Kiflit kiflivel

Hmm, azok a boldog gyerekkori évek, mikor étteremalakítás ugyan nem volt, de a sarki pékségből olyan, de olyan illatok szálltak, hogy ötfogásos ebéd után is megkordult az ember gyomra. Frissen sült kenyér, ropogós héjú zsömle, foszlós belű, puha kifli. A péksüteményekből érdemes volt eggyel-kettővel többet venni, különben hírmondó sem maradt volna a kosárban, mire hazaérünk.

Na, ezt a hangulatot és kifli-ízt kerestem sokáig ... s a gyerekkori gondtalanság érzését leszámítva, meg is találtam :-), mégpedig Limara "egyszerű tejfölös kifli"-jének nevezett péksüteményében.
Az "egyszerű" szót kissé sértésnek érzem a kifli finomságát, magát kellető illatát és másnap is - ha marad :-) - puha állagát tekintve. Ezzel szemben tény, egyszerűen elkészíthető.

Eredeti recept itt, és amiben én eltértem tőle:
krumplipehely helyett (ennek hiányában) tejport használtam,
az aszkorbinsav pedig kimaradt,
nyolc helyett tíz kiflit formáztam.
A recept vajat vagy olajat ír, én vajat tettem a tésztához.

Nem sikerült mindenik darabot szabályos négyszögre nyújtani, inkább oválisra sikeredett a tészta, de a feltekerésnél úgy jártam el, mint Limara írja, azaz félúttól kicsit meghúztam a még feltekerendő részt.

A kiflik ínycsiklandóan finomak voltak, s csupán azért maradt belőlük másnap reggelire is, mert a "merényletet a kilók ellen" este követtem el.
Reggelire harsogva roppanó retekkel - retekhagyma, Manó szerint - és körözöttel ettük; ez utóbbihoz fele juhtúrót, fele túrót használtam, selymesítettem néhány kanál lecsepegtetett tejföllel, bolondítottam édeskömény apróra vágott levelével és újhagyma, szintén felaprított, zöldjével.



Jó étvágyat!