Valami egyszerűt és finomat és

könnyűt, s ha lehetséges, még gyorsan is.
étteremalakítás és fejtörő :-)

A zöldségesnél rám kacsintott egy szép fej karfiol és tisztán öngyilkos szándékkal a kosaramba vetette magát egy zsenge cukkini. Nem volt mit tenni, mindketőtt hazavittem, igaz, előtte szépen sorbanálltam és fizettem értük.
Otthon aztán töprengeni kezdtem, mi legyen további sorsuk. Talán kerüljenek egy fazékba, hogy némi murokkal és petrezselyemmel gazdag zöldséglevesben olvadjanak össze. Áááá, második fogás is kell. Szóval más kellene. Rakott karfiol. De akkor mit csinálok a cukkinivel? Rakott cukkini. Nem jó, kimarad a karfiol és egy cukkiniből miniatűr méretű lenne a rakottas. Némi zöldséges kirakózás után megszületett a menü: tavaszi karfiolleves és cukkinis puliszka, ez utóbbi tojással, sajttal dúsítva.
Már kevergettem az ételeket, mikor beugrott, lehetett volna cukkinis palacsinta is. Sebaj, ezt majd legközelebb.

A levesekben az a jó, hogy minimális változtatással új ízeket tudok varázsolni. A legutóbbi karfiolleves jellegét a vajon futtatott zöldségek, a szerecsendió és a tej adják.



Karfiolleves

hozzávalók

1 közepes fej karfiol
2 szál murok
1 szál petrezselyem
1-2 szál zöldhagyma - csak a fehér része, a zöldje majd krumplipaprikásba kerül
1-2 gerezd fokhagyma
alaplé (v víz+levescsont v víz+gyári leveskocka)
kb 1 dl tej
só, bors, szerecsendió
1-1,5 bő ek vaj

A karfiolt rózsáira szedem, folyó víz alatt megmosom, leszűröm. A veteményt és a hagymákat megpucolom, vékonyra karikázom (a fokhagymát is).
A vajat habosra melegítem, rádobom a murkot, petrezselymet és a zöldhagymát, közepes lángon 3-4 percig pirítom, közben kevergetem, le ne ragadjon. Rádobom a fokhagymát is, további 1-2 percig kevergetem, majd következik a karfiol, ezt is megforgatom az illatos, forró vajon (2-3 perc). A karfiolt érdemes falapáttal keverni és óvatos mozdulatokkal, ne morzsálódjon.
Mikor minden zöldségdarabot egységesen bevont az aranysárga vaj, felöntöm az alaplével és félrebillentett fedő alatt, közepesnél kisebb lángon (alapelv: főjjön, de ne lobogjon) szinte egészen készre főzöm (öööö, mondjuk, 95% készültségi állapot :-). Egyszer-kétszer bekukkantok a fedő alá, ha kell, pótlom a levet, sózom, borsózom és frissiben szerecsendiót reszelek rá, ebből csipetnyit bőven.
Mikor a zöldségek megfőttek - amolyan al dentenél picit puhább, de semmiképpen sem szétfőtt -, felöntöm a tejjel, ha levesesebbre akarom, akkor még alaplevet is pótlok hozzá. Egyet lobbantok rajta, hogy a tej habja elfőjjön. Megkóstolom és, ha kell, utánnaízesítem. Tálalás előtt kihalászom a levescsontokat.



Miközben a karfiolt rózsáztam (hű, nyelvújító leszek :-), azon morfondíroztam, vajh mi kerüljön még a puliszkába. Ezt az ételt - a puliszkát - azért is szeretem, mert végtelenül sokféle képpen variálható, lehet főétel, édesség, lehet sós vagy édes, dominálhat vagy a háttérbe húzódhat, szerény, de fontos kiegészítőként. Miközben ezen töprengtem, eszembe jutott, ohó, van nekem még tavaly eltett paradicsompaprikás-hagymás-paradicsomos alapom! Ezekhez és az aranysárga kukoricaliszthez ízben, színben passzol a zsenge cukkini és némi szűziesen fehér, natúr krémsajt.

