Olajat teszek melegedni, annyit, hogy májakat nagyjából félig érje. A csirkemájat lecsepegtetem, s mikor eléggé forró az olaj*, beleteszem és minden oldalról megsütöm. Ha nem vagyok biztos benne, mikor sült át, egyet kiveszek és kettévágom. A megsült májat papírtörlőre szedem, lelapogatom róla a fölös zsiradékot. Sózni csak sülés után szabad, különben összeugrik és kemény lesz, mint a cipőtalp.
1-2 ek olajat a sütés után kihűtök és megcsepegtetem vele a színes salátát.
A májat a zöldségkavalkád tetejére halmozom, és voilá, máris kész a könnyű, színpompás, ízletes ebéd.



Jó étvágyat!

Tipp & trükk:
* Az olaj a legritkább esetben szól, ha sütéskészre melegedett. Egyet cseppentek a tejből, amiben a máj pihen, s ha az olaj mozgolódni kezd és elkezdi "sütni" a tejet, akkor elég meleg a májhoz.

VKF! XXV - levél és pörgés

Meglehet, lemaradtam, nem tudom biztosra, tart-e még az étteremalakítás, de mivel szakállas évek óta nem vacsoráztunk kettesben, házon kívül Manapóval, hát írogatom szorgalmasan, ki tudja, vak nem vagyok, s talán tyúk sem, de szemet még találhatok :-)

Kedves Cukroskata!

Szívből remélem, hogy tizedannyit sem csuklasz, mint ahányszor mostanában napjában emlegetlek. Pontosabban a csillagos ötöst érdemlő ötletes VKF! XXV. - Krumpli! kiírásod óta.
Oh, hiszen látszatra oly egyszerű! Leves, vagy főétel, netán köret, a felsorolható ételek végtelen sora kering fejemben s már álmaimban is láthatárig érő krumpliföldeket látok, s a mezsgyéken végigüldöz egy termetes héjában főtt pityóka.

Azt hiszem megfertőztél és függővé tettél. De a gasztro-bloggerek fényességes habverőjének áldása szálljon rád ezért! Talán, még egyetlen VKF! kiíráson sem törpöltem ennyit, pedig mindenik igencsak kedvemre való volt.

Kedves Kata, remélem nem unod meg VKF! posztjaim hosszú sorát. Ígérem, az alant következővel együtt, csupán néhány van még hátra.

Oldalamon egyre nagyobb lyuk tátong. Furdal igen, szerencsére nem lelkiismeret, de a kíváncsiság, vajh a többi lelkes bloggert milyen ínycsiklandó remekművek megalkotására késztette az általad feldobott magas labda. Illetve krumpli.
Az előreláthatóan töméntelen VKF! post összesítéséhez jókedvet és türelmet kívánok :-)

Köszönöm az inspirációt, legyen csodaszép napod!
Szerettel,
Garffyka



Édesburgonyás zsömlék

hozzávalók - tucatnyi

20 dkg főtt édesburgonya
210 ml víz
50 dkg liszt
3 bő ek pehely - lehet pehelykeverék: zab, búza, rozs, árpa, de lehet csak zabpehely
2 ek tejpor - lehetőleg sovány, zsírosból 1,5 ek
1,5 tk só
1,5 ek cukor
40 gr vaj
1,5 tk szárított élesztő

kenéshez-szóráshoz
1 ek víz
2 ek tej
pelyhek

Az édesburgonyát meghámozom, kockára vágom és nagyon-nagyon kevés vízben, jól illesztett fedő alatt, nagyjából 6-7 perc alatt megpárolom-főzöm. Azonnal leszűröm és hagyom alaposan lecsöpögni, a főzés után maradt kevéske levét felfogom. Ezt a levet vízzel felengedve kiegészítem 210 ml-ig. Az édesburgonyát, ha jól lecsepegett, villával összetöröm és hűlni hagyom.
Kimérem a hozzávalókat és a kenyérsütő gépbe pakolom, úgy, hogy a víz alólra kerüljön, rá a liszt és a pelyhek, majd az édesburgonya. Jöhet a só, cukor, vaj a liszt-batáta tetejére, a forma külön sarkaiba, középre a szárított élesztő. Dagaszt-keleszt programot indítok.
Másfél óra múlva a szálasra kelt tésztát lisztezett lapítóra veszem és gyengéden, de alaposan átgyúrom. Jó állagú, könnyen kezelhető, rugalmas tésztával dolgozom.
Tizenkét egyforma darabra vágom, ezeket egyenként zsömlének, kiflinek formázom és sütőpapíros tepsire sorakoztatom, viszonylag tisztes távolságra, mert még így is kelesztem 30-40 percig, míg szemmel láthatóan megnőnek.
A lert 200 fokra előmelegítem, a megkelt, sütésre váró pékáruk tetejét tej-víz keverékkel* gyengéden átkenem, megszórom a pelyhekkel és máris a sütőbe tolom, ennek hőjét visszaveszem 180 fokra. A zsömléket 20-25 percig sütöm, próbaképp egyet kiemelek és az alját megütögetem, ha kongó hangot ad, akkor jól átsült.
Az illatos, forró zsömléket rácsra szedem és türelmetlen malmozással várom, hogy ehetőre hűljenek.
Valami gond lehet a recepttel, ugyanis a batátától aranyos-narancs színű, édesen illatozó, könnyű, foszlós belű zsömlék rettentő gyorsan elillannak :-) Amit sikerül másnapra átmenteni, az is kellemes puha marad, nem szárad ki.



Jó étvágyat!

Tipp & trükk:
* A péksütemények tetejét lehet csak vízzel átkenni, így a héja ropogósabb lesz, míg a bele ugyanolyan kellemes, foszlós állagú marad.

Super Duper

étteremalakítás

Az ember lánya ugye süt-főz, bevallom, időnként lankad kicsit a kedvem s készülnek amolyan 'valamit muszáj' főzni alkotások is, de túlnyomó többségében a konyhában való sertepertélés még akkor is megnyugtat, kikapcsol és ösztönöz, ha a lábasban, tepsiben csücsülő végeredmény, valamilyen titokzatos módon, menetközben átalakul, s lesz mondjuk a beígért brassóiból a vele köszönő viszonyban sem álló, de nagyon finom mindegy :-D.
Aztán, ha az ember lánya mindemellett még blogol is, történetesen félig-meddig gasztro-blogol, reméli, hogy lesznek olyanok, akiket érdekelnek asztalra tálalt remekei s időnkénti csetlés-botlásai, netán annyira, hogy visszatérő olvasóként hetente többször is, ne adj' Isten, akár naponta is bekukkantanak.
Az már torta tetejére cifrázott habba ültetett koktélcseresznyén is túltesz, ha az ember lányát olyan "merényletek" érik, mint engem a tegnap.

Megleptek. De alaposan.
Szakácssapkát kaptam!
De nem is akármilyet.

A merényletet Ancsika kezdte, aztán Maimoni is átnyújtott egy hófehér, pompázatos szakácssapkát.

