Mindenszentek, Halloween

Mindenszentek

A kereszténység terjedésével érkezett hozzánk. 835-ben a római katoliks egyház november 1-ét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később, november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. Tűzgyújtással, felvonulással ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak, ördögöknek.

Magyarországon a mindenszentek és halottak napja (november elseje és másodika) a halottakra való emlékezés napjai. Az ünnep előestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok, a hozzátartozók a kegyelet virágait teszik elhunyt szeretteik sírjára. Másnap, halottak napján van az ünnepélyes szentmise.
Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak a sírokon.

A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyed vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kúduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek.

Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helységben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.

Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, vasalni, meszelni, földeken dolgozni, mert mindezt bajt hozhat a ház népére.
E hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de mindkét nap, városon és falun egyaránt, a halottakra való emlékezés ünnepe.




A Halloween története

kelta kultúra, druidák

A keresztények érkezését megelőző korban Írország és Skócia a druidák - kelta papok - vezetésével ünnepelte a kelta naptári év utolsó napját. A druidák szerint ezen a napon került a föld s minden élő a legszorosabb kapcsolatba a szellemvilággal.
Október 31-e, a halottak napja, ugyanakkor egyfajta szüreti felvonulás szerepe is volt.
Töknek vagy nagyobb répának a belsejét kivájták, rémisztő arcot faragtak belőle, a belsejébe pedig égő gyertyát, fáklyát helyeztek, s ezekkel járták körbe a falut. A tök- és répalámpásonak kettős célja volt: távoltartották és elűzték a faluban pusztító, a termést tönkretevő gonosz szellemeket, másrészt ezzel világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.



középkori pogány kultúra

A Halloween eredetének egyik szála a középkori pogány kultúrában gyökerezik.
A középkori boszorkányok különféle ünnepeinek egyike az úgynevezett boszorkányszombat vagy fekete szombat (black sabbath) volt, ami október 31-re esett.
A mai kor partijainak legtöbb kelléke - fekete macska, seprűnyél, mágikus varázsigék, boszorkányfüveg - a középkor fekete szombat hagyományából ered.

katolikus hagyomány

Egy másik eredetszál az a katolikus tradició, aminek értelmében minden szent kapott egy napot, mikor őt tisztelték. Mivel azonban egyszerűen több szent volt, mint nap, elfogytak a napok és ki kellett jelölni egyet az összes szentnek, akik kimaradtak az egynapos "osztásból". Ez a nap lett a minden szentek napja, és a nyolcadik századtól kezdve november elsejére esik. A mindenszentek napját megelőző estét nevezték All Hallow Een-nek, azaz minden szentek estéjének, s ebből alakult ki a Halloween elnevezés.



A "trick or treat", kb "trükk vagy vendégelés" - azaz megvendégelsz vagy jajj neked hagyománya a gonosz szelleknek a kiengesztelésével függ össze. A nekik felajánlott finomságokkal próbálták elkerülni a gonosz szellemek pusztítását.
A kivágott töklámpás annak a gonosz szellemnek az arcát jelképezte, aki a lápos, mocsaras vidékekre csalogatja fényével az eltévedt utast.

Napjainkra a Halloween, azaz mindenszentek éjszakára lett az az éjszaka, amikor jobbára semmi vagy igen csekély büntetés ellenében sokféle pajkos (vagy annak vélt) dolgot lehet megtenni.
Különösen az Egyesült Államokban népszerű ünnep, az emberek - főleg gyerekek, de sokszor felnőttek is - jelmezbe bújnak, álarcot vesznek, Halloween partyt tartanak, a gyerekek pedig a szomszédokhoz bekopogtatva igyekeznek minnél több édességet összeszedni.

Spanyolországban és Kolumbiában a mindenszentek ünnepe sem szomorú. Az emberek virágokat és színes homokot visznek a temetőkbe és a sírok között, a sírokra kirajzolják (a homokkal) szeretteik arcát, egy-egy kedves tárgyát, hozzá fűződő emléket. Szintén visznek ételt és italt a temetőkbe, de nem szomorúan emlékeznek szeretteikre, hanem az élőkkel közösen, vidáman, zeneszó mellett elfogyasztott ételekkel, italokkal.

forrás és képek: Képeslap.lapunk



Akár így, akár úgy tartjuk-hisszük-ünnepeljük ... kívánom legyen békés, meghitt, szeretetteljes. Hozzon megnyugvást és gyógyírt a háborgó, sajgó lelkekre.

