Dán vajas marcipánnal

étteremalakítás

Ez a remekbeszabott dán vajastészta nagyon sok dícséretet kapott már. Limara engedte ki a szellemet a palackból :-), ami megfordult már Max konyhájában is és Ancsikát nyílt levél megírására késztette.
Bár van vele némi munka, könnyű összeállítani (még késes robotgép híján is) és nagyon finom.
Eperdzsem híján csokidarabkás-csokipudingos és marcipános változatban sütöttem. Manapó az előbbit elégedett arccal fél pillanat alatt eltüntette, utóbbit nemes egyszerűséggel és hirtelen jött felindulásból "Gyöngy, ez k... jó" szavakkal illette :-). Manó szerencsére nem hallotta a lelkesedés ilyenformájú megnyilvánulását, s ugyan a csokisnál először közölte, hogy vegyem ki a tölteléket, egy bő tányér restgazdasszony leves után, második fogásnak megevett egy csokisat és egy marcipánosat.
Az eredeti recept, házi eperlekvárral sütve, Limara oldalán, de bemásolom ide is az elkészítési leírással együtt, így kéznél lesz, mikor legközelebb (pár nap) készíteni szeretném.

Dán vajastészta csokisan, marcipánosan

hozzávalók

60 ml meleg víz
125 ml tej
1 nagy tojás
350 g liszt
7 g szárított élesztő (vagy 15 g friss)
1 tk só
25 g cukor
250 g hideg vaj

A tejet, vizet és egy tojást bögrében elkeverem.
A vajat rövid időre mélyhűtőbe teszem, majd fél centis csíkokra vágom.
A lisztet, cukrot, sót és élesztőt egy keverőtálba teszem, hozáadom a vajat, majd nagyon gyors mozdulatokkal, néhány perc alatt összedolgozom. Próbáltam az eredeti utasítás szerint, késes robotgéppel megforgatni, de úgy tűnik, az én kis robotom nem nőtt fel a feladathoz, így kézzel dolgoztam össze.
A lisztes-vajas keverékhez töltöm a tojásos folyadékot és lapos fakanállal, szintén gyors mozdulatokkal, összeforgatom.
Sem a lisztes-vajas, sem a tojásos keveréket nem dolgozom túl, a masszában látszanak a vajdarabkák és a végeredmény egy undok, nyúlós, ragacsos valami. Ez így jó, ilyennek kell lennie.
A keverőtálat letakarom és hűtőbe teszem, lehetőleg egy egész éjszakára.
Reggel előveszem és nagyjából egy órát hagyom konyhahőmérsékleten magához térni.
Lisztes kézzel, bőven lisztezett lapítóra szedem, majd átgyúrom és kinyújtom. Nekem befedte az egész lapítóm és nagyjából egy kisujjnyi vastag volt a tészta. Borítékformán összehajtom, azaz a felső egyharmadát lefele, rá az alsó egyharmadát, jobbról-balról középig és összecsukom, mint egy könyvet. Az eredeti leírás szerint 30 percig kell hűtőben pihentetni a hajtogatott tésztát, nekem 15 percem volt rá. A nyújtást-hajtogatást-pihentetést összesen háromszor csinálom (tehát másfél óra + kb 10 perc, ha a pihentetésekre 30 percet számolok).
Az utolsó (harmadik) pihentetés után vékonyra nyújtom a tésztát, éles késsel háromszögekre vágom (ez nekem úgy jön ki, hogy a tésztát hosszában három csíkra vágom, majd a csíkokat háromszögekre).
Max natúran feltekerte, Limara és Ancsika házi eperízzel töltötte. Eperlekvárom sajnos nincs, a szilvából kifogytunk, a barackízem ehhez kicsit folyós, így 3,5 dl tejjel-1 bő ek cukorral megfőzött, majd kihűtött és étcsoki darabkákkal dúsított csokipudinngal, illetve marcipánnal töltöttem. A tölteléket a háromszögek alapjához teszem, majd innen indulva kifli formára tekerem.
A kifliket sütőpapíros tepsire pakolom és meleg helyen majd egy órát kelesztem. A tészta nagyon szépen dolgozik, a kiflik a kelesztés alatt szemmel láthatóan nőnek. Sütés előtt a tetejüket felvert tojással megkenem, a marcipánosokra szeletelt mandulát szórok, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 14-16 perc alatt gyönyörűre, illatosra sütöm.
Mit mondjak? Eszméletlenül finom, könnyű, szinte "habos" tésztájú, magát kínáló csábítás, az édes bűnbeesés. Tegnap sütöttem és szerencsére, előrelátó módon néhányat eldugtam a fotózáshoz. Több nem is maradt mára, csak ezek :-)



Jó étvágyat!


Szószedett:

lapító - nyújtódeszka