Ancsika konyhai csínytevéseit naponta (többször is) böngészem, mert szemmel sem győzöm "megenni" azt a rengeteg válogatott, ínycsiklandó finomságot és pikk-pakk összeállított, fenséges csemegét, amivel családját kényezteti nap, mint nap.
Engem meg kínoz, s már gondolkodtam azon, hogy alapítok egy gasztro-bíróságot, ahol a nyalánkságoktól cukormázas szemöldökű, korgó gyomrú ítészek döntenek a zavartkeltő bőséget árasztó gasztro-blog tulajdonosok fölött/-val, -vel :-D

Enyém a megtiszteltetés, hogy - remélem - barátomnak mondhatom Ancsit.
Bevallom, Maimoni portájára eddig csupán néhány alkalommal kopogtam be, magam sem tudom mulasztásom okát, hiszen oly lendülettel és szeretettel ír és alkot, hogy olvasni is öröm. Mulasztásomat pótlandó, tegnap fél éjszakát szemezgettem blogbejegyzései között, s mától visszatérő vendége leszek.

Hálás szívvel köszönöm szépen a kitüntetést, igyekszem felnőni a feladathoz.

Dolgom annyi, hogy a szuper-séf-sapkát továbbadjam. A feladatot nehezíti, hogy csupán 5 bloggernek adhatom.
Mivel a hozzám legközelebb álló barátaim - Chef Viki, Max, Trinity, Ancsika - rendre megkapták már ezt a kitüntető elismerést, tágítom a kört s olyanoknak nyújtom e hófehér, ropogósra keményített Super Duper Chef sapkát, akik valamilyen módon ösztönöznek s megmutatják, lehet ez a zord világ jobb és szebb is. Leszögezem, válogatni, sorrendet felállítani héroszi feladat, szerencsére Max barátom megtalálta a díj odaítélésének legbölcsebb módját.

Nem tisztem, s a rendelkezésre álló szókészletem is kevés talán a méltatásukhoz, így csupán annyit írok, szívből ajánlom blogjaikat, én sok szép percet-órát töltöttem és fogok még tölteni, náluk s mindig vidám szívvel fogadnak. A sorrend egyáltalán nem mérvadó.

Nemisbéka

Ízbolygó

Lilahangya

Pákosztos Macska

Fakanál

kép innen

A királynő új ruhája - krémesen

étteremalakítás

Önkényesen kinevezem a salátát a tavaszi zöldségek királynőjének. Legalábbis egy post erejéig.
Nagyon szeretem a zsenge, harsogva roppanó salátából főzött levest. Nem elsősorban azért, mert pikk-pakk kész is van, inkább üde, melegen-hidegen egyaránt csábító, kellemesen fokhagymás ízéért és harmonikus látványáért.
Manó sajnos nem eszi, legalábbis eddig nem ette meg, pont a salátát kifogásolta, nem a színe, hanem az állaga miatt. Pedig a leves éppen csak rottyan egyet a laskára vágott salátával, tehát nem maszatos trutyi állaga van, mégis, Manónál nem aratott sikert.
Dehát milyen édesanya adná fel egyetlen próbálkozás után? Ha az általam főzött hagyományos saláta levest nem eszi, hát töröm a kobakom és mondogatom, mint Micimackó, "gondolkozz!, gondolkozz!" És máris megvan az új ruhába bújtatott saláta leves.

Lilian barátnőm kérte, írjam meg, milyen nálunk a salátleves, ők nagyon szeretik, s kíváncsi, az én lábasomban hogy készül. Így hát elnapoltam a tervezett VKF XXV postot, íme egy új saláta leves recept.

Saláta krémleves pirított mandulával

hozzávalók

1 nagy szál murok

3 szál szép zöldhagyma

2 szál zöld fokhagyma

2 kisebb fej saláta - vagy 1 nagyobb, nálam most vegyesen 1 fejes és 1 "rongyos" levelű, nem tudom, mi a hivatalos neve, szép csipkés a levele

alaplé

tej

1 tojás

kevéske liszt

kevéske margarin

2 ek pirított mandula - szeletelt, mert ez van itthon

A murkot és hagymákat megpucolom, megmosom, karikára vágom. A salátát leveleire bontom, alaposan megmosom és lerázom.

A vajat habosra melegítem, a saláta kivételével rádobom a zöldséget és nagyjából 6 percig kevergetve pirítom.

Közben egy külön lábosakában egészen kevés vizet melegedni teszek, mikor fő, beledobom a laskára vágott salátát, elkeverem és le is húzom a tűzről.

A murok-hagyma keverékre alaplevet öntök, egy ujjnyira lepje el a zöldségeket, megsózom és 10-12 percig főzöm.

A salátát levével együtt turmixgépbe teszem és alaposan összeforgatom. Gyönyörű, haragos smaragzöld színű, intenzív illatú levet kapok.
Mikor a murok majdnem kész, hozzáöntöm a leturmixolt salátát, alaposan elkeverem, majd felengedem tejjel és félrehúzom a tűzről. Összesen másfél-két dl tejet használok. A leves sötét, harapós színe megenyhül.

A tojásból és kevés lisztből rest gazdasszony galuskát kavarok, azaz sűrű, palacsintatészta állagúra keverem.

A levest visszateszem a tűzre, amint kicsit főni kezd, gyors kevergetés mellett, vékonyan csorgatva beleengedem a hígra hagyott galuskatésztát. Egy rövidet lobbantok rajta és félrehúzom.
Megkóstolom a kellemesen sűrű állagú krémlevest, a fokhagyma, a vajon megfuttatott murok és a tejjel megszelídített vad zölddé turmixolt saláta üdén, kart karba öltve adják a leves ízét. Tálaláskor megszórom pirított mandulával.



Jó étvágyat!

Szószedett:
murok - sárgarépa

laskára vágni - vékonyabb csíkokra szelni

Rest gazdasszony levese

Étteremalakítás idején is vannak megoldhatatlannak látszó logisztikai feladatok. Úgy mint, hogy legyen az ember lánya egyszerre feleség, édesanya, háziasszony, dolgozó nő, ésatöbbi, ésatöbbi. A bonyolult, sok ismeretlenes egyenlet megoldásának egyik kulcsa lehet, ha minden nap egy órával hamarabb kelünk ... így lesz a nap 25 órás.
Egy másik, szintén frappáns megoldókulcs, ha régi, jól bevált praktikákhoz nyúlunk, még akkor is, ha olyan, kissé elrettentő neve van, mint a rest gazdasszony levese.

Na jó, bevallom, untuk már a galuskás leveseket, de az alábbi zöldséglevest mindenképpen szerettem volna feltúrbózni még egy kicsit. Csigatészta? Rizs? Ááá, majd máskor. Így lett a levesbetét rest gazdasszonyos.
Bár a levesben is, és az ezt kísérő második fogásban is - fokhagymás tejben úsztatott csirkemáj színes salátával - sok zöldség volt, nem ütötték, de jól kiegészítették egymást.



