Kenyérkoszorú - cukkini és dió

A kiskertben töménytelen mennyiségű cukkini terem. Muszáj négy, de inkább három vagy kétnaponta szedni, különben óriásira megnőnek. S a gyakori szedés előnye, amellett, hogy szép, zsenge zöldséget tudok a konyhába cipelni, az is, hogy a cukkini bokrok méginkább termőre fogják magukat.

A cukkinit egyrészt friss, üde ízéért szeretem, másrészt azért, mert rengeteg módon felhasználható. Lehet leves, köret, előétel, főétel, kenyér. Ha kutakodok kicsit, szerintem még valamilyen cukkinis édességre is találok receptet.

A cukkini unokatestvéreihez és családja közelebbi-távolabbi tagjaihoz - mint uborka, tök- és dinnyefélék - képest kevesebb vizet tartalmaz, ugyanakkor bővelkedik ásványi anyagokban és vitaminokban. Rendkívül jó béta-karotin (a héjában) forrás, s C-vitamint, folsavat, káliumot, kalciumot, foszfort, mangánt, cinket és szelént is jelentős mértékben tartalmaz. Ugyanakkor, ha csak nem duplán bundázva, bő olajban sütve tálaljuk, energiatartalma szinte elhanyagolható, mindössze 32 kcal 10 dkg-nyi harsogó zöld héjú, roppanós húsú zöldségben.
Mivel íze viszonylagosan semleges, nagyon jól társítható különféle fűszerekkel, így majd mindig más és más ételt lehet rittyenteni belőle.

A hétvégén sütött cukkinis-diós kenyér igazi csábítás azoknak, akik szeretik a puha, foszlós belű, szép barna héjú, zamatos kenyeret. A cukkinitől kissé "nedves", nagyon kellemes szerkezetű kenyérben élvezet felfedezni a belesütött kölest és durvára darabolt diót.
Három nap leforgása alatt kétszer is megsütöttem. Először közepes adaggal, ehhez, mint utólag kiderült, kicsit nagy volt a koszorú formám. A kenyér így is rettentően gyorsan elillant (másfél nap), hát vasárnap újabb adagot sütöttem, immár nagy kenyérre való mennyiségekkel. Így szépen kitöltötte a kis koszorú formát, látványosra megnőtt és, ha lehetséges, még ízletesebb volt, mint első sütésre.



Cukkinis-diós kenyérkoszorú

hozzávalók (közepes / nagy)

író - 75 ml / 100 ml *
víz - 100 ml / 130 ml
reszelt cukkini - 175 gr / 225 gr
liszt BL55 - 375 gr / 500 gr
teljeskiőrlésű liszt - 75 gr / 115 gr **
köles - 2 tk / 2 ek
dió - 3 ek / 4,5 ek ***
só - 1,5 tk / 2 tk
cukor - 1,5 tk / 2 tk
vaj - 40 gr / 50 gr
szárított élesztő - 1,5 tk / 1,5 tk