Cukkinis puliszka

hozzávalók

1 rész tej (2 dl)
2 rész víz (4 dl)
1 rész kukoricadara (2 dl)
1 közepes méretű cukkini
só, bors, kakukkfű
1 tojás
fél tubus natúr krémsajt
zakusza alap* (lsd tipp & trükk) - tetszőleges, ha van kéznél, ide érdemes használni
vaj a formákhoz

A tejet és vizet főni teszem. Amíg félszemmel lesem, nehogy világgá induljon a lábasból, kimérem a kukoricadarát, megmosom és kockára vágom a cukkinit, kézügybe készítem a habverőm.
A fövő tej-víz elegybe csorgatom lassan a kukoricadarát, állandóan kevergetem a tejet, ne legyen csomós. Féltüzön, állandó kevergetés közben, besűrítem a puliszkát. Mikor nagyjából félidőnél járunk, beleszórom a cukkinikockákat. Háromnegyed időnél (majdem-kész, nem-kell-már-sok állapot :-) belenyomom a krémsajtot, hozzáadom a zakuszka alapot, fűszerezem: só, bors, frissiben aprított kakukkfű. Elég sűrű, kész van állapotban félrehúzom a tűzről, beleütöm a tojássárgát és elkeverem.
Amíg a tűzálló formákat vajazom (kicsi, kisebb, közepes, tetszés szerint, lényeg, hogy tűzálló és vajazható legyen) néha keverek egyet-kettőt a hűlő puliszkán is.
Felmelegítem a sütőt 200 fokra.
A tojásfehérjéből habot verek, lazán a lassan ehető hőmérsékletű cukkinis puliszkába forgatom, majd ezt a formákba kanalazom. A tetejükre, vékony csíkban, "össze-vissza" nyomok egy kis krémsajtot, majd 15 percre a forró sütőbe tolom.
Sülés közben gyönyörűen felnő, de amint hűlni kezd a közepe sajnos visszaesik kicsit. Ez viszont csak a látványából von le valamelyest, ízében nem rontja.
Tejföllel könnyű, önálló étel, de ettük már natúr csirkemellhez köretként is. Így is, úgy is finom, könnyű, s mégis laktató.



Jó étvágyat!

Tipp & trükk:
Mikor a piac tele van friss és valóban kerti paradicsommal, piros paprikával (kápiapaprika vagy gogos), akkor szoktam ez azt alapot készíteni. Nagyjából 3-4 nagyobb paprikához számolok 1-2 közepes fej hagymát és 1-2 nagyobb fej paradicsomot. A hagymát egészen apróra vágom, kevéske olajon üvegesítem, hozzákeverem a ledarált paprikát, majd a hámozott és incifinci kockára vágott paradicsomot és az egészet nagyjából addig rotyogtatom, amíg a levét elpárologja. Kétféle képpen tartosítható: tisztára mosott, száraz befőttes üvegbe teszem, tetejére 1 ek-nyi forró olaj, forrón lefedem és szárazdunsztban áll, amíg kihűl; vagy megvárom, míg kihűl és kisebb adagokban (pl kimosott kis tejfölös-, kefíres pohárban) lefagyasztom. Paprikáshoz, gulyáshoz, tört krumplihoz, nem édes paradicsomleveshez, ésatöbbi nagyszerűen használható. Tudom, ez nem a klasszikus zakuszka, azért is nevezem "zakuszka alapnak", ráadásul így rövidebben fel tudom címkézni, mintha azt írnám kápiás-hagymás-paradicsomos elegy.

Szószedett:
vetemény - gyűjtőszó, egyszerre jelenti: murok, petrezselyem, paszternák, lestyán, stb
murok - sárgarépa
gogos - paradicsompaprika; a gogos kifejezést Erdélyben használják, a román "gogosari"-ból származtatott