Napraforgó kenyér

étteremalakítás

Minden virágot nagyon szeretek, de igazán kedvencem a napraforgó. Néhányszor próbáltam otthon nevelni, sajnos nem sok sikerrel, valamit biztos elszúrtam, mert ahelyett, hogy daliásan és büszkén emelte volna sárgafürtű fejét, nem sokkal beszerzése után, kókadtan lógatta csupán. A kudarcot elkönyveltem, napraforgós kísérleteim egy időre szüneteltettem. S ha már cserépben, földben nem sikerül felnevelni, hát készítettem egyet másképp ... kenyértésztából.

Erre a gyönyörűségre Max barátom konyhájában bukkantam, hozzá Edit tolmácsolásával jutott el. Amint megláttam, tudtam, ezt meg kell sütnöm! És lőn.
Végigböngésztem a receptet Maxnál, s a rétesliszt hozzáadásából gondoltam, változtatott az eredetin. Így hát összekapartam valamikor majdnem jelest érő nyelvtudásom és végigböngésztem az eredeti receptet, s végül eszerint jártam el.

A formázása kicsit macerásnak tűnik, de a látszat csal, mindössze 20 perc kellett a gyönyörű napraforgó kenyér összeállításához (már dagasztás és kelesztés után).
Annyit bakiztam, hogy lelkesedésemben nem figyeltem, s a sütésre kész kenyeret nem tojás-tej keverékével, de olvasztott vajjal kentem át, így szórtam meg a magokkal. Amik persze, ezáltal nem igazán tapadtak meg. De mindezzel együtt a napraforgó kenyér siker volt, olyannyira, hogy Manó, első kóstolásra, önként és dalolva, minden könyörgés és kérés nélkül megevett egy egész nagy szirmot! Vacsoráztunk és másnap reggeliztünk is belőle. És végérvényesen felkerült az ilyet még mindenképpen készítek listára.

Recept és leírás itt, ahogy eredetileg Laura (Gourmandine) készítette, és itt, ahogy Max konyhájában sült -, de biztos, ami biztos alapon, leírom, már csak azért is, hogy következő alkalommal kéznél legyen.

Napraforgó kenyér

hozzávalók

760 dkg liszt (BL 55)
250 ml langyos tej
125 ml olaj
2 tojás
1 kk cukor
2 kk só
2 tasak szárított élesztő (2*7 gr)

kenyérlapok kenéséhez
100 gr olvasztott vaj

külső kenéshez és szóráshoz
1 tojássárga
30 ml tej
pirított szezám-, len-, napraforgómag - illetve én szezámmagot és szeletelt mandulát használtam, mivel kifogytunk a hámozott tökmagból, a kisboltban csak héjas volt, s bár vettem, nem volt lelkierőm nekiállni pucolni

A hozzávalókat - mind szobahőmérsékletű - kenyérsütő gépbe pakolom, tej, tojások, liszt, só és cukor a liszt tetejére külön sarkokba, középre kis mélyedésbe az élesztő, ne érjen a folyadékhoz.
Dagaszt-keleszt progamot indítok, ez az én gépemen másfél óra.
A tészta, amit a program végeztével enyhén lisztezett lapítóra borítok szépen megkel, de nem szálas (mint pl általában a fánktészták), lazasága mellett is tömörkés, ugyanakkor levegős szerkezetű. Nagyon jól kezelhető, kellemes tapintású, simuló, de nem ragadó tésztával dolgozom.
Finoman átgyúrom és két részre osztom (mérleg). Az egyik részt konyharuha alatt pihentetem, míg a másikat öt egyenlő részre osztom (szintén mérlegem hívva segítségül).
Nagyméretű tepsit (pl gáztepsi) sütőpapírral kibélelek, ide fogom helyezni a napraforgó kenyeret.
Az öt tésztadarabból négyet egyenként 22 cm átmérőjű körré nyújtok, egyenként a sütőpapírra és egymásra illesztve helyezem, és tetejüket egyenként megkenem olvasztott vajjal. Az ötödik darabot kicsit nagyobbra, kb 24 cm átmérőjű körré nyújtom és úgy teszem a többi négyből alkotott kupacra, hogy a szélei körbe lelógjanak. Ezt, a legfelsőt már nem vajazom.



Keresek egy éles kést és a tésztát csillag alakban, nyolc helyen bevágom úgy, hogy a szélétől 1 cm-re kezdődjön a vágás.



A kapott háromszögeket ezután kifele hajtom, ezek lesznek a napraforgó külső szirmai.



Az egész tészta másik felével kezdek dolgozni. Mérleg segítségével negyedét levágom (nem kell az egészet négybe osztani, de az egész egynegyedét kell levenni), kerek cipóvá formázom és konyharuhával letakarva pihentetem. A maradék (az egész 3/4 része) tésztát öt egyenlő részre osztom. Az öt részből egyenként nagyjából 18 cm átmérőjű körré nyújtok, a lapokat egyenként egymásra helyezem és megkenem olvasztott vajjal. Az ötödik részt itt is kicsit nagyobbra, kb 20 cm átmérőjűre nyújtom, úgy teszem a többi négyre, hogy a széle körben lelógjon, ezt már nem vajazom. Ezt a tésztastócot gyengéden felnyalábolom és a kihajtogatott szirmú, sütőpapíros tepsiben csücsülő tészta közepébe helyezem. Éles késsel ismét behasogatom csillag alakban, úgy, hogy a vágás most a már kihajtogatott szirom közepénél kezdődjön. Így egy-egy kisebb szirmot a nagyok közé tudok majd kihajtani. Valahogy így.



A félretett tésztagömböcöt, miután a szirmok formázásával megvagyok, egyszerűen a napraforgó közepébe helyezem.
A tésztát átkenem a tojássárga-tej keverékkel és a szirmokat pirított szezámmaggal, míg a virág közepét pirított mandulával szórom meg (szebb lenne lenmaggal vagy aprított tökmaggal, ez utóbbi stílusosabb is, de, mint említettem, előbbi nem volt, utóbbiból kifogytam és nem volt türelmem hámozgatni). Én néhány szirmot eleve kihagytam a szórásnál, tanulva abból az esetből, mikor Manó kérte, hogy a szezámmagos zsömle tetejéről szedjem le a magokat ...
A művet sütőpapírral lazán letakarom és 200 fokra előmelegített sütőbe tolom 10 percre. Ezután gyorsan lekapom a sütőpapírt és a kenyerem további 30-35 percig sütöm, immár 180 fokon.



Hát, igen nagy erőfeszítésembe került nem megkóstolni, amint ehetőre hűlt. De egészen ciki lett volna egy megcsócsált kenyeret az asztal közepére tenni.



Bár szelni, formájánál fogva, nem lehet, mindenki törhet magának kisebb-nagyobb szirmot, de akár a közepét is egyből :-).



A vajas kenéstől nem kifejezetten kenyértészta, valahol a kenyér és a péksütemények között van, mindenesetre finom, könnyű, magát etető. Csak úgy magában, lekvárral vagy friss gyümölccsel, mártogatósokhoz, könnyű Petőfi leveshez.



Jó étvágyat!