Zöldségleves rest gazdasszony módra

hozzávalók

friss zöldségek, kívánság, ízlés és pénztárca szerint, nálunk ők voltak az áldozatok
3 szál daliás murok
2 szál csenevészebb petrezselyem
1 nagy fej, erőtől duzzadó karalábé
3 szál harsogó zöldhagyma
1 szál illatos zöld fokhagyma
1 húsosabb csirkefarhát
fűszerek: só, továbbá
6-8 szem feketebors,
3 szem szegfűbors
2 szem szegfűszeg
4 bő csipet szárított lestyánzöld - FEDIT, köszönöm! :-)
kanálka olaj

1 tojás
liszt

A zöldségeket megpucolom, a veteményt és a zöldhagymát felkarikázom, az utóbbit zöldjével együtt, a zöld fokhagymát apróra vágom (ennek a zöldjét nem használom); a karalábét kockázom.
Az olajat felforrósítom, rádobom a zöldhagymát, 2-3 percig kevergetem, jöhet a murok és petrezselyemkarikák tömege és az apró fokhagyma darabkák. Intenzív kevergetéssel 8-10 percig pirítom, ezalatt a murok csodálatos mélynarancs színt ölt, a petrezselyem enyhén aranyba hajlik, és az egésznek olyan illata van, mintha már készen is lenne. (nincs sok hátra)
A zöldségek tetejére teszem a leöblített, víztől lelapogatott csirkefarhátat és felöntöm annyi vízzel, ami egy ujjnyira ellepi a húst.
Felhúzom a lángot, amíg a háromféle borst és szegfűszeget teatojásba teszem (ennek hiányában pl gézlapba csomagolom, cérnával áthurkolva és a lábas fülére erősítve lóghat a levesbe) és a levest megsózom. Ezután kis lángon, fedő alatt, bő fertályórát főzöm. Csak főjjön, ne zubogjon. Az idő leteltével hozzáadom a karalábét, utánna töltöm a vizet és majdnem készre főzöm, azaz újraforrástól számolva saccperkábé további 10-12 percet.
Ezalatt egy termetes tojást egy kisebb tálkába török* és simára keverem liszttel, de csak annyival, hogy sűrű, palacsinta állagú tésztát kapjak.
A leves alatt felhúzom a lángot és, magasról, vékonyan csorgatva, állandó keveréssel, a merészebben fövő levesbe engedem a rest gazdasszony galuskáját.
A betét után jöhet a befejező akkord, a levest bőven megszórom lestyánnal. Persze, ha lenne friss lestyánzöldem, azt tennék bele, de jelenleg nagyon boldog vagyok Fedit Morzsikától ajándékba kapott két csomag szárított lestyánnal.
Egyet rottyantok a levesen, megkóstolom, ha kell, utánnaízesítem. A csirkefarhátat szűrőkanállal kiemelem, és a leszedett húst visszateszem a levesbe.

A vékony, de a rest gazdasszony galuskájától mégis sűrűbb, a borsoktól pikáns - de csak annyira, hogy Manó is ehesse -, a lestyántól kellemesen savanykás leves melegen és langyosan is nagyon finom, idő előtt beköszöntött nyári hőségben kifejezetten kellemes. Két nagytányérnyi adaggal felnőtt ember is elvan napközben, eltelít, s mégsem hízlal :-)



Jó étvágyat!

Tipp & trükk:

A rest gazdasszony levesbetét - ami a nevét onnan kapta, hogy a rest, lusta asszonyka szépen formált, apró galuskák helyett, "csupán" belecsurgatta a hígabbra hagyott galuskamasszát a fövő levesbe - sok leveshez illik, pl paradicsomleves, hígra engedett krémlevesek, húsleves, rántott (köményes) leves.
Kis ötleteséggel édes levesekhez is kiváló, pl kevés fahéjjal és vaniliás cukorral megbolondítva gyümölcslevesek betétjeként is megállja a helyét.

Tojás feltörése előtt: bármennyire is tisztának látszik, alaposan megmosom; kés fokával megtöröm és megszagolom, még mielőtt az edénybe/ételhez/többi tojáshoz tenném, így - ha zápulni kezdene - megkímélem magam a fölös mosogatástól, illetve nem borítom a készülő ételbe a szavatosságát vesztett tojást.

Szószedett:

murok - sárgarépa
fertályóra - negyedóra
vetemény - gyűjtőszó: sárgarépa, petrezselyem, paszternák, lestyán, ... olyan zöldségek köre, amiket magról, mintegy vetve (sózó szórással) kell ültetni

Így könnyű, avagy eper és gyömbér

étteremalakítás

Mostanában valahogy nem jutok el "normális" zöldségeshez. Vagy rohanok és nincs időm megállni, vagy már bezárt, s ha esetleg sikerül még nyitvatartás alatt beesnem, akkor általában a következő esetek valamelyike áll fenn: elfogyott; az alja utója pislog rémülten a ládából, ami kicsi, ronda és törött; olyan horror ára van, hogy nyálcsorgatásom ellenére sem veszek belőle, még mutatóba sem. Így voltam az eperrel is. A sarki zöldségesünk valószínüleg a Holdon él, ugyanis 959 pénzért vesztegeti kilóját. Ráadásul az "éppen most érkezett" kínálatot sem sikerült kifognom. Az utamba eső egyetlen zöldségeshez reggel nincs időm bemenni, estére meg bezár, mikor arrafele megyünk Manóval. Manapó ugyan beszámolt kilónként 450 pénzért kínált eperről, de valahogy nem adódott alkalom, hogy vegyen is belőle. Tehát maradt a sóvárgás. Van ugyan viszonylagosan közel egy hatalmas eperföld, szedd magad akcióval ... reggel fél héttől lehet hajladozni, guggolni, nagyjából kora délutánig. Hát, oda sem jutottunk el. Szóval, sóvárgás és nyálcsorgatás a bloggerek által posztolt, remekbeszabott epres finomságok olvastán.

Szerencsére vannak még jótündérek és óhajom-sóhajom-bánatom meghallgatásra találtatott.
Észüleim szedtek nekünk 6 kg epret! Éanyám kiválogatta, megmosta, lecsumázta, lecsöpögtette! Köszönet ezúton is! :-)
Nekem csak haza kellett szállítani az igazán konyhakész epret.
Legtöbbjéből eperlekvárt főztem, egy adagot félretettem habos-túrós-epres finomsághoz, két maréknyit elszemezgettem.
Míg én az epret válogattam, Manapó kimosta az eltevéshez előkészített üvegeket. Így valóban csak a lekvárral kellett törődnöm, a munka oroszlánrészét ÉSzüleim és Manapó elvégezték :-)



Gyömbéres eperlekvár (bő 5 kg eper)

A szortírozott, megmosott, lecsumázott, kicsit leszárított epret nagy lábosba teszem és magas tűzön melegíteni kezdem. Mikor pöfögni kezd, a lángot szelídebbre húzom, de csak annyira, hogy az eper tovább melegedjen. Időnként fakanállal óvatosan megforgatom, célom, hogy a lekvárban sok egybeszem legyen. Nagyjából 20 percnyi pöfögtetés, rotyorászás után az eper szépen levet enged, a szemek túlnyomó többsége egyben marad, a habja elfő. Másfél zacskó 3:1 dzsemfixet és 8 púpozott ek befőzőcukrot teszek a készülő lekvárhoz, ismét felhúzom a lángot és óvatos kevergetéssel 5 percig főzöm, majd lezárom a tüzet. (előtte pötty-próba, azaz egy kistányérra cseppentek egy kevés lekvárt, hűvösre fújom, így az állaga is látható és kóstolni is lehet.)
Mélytányérba állítom a tiszta üvegeket* és kisebb merőkanállal adagolni kezdem a lekvárt. Minden üveget nyakig töltök, rá két réteg - előzőleg méretre vágott, langyos vízbe tett és jól kicsavart - befőzőfóliát** simítok, szorosan rácsavarom a befőttes üvegek (szintén alaposan elmosott) tetejét, majd azonmód fejtetőre állítom a lekvárral teli üvegeket és ebben a fura pózban hagyom 6-8 percig.
Mikor nagyjából 3 üvegnyi lekvár maradt a fazekamban, merész ötlettől vezérelve egy bő ujjnyi gyömbért reszeltem hozzá, visszakapcsoltam a lángot és 3 percig főztem. A gyömbéresből végül két üveg lekvár lett, a maradék már nem töltött volna ki egy egész üveget, így ezt külön tálkába kanalaztam és közprédára a konyhapultra tettem.



