Levesesek vagyunk. Pontosabban, én gyerekkorom óta, hiszen otthon, bármilyen fenséges és bőséges második fogás került az asztalra, nem volt ebéd az ebéd, legalább egy tányérka leves nélkül. Mellettem Manapó is szép lassan áttért arra, hogy levest márpedig enni kell, ha mást nem is, de egy tányér kellemesen meleg (vagy hideg), illatos, finom levest igen.
S bár nem tartom magunk szolgának, de igazat adok a mondásnak, miszerint lé tartja a szolgát, kötél a gazdát ... csak tudtak valamit az öregek :)
Ez a sok zöldséges leves egy hozzávaló kivételével - krumpli - a saját kiskertünkből van. Hihetetlenül jó érzés kiballagni, kiszedni egy kis vetemény, hagymát, édes zöldfokhagymát, lekapdosni pár maréknyi roppanós fuszulykát, kutakodni a cukkini bokrok mélyén, leszakítani a naptól érett, lédús paradicsomot (jó, ez még tavalyi paradicsom, szerencsére van még másfél adag a fagyasztóban, azzal talán kihúzom, míg idén elkezd érni).
Ezzel tulajdonképpen fel is soroltam a hozzávalókat :) És még a zöldfűszer is saját kertecskéből van :)
Leves a kertből
hozzávalók - tetszés szerinti mennyiség
2 fej hagyma
3 zöldfokhagyma
2 bő marék zöldfuszulyka
murok, petrezselyem zöldjével - ezekhez nemigazán tudom mennyiséget írni, mert a kiskertben még igen zsenge, ezáltal kisebb is, mint a piacon, zöldségesnél árultak, nagyjából 3 murok, 2 petrezselyem lehet "átszámítva"
5 kisebb cukkini - akkor igazán jó, ha alig serdülő
3-4 paradicsom - mint írtam, ez most fagyasztott, még a tavalyi termésből
6 szem krumpli
só, bors,
rozmaring, bazsalikom
1 ek vaj
A zöldségeket megmosom, megpucolom (a cukkinit nem kell, a paradicsom héja lehúzható), a vetemény annyira zsenge, hogy csak megkapargatom a késsel, nincs héja, mit hámozni kelljen. Adottság szerint felkockázom vagy karikára vágom, a hagymát apróra, a fokhagyát kicsit nagyobb darabkákra.
A zöldfűszereket szintén felaprítom.
A vajat habzásig melegítem, rádobom az apróra vágott friss rozmaringot és bazsalikomot, egy-kettőt keverek rajta, máris jön a hagyma, fokhagyma, pár perc párolás után a murok, petrezselyem (a zöldje még nem). Alaposan átforgatom, jöhet a krumpli és a paszuly, egyszer-kétszer ezekkel is megforgatom, majd felöntöm addig, hogy 2-3 ujjnyira ellepje. Nagy lángon tartva megvárom, míg főni kezd, majd visszaveszem a tüzet és félrebillentett fedő alatt szinte teljes puhulásig főzöm. Közben sózom, borsózom.
Beleteszem a cukkinit, felöntöm, a kívánt mennyiségig, majd 2-3 perc fövés után máris jöhet a paradicsom.
A cukkininak csak pár perc kell, a paradicsomnak még ennyi sem, éppen csak fellobbantom vele a levest. Beleszórom az apróra vágott petrezselyemzöldet, átkavarom, megkóstolom, s ha kell, kicsit utánnaízesítem.
Tetszés szerint savanyítom pár csepp házi tárkonyecettel, ezt előre elgondolom, mert ebben az esetben a rozmaringot kihagyom.
Illatos, üde színű, igazi könnyű, nyári leves, félóra se és megvan. Duci virágformára sütött, rozsos cipócskával tálalom.
Jó étvágyat!
Szószedett:
fuszulyka vagy paszuly - zöldbab
vetemény - gyűjtőnév; jelenti a sárgarépát, petrezselymet, paszternákot, stb; minden olyan kiskerti zöldséget, amit apró magról, tehát "vetve", azaz "sózó" mozdulatokkal ültetnek
murok - sárgarépa
6 megjegyzés:
Nagyon gusztusos leveske!:))
Majd kukucsolj be hozzám. Van ott neked valami! :))
Nem vagyok leveses, de ezt most rögtön el bírnám kanalazni!
Nálunk sincs nap, hogy ne lenne leves! Ez a tied pedig most valami mennyei lehet! :)
Nagyon tartalmas, de könnyű leveske!!!
A fuszulyka az a zöldbab?
Jé....
Mikor Zsófi kicsi volt, a kedvenc meséje egy hosszú vers volt, a Saláta Sára....Abban szerepelt Fuszulyka Julka:)))
Édes egy mesevers...
Manócskának nagyon tetszene, olyan kis rímelős, semmi erőszak és van mondanivalója, tanúlsága a vége pedig happy end:))
Levesimádó lévén, muszáj megdícsérnem, milyen szép színes finomságot állítottál össze! Azt nem értem, hogy a nők miért szeretik jobban a leveseket, mint a férfiak? Talán mert nem annyira laktatóak?
Megjegyzés küldése