Sour cherry chutney

If you like to taste sweet and sourish, picant and spicy in one bite, you have to try this sour cherry chutney!

Sour cherry chutney

ingredients

2,5 kg sour cherry, without seeds
3 big onions
300 ml dry red wine - I used Villányi Blauer Portugieser, 2006
3 "heaped" spoonful balsamic vinegar
1 heaped spoonful sugar
4-6 heaped spoonful canning sugar
salt, lot of pepper
clove, allspice, savory - use dehydrated spice
nutmeg
2-3 chili - also dehydrated
2 big dash of mexican spice mix

Peel the onions, chop in half, than in slim slices. Put in a bigger pot, add the red wine and steam-boil is for 15-20 minutes, till the onion absorbs the wine and makes gravy. Add the balsamic vinegar, stir few times, than add the sugar and continuously stir with the onion for 6-8 minutes.
Add the sour cherry (after washed and pitted) and mix it well with the onion covered softly with burnt sugar. Possibly, after adding the sour cherry, to stir use a beater, so some of the sour cherry will get mixed but major part remains as full fruit. Leave it to boil.
In the meantime put all spice - except the nutmeg - in a kitchen mixer and chop it well, then add to the chutney. Grave the nutmeg - I used approx one third of a full nutmeg - and also add to it.
Stiring few times leave it to boil for 20-30 minutes, so the sour cherry juice boils out.
Add the canning sugar, mix well, boil the chutney for 5-6 minutes on big fire.
Take some from the chutney on a clean plate to taste and test the consistence. Spice or sugar might be added, if needed. After adding any new ingredient, boil the chutney for 5-6 more minutes.
When declared ready, take the prepared, clean and dry bottles and spoon by spoon fill it with the delicious sour cherry chutney. Cover the bottle with a sheet of canning foil then place the cup and pinch it as hard, as possible. Turn the filled bottle on top, place it on a tray and leave in this position for at least 6 minutes. After this the canned chutney might be hoveled.



The fresh made sour cherry chutney might be served as ready. Accompanies well chicken or sea fish for lunch or dinner, but it's also gorgeous as appetizer with a slice of brown bread, home made pesto-linseed roll or fresh green salad.



Bon appetit!

Chutney vagy csatni?

Még soha nem készítettem csatnit. Néhányszor ettem, mindig máshol és másfélét, s volt, ami ízlett, de volt olyan is, amiből csak illendőségből ettem többet, mint egy hangyafalat.

Éppen a csokis-rumos meggylekvár főzést fejeztem be, mikor felfedeztem, hogy hurrá, egy kis láboskányi meggy kimaradt. Na, ezzel most mi legyen? Hirtelen ötlettől vezérelve felkarikáztam egy fej lilahagymát, rálöcssintettem egy kis vörösbort, némi cukrot, fűszereket, bele a meggy, aztán üvegbe pakoltam. Ezt ettem - nem, nem ettem, igazság szerint faltam, habzsoltam, még a tányért is kinyalogattam utánna - hétvégén a zacskós provence-i csirke mellé. Valami fenséges volt! Az újonnan, immáron mért adagokkal készült csatni maradékából reggeliztem, tökéletesen illett a pestos lenmagos bucihoz.

Meggy chutney

hozzávalók

2,5 kg pucolt meggyhez
3 nagy fej lilahagyma
3 dl testes vörösbor - Villányi Blauer Protugieser, 2006
3 nagyobb ek balzsamecet
1 púpozott ek cukor
4-6 púpozott ek befőzőcukor
sok bors, szegfűszeg, szegfűbors
csombord - azaz borsikafű, szárított
szerecsendió - kb egyharmadnyi diót reszeltem bele
2 bő csipet mexikói fűszerkeverék - Max, hálásan köszönöm! :-), sajna fogytán már :(
2-3 chilipaprika - száraz volt itthon, magostól tettem bele

A lilahagymákat megpucolom, félfejre vágom, majd vékonyan felkarikázom. Nagyobb lábasba teszem, ráöntöm a vörösbort és közepes-nagyobb lángon, félrecsapott fedő alatt főzöm-párolom, nagyjából 15-20 perc. Ezalatt a hagyma felissza a vörösbort és szépen beszaftosodik. Hozzáadom a balzsamecetet, néhány percet ezzel is kevergetem, majd rászórom az 1 púpozott ek cukrot és szinte lekaramellizálom a hagymát, állandóan kevergetve, ne kapjon oda.
Jöhet a lábasba a magozott meggy, jól átforgatom - ahogy beleteszem a meggyet átváltok habverőre, így kicsit összetöröm, ugyanakkor túlnyomó része szép darabos marad - és hagyom, hogy a gyümölcssel főni kezdjen.
Közben a szerecsendió kivételével az össszes fűszert késes aprítóba teszem és egészen apróra zúzom, majd beleszórom a készülő csatniba. Nagyjából egyharmadnyi szerecsendiót reszelek bele.
A meggyel 20-30 percet főzöm, míg a gyümölcs leve valamelyest elmegy, időnként megkeverem, nehogy leégjen. Belemérem a befőző cukrot is, 5-6 percig szinte lobogva főzöm. Egy-egy kávéskanálnyit kiveszek a csatniból, ízt és állagot tesztelni. A késznek nyilvánított, tűzforró meggy csatnit tiszta üvegekbe szedem, ráteszek egy réteg celofánt*, majd a kupakot, szorosan lezárom és legalább 6 percre fejtetőre állítom.

* Celofán, azaz befőző fólia. Miután méretre vágtam, kevéske langyos vízbe teszem, így könnyebb a forró üvegre illeszteni és nem szakad szanaszét, amíg rátekerem a tetőt. Nem vadonatúj tető alá mindig teszek egy-két réteg celofánt.

A chutney fűszerezése sokban ízlés kérdése, csípősségén is lehet változtatni a mexikói fűszerkeverék és chili paprika mennyiségével, illetve lehet édesebbre készíteni, de akár csipetnyi fahéjjal is megbolondítani.



Köretnek ettük zacskós provence-i sült húshoz, natúr fokhagymás halhoz. Aztán vacsorára és én másnap reggelire is pestos lengmagos bucival. De zöldsalátához, sajttálhoz is kitűnő kísérő.



Egyszerűen fenséges, ahogy egy falatnyi chutney egyszerre savanykás és édes, kellemesen csípős, a csombord és szerecsendió párosításától kifejezetten pikáns, látványra is csábító, a lilahagyma és a meggy buja vérvörösbe fonódik, a bor kellemes illata, aromája lengi át.



Jó étvágyat!