Szeretteink itt élnek velünk - akár látjuk s naponta átölelhetjük őket, akár nem. Az emlékeket - miket az idő kivétel nélkül mind bearanyoz és csodaszéppé varázsol -, a közösen töltött percek-hónapok-évek édes emlékeit soha senki és semmi nem veheti el tőlünk.

Személy szerint remélem-gondolom-kívánom, hogy valahonnan, a nagyon magasból, egy kunkori felhőcsücsök mögül időnként kilesnek, lenéznek ránk, s egy simogató szellőfuvallattal vagy morcos égzengéssel tudatják, hogy jól tesszük-e a dolgunk mi, itt lent a földön.

Datolyás-müzlis

Mit csinál az ember gyereke egy bő maréknyi aszalt datolyával?
Hát felaprítja!
Aztán beledagaszt(at)ja müzlivel dúsított kenyértésztába.
Így lesz kevés aszalt datolyából sok és finom, müzlis-datolyás puffancs. Vagy muffin. Vagy kenyér.



Datolyás-müzlis kenyér (muffin)

hozzávalók - 1 kenyérhez vagy 12 muffinhoz

2,6 dl víz
2 ek olaj
1 ek méz
30 dkg liszt
8 dkg teljeskiőrlésű liszt
15 dkg édesítetlen gyümölcsös müzli
tejpor 3 ek
só 1 1/2 tk
szárított élesztő 1 1/2 tk
kimagozott, aprított datolya 7 dkg

A datolyát apróra vágom.
Kenyérsütő formájába teszem a hozzávalókat, alólra a víz, olaj és méz, rá a lisztek, az édesítetlen gyümölcsös (esetleg és mogyorós) müzli, tejpor. A sót és élesztőt úgy teszem a száraz hozzávalók tetejére, hogy ne érjenek egymáshoz.
Dagaszt-keleszt programot indítok, kezdés után 4-5 perccel a formába szórom a felaprított datolyát, majd másfél óra múlva teljeskiőrlésű liszttel enyhén megszórt lapítóra szedem a szépen megkelt, könnyed tésztát.
Gyors, finom mozdulatokkal átgyúrom, és tucatnyi, egyforma részre osztom.
... Természetesen, meg lehet süttetni a kenyérsütő géppel is (normál, alapprogram, kis méretű kenyér, világos-közép kenyérhéj szín), vagy kelesztés után kenyérré formázni és egyben sütni. ...
A darabokat egyenként gömböccé formázom és szilikonos muffinsütő vajjal kikent mélyedéseibe teszem.
Konyharuhával letakarva, langyos-meleg helyen 30-40 percet kelesztem, ezalatt a gombócok szépen megnőnek, kitöltik a a formát, sőt, fölé is emelkednek.
Tetejüket langyos tejjel átkenem és forró, 200 fokra előmelegített sütőbe tolom. Nagyjából 25-30 percet sülnek. Sütés után a formában hagyom pihenni néhány percig, majd rácsra szedem és ehetőre hűtöm.
Mondom, ehetőre, mert bár rettentő finom félmeleg-langyosan is, a pocakot eléggé meg tudja feküdni. Gondolom. Elméleti síkon csupán. :D



A datolyás-müzlis puffancs valahol félúton van a kenyér és kalács között. Édesebb, mint általában a kenyerek, viszont textúráját tekintve tömörebb, mint a kalácsok. A datolya nagyon kellemes írt ad a tésztának.
Reggeli, tízórai, uzsonna, vacsora - joghurt/kefírrel, teával, vajjal, lekvárral, friss gyümölccsel párosítva, mindenképpen nyerő. :)



Jó étvágyat!

majdnem 1-ből 2-t - leves

A levesek szeretete nálam gyerekkoromból jön; bármilyen pazar is volt a második fogás, ha nem volt előtte leves, nem is volt igazi ebéd. Mellettem Manapó is megszerette és Manónak sem tudok "eladni" ebédet leves nélkül.
S ha már leves, akkor zöldségleves, ennek valamilyen változata hetente az asztalunkra kerül. Ahány zöldség, annyiféle levest lehet rittyenteni belőle, sőt, közel azonos alapanyagokból is főhet két különböző ízvilágú finomságos leveske.
Mint az alábbi kettő, amit egy fazékban kezdtem el, és csak a vége fele vettem ketté. Kis játék a fűszerekkel, kevéske tejjel és voliá, tálalva.




