Legyen most, mondjuk ... kifli ... rozsliszttel és lenmaggal. Előkerestem a jól bevált tejfölös kifli receptjét - eredeti itt, Limara oldalán - és kicsit átdolgozva a következő sült ki belőle.
Tejfölös kifli rozsliszttel, lenmaggal
hozzávalók
2 dl tej (~ 27,-)
2 ek tejföl (1 kis pohár ~ 75,-)
2 csapott ek tejpor
4 dkg vaj, olvasztva (~ 32,-)
40 dkg liszt BL55 (~ 36,-)
10 dkg teljeskiőrlésű rozsliszt (~ 20,-)
1 tk cukor (1kg ~ 120,-)
2 tk só
3 dkg friss élesztő
pirított, durvára vágott dió
lenmag
3-4 ek tej + 1 kk olvasztott vaj
A folyékony hozzávalókat - tej, tejföl, olvasztott vaj - a kenyérsütő gép formájába öntöm, rákanalazom a tejporral összekevert liszteket, ezek tetejére - a forma külön sarkaiba - teszem a cukrot, sót, középre elmorzsolom az élesztőt, úgy, hogy ne érjen se a cukorhoz, se a sóhoz. Mivel este pakolom össze és reggelre akarom a kelt tésztát, az élesztő tetejére szórok egy kevéske lisztet, hogy a meleg konyhában ne kezdjen el idő előtt dolgozni - köszi Max, ezt tőled tanultam :) Dagaszt, keleszt programot indítok. Amíg a kiflitészta dagasztódik és megkel, száraz serpenyőben megpirítom a diót, hűlni hagyom, majd durvára aprítom. A lenmagot is megpirítom, de ezt ugye, nem aprítom. (5-6 perc)
Mikor a kenyérsütő gép jelez, kikapcsolom és gyúródeszkára borítom a megkelt tésztát. A tészta állagra tekintve rugalmas, nem kel meg úgy szálasra, mint pl a fánktészta, de könnyed, levegős. A deszkát nem is kell megliszteznem, nem fog hozzáragadni a kiflitészta, amíg átdögönyözöm (3-4 perc).
Nyolc egyforma részre osztom és a darabokból egyenként kiflit gyártok. Így: most már kicsit meglisztezem a lapítót, hogy a tészta a nyújtás során ne ragadjon. Egy tésztadarabból tenyér között gömböckét formázok és amennyire lehet, igyekszem szabályos négyszög alakra nyújtani belőle, de ha egy ducibb ovális forma sikeredik, az sem gond. A tésztát egészen vékonyra, alig pár mm-s vastagságúra nyújtom. Ha sikeredett négyszög formára, akkor az egyik sarkától indulva szorosan feltekerem, úgy, hogy mikor középtájt érek, a tészta ellentétes, még nem feltekert sarkát (bal kézzel) megfogom és kicsit kihúzom, miközben (jobb kézzel) folytatom a feltekerést. A kiflit ezúttal egyenesre hagyom, de akár meg is hajlíthatom kicsit patkó formára. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Ez a művelet kiflinként nagyjából 2-3 percet igényel.
A lengmagosnak szánt négy darabhoz, hogy kívül-belül jó lenmagos legyen, a kinyújtott tésztát felveszem a lapítóról, ezt megszórom lenmaggal, ráteszem a tésztát és még egyszer végiggörgetem rajta a sodrófát. Így jól megragadnak a tésztában a lenmagok. Feltekerés előtt a tésztára is szórok lenmagot, majd feltekerem a leírtak szerint. Legközelebb a diós kiflit is így készítem majd, most csak megszórtam a kinyújtott tésztát dióval, feltekertem, és sütés előtt, kenés után megszórtam durvára vágott dióval. Mikor mind a nyolc kiflinek való a tepsiben csücsül, letakarom konyharuhával és meleg helyen a duplájára kelesztem, ez általában 30-35 perc, de ezalatt lehet mással foglalkozni, sajnos erre nem vonatkozik a mondás, miszerint a gazda szeme hízlalja :-)
A sütőt 200 fokra előmelegítem. A megkelt kiflik tetejét átkenem langyos tej-olvasztott vaj keverékével, majd a forró sütőben 15-18 perc alatt aranybarnára sütöm. A lerből kivéve lekapdosom a tepsiről, rácsra teszem, ezt kiviszem a teraszra, mert ott talán jobban hűl, egy bögre feketekávé mellett szigorúan őrzöm, nehogy a szomszéd macskájának kedve szottyanjon a mi reggelinkre.
Ha gőzös sütőben sül és langyos vízzel kenem át a tetejét, akkor a kifli héja ropogós lesz, mi viszont jobban szeretjük ezt a változatot.
Továbbra is igazoda Max felhívásához: A dagasztás-kelesztésre, valamint a formázott kiflik kelesztésére szükséges időt (nagyjából 2 óra) leszámítva, ~ 34 percnyi vele foglalkozást igényel és hozzávetőlegesen számolva, a saját szánk íze szerint készített nyolc kifli hozzávalóinak ára összesen ~ 160,-. Amit boltban láttam lenmagos kiflit, kevesebb lenmaggal, darabja 30,- volt.
Foszlós, puha belű, másnap is finom - ha marad, mert nálunk a nyolc darab úgy fogyott el, hogy a frissen sült kiflikről csupán egy kis csücsök tanúskodott, így vasárnap reggel boldogan újráztam, s úgy éreztem magam, mint az ünnepelt díva, akit lelkes közönsége visszatapsol egy sikeres előadás után :-D
Jó étvágyat!
6 megjegyzés:
Szerintem, ez a legnagyobb dicséret, amikor úgy elfogy, hogy híre sem marad...:D
Jó ez az átdolgozás, fincsi lehetett.....
És megerősítem: akinek kenyérsütője van:vétek hagyni parlagon heverni! Nincs párja ezeknek a friss péksütiknek, arról nem is beszélve, hogy nyoma sincs benne semmi mesterséges térfogatnövelőszernek!!
A munka pedig tényleg nem több, mint ahogy írod...
Anyám, de gyönyörűek!!! Frissen, csak vajjal meg paprikával, hmmmm!
Azt meghiszem, hogy hírmondóba sem maradt! S igen, nincs is annál nagyobb dicséret!
Garffykám, elgondolkozhatnál már rajta, hogy pékséget nyiss!!! :)
Csodásak! Kedvem szottyant kiflit sütni! :)
Mian, ilyen sorrendben, ha lenne annyi tőkénk: kreatív kuckó foglalkozásokkal és sk készítésű dolgokkal egy leülős-olvasós-kávézós könyvesbolttal, péksütikkel, kekszekkel.
Nagyon szép kiflik, én si megsütöm :-)
Megjegyzés küldése