Hupikék törpikék kalandjai

Kedves kolleganőmtől kapott Manó vagy egy tucat törpikét. Hupikék törpikét.
Bár mifelénk nincs az a bizonyos spór üzlet, ami az elmúlt hetekben törpike lázban égett, rendszeresen kapunk szórólapot tőlük. Manó rögtön az első törpikésre lecsapott, mondván, azt ő kapta ajándékba és azonmód ki is olvasta, figyelmesen tanulmányozva, mit is vásárolnak a törpök :-) Aztán rendre begyűjtötte az összes törpikés spór újságot. Mi meg meghatódva néztük Manapóval, hogy milyen jólnevelt kis krapek, hiszen nemcsak, hogy nem kezdett hisztizni magát a földhöz vágva, hogy márpedig neki rögvest törpök kellenek, de meg se említette.
Ehhez képest szombat délelőtt kicsomagolhatott egy szép marék friss, ropogós törpikét. Ajándék neki. Csak úgy. Mert tündéri és aranyos. És mindig szól, ha "akció" készülődik :-) És mert szereti a törpöket.
Volt is örömködés, mindegyiket részletesen tanulmányozta, megállapította, hogy két Nótatatörp és két Szunditörp van, hogy Törpapa a kakukktojás, merthogy az ő ruhája piros, míg a többieké fehér, hogy Okoska verset ír, kicsit csalódottan, hogy Töjpilla nincs itt, mert éppen biztosan ejment máshová.



Aztán a törpök találkoztak egymással



és beszélgettek.



Sorba álltak Törpapa vezetésével.



Manapó kiment füvet nyírni - muszáj, az elmúlt két hétben szinte folyamatosan esett, áldás volt a szombati párórás napsütés - én pedig a konyhába vonultam serénykedni. Tudni kell, hogy a konyha és a nappali egy légtér és jól átlátható. Murokpucolás közben a következőket hallom az összes töjpöt jól megfőzöm ... ööö, micsoda? Az összes töjpöt megfőzöm, ismételte meg Manó és szinte kéjes arcocskával kavargatta a törpsereget nagy lábosában.



Aztán bedobozolta őket. Aztán visszatette a nagylábosba.



Aztán egy kisebb - még a Morzsikáktól, MP alkalmával kapott - serpenyőbe gyömöszölte őket



és



a felfordított dobozot kinevezte tűzhelynek.



És közben, mint egy aprótermetű böjti boszika, csak mondta-mondta jól megfőzöm a töjpöket, meg is kell sütni, mindent töjpöt. Került rájuk egy kis bors, mustármag, pudingpor és tej is, nehogy csak saját levükben főjjenek azok a szegény kis törpicsekek.
Én gondolatban fellapoztam az összes dr Vekerdy tanácsadást, az aranylapokból kinéztem a legközelebbi gyerekpszichológus telefonszámát ... hiszen, ugyan mi lelhette Manót, hogy törpöt akar főzni?!
Mint később kiderült, nem megevés céljából főzte őket, sőt, eszébe sem jutott, hogy a főzés mint olyan, kellemetlen lehet a kis hupikékségeknek, hiszen éppen jó meleg vízben főzte őket. Nos, Manó csupán aranyat akart főzni a törpökből. Merthogy Babar királyék az egyik rajzfilmben aranyat bányásztak. S mivel Babar éppen nem volt kéznél, hát a törpök is megteszik :-)
Délutánra lelki egyensúlyom és nevelési elveinkbe vetett hitem teljesen visszatért, mikoris Manó egy törpös spór újságban meglátta, hogy az egyik lap meggyűrődött, éppen ott, ahol egy törp volt a képen. Gyorsan kisimogatta a lapot és ennivaló pici gyerekujjacskáival-tenyérkéjével megsimogatta a rajzolt törpöt, meggyógyítom, ne fájjon neki.
:-D

Zuchinni pesto with chili

This recipe I got from a best friend of mine, Max, who found it on Laura's blog.
The first portion I made didn't reached to the refrige, we ate it right away :-)
It's quick and easy to prepare, it may be flavoured to fit everybody's taste, keeps two weeks in refrige and it also might be frozed to have some summer taste in cold winter months.
The original recipe I modified a bit adding some chili and rosemary.

Zuchinni chili pesto

ingredients

8 tender zuchinni
6 bigger clove of garlic
180 gr parmezan - or other similar cheese
10 bigger leaves of fresh basil
1 coffee spoon of fresh rosemary
2 heaped spoonful of fresh parsley
salt, pepper, sprinkle of mexican spice mix
3 smaller chili
1 spoonful of sesame
olive oil

Wash the zuchinni, peel the garlic, chop both, also the parmezan in smaller parts, not too smalk but to make them to fit in a kitchen mixer. Put all ingredients, including the herbs and spice, but leave the olive oil, in the mixer. Mix it continuously while slowly adding the olive oil till the mixture becames flossy and creamy. Taste it and, if needed, add some more spice or herbs. The pesto is ready. If you have some pasta ready (the best al dente), put some zuchinni chili pesto on top and your lunch, dinner is served :-).
In case you don't eat it as made or there's some left, spoon the pesto in clean and dry bottle and spoon by spoon add some olive oil on top to cover it. The oil will help to keep the pesto's nice green color and also will conserve it. You can keep in refrige for two weeks, paying attention to cover with oil after each time when is used (if any remains in the bottle :-).
You may put the fresh pesto in ice cube forms, place in the freezer. When all freezed, take out the pesto cubes, drop them in freezing bags. Shortly before using, take out few cubes from the freezing bag and leave it to defrost. It might be used as the fresh pesto.



To the portion I made for my son, I added a big carrot and left out the chili and mexican spice. This pesto - zuchinni carrot - might be refriged and freezed as the one flavoured with chili.

Bon appetit!

Cukkini pesto chilivel

Kacskaringósan jutott hozzám a recept. Morzsikafalváról Edit böngészte egy bizonyos Laura gasztro-blogját, meglátta és pillanat alatt megszerette a receptet, rögvest elküldte Max barátunknak, aki továbbküldte hozzám. Össze kellett szednem valaha aktív, mára passzivitásba vonult nyelvtudásom, szerencsére sikerült lefordítani ezt a remekbeszabott pesto receptet.
A kiskertben szinte naponta lehet szedni néhány zsenge cukkinit, még néhány szépen fejlett fokhagyma is zöldell a mezsgye túloldalán, parmezán sajt figyel a fagyasztóban. Seperc alatt megvan, friss, üde, csábító. Az eredeti recepthez képest én egy kis chilivel, rozmaringgal bolondítottam rajta, és a Manónak készített adagba egy jókora murkot is becsempésztem.



