Kétféle ízben - piskótatekercs

Ezen a hegyen is túl vagyok :-)
Manapó nagyon szereti a piskótákat, a habos, könnyű, gyümölcsös süteményeket.
Hja, legyen akkor piskótatekercs.
Aham, ötletnek jó, pompás, pazar. Csakhogy még soha nem sütöttem. Annyit tudok, konyharuhára kell borítani a kész lapot, aztán tekergetni. De a borításig és tekergetésig valahogy el kell jutni.
Kivételesen nem a netet böngésztem, hanem saját jegyzeteim. Felrémlett ugyanis, hogy lejegyeztem egyszer egy receptet. Siker! Legalábbis az első lépésben. Recept megvan, szokás szerint egy negyed sajtcetlin, nem túl bőbeszédűen.
Hát, lássunk hozzá.

Piskótatekercs
túrós-cseresznyés, csokis-túrós

hozzávalók

6 tojás
6 ek cukor, púpozva
6 ek liszt, kissé csapottan
1 kk sütőpor
1 citrom héja

25 dkg túró
2 dl habtejszín
4 marék kimagozott cseresznye

fél tábla étcsoki

Előkészítem a kézi mixert.
A tojásokat feltöröm egy nagyobb keverőedénybe (min 3 literes). Igen, az egész tojásokat, sárgáját, fehérjét együtt, nem kell szétválasztani.
Rámérem a cukrot.
Belereszelem a citrom héját.
Kényelmesen elhelyezkedem, kezem ügyébe készítek egy könyvet.
Elindítom a kézi mixert, alacsony fokozaton.
5 perc múlva magasabb fokozatra kapcsolok, majd 5 perc múlva megint és így tovább, összesen minimum 15, de inkább 20 percig folyamatosan keverem az egész tojásokat a cukorral. Az eredmény meglepő, a cukros tojás, ami eleinte éppen csak elfedte a keverőedény alját, az állandó és gyors keveréstől hatalmasat nő, elfedte a 2,5 l-es jelzést az edényben.
A sütőporral elkevert lisztet kanalanként beleszitálom a masszába, minden kanál lisztet alaposan belekeverek. A massza kicsit összébb esik, de még mindig látványosan magas marad.
A sütőt bekapcsolom, 200 fokra előmelegítem.
A nagyméretű gáztepsit kibélelek sütőpapírral, belekanalazom a masszát és szépen elsimítom.
Betolom a forró sütőbe, 5 percig így sütöm, majd visszaveszem 175 fokra és így sütöm még 10 percet. Kivétel előtt érdemes tűpróbát tartani.
Egy tálkába hideg vizet készítek.
Előveszek egy sütőrácsot, leterítem egy nagyobb méretű és teljesen száraz konyharuhával.
A tepsit kiveszem a lerből, a sütőpapírt két sarkánál megfogom, kiemelem a piskótát és fejjel lefelé, tehát tésztával lefele a konyharuhára fektetem.
A sütőpapírt gyorsan meghintem hideg vízzel és kicsit elkenem rajta, ezáltal könnyebben tudom lehúzni a papírt a piskótáról.
Amint a papír lent van, a piskótalapot konyharuhástól elkezdem feltekerni. Nem nagyon szorosan, de nem is túl lazán. (Igen, tudom, én is megőszültem az ilyen slendrián utasításoktól kezdő konyhatündér koromban.) Szóval a piskótalapot feltekerem

,

picit hagyom összetekerve, kihajtom és másik irányból is feltekerem

,

kicsit hagyom, kihajtom, és az előző irányból újra feltekerem. Most már így is hagyom, és ha lehet, hűvösebb helyre teszem, hogy minnél hamarabb kihűljön.
Azért érdemes sütőrácsra tenni a konyharuhát és arra a piskótát, mert így kisebb valószínűséggel izzad a tészta a ruhába és nem fog hozzáragadni a konyharuhához.
Felverem a tejszínt kemény habnak. A túrót kézimixerrel kicsit összeforgatom, külön edényben, majd hozzákeverem, már fakanállal, apránként a tejszínhabot. Két kanálnyit külön teszek.
Mivel Manónak is kedvezni akartam, de ő nem enné meg a csereszynés sütit, hát a túrós tejszín egyharmadát külön veszem, ebbe apróra vágott étcsokit keverek. A túrós hab többi részébe pedig belekeverem a kimagozott cseresznyét.
A kihűlt piskótalapot kigörgetem, megkenem a kétféle töltelékkel, majd újra feltekerem.
Áthúzom a félretett túrós habbal és díszítem pár szem cseresznyével és színes szórócsokival.



Délután készült, így is csak három soványka szelet maradt másnapra. A tészta akkor is laza, könnyű, nyoma sincs szalonnásodásnak. A cseresznye kicsit megfestette vágáskor, de élvezeti értékéből ez semmit nem vont le.



Jó étvágyat!