Zöldségleves - csombor, gríz

hozzávalók

1/2 póréhagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 kisebb fej karfiol
1 nagyobb fej karalábé
2-3 szál murok
1-2 szál petrezselyem
3-4 fej gomba
2 marék zöldborsó (fagyasztott)
levescsont (pl karajcsont, amiről levágtam a mézes-mogyorós karajhoz való húst)
só, bors
2-3 levél bazsalikom (vagy ~ 3 bő csipetnyi száraz)
4 ágacska csombor, azaz friss borsikafű (vagy ~ 5 bő csipetnyi száraz)
4-5 ek gríz (búzadara)
1 ek margarin




Zöldségleves - tej, tárkony

hozzávalók

1/2 póréhagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 kisebb fej karfiol
1 nagyobb fej karalábé
2-3 szál murok
1-2 szál petrezselyem
3-4 fej gomba
levescsont (pl karajcsont, amiről levágtam a mézes-mogyorós karajhoz való húst)
só, bors
2-3 db szegfűszeg (kicsit összetörve, teatojásban vagy gézbatyuban a levesbe lógatva)
3-4 ágacska friss tárkony (vagy ecetben eltett, kinyomkodott tárkony, vagy szárított tárkony)
~ fél dl tej
1 ek margarin

A zöldségeket megpucolom, karikázom, rózsáira szedem, kockázom, ahogy kívánja.
A margarint habzásig melegítem, rádobom a póréhagymát, 1-2 percig kevergetem, jöhet a fokhagyma és még egy perc kevergetés. Az aranyló hagymára teszem a murkot és petrezselymet, majd 4-5 perc múlva a karalábékockákat a lábasba szórom. Egy-kettőt még keverek rajta, hogy a karalábékockákat is vonja be az illatos, forró margarin, majd beleteszem a levescsontot.
Felöntöm annyi vízzel, ami 3-4 ujjnyira ellepi, félrebillentett fedő alatt félpuhára főzöm a zöldségeket. Beleszórom a gombát és a karfiolrózsákat.
Fellobbantom, majd kétfelé veszem a levest, úgy, hogy egyik része kicsit sűrűbb legyen, ez lesz majd a tejes, tárkonyos.




A csomborral fűszerezendő, grízzel dúsítandó levesbe beleteszem a zöldborsót, és amint újra főni kezd, beleszórom a búzadarát.
Fűszerezem: só, bors, apróra vágott bazsalikomlevél és a szintén felaprított csombor (szárított fűszereket nem kell aprítani).
Csak annyit hagyom főni, amíg a zöldborsó megpuhul (3-4 perc elég).
Megkóstolom, és ha kell, utánnafűszerezem.




A tejes tárkonyos levesnek valót is fűszerezem: só, bors, szegfűszeg, és az apróra vágott vagy szárított) tárkony.
Felöntöm a tejjel, visszaforrósítom, de nem főzöm.
Megkóstolom, és ha kell, utánnafűszerezem.

Gyors & könnyű - 30-35 perc alatt kétféle leves is főhet, mindkettő könnyű, rántás-habarás nélkül, de két teljesen külön ízvilág.

Jó étvágyat!

Döbbenet, szomorúság és piros szalag

Ez azon igen ritka alkalmak egyike, mikor nagyon nehezen és csak akadozva tudtam bármit is mondani.
Amint nyilvánosságra hozták és hírpoltára felkerült, elolvastam A döntést. A bölcs (?), megfontolt (?), jól átgondolt (?) döntést.
Tudom, kell a változatosság, kellenek az új dolgok, hiszen a világ attól halad előre.
De muszáj ezt olyan formában megtenni, hogy eközben emberek millióinak okoznak mélységes csalódást, fájdalmat, dühöt, szomorúságot?

Valahol mélyen, sajnálom annak a két rádiónak a műsorvezetőit, akik november 19-én reggel a Sláger Rádió és a Danubius Rádió frekvenciáin kezdenek. Ők, a műsorvezetők, valószínüleg csak kis emberek, de valószínüleg rajtuk (is) csattanni fog az a bizonyos ostor.