Chilis cukkini pesto

hozzávalók

8 db egészen zsenge cukkini
6 duci gerezd fokhagyma
18 dkg parmezán - vagy hasonló jellegű sajt
friss bazsalikom, és 10 nagyobb levelet használtam
1 rozmaringágról a levelek
2 bő ek aprított petrezselyemzöld
só, bors
3 kisebb chilipaprika - szárított volt itthon, abból, magokkal
olivaolaj
1 ek pirított szezámmag - az eredeti szerint fenyőmag, hát az éppen hiánycikk mostanában

A cukkinit megmosom, nagyobb kockákra vágom, a parmezánt szintén eldarabolom. A zöldfűszert megmosom, s mivel csak a levelek kellenek, a rozmaringágról lecsipkedem ezeket.
Minden hozzávalót az olivaolaj kivételével turmixgépbe teszem, párat forgatok rajta, aztán apránként adagolva az olivaolajat krémesre dolgozom. Megkóstolom, teszek bele még egy csipet, Maxtól kapott mexikói fűszerkeveréket és ezzel is összeforgatom.
Tiszta üvegekbe kanalazom, az esetleges levegőbuborékokat késsel/ütögetéssel kimozgatom, a tetejére teszek 1-2 ek olivaolajat, ez szépen elzárja a levegőtől, nem fog sem megromlani, sem megbarnulni.
Laura szerint hűtőben két hétig eláll. Nálunk egy hétre saccolom :-)
Gondolva a télre, pár kanálkányit jégkockatartóba teszek és a mélyhűtőbe rakom, majd mikor megfagyott, kiszedem és bezacskózva visszateszem a hidegre.
A Manónak készült cukkini pestóból természetesen hiányzik a chili és a mexikói fűszerkeverék, viszont kerül bele egy szép murok, ezt a többi hozzávalóval együtt mixelem össze.



Jó étvágyat!

Csálé csiga és huszárkötés

Manó - aki mostanában Zsebibaba - a reggeli pelyhes keksz majszolgatása közben, elmélázva mondta "pejecet kéjek".
! sőt !!!
Ugyanis Manó, bár elég jól eszik, eddig általában csak annyit mondott "valami más ételt kéjek a hűtőből", ha éppen olyasmit tálaltam, amihez annyira nem fűlt a foga.
De most egy adott dolgot kért enni! :-)
Ha a fenti kérés reggel 6-kor hangzott volna el, gondolkodás nélkül nekiállok perecet sütni. Viszont reggel nyolc óra volt, indulni kellett, mert ugye a munka frontján is helyt kell álljon az ember lánya, de legalább illik idő(höz közel)ben beérni.
Megígértem Manónak, hogy vacsorára lesz perec.
Még elindulás előtt pikk-pakk bekészítettem a tésztának valót, dagaszt-keleszt programra állítottam a kenyérsütőt és késleltetéssel indítottam, igyekezve kiszámolni, vajh mikorra is érünk haza. Az időzítés jól sikerült, este az ajtót nyitva hallottam a kenyérsütő gép jelzését, éppen lejárt a másfél óra.
Az első perecek formázása közben csókolt homlokon a múzsa - igen, Manapó is hazaérkezett :-) -, s így lett a perectésztából csiga, méhkaptár (ezek kicsit elcsúsztak), bog és huszárkötés.
A recept a jól bevált, Ancsika féle sós perec, amit már többször is készítettem, és amivel roppant könnyű szerelembe esni. S felhívom mindenki figyelmét, aki még nem sütötte meg, érdemes őrt állítani a megsült perecek mellé, mert melegen, langyosan, hidegen rettentő illékony! Nálunk is szőrén-szálán eltűnt három darab a tepsiből :-), pedig még igencsak sütő-melegek voltak :-)



Sós perec

hozzávalók - tészta

50 dkg liszt (BL55)
2,5 dl tej
0,75 dl olaj
2,5 dkg élesztő
1 ek cukor
1/5 ek só

1 tojás (esetleg + tej) a kenéshez

hozzávalók - máz a tetejére

1 ek liszt
1/2 ek só
víz, amennyi, hogy sűrű palacsintatészta állagot kapjak

Ez fél adag, 16 közepes női tenyér méretű perec lesz belőle. Lehet több darabra osztani, sütöttem már 32 perecet is ugyanennyi alapanyagból, s lehet a hozzávalókat duplázni is.
A tejet és olajat a kenyérsütő gép formájába öntöm, rákanalazom a lisztet, só és cukor külön sarkokba, középre az élesztő, lehetőleg csak a liszthez érjen. Mivel nem azonnal kezdett el dolgozni a gép, az élesztőre szórtam egy kis lisztet, nehogy a konyha melegében nekiinduljon, aztán ne maradjon energiája, mikor a tésztát kellene keleszteni.
Dagaszt-keleszt programot indítok. A jó állagú, szépen, de nem szálasra kel tésztát lapítóra szedem. Igen, csak simán lapítóra, a harmadik sütésnél rájöttem, hogy nem kell lisztezni, nem ragad és a tésztával is sokkal könnyebb dolgozni. A perectésztát finoman átdögönyözöm és 16 egyforma darabra vágom.
A darabokat egyenként vékonyra sodrom, perecet kanyarintok belőle és sütőpapíros tepsire teszem. Amint a tepsi megtelt, a perecek tetejét átkenem kicsit felvert tojással és előmelegített, forró, 200 fokos sütőbe tolom, a lert rögtön visszaszabályozom 175 fokra (légkev) és nagyjából 20-25 perc múlva már vehetem is ki a szépre pirult pereceket.
A pereceket azonmód, ahogy a lerből kikaptam, megcsepegtetem-öntözöm-kenem a sós kencével és további 1-2 percre visszadugom a tepsit a sütőbe.
A kész pereceket rácsra kapkodom, hűlni teszem, hét lakattal lezárom, fejvesztés és sarokhátrakötés terhe mellett őrséget állítok ... hiába, a langyosra hűlt perecek száma eddig még sosem egyezett az eredetileg a tepsiben csücsülők számával :-)



Az első adag perec megformázása után jött az ihlet, legyen valami más is, mint a hagyományos perecforma. Lett.



El is fogyott. :-)



Jó étvágyat!

5+1 vagy 6? lényegtelen

:-)
A kérés-kérdés Trinity barátnőmtől jött. Meséljek hat lényegtelen dolgot magamról.
Hm, van olyan lényegtelen dolog, amit érdemesnek tartok arra, hogy megosszam másokkal? A kérdés jó, a válasz ... talán igen, talán nem. Mindenesetre, álljon itt hat dolog, ami talán a hét titokba is bekerülhetett volna.

