Kétlapos piskótatekercs

Ezt a gyönyörűséges finomságot a blogomnak (is) sütöttem, hiszen most volt egy éves. Nem semmi egy blog életében! :-)

Az előző-első piskótatekercs óta játszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem csak egy, hanem két lap tekeredne, kétféle, színben is eltérő, csakúgy, mint a töltelékek.
Hmmmm, ötletnek nem rossz. Sőt. Aztán hétvégén alkalmam és időm is adódott megsütni, és végre rászántam magam, hogy felbontsam az egyik üveg nemrégiben eltett eperlekvárt. Nem fog kitartani tavaszig, az már biztos. Viszot nagyon finom, sűrű, igazi eperíz, csábító illat, sok egybeszem eper.
A sajtcetliről átmentett hat tojásos piskótatekercs receptjét használtam, annyi csöpp különbséggel, hogy egy laphoz most csak öt tojást tettem. Dupla tekercsnek szántam, úgy gondolom most is, így, a kicsit vékonyabb piskótalappal az igazi.
Kár, hogy nincs nagyobb tepsim, de a sütőbe se férne nagyobb, eljátszadoztam egy epres lap gondolatával a hófehér habos-túrós töltelék közepén. Majd jövőre :-)



Kétlapos piskótatekercs

hozzávalók - fehér lap csíkkal

5 tojás
5 púpozott ek cukor - egy ek kanál híján teljesen kiváltható glukonon por édesítővel
5 kevésbé púpozott ek liszt
1 citrom reszelt héja
1 mk vanília esszencia
1 mk sütőpor
1 ek cukrozatlan kakaópor

hozzávalók - csokis-kakaós lap

5 tojás
5 púpozott ek cukor (egy ek kanál híján teljesen kiváltható glukonon por édesítővel)
5 kevésbé púpozott ek liszt
1 púpozott ek cukrozatlan kakaópor
fél tábla (5 dkg) ét bevonó csokoládé
1,2 mk sütőpor

hozzávalók - töltelékek

eperlekvár - vagy málna, vagy meggy, kinek mi ízlik és van otthon; sűrű lekvár az igazán jó, magas gyümölcstartalommal, különben elvész az íze
6-8 dkg marcipánmassza

25 dkg túró
1 tasak tejszínhabpor - vagy por és tej helyett 2 dl habtejszín
1,5 dl hideg tej

Az első laphoz az öt tojást a cukorral, citrom héjával és vanília esszenciával, kézi mixerrel, folyamatosan keverem 20 percig, úgy, hogy nagyjából négy percenként magasabb fokozatra váltok. Érdemes nagy keverőedényt használni, mert a hosszú mixeléstől a tojás-cukor tetemes mennyiségűre nő. A sütőporral elkevert lisztet kanalanként szitálom a masszához és minden kanál után alaposan elkeverem.
Bekapcsolom a sütőt, 200 fokra (gázsütő 6. fokozat).
Nagy gáztepsit sütőpapírral kibélelem, belekanalazom és elsimítom a tésztát.
Az ek-nyi cukrozatlan kakaóport szitába teszem és óvatos mozdulatokkal, átlósan haladva, a tepsibe simított tésztára szitálom. A kakaóport egy villával lazán a tésztába dolgozom. Figyelem! ne maradjon a tészta tetején kakaópor, lazán forgatva a villát szépen beledolgozható, kicsit márványos mintával.



A tésztát a forró sütőbe tolom, 5 percig 200 fokon sütöm, majd további 8-10 percig 175 fokon; érdemes tűpróbát tartani.
Egy tiszta, száraz és a gáztepsinél nagyobb konyharuhát sütőrácsra terítek és megszórom kristálycukorral. Kiveszem a megsült piskótát a lerből, a sütőpapírt két sarkánál megfogom és óvatosan kiemelem a tepsiből, majd azzal a mozdulattal ráborítom (a tészta felét, nem a sütőpapíros felét) a cukrozott konyharuhára. Ha a sütőpapír nem jön le egy határozott mozdulattal, akkor egy kevés hideg vízzel megspriccelem és úgy húzom le a megsült piskótáról. A lapot a konyharuha segítségével, hosszában feltekerem, majd kitekerem, másik oldalról is feltekerem, majd kitekerem és az első tekerés irányából újra feltekerem, majd a rácson hagyva, hűlni teszem. Fontos, hogy a tészta ne izzadjon bele a konyharuhába, mert akkor nem lehet majd szépen lehúzni, fele odaragad. Akkor is ragad a konyharuhához, na nincs teljesen átsülve (tűpróba).

A második lappal ugyanígy járok el, ott természetesen a kakaóport is beleszitálom és a csokoládét belereszelem a masszába, majd jól eldolgozom.

A marcipánt berakom a fagyasztóba.
A tejszínhabport a tejjel (vagy habtejszínt) kemény habbá verem. A túrót szintén kézimixerrel (ilyenkor jó lenne legalább 2-3 működőképes mixer, hogy ne kelljen melegedés miatt állni a két lap között, meg állandóan mosogatni se a keverőket) - összedolgozom és lazán hozzávegyítem a tejszínhabot. Hidegre teszem.

Mikor mindkét piskótalap kihűlt, a fehérről óvatosan lehúzom a konyharuhát, cukrozott felével lefele lapítóra (vagy konyhapultra) teszem. Megkenem az eperlekvárral* és ráreszelem (almareszelő) a marcipánt. Ezt azért érdemes kicsit fagyasztani, mert így könnyebben reszelhető, ha langyos a massza, akkor ragad a reszelőhöz.
*Mivel Manó továbbra is tiltakozik az eper minden megnyilvánulási formája ellen, a piskótalap egyik végét, úgy 6 cm szélesen, házi őszibaracklekvárral kenem meg.
Kigörgetem a kakaós-csokis lapot is a konyharuhából és óvatosan az epres-marcipános fehér lapra emelem, úgy, hogy a hosszanti oldalán kb fél cm-nyit elcsússzon. Egyenletesen rákenem a habos-túrós keveréket.
A két lapot, töltelékestől, a hosszanti oldaltól kezdve óvatosan feltekerem. Igen, a kakaós-csokis lap kicsit csúszik a lekváron, határozottan kell tekerni, mert ha visszaengedem sem lehet igazítani, s minnél jobban tétovázik az ember, annál jobban csúszik kifele a kakaós-csokis lap, túróstól, habostól.
A kakaós-csokis lap tekercsen túllógó részét éles késsel levágom, kettészelem és külön-külön feltekerem.



Ha a lekvár elég sűrű - mondjuk ki, házilag gyártott :-) -, akkor nem áztatja át a lapot. A piskóta másnapra is puha, rugalmas, könnyű állagú marad, nehéz szivacsodásnak nyoma sincs. Gyanítom, azért élte meg a másnapot, mert késő este készült :-D



Jó étvágyat!