Nem mondom, hogy Bumeráng vagy Sláger Rádió fanatikus voltam, eltekertem más adóra, ha az adott zeneszám nem tetszett. De ha egy-két napig valamiért nem tudtam hallgatni - főleg a Bumerángot - hiányérzetem és elvonási tüneteim voltak.
Több, mint csak egy rádió, jóval több.
Reggelente, vezetés, dugóban araszolás, autópályán száguldozás (khmm :) közben volt, hogy dőltem a nevetéstől, volt, hogy a kormányt harapdáltam mérgemben, mert nem én lettem a játékra visszahívott, volt, hogy irodai csiniben ültömben "tomboltam", ha olyan zene szólt, volt, hogy pityeregve hallgattam, ha szomorú, szívhezszóló témát pengettek.
Ezt most egyetlen tollvonással elveszik. Tőlem. És még 2.999.999 embertől.

Hé, magasságos ortt! Bennünket, kis embereket, nem kérdeztetek! A mi véleményünk valóban ennyire nem számít? A mi fejünkre valóban ennyire magasról és nemtörődöm módon rá lehet pottyantani?
Szeretném remélni, hogy nem.

Bumeráng és Sláger Rádió, köszönöm, hogy voltatok, vagytok! Szívből remélem, november 19-én sem kell múlt időben beszélnünk Rólatok. Nélkületek a karácsonyi készülődés sem lenne az igazi.

A többit, ami bennem van, az internet sem bírná el ...

Egy muffin két ruhája - 2: döbleces

Ha október, akkor ősz, ha ősz, akkor sütőtök, ha döblec, akkor sok és minden elképzelhető formában.
Nagyon szeretem ezt az önmagában édes, krémes, finomságos, sokféleképpen készíthető ... ööö ... zöldséget ... vagy inkább ... gyümölcs? :)
Tegnap halloween-es recepteket böngésztem, találtam is sokféle döbleces (aka sütőtök) sütireceptet, néhány megfogott és kijegyzeteltem, de sajnos sok recept volt hiányos, vagy a hozzávalók és elkészítés lépései egyáltalán nem feleltek meg a recept mellé csatolt képnek, nagyon sok receptnél 10-20 dkg dió-mogyoró volt hozzávalók felsorolásánál, és jelenleg a kamrám olyan, mint mókusinvázió után lenne, azaz se dió, se mogyoró.
Viszont mindenképpen akartam valamilyen döbleceset sütni. Pampamparappapam ... fény gyulladt az éjszakában (hűűűű :), megvan! Fűszeres almás muffin sütőtökkel! Legfennebb nem egészen olyan lesz, mint szeretném, bár a gondolatfőzésnek igen kecsegtető eredménye lebegett a szemem előtt.
Lőn. Ma reggel megsütöttem. Finom. Gyors. Krémes. Szaftos. Laktató. Illatos. Könnyű. Zamatos. Édes. Manónak is ízlik. Szóval minden olyan elvárásnak megfelelt, amit egy valamirevaló muffinnak teljesítenie kell. :)



Fűszeres sütőtökös muffin

hozzávalók - 10-12 nagy muffinhoz

15 dkg teljeskiőrlésű liszt
10 dkg zabpehely - vagy 8 dkg vegyes pehely
2 dkg cukor
1 bő kk szóbabikarbóna
csipetkényi só
fűszerei*: szegfűszeg, szerecsendió, citromhéj, gyömbér
1 tojás
1 bő ek méz
2 dl kefír vagy joghurt
7 dkg olaj, ez nálam 1 dl
0,5 kg nyers, reszelt sütőtök
fél tábla étcsoki **

kevéske margarin vagy papírkapszli

* Fűszerei között el tudom képzelni a fahéjat, kardamont is.
** A csoki maréknyi durvára vágott dióval kiváltható, biztosan kellemesen simulna a döblec ízvilágához.

Ugyanúgy készítem, mint a fűszeres almás muffint, a hozzávalók is megegyeznek, pici különbség, hogy a sütőtökösbe kevesebb cukor, mindössze 2 dkg, kerül.