1. Pókfóbiám van. Bár mióta Manó tudatosan él a világban, igyekszem úrrá lenni rajta. Néha sikerül, néha nem. De már nem költök fel senkit az éjszaka közepén, ha egy nyamvadt kis kaszáspókot látok. Viszont igen, ha nagyobb méretűt.
2. Szemüveget kellene hordanom. Vagy kontaktlencsét. Egyiket sem hordom. Mert ... mert ahhoz előbb szemészhez kellene menni, aztán utánnajárni, megrendelni, stb. Idő és pénz és jelenleg egyiknek sem vagyok bővében, s szerencsére elég jól látok (még).
3. Rettentő a név- és arcmemóriám.
4. Viszont nagyon érdekfeszítő beszélgetést tudok folytatni emberekkel, akikről ugyan tudom, hogy ismernem kellene, de sem térben, sem időben, sem helyrajzilag nem tudom hova tenni. A végére azért általában kiderül.
5. Ha szóba kerül, régi és új(abb) ismerőseim is sokszor sikerül meglepni azzal, hogy tudok kaszálni-kapálni, fejtem már tehenet, vágtam fát, főztem már moslékot malacoknak, nem akarom fésűnek használni a fűrészt és attól sem esnék kétségbe, ha istálló ganézásban kellene segíteni. Hja, aki munkába menet, onnan jövet lát, casual business look, tűsarkú, szolid smink, általában nem is hiszi el.
6. Időnként, főleg ha egyedül vagyok otthon, egészen jól elbeszélgetek magammal ... az edényekkel, a varrógéppel, a zöldségekkel, seprűvel, mosógéppel, mikor melyikkel dolgozom. Ha valami nagyon eszement dolgot művelek, "dícsérni" is szoktam ... magam :-)

Nos, kerekecske-hat pontos kérdésecske gurulj, akihez szeretnél, s kapjon el, aki szeretne, s akihez még nem ért el a "hat lényegtelen", bár, a blogokat olvasva, azt hiszem már körbeért a gasztro-bloggerek között - sokan vagyunk, s mégis, kevesen.

Szép napot! :-)

Muffin spenóttal, kukoricával

Manónak és nekem nagyon ízlett ez a muffin újításom. Manapó is megette, bár azt hiszem, a legközelebbi sütés nem kifejezetten az ő kérésére lesz.
Reggelire, vacsorára, köretnek hús mellé, főzelékhez húsmentes feltétnek.
A muffin úgy sikeredett, hogy tépelődtem, mit csináljak az utolsó kétmaréknyi spenóttal, ami a kiskertben termett. Főzeléknek édeskevés, lefagyasztani sem érdemes. Hát legyen .... mondjuk ... muffin ... ööö ... de nincs spenótos muffin receptem ... akkor legyen mondjuk ... spenótos-kukoricás muffin ... hopsz, nincs itthon kukoricaliszt ... oda se neki, probléma áthidalható, legyen spenótos-kukoricás-rozslisztes muffin.
Lett. Szerintem finom lett, igaz, legszebb muffin kategóriába esélye sincs - bár a zöld erezés kifejezetten szép -, kicsit rondácska szegénykém, dehát úgyis azt halljuk-valljuk, a belcsíny a lényeg, s nem a mulandó szépség.
A kétmaréknyi spenótlevélből nem jutott mind a 12 muffinba, de amibe igen, abban pont jól elfért.
Nem lévén kukoricalisztem, az eredeti recepten picit változtattam.



Spenótos-kukoricás muffin

hozzávalók

3 tojás
1/2 dl olivaolaj
1,5 dl tej
3 gerezd fokhagyma
20 dkg rétesliszt
5 dkg teljeskiőrlésű rozsliszt
5 dkg sima liszt
1/2 tk só
4 dkg cukor
csipetnyi frissen őrölt bors
1 cs sütőpor
2 dl kukorica (főtt, pl konzerv)
1 csokor petrezselyem (a zöldje)

2 bő marék spenótlevél (6 muffinhoz a tucatnyiból)
negyed-fél tubus natúr sajtkrém
1 kk olaj

kevéske vaj

Ezt a trükköt évekkel ezelőtt tanultam CsaniManótól. Szilikonos muffinsütőm mélyedéseit kevéske vajjal kikenem és a formát beteszem a mélyhűtőbe. (Ha nem szilikonos a forma, akkor majd papírkapszlival kell kibélelni.)
A kukoricát, ha mirelit, kevéske sós vízben megfőzöm, leszűröm, kihűtöm. Ha főtt (pl konzerv) kukorica, akkor csak leszűröm, átöblítem és csepegni hagyom.
A spenótleveleket megmosom, és 4-5 percre lobogó vízbe teszem. Leszűröm, csepegni-hűlni hagyom. Lapítóra teszem, összevágom. A picurka olajat megmelegítem, ráteszem a spenótot, kicsit átrotyogtatom (ne legyen leveses), hozzányomom a sajtkrémet, pár tekerés frissen őrölt borssal, csipetke sóval ízesítem és csak addig kevergetem, míg a sajt elolvad. Félrehúzom, hogy hűljön.
Kimérem a többi hozzávalót. A folyékonyakat kicsit összekeverem, hozzányomom a fokhagymagerezdeket, majd belekanalazom a liszteket, cukrot és sütőport, a sót és a borst és a felaprított petrezselyemzöldet is. Összekeverem, nem kell aprólékosra kidolgozni, de azért nem maradjon liszt szárazon.
Eddig kézimixerrel dolgoztam, most villára váltok és a lecsepegtetett kukoricát lazán a muffin masszához keverem, vigyázva, hogy a szép, ép szemek ne törjenek agyon.
Kikapom a hidegre tett muffinformát és elkezdem belekanalazni a tésztát. Nagyjából a fele lesz csak kukoricás. A spenótosak két variációban készültek: muffintészta a formába, rá a spenót, majd megint tészta; a másik variációban, villával és csak nagyon lazán, belekevertem a spenótot a kukoricás muffintésztába, úgy kanalaztam a formába.
200 fokra előmelegített sütőbe tolom, vissza is veszem a forróságot 175 fokra (10 perc), majd nagyjából 170 fokra (15-20 perc). Érdemes tűvel megböködni a késznek nyilvánított muffint.



Mi cukkini tzatziki, rozmaringos són sült csirke és aszalt vörösáfonya társaságában ettük. Meg vacsorára is tejjel, sült virslivel. Manó tízóraira, mikoris, a játszásba belefáradva, se szó, se beszéd, megkaparintotta a muffinos dobozt, letelepedett a kisszékre, és a dobozt ölbekapva majd egy egész muffint begyűrt együltében.