Az egész eltevés, mosogatással együtt nagyjából egy órát vett igénybe. S bár a végén elégedetten szemléltem a teli üvegeket, a befőzés fénypontja az a pillanat volt, mikor leültem és ölembe húztam egy nagy tányérnyi, frissen reszelt gyömbérrel bolondított olvasztott mézzel nyakonöntött epret. Nagykanállal ettem.

* Azért állítom mélytányérba a töltésre váró üvekeget, mert az ördög sose alszik és nem szeretném a platniról, konyhapultról feltörölni a kifolyó lekvárt, illetve, a fazékból sem szeretném kanalazni az üvegszilánkokat, amennyiben a befőttesüveg úgy döntene, elege van a forróságból és inkább szétpattan.
** Ha vadonatúj tetőket használok, nem feltétlenül teszek fóliát alá, de használtak esetén, bármennyire is szépre, tisztára vannak mosva, ajánlatos.

Az élvezetek halmozása címszóval a reggelim a magunk elől dugdosott, így utolsónak még megmaradt, marcipánnal töltött dán vajaskifli, frissen készült, gyömbéres eperlekvárral megfejelve.



Jó befőzést & jó étvágyat!

Dán vajas marcipánnal

étteremalakítás

Ez a remekbeszabott dán vajastészta nagyon sok dícséretet kapott már. Limara engedte ki a szellemet a palackból :-), ami megfordult már Max konyhájában is és Ancsikát nyílt levél megírására késztette.
Bár van vele némi munka, könnyű összeállítani (még késes robotgép híján is) és nagyon finom.
Eperdzsem híján csokidarabkás-csokipudingos és marcipános változatban sütöttem. Manapó az előbbit elégedett arccal fél pillanat alatt eltüntette, utóbbit nemes egyszerűséggel és hirtelen jött felindulásból "Gyöngy, ez k... jó" szavakkal illette :-). Manó szerencsére nem hallotta a lelkesedés ilyenformájú megnyilvánulását, s ugyan a csokisnál először közölte, hogy vegyem ki a tölteléket, egy bő tányér restgazdasszony leves után, második fogásnak megevett egy csokisat és egy marcipánosat.
Az eredeti recept, házi eperlekvárral sütve, Limara oldalán, de bemásolom ide is az elkészítési leírással együtt, így kéznél lesz, mikor legközelebb (pár nap) készíteni szeretném.

Dán vajastészta csokisan, marcipánosan

hozzávalók

60 ml meleg víz
125 ml tej
1 nagy tojás
350 g liszt
7 g szárított élesztő (vagy 15 g friss)
1 tk só
25 g cukor
250 g hideg vaj

A tejet, vizet és egy tojást bögrében elkeverem.
A vajat rövid időre mélyhűtőbe teszem, majd fél centis csíkokra vágom.
A lisztet, cukrot, sót és élesztőt egy keverőtálba teszem, hozáadom a vajat, majd nagyon gyors mozdulatokkal, néhány perc alatt összedolgozom. Próbáltam az eredeti utasítás szerint, késes robotgéppel megforgatni, de úgy tűnik, az én kis robotom nem nőtt fel a feladathoz, így kézzel dolgoztam össze.
A lisztes-vajas keverékhez töltöm a tojásos folyadékot és lapos fakanállal, szintén gyors mozdulatokkal, összeforgatom.
Sem a lisztes-vajas, sem a tojásos keveréket nem dolgozom túl, a masszában látszanak a vajdarabkák és a végeredmény egy undok, nyúlós, ragacsos valami. Ez így jó, ilyennek kell lennie.
A keverőtálat letakarom és hűtőbe teszem, lehetőleg egy egész éjszakára.
Reggel előveszem és nagyjából egy órát hagyom konyhahőmérsékleten magához térni.
Lisztes kézzel, bőven lisztezett lapítóra szedem, majd átgyúrom és kinyújtom. Nekem befedte az egész lapítóm és nagyjából egy kisujjnyi vastag volt a tészta. Borítékformán összehajtom, azaz a felső egyharmadát lefele, rá az alsó egyharmadát, jobbról-balról középig és összecsukom, mint egy könyvet. Az eredeti leírás szerint 30 percig kell hűtőben pihentetni a hajtogatott tésztát, nekem 15 percem volt rá. A nyújtást-hajtogatást-pihentetést összesen háromszor csinálom (tehát másfél óra + kb 10 perc, ha a pihentetésekre 30 percet számolok).
Az utolsó (harmadik) pihentetés után vékonyra nyújtom a tésztát, éles késsel háromszögekre vágom (ez nekem úgy jön ki, hogy a tésztát hosszában három csíkra vágom, majd a csíkokat háromszögekre).
Max natúran feltekerte, Limara és Ancsika házi eperízzel töltötte. Eperlekvárom sajnos nincs, a szilvából kifogytunk, a barackízem ehhez kicsit folyós, így 3,5 dl tejjel-1 bő ek cukorral megfőzött, majd kihűtött és étcsoki darabkákkal dúsított csokipudinngal, illetve marcipánnal töltöttem. A tölteléket a háromszögek alapjához teszem, majd innen indulva kifli formára tekerem.
A kifliket sütőpapíros tepsire pakolom és meleg helyen majd egy órát kelesztem. A tészta nagyon szépen dolgozik, a kiflik a kelesztés alatt szemmel láthatóan nőnek. Sütés előtt a tetejüket felvert tojással megkenem, a marcipánosokra szeletelt mandulát szórok, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 14-16 perc alatt gyönyörűre, illatosra sütöm.
Mit mondjak? Eszméletlenül finom, könnyű, szinte "habos" tésztájú, magát kínáló csábítás, az édes bűnbeesés. Tegnap sütöttem és szerencsére, előrelátó módon néhányat eldugtam a fotózáshoz. Több nem is maradt mára, csak ezek :-)



Jó étvágyat!


