Cseresznyés focaccia

Most nem jut eszembe semmi frappáns az étteremalakítás-ra :(

Volt szerencsénk négy hétvégét kettesben tölteni Manapóval Milánóban. Rákaptunk, hogy a szállodával szemben lévő kis kávézóban reggelizzünk. Valójában nem is kávézó volt, mert a méregerős feketét és a tejes-habos capuccinót kísérő millió féle süti mellett nagyon sokféle-fajta pékárut is kínáltak. Természetesen mind frissen sülve illatozott a pultokon. Volt is tolongás szombat, vasárnap 9 óra tájban, a környék összes háziasszonya összegyűlt, míg mi Manapóval kényelmes lábalógában kávézgattunk és eszegettük rendre a finomságokat.
Ebben a kávézóban ettem először igazi olasz focacciat. Rengeteg póréhagymával. Hmmm, még most is érzem az ízét :-D Azonnal elhatároztam, hogy ilyet én is sütök majd, na, azóta sem. Aztán megláttam Max és Limara oldalán a cseresznyés focacciat. Hmmmm. Puha, laza kenyértészta lédús, édes, sült cseresznyével ...
Amúgy is szeretem a gyümölcsöket friss kenyérrel enni - nincs is jobb szerintem, s még mese is van a rátarti királyról, aki mindennapra más ételt kért, s mikor a szakácsnak már semmi nem jutott eszébe, beküldött az uralkodóhoz egy pozsgás almát és egy, a sütőből frissen kivett kenyérlepényt, aztán a királynak annyira ízlett, hogy egy hétig almát evett kenyérrel :). Cseresznye is került bőven, úgyhogy már akadálya sem volt a sütésnek. Így készült s ilyen lett. Nekem nagyon ízlett, s már tervezem, hogy ősszel, mikor érik majd a szilva, azzal is megsütöm.



Cseresznyés focaccia

hozzávalók

2 dl tej
1 dl víz
50 dkg liszt
2 ek olaj
2 ek tejpor
1 tk cukor
1,5 tk só
2,5 dkg élesztő (friss)

70 dkg cseresznye, magozva
4 ek barnacukor
2 cm-nyi frissen reszelt gyömbér
6 dkg vaj

A cseresznyét megmosom, kimagozom, összekeverem 2 ek barnacukorral és a reszelt gyömbérrel. Lefedem és állni hagyom. Nem teszem hűtőbe, mert akkor hidegen szórnám a meleg, kelt tésztára, ami általában nem szerencsés.
A tejet és vizet a kenyérsütő gép formájába öntöm, rákanalazom a lisztet, majd a tejport, só, cukor a forma különböző sarkaiba, középre, kicsit elmorzsolva, a friss élesztő. Dagaszt-keleszt programot indítok, másfél óra múlva, egészen enyhén lisztezett lapítóra veszem a szép magasra, szálasra nőtt tésztát.
A tepsi méretét illetően kicsit gondban voltam. Limara 28 cm átmérőjű kerek formába simította a nagyjából 2 cm magasra nyújtott tésztát, Max tepsibe és 3-4 cm magasra hagyta. A tészta bal kezemben, 28 cm átmérőjű forma a jobb kezemben, sehogy sem jött volna össze a 2 cm magasság. Többre nem akartam hagyni, mert elképzeléseimben sok cseresznye-kevés tészta kép élt.
Elő a nagy gáztepsit, bele sütőpapír, ennek a méretére nyújtom a tésztát, 1 cm magas lett. Ujjbeggyel kicsit megnyomkodom a tésztát, mint az igazi focaccia-nál is látható, s ahogy Limara is tette, majd rákanalazom a cukros-gyömbéres cseresznyét, levestől. A gyümölcsöt kicsit bele is nyomkodom a tésztába, ezt Maxnál olvastam.
Az egészet betolom a 35-40 fokra melegített lerbe és résnyire nyílásban hagyott sütőajtóval fél órát kelesztem. Mikor szemmel láthatóan megnőtt, kikapom, s míg az addig alig langyos sütő 180 fokra melegszik, a cseresznyére szórom a többi cukrot (2 ek) és rádarabolom a vajat. Az előmelegített lerben 30-35 percig sütöm.

Nekem nehéz volt megállni, hogy forrón rá ne vessem magam. Isteni illata volt, a gyömbéres cseresznye és a frissen sült kenyér aromája olyan csábítóan olvadt egybe, hogy konyharuhával legyezgettem a sütőpapírostól rácsra tett focacciam, biztatva, "hűljél, hidegedj!" :-)
Aki szereti a szőlőt és/vagy dinnyét és/vagy szilvát kenyérrel, annak ez a cseresznyés focaccia biztos ízleni fog. Langymelegen, hidegen. Magában vagy mellé majszolt, ropogós cseresznyével.



Jó étvágyat!