Jó étvágyat!

Courgette tzatziki

Honestly, I'm not sure if the title of this post is correct. The dictionaries I looked up, tells, there's no English translation to the world "tzatziki". OK then, I leave it like this, and hope, will be understood.

Courgette tzatziki

ingredients

2 small cups yogurt (175 ml each)
1 small cup sour cream (175 ml)
6-8 tender courgette *
6-8 bigger clove of garlic
salt
pepper

* In case there's no very tender courgette at hands, it's possible to cheat a bit using bit bigger vegetable; when it's grated, the middle, seeded part, should be left out. These seeded pieces, for example, can be used later to make a courgette cream soup á la Chef Viki.

Pour the yogurt and sour cream in a very dense filter and leave it to drip for 1,5-2 hours, stir few times. The quantity will go at least half, but in result the filter will hold a really dense mixture of sour cream and yogurt.
Wash the courgettes, chop the two ends and grate it on apple-grate. When grating, try to make longer filaments. Mix it with 2-3 big pinches of salt and leave it to rest for 30-45 minutes.
Peel the garlic, breach it to the well dripped yogurt-sour cream mixture. Add freshly grounded black pepper. Take the courgette, twist is well from its salty juice and put to the creams. Mix it well with a fork, than put to rest in the refrige for at least half an hour.



Serve the courgette tzatziki with rosemary chicken leg roasted on salt.
To do this, take the chicken legs, wash down a bit than dry it with paper towel. Carefully raise the skin (don't pull of, but raise only). Scatter the meat with freshly grounded black pepper and with chopped green rosemary. Fold back the skin, turn the chicken leg and flavour the other side similarly.
Pour salt in a baking dish, approximately one finger thick. Place the chicken legs with the skinned part on the salt. Cover the baking dish with tinfoil and place the dish in hot (200 degrees) oven. Bake it for 20 minutes, than lower the temperature to 175 degrees for another 30 minutes. After the almost one hour, take out the baking dish, very carefully peel the tinfoil, turn the chicken legs, so the skinned part gets on top. Bake for another 10-15 minutes, turning the oven to grill for the last 3-5 minutes to frizzle the chicken skin.
When done, leave the meat for few minutes to rest in the baking dish.

Serve the roasted chicken with courgette tzatziki, stewed cranberry and spinach-corn muffin.



Bon appetit!

c + tz = ?

Jó kis rejtvény, ugye? :-)
Segítek, mert nagylelkű vagyok :-), és mert én sem szeretem, ha túl sokáig húzzák a nyertes nevét.

c, mint cukkini.
tz, mint tzatziki.
Összeolvasva, cukkini tzatziki.



Hunyd be a szemed, képzelj magad elé egy öblösebb tálkát, benne sűrű, igazi házitejföl és joghurt, elkeverve szemérmetlenül illatos, áttört fokhagymával, frissen darált borssal. És most ... most kerül bele a nyers, reszelt cukkini, kíméletlenül megtöri a tejföl-joghurt remegését, szétválaszthatatlanul összegabalyodik a fokhagymával, olyan ízorgiát eredményezve, hogy az ember gyereke csak pihegni bír.
Az ízeknek eme egyszerűségében nagyszerű tangóját köríti az omlósan puhára és kellően szaftosra sült, rozmaringillatba burkolózó són sült csirke.
A melletük vöröslő, kesernyésen édesre aszalt piros áfonya, és a spenóttal bujáklodó kukoricás muffin már csak ráadás.



Cukkini tzatziki

hozzávalók

2 kis doboz natúr joghurt
1 kis doboz tejföl
6-8 db egészen zsenge* cukkini
6-8 duci gerezd fokhagyma
só
bors

* Ha nincs magtalanul zsenge cukkini kéznél, lehet kicsit csalni. A picit korosabb, de még mindig zsenge cukkinit úgy kell lereszelni, hogy a magos középső részéből minnél kevesebb kerüljön a tzatzikibe. A megmaradt magoska rész tökéletesen illik Chef Viki cukkini krémlevesébe.

A tejfölt és a joghurtokat sűrű szitába borítom és csepegni teszem, időnként megkavargatom. Összesen másfél-két órát csöpögtetem, rengeteget veszít induló súlyából, de megéri, mert az így kapott tejföl-joghurt elegy sűrű, s ha egy kanálnyit kiemelek belőle, ingerlően remeg a kanálban, nem tottyan szét, mint csepegtetetlen korában.
A cukkinikat alaposan megmosom, végeiket levágom. Almareszelőn lereszelem, inkább hosszabb, mint rövidke szálakra. Megsózom (2-3 bő csipet), összeforgatom és állni hagyom, nagyjából két-három fertályórát (fertályóra=negyedóra). A sótól egészen enyhén zöldes levet eresztő cukkinit alaposan kicsavarom és villával alaposan összeforgatom az áttört fokhagymás, borsos tejföl-joghurt keverékkel. Sózni nem kell, ezt az ízt a cukkini az áztatóléből hozza magával.
Tálalás előtt legalább fél órányit hűtőbe teszem, hogy az ízek tökéletesre érjenek.

A rozmaringos, són sült csirke valójában az egyik legegyszerűbb és legfinomabb elkészítési módja a csirkének. Inkább combból érdemes, nemcsak pénztárcakímélőbb, mint a csirkemell, de combból lesz igazán szaftos, omlós.
A csirkecombokat megmosom, papírtörlővel szárazra itatom. A combok bőrét óvatosan felfejtem, az alatta lévő húsra bőven darálok borst és megszórom néhány levélke, apróra vágott rozmaringgal.
Egy tepsibe ujjnyi vastagon sót teszek (durvább konyhai jobb, a finomabb is megteszi, csak ne legyen jódozott), egyenletesre simítom, majd bőrükkel lefele belehelyezem a combokat.
Alufóliával lefedem a tepsit és 200 fokra előmelegített sütőbe tolom 20 percre, aztán további 30 percet sütöm 175 fokon. Konyhai kesztyűvel felszerelkezve kiveszem a tepsit, lehántom az alufóliát - érdemes a túlsó oldalon kezdeni, így, a felemelt fólia alól a gőz nem csap szembe és égési sérülések nélkül megúszható az ebéd-vacsora készítés -, megfordítom a combokat, hogy bőrös felük legyen felfele és további 10-15 percre visszateszem a sütőbe. Ha megennénk a bőrét is, akkor pár percre grillfokozatra kapcsolnám a lert, hogy az omlós húst pirosan ropogós bőr takarja.
Sütés után a csirkecombokat pár röpke percig pihentetem a sós tepsiben, majd tálra rendezem.