Szószedett:

lapító - nyújtódeszka

VKF illatok - édesburgonya és birsalma

étteremalakítás

Van ez így. Az ember belehabarodik egy ötletbe és akkor nincs menekvés. Így vagyok én a birsalmával, pontosabban levesbe-főételbe történő felhasználásával. Volt már marhahúsleves birsalmával, tejföllel, nagyon finom, pikáns, kicsit savanykás, kicsit édeskés. Készült aztán paprikás is, amibe beleaprítottam a birsalmát a falatnyira vágott csirkehusi mellé. Olyan gyorsan elfogyott, hogy fénykép nem is készült róla. Szóval igyekszem körbejárni a témát.
Cukroskata, a VKF XXV.-Krumpli kiírással, tetőzte a körbejárandó témát :-), hiszen egyből a bőség zavarába csöppentem (gondolom, nem egyedül).

Addig-addig játszottam a gondolattal, mígnem megszületett az alábbi leves. Gazdag, de könnyű. Savanykás, de édeskés is egyben. Színpompás és ízgazdag, de nem hivalkodó.



Leves édesburgonyával, birsalmás galuskával

hozzávalók

1 db édesburgonya - kb 40-50 dkg
1 szál murok
2 bő marék borsó
5 fej gomba
2 szál zöldhagyma - zöld szárával együtt
1 csirkefarhát - tetszés szerint természetesen lehet más része is a csirkének
2 ek tejföl
3 ek lé birsalmakompótból
4 ek gyümölcs birsalmakompótból - lévén Gyöngyimtől kaptam egy hatalmas üveg házi birsalmakompótot, könnyű helyzetben voltam :-)
1 tojás
liszt
só, bors
1 ek olaj

A zöldségeket megpucolom, az édesburgonyát kockákra, a hagymát és murkot karikára vágom, a gombát is kockázom.
Az olajat felforrósítom, rádobom a hagymát, kicsit kevergetem, jöhet a murok, majd 3-4 perc múlva a gomba. Együtt forgatom, pirítom újabb 3-4 percig, a gomba eközben levet enged, hagyom kicsit rotyogni a kevés lében, majd a lábasba teszem a csirkefarhátat (leöblítve, víztől kicsit lelapogatva) és felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi. Félrebillentett fedő alatt főzöm nagyjából 15-20 percig (főjjön, ne lobogjon). Belezuttyantom a zöldborsót, felhúzom a lángot, amíg főni kezd, majd szelídebb tűznél, szintén fedő alatt 5-6 percig főzöm. A szépen alakuló, illatozó levesbe teszem az édesburgonyát, fűszerezem: só, bors, majd felöntöm egy kis vízzel, hogy leves legyen, ne főzelék. Az édesburgonyával nagyon keveset főzöm, pillanatok alatt (4-5 perc) megfő és nem szeretném, ha trutyisra szétesne.
Szűrőkanállal kiveszem a csirkefarhátat, hagyom hűlni egy kicsit, hogy szét tudjam szedni.
A levesből 3-4 merőkanálnyi levet kisebb lábasba teszek, amíg felfő összekeverem a galuskát.*
A kompótból kihalászott és lecsepegtetett birsalmát villával szétnyomkodom, összekeverem a tojással és annyi liszttel, hogy kellemes galuskatésztát kapjak, gondolatnyi sóval ízesítem. A külön fövő lébe mokkáskanállal apró galuskákat szaggatok és durván 6-8 perc alatt puhára főzöm.
A tejfölt, a birsalmakompót levét simára és hígra keverem a forró levesből mert lével, majd az egészet visszaöntöm a levesbe. Szintén a levesbe teszem a megfőtt, birsalmás galuskákat, lével együtt. Az egészet felforrósítom, de már nem főzöm.
* A galuskát lehet egyenest a levesbe is szaggatni; bevallom, én azért főztem külön, mert birsalmásat még nem készítettem, gondoltam, ha mégsem lenne olyan, mint szeretném, nem teszem a leveshez. Félelmem alaptalan volt, a birsalmás galuska félelmetesen finom, ehhez a leveshez nagyon jól illett.
A csirkefarhátról leszedem a husit és ezt is a levesbe teszem.

Mint az elején írtam, az édesburgonyás, birsalmagaluskás leves gazdag és könnyű, édeskés és savanykás, színpompás és ízgazdag.
Úgy ítélem, méltó a VKF! XXV. nevezésre :-)



Jó étvágyat!


Szószedett:
murok - sárgarépa

Mikor az ebéd mosolyog

étteremalakítás

A kertben nő a spenót. Mit nő, egyenest virul, s ha nem is percről percre, de napról napra szebbek, nagyobbak a friss, ropogós levelek. Amiket aztán kegyetlen módon leszedek, alaposan megmosok, 3-4 percig forró vízbe dobom, felaprítom, ... szóval mindenféle válogatott kínzást kell kiállnia szegény spenótnak, mire a tányérunkra kerülhet. Frissen, üdén, illatosan, kívánatosan.

Nagyon szeretjük, (majdnem) klasszikus főzeléknek, rántottába, palacsintába, tészta közé töltve, s még ezer formában.
A főzelék azért csak majdnem klasszikus, mert sem rántás, sem ereszték (habarás) nincs benne, mindössze egy kis tej és natúr krémsajt. És sok fokhagyma. És még több spenót. :-D

Spenót krémsajttal

hozzávalók

durván fél kg spenótlevél - megmosva, blansírozva
1 bő dl tej
1,5 tubus natúr krémsajt - a vékony műanyag fóliás, kolbászka formára hajazó
4-5 gerezd duci fokhagyma
só, bors

A spenótleveleket - frissen szedve - bő vízben megmosom, lerázom, 3-4 percre lobogó vízbe teszem, majd leszűröm - hozzáteszem, ezeket a műveleteket jelen esetben elhagytam, mert ÉAnyám leszedte-leszűrte, s én már a konyhakész spenótot kaptam kézhez.
Hagyom kezelhetőre hűlni majd egészen apróra vágom. Kicsit rusztikusra hajazó lesz, nem olyan, mint a mirelit pultokban árult spenótkrém, de pont ettől az enyhe "darabosságtól" lesz dús és harapható a főzelék.
A megvágott spenótot serpenyőbe teszem, apránként hozzáöntöm a tejet és állandóan keverem, mert nagyon poszog és randa zöld pacát tud ejteni (nincs! az a fehérítő, ami nyom nélkül kimosná). Sózom, megszórom frissen őrölt borssal és belenyomom a megpucolt fokhagymagerezdeket. Nagyjából 8-10 percig rotyogtatom, majd hozzáadom a sajtkrémet. Most már csak addig kevergetem, amíg a sajt elolvad. Megkóstolom, ha kell utánnaízesítem.
Nyammmmmi!

Egy-egy vékonyka szelet sonkával kibélelek két muffinformát (ha nem szilikonos, akkor kivajazom), beleütök egy-egy tojást és forró (180-200 fok) sütőbe tolva addig sütöm, amíg a tojás láthatóan megkeményedik. A sült tojást lehet snidlinggel, hagymával, sajttal gazdagítani.