Az írót és vizet a kenyérsütő gép formájában öntöm, erre jön a cukkinit, amit almareszelőn reszelek és kifacsarás nélkül egyből a formába teszem. Rákanalazom a liszteket, a kölest, a vajat, cukrot és sót a tetejükre, a forma különböző sarkaiba teszem, középre a szárított élesztőt. Dagaszt-keleszt programot indítok, a dagasztás utolsó öt percében a masszához adom az előzőleg kicsit megpirított, kihűtött és durvára vágott diót. Végigmehet a teljes programot, én most dagasztás után kiveszem a tésztát, liszttel kicsit megszórt műanyag edénybe teszem, a tetejét is meghintem pár csipet liszttel, konyharuhával letakarom és kiteszem a teraszra. Ha már olyan ragyogó és meleg napsütés van, hát kelessze meg a kenyértésztám. A tésztát azért nem hagyom magára a napon sem (nem szabad közvetlenül a tűző napra tenni), egyrészt alája teszek puha takarót vagy négy rétegben, ebbe szépen belesüpped kicsit az edényem, másrészt, a konyharuhával letakart tésztára is húzok egy réteget a könnyű plédből.
Mikor a kenyértésza duplájára kelt - nagyon szépen felnő az edényben - lisztezett lapítóra borítom a szép szálas, kissé puha tésztát, lisztes kézzel megdögönyözöm, majd három részre veszem. Nem lehet nyújtani ezért mindegyik darabot külön-külön, kicsit sirítgetve, óvatosan kihúzogatom, nagyjából 40-45 cm hosszúra. A három tésztacsíkból, amennyire lehet, szoros fonatot készítek, majd beemelem az olajjal előzőleg vékonyan kikent kerek kalács- (koszorú)formába, a két fonatvéget egymással szépen eldolgozom. A kenyérkoszorú tetejét is megszórom durvára vágott dióval, majd ismét letakarom és megint duplájára kelesztem.
A sütőt 200 fokra előmelegítem. A koszorúforma pereméig felnőtt tészta tetejét langyos vízzel megspriccelem és a lerbe tolom. 40-45 percig sütöm úgy, hogy kb 20 perc múlva egészen picit visszaveszem a hőt (180-175 fok).
A készre sült, szépen barnálló tetejű, illatos - és nagyon forró - kenyeret kikapom a sütőből, néhány percig pihentetem a formában, majd szétnyitom a kerek koszorúforma oldalát (ha kell, vékony lapátkával kicsit segítek a kenyérnek elválni a teflonforma falától) és kiemelem a magasra sült kenyeret. Rácsra teszem, konyharuhával letakarom és hűlni hagyom.



Manapó igazi kedvence a fehér kenyér. Ráadásul, mióta otthon sütöm a kenyeret elég válogatósak lettünk ezen a téren. Ez a cukkinis-diós kenyér azonban annyira csábító volt, hogy másfél nap alatt se elfogyott az első sütés.
A rendkívül jó állagú, foszlós, a diótól enyhén márványos erezettségű kenyérbélben finoman megbújnak az apróra reszelt, hars zöld cukkinihéj darabkák és az apró gyöngyre emlékeztető kölesgolyócskák. Magában, vajjal, házi őszibarack lekvárral!, friss petrezselyemmel megszórt paradicsommal, pohár kefír kíséretében, egyszerűen fenséges!



Jó étvágyat!

Tipp & trükk:

* Nem volt íróm otthon, ezért egy kis pohár kefírt felkevertem, 2 ek-nyi hideg ásványvizet (a buborék a lényeg) és 5-6 csepp citromlevet löttyintettem hozzá, majd ezzel is jól elkevertem. Ami nem kellett a kenyértésztához, azt megittam, nagyon jó hűsítő egy kánikulai napon.
** Dagasztás közben figyelem a tésztát. Kicsit lazának-lágynak találtam - a kenyérsütő gép formájában a tészta, dagasztás közben kis "tésztafarkincát" húz maga után -, ezért tettem hozzá még 1, illetve 2 bő ek teljeskiőrlésű lisztet.
*** Dió helyett vagy mellett, a megadott mennyiségekig, lehet durvára vágott napraforgó és/vagy tökmagot használni.

Ha ropogós kenyérhéjat akarok: A sütőbe, amint melegíteni kezdem, beteszek egy üres tepsit; amint a ler elég forró, az üres tepsibe öntök egy jó bögre vizet (vigyázok, hogy a kezem le nem forrázza a felcsapó gőz) és azonmód be is teszem a már formázott, megkelt és vízzel lekent, sütésre váró kenyeret. Ha elég gyors vagyok, a gőz bent marad, s a kenyér ebben a gőzös forróságban sül. Ahogy kiveszem a kész kenyeret, a tetejét megspriccelem még egy kevéske vízzel.