A fokhagymától csábosan illatozó, fehér-zöldben játszó cukkini tzatzikit a csirke mellé halmozom, a sápadtságot megtörni, aszalt vörösáfonyát szórok köréjük, s kenyér híján friss spenóttal mosolygó kukoricás muffinnal tálalom.



Jó étvágyat!

Double-Swiss roll

A friend of mine asked me, to also post in English my best recipes. Well, as a gastro-blogger, I'm obviously convinced, that all my recipes are among the best ones :-).
I think that this double-Swiss roll merites an English post.

Double-Swiss roll

ingredients - white sponge cake

5 whole eggs
5 heaped spoonful sugar
5 less heaped spoonful flour
grated lemon peel
1 coffee-spoon vanilla essence
1 coffee-spoon yeast powder
1 spoonful cocoa powder (w/o sugar)

ingredients - cocoa-chocolate sponge cake

5 whole eggs
5 heaped spoonful sugar
5 less heaped spoonful flour
1 heaped spoonful cocoa powder (w/o sugar)
50 gr bitter chocolate
1,2 coffee-spoon yeast powder

ingredients - fillings

strawberry jam - or raspberry or cherry
60-80 gr marzipan

250 gr curd
200 ml cream (to whip)

To do the white sponge cake: the whole eggs, the sugar, the grated lemon peel and vanilla essence mix with hand mixer, continuously for 20 minutes. Raise the speed of your hand mixer approx each 4th minute. Mix the yeast to the flour and sift spoon by spoon to the egg-sugar, mixing the cake well with each spoon of flour.
Turn oven heat to 200 degrees.
Put a piece of baking paper in a big baking dish, pour the cake into and smooth it.
Put the cocoa powder in a small sift and gently sift it accross the cake. With a fork work the powder in the white cake. In result the cocoa and white cake will result marbly figure.



Put the cake in the oven and bake it for 5 minutes on 200 degrees, and further 8-10 minutes on 175 degrees.
Take a clean and dry dish-cloth and lay it on a baking screen. Strew the dish-cloth with sugar.
When the sponge-cake is ready, take the baking dish from the oven, carefully pick two corners of the baking paper and turn the cake on the sugared dish-cloth. Peel the baking paper from the cake's back (if necessary, strew some cold water on the paper, so can be peeled easier). Take the dish-cloth from its longest side and roll it with the sponge cake.



Roll it out, and roll again from the other (longer) side.



Roll out again and, for the last time, roll the cake from the first direction. Leave the roll on the screen to cold.

While the white sponge cake is cooling, mix the cocoa-chocolate cake.
Do it step by step as with the white cake, that's, mix the sugar and eggs for 20 minutes, raising the speed of your hand mixer periodically. Add the cocoa powder to the flour and yeast and sift the mixture spoon by spoon to the egg-sugar, also grate the bitter chocolate in the cake.
Bake it as the white sponge cake, of course, using a new baking paper. When baked, turn on a clean and dry dish-cloth and roll it three times, just as with the white one. Leave it to cold.

Put the marzipan in the freezer, this will help to grate it later.
Whip the cream till turns hard. Mix the curd alone than add the whipped cream to it and mix it gently.

Roll out the white sponge cake, put with the sugared slide on a big enough chopping board (or on the clean kitchen desk), smear it with the strewberry jam and grate the marzipan on top.
Roll out the cocoa-chocolate sponge cake and carefully place it on top, leaving some half cm space from the longest side of the white cake. Spread the curd-whipped cream mixture on the black cake.
Take the cakes from the longest side and carefully roll it up. The cocoa-chocholate slide will shift a bit, but keep rolling. When done, chop the extra part of the dark sponge, which reaches out from the roll. This might be parted in two and put in small rolls.



Pick the double-Swiss roll carefully from the chopping board (or kitchen desk) and place it on a tray.



Bon appetit!

Kétlapos piskótatekercs

Ezt a gyönyörűséges finomságot a blogomnak (is) sütöttem, hiszen most volt egy éves. Nem semmi egy blog életében! :-)

Az előző-első piskótatekercs óta játszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem csak egy, hanem két lap tekeredne, kétféle, színben is eltérő, csakúgy, mint a töltelékek.
Hmmmm, ötletnek nem rossz. Sőt. Aztán hétvégén alkalmam és időm is adódott megsütni, és végre rászántam magam, hogy felbontsam az egyik üveg nemrégiben eltett eperlekvárt. Nem fog kitartani tavaszig, az már biztos. Viszot nagyon finom, sűrű, igazi eperíz, csábító illat, sok egybeszem eper.
A sajtcetliről átmentett hat tojásos piskótatekercs receptjét használtam, annyi csöpp különbséggel, hogy egy laphoz most csak öt tojást tettem. Dupla tekercsnek szántam, úgy gondolom most is, így, a kicsit vékonyabb piskótalappal az igazi.
Kár, hogy nincs nagyobb tepsim, de a sütőbe se férne nagyobb, eljátszadoztam egy epres lap gondolatával a hófehér habos-túrós töltelék közepén. Majd jövőre :-)



Kétlapos piskótatekercs

hozzávalók - fehér lap csíkkal

5 tojás
5 púpozott ek cukor - egy ek kanál híján teljesen kiváltható glukonon por édesítővel
5 kevésbé púpozott ek liszt
1 citrom reszelt héja
1 mk vanília esszencia
1 mk sütőpor
1 ek cukrozatlan kakaópor

hozzávalók - csokis-kakaós lap

5 tojás
5 púpozott ek cukor (egy ek kanál híján teljesen kiváltható glukonon por édesítővel)
5 kevésbé púpozott ek liszt
1 púpozott ek cukrozatlan kakaópor
fél tábla (5 dkg) ét bevonó csokoládé
1,2 mk sütőpor

hozzávalók - töltelékek

eperlekvár - vagy málna, vagy meggy, kinek mi ízlik és van otthon; sűrű lekvár az igazán jó, magas gyümölcstartalommal, különben elvész az íze
6-8 dkg marcipánmassza

25 dkg túró
1 tasak tejszínhabpor - vagy por és tej helyett 2 dl habtejszín
1,5 dl hideg tej

Az első laphoz az öt tojást a cukorral, citrom héjával és vanília esszenciával, kézi mixerrel, folyamatosan keverem 20 percig, úgy, hogy nagyjából négy percenként magasabb fokozatra váltok. Érdemes nagy keverőedényt használni, mert a hosszú mixeléstől a tojás-cukor tetemes mennyiségűre nő. A sütőporral elkevert lisztet kanalanként szitálom a masszához és minden kanál után alaposan elkeverem.
Bekapcsolom a sütőt, 200 fokra (gázsütő 6. fokozat).
Nagy gáztepsit sütőpapírral kibélelem, belekanalazom és elsimítom a tésztát.
Az ek-nyi cukrozatlan kakaóport szitába teszem és óvatos mozdulatokkal, átlósan haladva, a tepsibe simított tésztára szitálom. A kakaóport egy villával lazán a tésztába dolgozom. Figyelem! ne maradjon a tészta tetején kakaópor, lazán forgatva a villát szépen beledolgozható, kicsit márványos mintával.