Az egyszerű és nagyszerű sült tojással, virslivel tálalt sajtkrémes spenótot könnyű, tejfölös-tárkonyos pityókaleves előzte a mai ebédnél.
A leveshez megpucolok 1 szál murkot, 1-2 zöldhagymát, 4-5 szem pityókát, előbbi kettőt karikára, utóbbit kockára vágom. Annyi lében*, ami ellepi főni teszem, beledobok egy babérlevelet és levescsontot (2 csirkecomb csontja). Só, frissen őrölt is dukál bele. Félrebillentett fedő alatt, közepes lángon főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak, nagyjából 20 perc.
* Korábban egy zöldséges galuska főzéséhez használt vizet leszűrtem és lefedve a hűtőbe tettem, most ezzel öntöttem fel a levest.
Egy csapott ek étkezési keményítőt simára keverek 1 púpozott kanál tejföllel, felengedem a levesből mert forró lével, majd visszaöntöm a levesre. Megszórom két bő csipet tárkonnyal (szárított), visszaforrósítom, de már nem főzöm.



Jó étvágyat!

Szószedett:
murok - sárgarépa
pityóka - krumpli

Csirkefalatok három "sz"-el

Bár még javában tart az étteremalakítás, a virágzó válság (ööö, képzavar?; virágozhat egy válság?) közepette (is) inkább otthon étkezünk, finomat, hazait és házit, mert az biztos, hogy saját szánkíze szerint készül.
Egy tartalmas, sok zöldséges, galuskás, egyszerre édeskés és savanykás leves utánra készültek ezek a csirkefalatok. Friss, balzsamecetes salátával. És három "sz"-el. Úgymint szójaszósz és szezámmag. Meg egy kis méz és picurka olaj.



Szójapácos, szezámmagos csirkefalatok

hozzávalók

1 csirkemell - és/vagy csirkecomb
4 ek szójaszósz
2 ek cukor - lehet barna cukor, ha van kéznél
1 ek méz - sikerült egy ek-nyit összevakarnom a datolyamézes üvegből, de akác- vagy virágmézzel is nagyon finom
2 ek étkezési keményítő
2 ek olaj
2 bő ek szezámmag

A hús leöblítem, papírtörlővel felitatom, lebőrözöm, kicsontozom, majd falatnyi kockákra vágom.
A páchoz valókat - szójaszósz, cukor, méz, étkezési keményítő - összekeverem és beleforgatom a csirkehúst. Negyedóra-húsz perc időre letakarva érlelem a konyhapulton.
Wokban vagy olyan serpenyőben, ami jól tartja a meleget, megforrósítom a kevéske olajat, majd szűrőkanállal belekanalazom a csirkehúst. Közepesnél kicsit magasabb tűzön, állandó és sűrű kevergetés közben megpirítom a húskockákat minden oldalról. A visszamaradt páchoz teszek nagyjából fél dl vizet, elkeverem, és a szépen megpirult csirkére öntöm, kicsit félrebillentett fedő alatt elrotyogtatom - 3-4 perc -, hogy éppen picurka szaftja maradjon csak.
A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítom (vigyázat, könnyen megég), nagyjából egyharmadát a csirkére szórom és az utolsó keveréssel beleforgatom, a többit tálaláskor szórom az illatos, omlós húsra.

A balzsamecetes saláta alkotóelemeit - 4 fej gomba, 6 karcsú zöldhagyma, egy óriási kaliforniai paprika fele, 1 sápadtzöld TV paprika, 8 csövecske bébikukorica, 4 fej zsenge saláta (a kiskertben termő saláta vagy egészen zsenge még, vagy ilyen picurka fejű marad, nagyjából két bő maréknyi salátalevél) - megmosom, leszárítgatom, feldarabolom: a gombát egészen vékony szeletekre, a bébikukoricát és a hagymát zöldjével együtt karikára, a paprikákat kockára, a salátát pedig nemes egyszerűséggel csak kézzel tépkedem, majd minden zöldséget egy mélyebb tálba szórok.
Az öntethez valókat - 1 ek balzsamecet, fél 1k olivaolaj, fél ek víz, 1 mk mustár, só, bors - kisméretű befőttes üvegbe teszem, rácsavarom a fedelét és alaposan összerázom.
A salátára csak tálalás előtt öntöm és lazán összeforgatom.



Jó étvágyat!

Házitündér (félig) sikeres varázslata

Egy nagyon kedves Morzsika még étteremalakítás előtt osztotta meg a Házitündér sajtos pogácsája néven ismert receptet Morzsika City minden lakójával. Ajánlotta szívből, a ráfordított idő és energia fordított arányban áll az illatozó pogácsák sikerével. Igaza volt, sőt, még annál is igazabbja :-) Könnyű, hamar megvan és valami eszméletlenül gyorsan elillan. Szoba- és kinti hőmérsékleten egyaránt.

Eredetileg egy adagot készültem sütni, de az első sütés megkóstolása után máris kevertem a következő ... két adagot, így lett együttesen három. Mit ne mondjak, miután elkövettem azt a hibát, hogy sütőforrón nem fényképeztem le, mindössze pár darabot tudtam e célra megmenteni. S ha jól nézem az asztalt, ezeknek is csupán hűlt helyük van már. Úgy tűnik, a házitündérkedést még gyakorolnom kell ... az első része, hogy gyorsan valami nagyon finomat varázsoljak, sikerült ... a folytatással vannak gondok, az üres pogácsás dobozt elnézve, vagy lyukas valahol, vagy a csiribi-csiribá nem megy annyira, hogy reggelre újra felteljen :-), ezért lett hát félig sikerült e varázslatom.
Gabi, köszönöm!

A sajtos nem a klasszikus pogácsát célozza, könnyed, mégis laktató tésztájával, eredetileg gombócka alakjával puffancskákra hajaz. De nevezzük akárhogy is, három adagból a második nap estéjén alig árválkodott egy pár. Pedig olyan sokan nem is voltunk rá.
Az eredeti receptet kicsit megbolondítottam, őrölt bors, fokhagyma őrlemény, zöldhagyma sűrűn felaprított szára, durvára vágott pirított napraforgómag, leheletnyi pirospaprika is került bele.



Házitündér sajtos pogácsája

hozzávalók

2,5 dl tej
8 dkg margarin
16 dkg liszt
3 tojás
12 dkg reszelt sajt (jelen esetben fele-fele parmezán és trappista)

A margarint a sóval és a tejjel felforralom, s mikor szépen jön felfele a lábosban, hozzáöntöm a lisztet és keverem, keverem, keverem. Az elegy azonnal összeugrik és menthetetlenül csomósnak látszik, no para, néhány gyors mozdulattal szép simára lehet keverni a sűrű masszát.
Egyenként beleütöm és beledolgozom a tojásokat, a tészta könnyedén felveszi mind a hármat.
Hűlni teszem, időnként párat keverek rajta.
Közben felaprítom a hagyma zöldjét és megpirítom, majd durvára vágom a napraforgómagot - amiből pucoltat nem kaptam, így Manapó szorgalmának köszönhető, hogy ez került bele, ugyanis ő bontogatta.
Megreszelem a sajtot, a parmezánt is frissiben, mert így az igazán finom, majd a kétféle sajtot (lehet egyféle is) hozzádolgozom a kihűlt masszához. Nemszeretem és ragacsos állagú, de én kézzel dolgoztam bele a sajtokat, majd a kezemre jócskán ragadt tésztát kés fokával lehúztam, a veszteség egészen minimális. Az első adagot az eredeti recept szerint készítettem, a többiekhez felváltva kevertem csipetnyi pirospaprikát, hagyma zöldjét, aprított szotyit, mexikói fűszerkeveréket, a sajttal egyidőben.
A sütőt 180 fokra melegítem és enyhén nedves kézzel, kiskanálnyi adagokból, elkezdek gombóckákat formálni.
Mivel másfél adag gombócolása után megunom a böngyörgetést, előkapom a habkinyomót, belepakolom a tésztát és a legnagyobb lyukú fejet használva csinos tornyocskákat nyomok a sütőpapírra.
Egy-egy tepsinyit a forró lerben 35 percig sütök. Egy adagból 38-40 falatnyi, csábító puffancska lesz.
Csak azért nem sült negyedik adag is, (mert egyrészt elfelejtettem, hogy margarin készletünk kimerülőben van itthon) mert a maradék margarinnak a törökmogyoróval, fehércsokival dúsított brownie-ban szántam szerepet.



