Garffyka: Chutney vagy csatni?

Még soha nem készítettem csatnit. Néhányszor ettem, mindig máshol és másfélét, s volt, ami ízlett, de volt olyan is, amiből csak illendőségből ettem többet, mint egy hangyafalat.

Éppen a csokis-rumos meggylekvár főzést fejeztem be, mikor felfedeztem, hogy hurrá, egy kis láboskányi meggy kimaradt. Na, ezzel most mi legyen? Hirtelen ötlettől vezérelve felkarikáztam egy fej lilahagymát, rálöcssintettem egy kis vörösbort, némi cukrot, fűszereket, bele a meggy, aztán üvegbe pakoltam. Ezt ettem - nem, nem ettem, igazság szerint faltam, habzsoltam, még a tányért is kinyalogattam utánna - hétvégén a zacskós provence-i csirke mellé. Valami fenséges volt! Az újonnan, immáron mért adagokkal készült csatni maradékából reggeliztem, tökéletesen illett a pestos lenmagos bucihoz.

Meggy chutney

hozzávalók

2,5 kg pucolt meggyhez
3 nagy fej lilahagyma
3 dl testes vörösbor - Villányi Blauer Protugieser, 2006
3 nagyobb ek balzsamecet
1 púpozott ek cukor
4-6 púpozott ek befőzőcukor
sok bors, szegfűszeg, szegfűbors
csombord - azaz borsikafű, szárított
szerecsendió - kb egyharmadnyi diót reszeltem bele
2 bő csipet mexikói fűszerkeverék - Max, hálásan köszönöm! :-), sajna fogytán már :(
2-3 chilipaprika - száraz volt itthon, magostól tettem bele

A lilahagymákat megpucolom, félfejre vágom, majd vékonyan felkarikázom. Nagyobb lábasba teszem, ráöntöm a vörösbort és közepes-nagyobb lángon, félrecsapott fedő alatt főzöm-párolom, nagyjából 15-20 perc. Ezalatt a hagyma felissza a vörösbort és szépen beszaftosodik. Hozzáadom a balzsamecetet, néhány percet ezzel is kevergetem, majd rászórom az 1 púpozott ek cukrot és szinte lekaramellizálom a hagymát, állandóan kevergetve, ne kapjon oda.
Jöhet a lábasba a magozott meggy, jól átforgatom - ahogy beleteszem a meggyet átváltok habverőre, így kicsit összetöröm, ugyanakkor túlnyomó része szép darabos marad - és hagyom, hogy a gyümölcssel főni kezdjen.
Közben a szerecsendió kivételével az össszes fűszert késes aprítóba teszem és egészen apróra zúzom, majd beleszórom a készülő csatniba. Nagyjából egyharmadnyi szerecsendiót reszelek bele.
A meggyel 20-30 percet főzöm, míg a gyümölcs leve valamelyest elmegy, időnként megkeverem, nehogy leégjen. Belemérem a befőző cukrot is, 5-6 percig szinte lobogva főzöm. Egy-egy kávéskanálnyit kiveszek a csatniból, ízt és állagot tesztelni. A késznek nyilvánított, tűzforró meggy csatnit tiszta üvegekbe szedem, ráteszek egy réteg celofánt*, majd a kupakot, szorosan lezárom és legalább 6 percre fejtetőre állítom.

* Celofán, azaz befőző fólia. Miután méretre vágtam, kevéske langyos vízbe teszem, így könnyebb a forró üvegre illeszteni és nem szakad szanaszét, amíg rátekerem a tetőt. Nem vadonatúj tető alá mindig teszek egy-két réteg celofánt.

A chutney fűszerezése sokban ízlés kérdése, csípősségén is lehet változtatni a mexikói fűszerkeverék és chili paprika mennyiségével, illetve lehet édesebbre készíteni, de akár csipetnyi fahéjjal is megbolondítani.

Köretnek ettük zacskós provence-i sült húshoz, natúr fokhagymás halhoz. Aztán vacsorára és én másnap reggelire is pestos lengmagos bucival. De zöldsalátához, sajttálhoz is kitűnő kísérő.

Egyszerűen fenséges, ahogy egy falatnyi chutney egyszerre savanykás és édes, kellemesen csípős, a csombord és szerecsendió párosításától kifejezetten pikáns, látványra is csábító, a lilahagyma és a meggy buja vérvörösbe fonódik, a bor kellemes illata, aromája lengi át.