A tésztát a forró sütőbe tolom, 5 percig 200 fokon sütöm, majd további 8-10 percig 175 fokon; érdemes tűpróbát tartani.
Egy tiszta, száraz és a gáztepsinél nagyobb konyharuhát sütőrácsra terítek és megszórom kristálycukorral. Kiveszem a megsült piskótát a lerből, a sütőpapírt két sarkánál megfogom és óvatosan kiemelem a tepsiből, majd azzal a mozdulattal ráborítom (a tészta felét, nem a sütőpapíros felét) a cukrozott konyharuhára. Ha a sütőpapír nem jön le egy határozott mozdulattal, akkor egy kevés hideg vízzel megspriccelem és úgy húzom le a megsült piskótáról. A lapot a konyharuha segítségével, hosszában feltekerem, majd kitekerem, másik oldalról is feltekerem, majd kitekerem és az első tekerés irányából újra feltekerem, majd a rácson hagyva, hűlni teszem. Fontos, hogy a tészta ne izzadjon bele a konyharuhába, mert akkor nem lehet majd szépen lehúzni, fele odaragad. Akkor is ragad a konyharuhához, na nincs teljesen átsülve (tűpróba).

A második lappal ugyanígy járok el, ott természetesen a kakaóport is beleszitálom és a csokoládét belereszelem a masszába, majd jól eldolgozom.

A marcipánt berakom a fagyasztóba.
A tejszínhabport a tejjel (vagy habtejszínt) kemény habbá verem. A túrót szintén kézimixerrel (ilyenkor jó lenne legalább 2-3 működőképes mixer, hogy ne kelljen melegedés miatt állni a két lap között, meg állandóan mosogatni se a keverőket) - összedolgozom és lazán hozzávegyítem a tejszínhabot. Hidegre teszem.

Mikor mindkét piskótalap kihűlt, a fehérről óvatosan lehúzom a konyharuhát, cukrozott felével lefele lapítóra (vagy konyhapultra) teszem. Megkenem az eperlekvárral* és ráreszelem (almareszelő) a marcipánt. Ezt azért érdemes kicsit fagyasztani, mert így könnyebben reszelhető, ha langyos a massza, akkor ragad a reszelőhöz.
*Mivel Manó továbbra is tiltakozik az eper minden megnyilvánulási formája ellen, a piskótalap egyik végét, úgy 6 cm szélesen, házi őszibaracklekvárral kenem meg.
Kigörgetem a kakaós-csokis lapot is a konyharuhából és óvatosan az epres-marcipános fehér lapra emelem, úgy, hogy a hosszanti oldalán kb fél cm-nyit elcsússzon. Egyenletesen rákenem a habos-túrós keveréket.
A két lapot, töltelékestől, a hosszanti oldaltól kezdve óvatosan feltekerem. Igen, a kakaós-csokis lap kicsit csúszik a lekváron, határozottan kell tekerni, mert ha visszaengedem sem lehet igazítani, s minnél jobban tétovázik az ember, annál jobban csúszik kifele a kakaós-csokis lap, túróstól, habostól.
A kakaós-csokis lap tekercsen túllógó részét éles késsel levágom, kettészelem és külön-külön feltekerem.



Ha a lekvár elég sűrű - mondjuk ki, házilag gyártott :-) -, akkor nem áztatja át a lapot. A piskóta másnapra is puha, rugalmas, könnyű állagú marad, nehéz szivacsodásnak nyoma sincs. Gyanítom, azért élte meg a másnapot, mert késő este készült :-D



Jó étvágyat!

Csak úgy ... Köszönöm

Szia te drága,

sokat gondolok rád, hiányzol, valahányszor nem jutok a közeledbe legalább egyszer naponta. Tudom, persze, mindenre van időnk, ha igazán akarjuk. De hát ez elméleti síkon mozog. Gyakorlati síkon az ember ötfele szakad, méter széles válla nő, Síva alakját ölti magára naponta, hirtelenjében nem is hat, de tizenhat keze nő. És jó esetben, egyik tudja, mit csinál a másik :-), ciki az, ha a habot keverő kéz párhuzamosan a porszívó zsákját akarja kiüríteni ... mondjuk a mézespite közepébe :-(
Igen, ahogy mondod, szerencsére ilyen rémálom nem vált még valóra. Hogy? Ami késik, nem múlik? Meglásd, ez lesz a szabályt erősítő kivétel :-)

Ne méltatlankodj, kedvesem. Igen, naponta órákon át kezemügyében vagy és csak egy klikk lenne meglátogatnom téged. Ám ha az ember lánya két kézzel gépel, fülén telefon lóg és a sokadik konferenciahívástól már zúg a feje, közben próbálja nem a szája mellé kanalazni az otthonról hozott ebédet, s még a kívülről, szóban érkező kérdésekre is figyelnie kell ... hát az a bizonyos klikk fényéveknyi távolságba kerül.
Nem, nem szabadkozom és nem kifogásokat keresek.
Nem, nem is ígérgetek. Hiszen csak olyat szoktam, amit be is tartok.
Hm, túlvállaltam volna magam, azt mondod? Hááát. Erről inkább nem nyitok vitát. Hiszen hányan - rettentő sokan - vannak, akik nálam is ezerszer többet visznek a vállukon ... Na ugye?
Hogy igazam van? Szokás szerint :-)
Miért is kerestelek? Csak úgy, csak azért - mondaná Manó, aki pár napja azt játsza, ő Zsebibaba. Manapó lett Tigris, én meg Kanga. Szerencsére nem Ormi vagy Malacka, esetleg Nyuszi szerepe jutott nekünk :-)

Azért kerestelek, mert hiányzol. És ... szeretném megköszönni ezt az egy évet. Nagyon szép volt :-) Jó kezdet, azt hiszem. Remélem. S remélem, lesz még folytatása. Mondjuk, úgy, tizenhuszonnegyvensokév :-)