A szilikonos muffinforma mélyedéseit kikenem picurka margarinnal, a formát hűtőbe (esetleg fagyasztóba) teszem.
A sütőt 180 fokra kapcsolom, melegedjen.
A száraz hozzávalókat (liszt, pehely, cukor, szódabikarbóna) kimérem, rászórom a használni kívánt fűszereket. Természetesen minden fűszert reszelve, porrá törve, ahogy adja.
Durvára aprítom a csokit (vagy az előzőleg száraz serpenyőben megpirított diót).
Egy nagyobb tálba kimérem a nedves hozzávalókat (olaj, kefír, méz), beleütöm a tojást is, kicsit elkeverem.
A sütőtököt meghámozom és almareszelőn (azaz nagy lyuk) annyit reszelek, míg fél kg reszelt döblecet kapok.
A sütőtököt a nedves hozzávalókhoz keverem, majd rászórom a szárazakat és villával vagy kanállal összekeverem. Nem kell nagyon kidolgozni, éppenhogy ne maradjon szárazon liszt vagy pehely.
Belekeverem a diót vagy csokit is.
Előkapom a muffinsütőt, a mélyedésekbe kanalazom a masszát, majdnem egészen megtöltve mindenik kis formát.
Az előmelegített, forró sütőbe teszem és 20-25 percet sütöm. Sütés után néhány percig a formában pihentetem az illatos, fűszeres, sütőtökös muffinokat, aztán kiveszem és rácsra sorakoztatva hűtöm ehetőre.

Gyors & könnyű - A sütőtököt könnyebben hámozom, ha a nagy sütőtököt két-háromujjnyi vastag szeletekre karikázom. Reszelni ugyanolyan könnyű, mint az almát.



A fűszeres, sütőtökös muffinban karakteresen, de nem tolakodóan előtérbe kerül az édes sütőtök, a muffin szaftos-zamatos, a döblec már-már krémes állagot ad, a jól megválasztott fűszerek csak fokozzák az élvezetet. :)

Jó étvágyat!

Egy muffin két ruhája - 1: almás

Ez a recept ÉSzüleim receptje. Nem tudom, ők kísérletezték-e ki, vagy más a forrás, mindenesetre nagyon finom. És egyszerű. És gyorsan kész van. És fűszerekkel nagyon jól variálható. És ... és ... egyszóval, vétek lenne nem elkészíteni és egyenesen bűn lenne kihagyni. :)
Jó szokásomhoz híven ezt-azt változtattam rajta, pl liszt helyett teljeskiőrlésű, kicsit több pehely, kevesebb cukor és csoki vagy dió is kerül bele.



Fűszeres almás muffin

hozzávalók - 10-12 nagy muffinhoz

15 dkg teljeskiőrlésű liszt
10 dkg zabpehely - vagy 8 dkg vegyes pehely
4 dkg cukor
1 bő kk szóbabikarbóna
csipetkényi só
fűszerei lehetnek: fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, kardamon, ánizs, citromhéj, gyömbér
1 tojás
1 bő ek méz
2 dl kefír vagy joghurt
7 dkg olaj, ez nálam 1 dl
0,5 kg reszelt alma

mehet még: fél tábla étcsoki vagy maréknyi dió durvára vágva

kevéske margarin vagy papírkapszli

A szilikonos muffinforma mélyedéseit kikenem picurka margarinnal, a formát hűtőbe (esetleg fagyasztóba) teszem.
A sütőt 180 fokra kapcsolom, melegedjen.
A száraz hozzávalókat (liszt, pehely, cukor, szódabikarbóna) kimérem, rászórom a használni kívánt fűszereket. Természetesen minden fűszert reszelve, porrá törve, ahogy adja.
Durvára aprítom a csokit (vagy az előzőleg száraz serpenyőben megpirított diót).
Egy nagyobb tálba kimérem a nedves hozzávalókat (olaj, kefír, méz), beleütöm a tojást is, kicsit elkeverem.
Az almákat meghámozom és almareszelőn (azaz nagy lyuk) annyit reszelek, míg fél kg reszelt almát kapok.
Az almát a nedves hozzávalókhoz keverem, majd rászórom a szárazakat és villával vagy kanállal összekeverem. Nem kell nagyon kidolgozni, éppenhogy ne maradjon szárazon liszt vagy pehely.
Belekeverem a diót vagy csokit is.
Előkapom a muffinsütőt, a mélyedésekbe kanalazom a masszát, majdnem egészen megtöltve mindenik kis formát.
Az előmelegített, forró sütőbe teszem és 20-25 percet sütöm. Sütés után néhány percig a formában pihentetem az illatos, fűszeres, almást muffinokat, aztán kiveszem és rácsra sorakoztatva hűtöm ehetőre.