Jó étvágyat!

+ spenót - hús = paprikás

étteremalakítás

Egyik kedves Morzsika barátom eszembe juttatta a fűszeres, dús szaftú, ínycsiklandó csirkepaprikást. Nokkedlivel. Bár ebéd után voltam, azonnal éhes lettem. A nap többi részében azon töprengtem, hogy tudnám összeházasítani a paprikást a kiskertben éppen termő, zsenge spenóttal. Miután a legvadabb variációkat elvetettem - spenót hagyma helyett, spenót paprika helyett, ... - megszületett AZ ötlet. Gondolatban összeállítottam, ízlelgettem és az egyszerű, húsmentes, könnyű, de mégis laktató étel sikeresen átment a szűrővizsgán, mind íz, mind látvány szempontjából. Este gyorsan megfőztem. Így született a spenótos galuska paprikás szósszal.

A húsmentes, laktató főételt selymes, mézes almaleves kísérte. Ehhez két nagyobb almát meghámozok, cikkekre, majd kockára vágom és annyi vízben, ami egy ujjnyira ellepi főni teszem (csupán 4-5 percre). Fűszerei picurka csipetke só, 2 bő ek méz, darabka fahéj és néhány szegfűszeg (utóbbi kettőt teatojásba zárom), valamint egy bő csipet mézeskalács fűszerkeverék és egy kisebb citrom reszelt héja. Egy bőven púpozott ek főzős vaníliapudingport simára keverek durván fél dl tejjel és a levesből mert forró lével, majd a lassan fövő leveshez öntöm. Elkeverem, visszaforrósítom és 1-2 percig főzöm.



Spenótos galuska paprikás szafttal

hozzávalók - paprikás szósz

2 nagy fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
olaj
só, bors, pirospaprika
csirkealaplé - pontosabban a zacskós csirkesültből visszamaradt, lefagyasztott szaftos lé
1 kis doboz tejföl
2 ek étkezési keményítő

hozzávalók - spenótos galuska

tojás
liszt
10 szép levél spenót
1 gerezd fokhagyma
só, bors
kevéske olvasztott vaj

A hagymákat megpucolom és egészen apróra vágom - hála Manapótól kapott szorgos aprítómnak, ez csupán pillanatok kérdése.
Kézügybe készítem az alaplevet (vizet) és a fűszereket.
Serpenyőben 2 ek olajat melegítek, rádobom a hagymákat és aranszínűre pirítom. Megszórom 1 bő kk pirospaprikával, nagyon gyorsan összekeverem és azonnal felöntöm egészen kevés alaplével. Azért kell itt gyorsnak lenni, hogy a pirospaprika ugyan alaposan befogjon minden egyes illatos hagymadarabkát, de ne legyen ideje megkeseredni.
Ezután többé-kevésbé türelemjáték következik (25-30 perc). Közepes tűzön tartva a rotyogó és sűrűlő hagymát, apránként felöntögetem az alaplével. Egyszerre mindig keveset teszek hozzá (fél dl), elkereverem és, félrebillentett fedő alatt, hagyom, hogy szaftosodjon. Összesen bő 8 dl alaplevet használtam el.
Mikor a hagyma teljesen megpuhult, jó szaftos és az összes alaplevet elhasználtam, a tejfölt simára keverem az étkezési keményítővel és nyakonöntöm vele a paprikás alapot. Elkeverem, egy-kettőt még rottyantok rajta, majd félrehúzom. (Igen, természetesen lehet ezt hagyományos módon hússal is készíteni, de mivel előtte három nap húsos étel volt ebédre, gondoltam, beiktatok egy mentes menüt.)



Amíg a paprikás szaft készül, van időm kifőzni a galuskákat. Duplán többes számban a galuska, mert készült spenótos, és a színhatás kedvéért, félig kukoricalisztes is.
A kukoricaliszteshez egy tojást felütök, és fele-fele arányban kukoricaliszttel és normál liszttel sűrű masszává keverem. Só, őrölt bors is megy bele, majd csipetnyi sóval ízesített, fövésben lévő vízben, nagyobbra szaggatva kifőzöm.
A spenótleveleket megmosom, kevéske lobogó vízbe teszem és 3-4 percig főzöm. Leszűröm, a szitában hagyom kezelhetőre hűlni, majd egészen apróra vágom.
A tojást felütöm, kicsit elkeverem, sózom, borsózom, hozzáteszem az aprított spenótot, belenyomom a fokhagymát és annyi lisztet adagolok, hogy sűrű állagú masszát kapjak.
Vizet forralok, kicsit megsózom és egy kiskanál segítségével beleszaggatom a galuskát, ezúttal szándékosan nagyobbakra hagyva, és közepes tűzön készre főzöm (főjjön, ne lobogjon, mert, főleg az elején, galuska-truty lehet az egészből).
A kétféle galuskát ugyanabban a vízben főzöm, a kukoricásat először, így nem veszi át a spenótos színét-ízét.
A kifőtt galuskákat szűrőkanállal kiszedem, lecsepegtetem, kevéske olvasztott vajjal megcsöpögtetem és lazán összeforgatom.

Tányérra szedem a kukoricaliszttől egészen enyhén sárgás és a spenóttól üdítően zöld galuskákat, köréjük merem a kellemesen piros paprikás szaftot és tálalom.



Jó étvágyat!

Tipp & trükk:
A galuskák fűszeres főzővizét nem öntöm ki, átszűröm, hagyom kihűlni, lefagyasztom. Zöldségleveshez, zöldséges mártáshoz, főzelékhez használom.

Apróság a VKF égisze alatt

Kata, a negyedszázadik fordulóját ünneplő VKF-hez igazán méltó, bár látszólag egyszerű kiírást tett közzé - VKF! XXV - Krumpli. (étteremalakítás -kor is gyakran feltűnő zöldség)

Na hiszen, mindenkinek van a tarsolyában tucatnyi kedvenc krumplis étel, lévén egyike a legalapvetőbb zöldségeknek. Még fogyókúrát is alkottak a krumplira alapozva! És pont ettől lett a VKF, számomra mindenképpen, hihetetlenül izgalmas. Hiszen jöhet a fejtörés, vajh melyik kedvencet nevezzem? Alkossak valami újat? Legyen leves vagy főétel? És a desszert? Van krumplis desszert a nudlin, gombócon túl is?

