Csálé csiga és huszárkötés

Manó - aki mostanában Zsebibaba - a reggeli pelyhes keksz majszolgatása közben, elmélázva mondta "pejecet kéjek".
! sőt !!!
Ugyanis Manó, bár elég jól eszik, eddig általában csak annyit mondott "valami más ételt kéjek a hűtőből", ha éppen olyasmit tálaltam, amihez annyira nem fűlt a foga.
De most egy adott dolgot kért enni! :-)
Ha a fenti kérés reggel 6-kor hangzott volna el, gondolkodás nélkül nekiállok perecet sütni. Viszont reggel nyolc óra volt, indulni kellett, mert ugye a munka frontján is helyt kell álljon az ember lánya, de legalább illik idő(höz közel)ben beérni.
Megígértem Manónak, hogy vacsorára lesz perec.
Még elindulás előtt pikk-pakk bekészítettem a tésztának valót, dagaszt-keleszt programra állítottam a kenyérsütőt és késleltetéssel indítottam, igyekezve kiszámolni, vajh mikorra is érünk haza. Az időzítés jól sikerült, este az ajtót nyitva hallottam a kenyérsütő gép jelzését, éppen lejárt a másfél óra.
Az első perecek formázása közben csókolt homlokon a múzsa - igen, Manapó is hazaérkezett :-) -, s így lett a perectésztából csiga, méhkaptár (ezek kicsit elcsúsztak), bog és huszárkötés.
A recept a jól bevált, Ancsika féle sós perec, amit már többször is készítettem, és amivel roppant könnyű szerelembe esni. S felhívom mindenki figyelmét, aki még nem sütötte meg, érdemes őrt állítani a megsült perecek mellé, mert melegen, langyosan, hidegen rettentő illékony! Nálunk is szőrén-szálán eltűnt három darab a tepsiből :-), pedig még igencsak sütő-melegek voltak :-)



Sós perec

hozzávalók - tészta

50 dkg liszt (BL55)
2,5 dl tej
0,75 dl olaj
2,5 dkg élesztő
1 ek cukor
1/5 ek só

1 tojás (esetleg + tej) a kenéshez

hozzávalók - máz a tetejére

1 ek liszt
1/2 ek só
víz, amennyi, hogy sűrű palacsintatészta állagot kapjak

Ez fél adag, 16 közepes női tenyér méretű perec lesz belőle. Lehet több darabra osztani, sütöttem már 32 perecet is ugyanennyi alapanyagból, s lehet a hozzávalókat duplázni is.
A tejet és olajat a kenyérsütő gép formájába öntöm, rákanalazom a lisztet, só és cukor külön sarkokba, középre az élesztő, lehetőleg csak a liszthez érjen. Mivel nem azonnal kezdett el dolgozni a gép, az élesztőre szórtam egy kis lisztet, nehogy a konyha melegében nekiinduljon, aztán ne maradjon energiája, mikor a tésztát kellene keleszteni.
Dagaszt-keleszt programot indítok. A jó állagú, szépen, de nem szálasra kel tésztát lapítóra szedem. Igen, csak simán lapítóra, a harmadik sütésnél rájöttem, hogy nem kell lisztezni, nem ragad és a tésztával is sokkal könnyebb dolgozni. A perectésztát finoman átdögönyözöm és 16 egyforma darabra vágom.
A darabokat egyenként vékonyra sodrom, perecet kanyarintok belőle és sütőpapíros tepsire teszem. Amint a tepsi megtelt, a perecek tetejét átkenem kicsit felvert tojással és előmelegített, forró, 200 fokos sütőbe tolom, a lert rögtön visszaszabályozom 175 fokra (légkev) és nagyjából 20-25 perc múlva már vehetem is ki a szépre pirult pereceket.
A pereceket azonmód, ahogy a lerből kikaptam, megcsepegtetem-öntözöm-kenem a sós kencével és további 1-2 percre visszadugom a tepsit a sütőbe.
A kész pereceket rácsra kapkodom, hűlni teszem, hét lakattal lezárom, fejvesztés és sarokhátrakötés terhe mellett őrséget állítok ... hiába, a langyosra hűlt perecek száma eddig még sosem egyezett az eredetileg a tepsiben csücsülők számával :-)



Az első adag perec megformázása után jött az ihlet, legyen valami más is, mint a hagyományos perecforma. Lett.



El is fogyott. :-)



Jó étvágyat!