Köszönöm ezt az egy évet neked, Blogom.
Sok érdekes emberrel ismerkedtem meg. Sokat megtudtam róluk. Hogyan? A receptekből? Hát persze, hiszen a sorok között is lehet ám olvasni :-)
Köszönöm, hogy létrehozhattalak. Hogy megőrzöd, megosztod rád bízott gondolataim, receptjeim, fényképeink, emlékeim.
Köszönöm neked a barátokat, az olvasókat ... inkább így, nagy betűvel, Barátokat, Olvasókat ... akiket rajtad keresztül ismertem meg. Igen, van néhányuk, akiket elvesztettem, mielőtt megismerhettem volna. Egy kedves látogatóm, aki naponta felkeresett ... Canada, Edmonton, Alberta. Aztán néhány napig szüneteltettem a posztokat és ő elmaradt :-(
Köszönöm neked azokat a Barátokat, Olvasókat, akik naponta, s azokat is, akik ritkábban keresnek fel, de hűségesen visszatérnek. Köszönöm a hozzászólásokat - bár, megjegyzem, iparkodhatnál kicsit jobban is, szeretem böngészni az Olvasók megjegyzéseit :-)
Köszönöm a szép pillanatokat, az ösztönzést, hogy folytassam.
Tudom, Te kitartasz mellettem, s ígérem, én is csak ritkán fogok elcsábulni egy jó film, egy érdekfeszítő könyv, vagy néhány óra plusz alvás erejéig.

Szeretettel, Garffyka

Egy hétvége képekben

Ez még régebben volt, eredetileg a NL rendezvényre indultunk, sőt, el is mentünk, s megállapítottuk, hogy 4-5 éves vagy annál idősebb gyerekeknek nagyon jó programok vannak, de Manót jelenleg nem köti le az arcfestés, az ugráló éppen nem működött s a bohóc is másfele császkált. Így hát visszabaktattunk az autóhoz és átgurultunk a Vasúttörténeti Parkba.
Itt aztán volt minden, ami szem-kéz-lábnak s egy két és féléves, vonatimádónak az ingere - kisvonat, nagy vonat, mozdonyok, vagonok, sínek és sínautók, kocsiszín, hinta és csúszda, még véletlenül nyitva hagyott vagont is találtunk, felüljáróra kapaszkodtunk, vasúti talpfákon bukdácsoltunk. Mire elfogyott az összes magunkkal cipelt ásványvíz, sajtos puffancs, sós perec, dán csokis-mandulás kifli, addig mi is joppantul elfájadtunk.

Rögtön belépéskor elcsábultunk a kis kerti vasútra. Komoly pályát építettek neki, van vasúti átjáró, lugasból alagút, kis kanyar, nagy kanyar, váltó és természetesen csakis lámpajelzésre indíthatja a masiniszta, egy óriási fütty után.

A Vasúttörténeti Parkban az az igazán csodálatos, hogy valóban interaktív. A legtöbb "dolgot" ki lehet, sőt, ki kell próbálni. Így hát felkapaszkodtunk az összes mozdonyra és Manó lelkesen forgatott, nyitott, csukott, húzott, tolt mindent, ami csak mozgatható volt. Íme, a jövő nemzedék lelkes masinisztája :D

Húúúúúúú-húúúúúúúúúúúúúúúúúúú!

A mozdonyok szó és tiltakozó hang nélkül, felsorakoztak s várták az ifjú masiniszta parancsait.

Mozdonyok, kövessetek! Előre!

Taktikai megbeszélés, hóhányót nézzünk előbb vagy a vagonokhoz robogjunk ezzel a piros hajtánnyal?

Manónak újdonság, nekünk történelem, Dédinek gyerekkori emlékek. Ugyanaz a vagon mindenkinek mást mesél.

Halásznadrág ide vagy oda, láttam a fülkékben utazó, hosszú ruhás, kalapos hölgyeket, ifjabbak csakis a mamával vagy gardedámmal, szalonkabátos, kalapos urakat, sétapálcával, szivarral.

Kovácsoltvas csomagtartók, üvegbúrás lámpák, ruháktól, kezektől kifényesedett ülések - kellemesebb, s mindenképp emberibb élmény lehetett, mint némelyik mai, "modern" vasúti kocsi.

Na mi ez? A helyes válasz ér egy fél piros napernyőt! :)

És a megfejtés: hóhányógép! Ajj, bajban leszünk, ha már a hóhányók is gépesítettek :)

A mozdonyok, vasúti kocsik hosszú soraiban sok érdekességet, furcsaságot láttunk. Egy darabka történelem.

Egy, az érdekességek közül. Lehet, csak nekem, de én nem tudtam, hogy a Shell ennyire régi cég.

Félelmetes és szomorú. A sárga nyíl a piros vasúti kocsi feliratára mutat: ez a vagon 40 ember! vagy 6 ló szállítására találtatott alkalmasnak.

Szép ugye? Ezen a vonaton utazott Kádár János. Kár, hogy itt nem tudtunk felmenni a kocsiba.

A kocsiszín felé menet láttuk meg ezt a valamikor csodaszép autót. Sajnos nem ismerem a cirill betűket, s elfelejtettem, Manapó mit mondott, milyen márkájú ez a sínautó, annyi biztos, hogy nagy és szeretett szovjet testvéreink gyártották.

A kocsiszínekben több mozdony is pihent, ez a piros pedig arra várt, hogy ő is betolathasson.

Órákon keresztül sétáltunk, Manó megmászott mindent, ami mászható volt, így utólag bevallom, olyat is, ami nem annyira. Egy kis pihenés és az energiakészletek feltöltése után új kihívások után néztünk. Ez a csúszda annak tűnt. Hűha, milyen magas!

De hát az a dolga, hogy magas legyen, különben csúzdázni sem lehetne. Manó először az alacsonyabb zöldről,

majd a magasabb pirosról is hatalmas kacagással csúszott le. Aztán felváltva részesítette a csúzdákat kitüntető figyelmével :)

Aki még nem járt a Vasúttörténeti Parkban, annak csak ajánlani tudom. Egy darabka történelem, egy darabka felfedeznivaló világ, egy darabka emlék - mindenkinek mást ad, mást mutat. Nem érdemes kiskosztümben, fehér nadrágban nekivágni, sokkal inkább játszós, koszolható ruhában, ugyanis ez nem múzeum. Itt a mozdonyok a karbantartástól zsírosak, szénfoltosak, porosak. De mindenik olyan méltóságteljesen áll a sínpjárja végén, mintha tudnák, a számukra kimért munkát derekasan elvégezték, s eljött a pihenés, nézelődés ideje. Meg a mókáé és kacagásé. A felfedezésé. Az emlékeké. Kinek-kinek saját kora szerint.

Jó szórakozást!