Azt hiszem, nem csak az én fejem főtt VKF ügyben a bőség zavara miatt :-)

Ez az étel, ami krumplin és sok színes zöldségen alapszik, mondhatnám, mellékesen készült, aztán nagy sikert aratott és felkerült az ilyet még mindenképpen készíteni listánkra.
Zöldséges rizstortát készültem sütni, mikor is szerencsére eszembe jutott, lapul a hűtőben négy szép darab, héjában főtt krumpli. Ezeket a fehérmártásos, csirkés rakott krumplihoz főztem, de már sehogy se bírtam beletuszkolni az ahhoz kiválasztott jénaiba, úgyhogy egy napig a hűtőben kuksoltak. Kis konyhai matek következett, azaz készen lévő alapanyag (krumpli) + készülőben levők (zöldségek) = zöldséges krumplitorta! Tejszín helyett tejjel és krémsajttal.



Zöldséges krumplitorta

hozzávalók

4 nagyobb krumpli, héjában főzve
kukorica - konzerv, ebből kivételesen nem szeretem a fagyasztottat, a kiskertben pedig még nem terem
zöldborsó
gomba
húsos paprika - piros a látvány kedvéért
hagyma, zöldhagyma - illetve, zöldhagyma zöldje
fokhagyma
kevéske olaj
só, bors
mexikói fűszerkeverék - á la Max, köszönöm drága barátom!
tojás
tej
natúr sajtkrém

A héjában főtt, kihűlt és meghámozott krumplikat a reszelő nagyobbik fokán lereszelem.
A többi zöldséget, igény szerint, megpucolom, nagyobbra kockázom, karikázom (paprika, gomba, hagyma).
A kukoricát leöblítem, lecsöpögtetem. A zöldborsót sós vízben 4-5 percig főzöm és szintén csöpögni teszem.
Serpenyőben kevéske olajat melegítek, rádobom a hagymát és a zöldhagyma fehér részét, aranyszínűre pirítom, jöhet a zöldhagyma felkarikázott szára és az elnagyoltan darabolt fokhagyma, majd a paprika és a gomba. Fűszerezem: só, kevéske frissen őrölt bors és bő csipetnyi mexikói fűszerkeverék. Mikor a gomba eresztette lé elpárolgott, hozzáteszem a kukoricát és a zöldborsót is. Párszor átkeverem és félrehúzom, hogy kezelhetőre hűljön. Hozzáteszem a lereszelt krumplit és kézzel, hogy a zöldségek ne törjenek, lazán összekeverem.
A tojást egy edénykébe ütöm és simára keverem egy tubus natúr krémsajttal és szűken egy deci tejjel. Ezt is fűszerezem: só, bors és szintén teszek bele egy csipet mexikói fűszerkeveréket.
Tűzálló edényt - jelen esetben 6 kisméretű kerámia sütőformát - bőven kivajazok, majd beleadagolom a krumplis-zöldséges keveréket. Nem töltöm csurig a formákat, hogy jusson hely a tojás-krémsajt-tej triónak is. Ezt az elegyet igyekszem igazságosan és testvériesen elosztani a formákban (vagy egy nagyobb formában, nem törvényszerű kis adagokban sütni).
Előmelegített, 180 fokos sütőbe teszem és 20 percig sütöm (ha egy nagy forma, akkor kb 30 percig).
A fűszeres, illatos, zöldségektől duzzadó, krumplis ételt durvára őrölt színesborssal megszórt tejföl kíséretében és frissen reszelt parmezánnal körbeszórva tálalom. Magában vagy zöldsalátával könnyebb főétel, de akár natúran sütött csirke köreteként is az asztalra kerülhet.



Jó étvágyat!

Tipp & trükk:
Miután teljesen kihűlt, a kis formákból szépen kivehető, ha nagyobban sütöm (pl levehető oldalú tortaforma), akkor kockára vagy tortacikkekre szeletelhető.
A krumplis nem, de a rizses változata jól bírja a fagyasztást.

Manó pillanatok

étteremalakítás

Manapó azt monda, a szomszédok egy rossz napjukon fel fognak jelenteni minket. Gyerekmunkáért. Késő délután, miután majd az egész napot a kertben töltöttük, próbáljuk rábeszélni Manót, hogy ideje lenne bemenni. Áll a kert közepén és már-már síráshatáron, teli torokból zokogja világgá: nem mehetek be! le kell nyíjni a füvet! locsolni kell! gazolni kell a kiskejtben! ki kell tejegetni a ruhát! nem mehetek be!

Bár két lábbal - Manapó szerint néha többel is :-) - állok a földön, néha ijesztő belegondolni, hogy az a csöpp kis csomagocska, akit csak a minap hoztunk haza a kórházból és pólyástól elfért Manapó tenyerén, sok mindenben önálló emberkévé cseperedett és alig pár hónap múlva bizony már óvodás lesz.

Tavaly jártunk hetente egyszer zeneovi foglalkozásra. Tündéri óvónéni, Eszti néni, sok gyerek, anyukák, mondókák, dalocskák. Úgy tűnt akkortájt Manót jobban érdekli, melyik gyerek mit csinál, ki milyen cipőben jött, kinek milyen kocsija van, s úgy egyáltalán, a környezete jobban lekötötte, mind a mondókák. Aztán a zeneovi elmaradt, "hála" a helyi önkormányzat teljesíthetetlen helyiségbérlési feltételeinek. Múlt héten irattuk be Manót az "igazi" oviba, ahova majd ősztől járt, immár természetesen naponta. A beiratás előtti napokon meséltünk neki az oviról, mi is az, mi történik ott. Manó lelkesen hallgatta majd, mintegy összefoglalva megjegyezte: oviba megyek, lesz majd ott másfajta Eszti néni.

Sokan, hozzáértők, elismerően mondták, hogy korához képest igen fejlett az aktív szókincse. Mindemellett egy költő veszett el benne. Ha egy-egy szó nem jut eszébe, nyugodt szívvel behelyettesíti.
A jókának nincs nadjága / Mejt a posztó ... sok pénzbe kerül (nagyon drága) / Ha a posztó olcsó volna / A jókán is nadjág ... lenne (volna)

A közelmúltban Miskolcon jártunk, családi eseményen, a képek ott készültek, nem a ballagási ceremónián - Emő, gratulálunk! :-) -, de "szabadidőben". Manó és a tündérien szőke fürtös Dorottya nagy egyetértésben fogtak hozzá a sóderhalom átrendezéséhez, elszállításához, kitermeléséhez. Még a homokozó formákon sem kaptak össze és a teljes növényzetet is ketten öntözték végig, háromszor is :-)

Taktikai megbeszélés a sóderhalom tövében.

Látod, így lapátoljuk a traktor pótkocsijába.

Nézd, itt a zöld lapát, ezzel könnyebb.

Egy lapáttal te, ...

... egy lapáttal én.

Nemcsak a sóder, de a kilátás is jobb a halom tetejéről.

Kár, hogy nincs nálam zászló, kitűzhetném.

Ajjaj, majdnem elfelejtettünk virágot öntözni.

Hatékony és gyors öntözés.

Gyerekvonat nyugágy matracon.

Csak heverészek.

Pici segítséggel, már bukfencezni is tudok.

Sikerült! Átfordultam!

A jó öreg kockás takaró.