Gyors & könnyű - Szerencsére beszédsebességgel gépelek, különben tovább tartana leírni, mint összeállítani, almareszeléssel együtt.

Az almának köszönhetően a muffin egészen puha, már-már krémes állagú, kellemes textúráját másnapra, sőt harmadnapra is megőrzi.
A fűszerek tetszés szerint változtathatók, társíthatók.

Jó étvágyat!

Ampal új ruhában - a döblec dícsérete 2

Amerikai palacsinta, vagy, ahogy Max mester becézte, ampal.
Az ampal ugyebár palacsinta, de korántsem olyan leheletvékony, mint a mi palacsintánk (Erdélyben így is nevezik, legalábbis gyerekkoromban, hígpalacsinta), igaz, nem is két-három tenyér méretű.
Az ampal általában kerek (vagy erősen emlékeztet erre a formára :), fél centi vastag, sütőporral vagy élesztővel készült, nem olajon, de vajon sütik, gyerektenyérnyi nagyságú.

Vasárnap reggel, miközben az édesen illatozó sült döblecet hűlni tettem, arra gondoltam, milyen jó lenne ötvözni az ampalt és a döblecet. Aztán eszembe jutott Cukroskata, és, hogy mennyivel jobb lenne az ampalt teljeskiőrlésű lisztből sütni.
Próba cseresznye, maximum Lizikutyának szerzek egy jó napot, gondoltam, és nekiláttam kavarni.
Az eredmény: Lizikutya, ha éhen nem is maradt, de ebből a döbleces, teljeskiőrlésű lisztes, búzacsírás ampalból bizony nem kapott. Megettük mind egy szálig. Finom, enyhén édes, nem fojtós, tökéletes párosítás akár virsli vagy rántotta, de akár szilvalekvár mellé is. Vagy csak úgy magában.

Nem mértem grammra, dekára, a mérőeszköz egy normál méretű evőkanál és egy kiskanál.



Sütőtökös amerikai palacsinta teljeskiőrlésű liszttel, búzacsírával

hozzávalók

2 tojás
4 púpozott ek búzacsíra*
2 púpozott ek teljeskiőrlésű liszt
1 ek méz
1-2 ek tej
~ 10 dkg-nyi sült döblec (csak a húsa héj nélkül)
1 púpozott kk sütőpor

kevéske margarin

*Szárított, zacskóban kapható búzacsíra, nem a hűtőpultban árul "zöld" csíra.

A tojásokat kettéveszem. A sárgájához keverem a búzacsírát, teljeskiőrlésű lisztet, sütőport, mézet és egészen kevéske tejet, valamint a sült döblecet. Villával összekeverem, majdnem teljesen összeálló, kissé ragacsos masszát kapok.
A tojások fehérjét kemény habnak verem és beleforgatom-keverem a lisztes-döbleces masszát. Mondanám, hogy óvatosan beleforgatom, de nem megy, a lisztes-döbleces keverék túlságosan összeáll, úgyhogy villával alaposan átkeverem, amíg homogén állagot kapok.
Egy teflonserpenyő alját megkenem kevéske margarinnal, melegedni teszem.
A masszából evőkanálnyi adagokat teszek a forró vajra, tetejüket kicsit ellapítom és közepesnél valamivel kisebb tűzön, oldalanként nagyjából fél percig sütöm. A következő kör előtt a serpenyő alját megint átkenem kevéske margarinnal. Nem kell sok bele, csak éppenhogy.
Ennyi masszából 12 palacsinta sült, mindegyik egy bő evőkanálnyi masszából.

A méztől nem lesz ragacsos, viszont a döbleccel együtt elég édességet ad, nem kell külön cukor a masszába (másik előny, hogy a mézes tészta nem ragad le, míg a cukros általában igen). A döblec nem uralkodik a ampal ízén. Enyhén édeskés lesz, de csak annyira, mint egy édesebb kenyér. Reggelire, vacsorára, remekül kísér akár sósat, akár édeset.



Gyors & könnyű - Igaz, a döblec sütéséhez kellhet akár fél óra is, de ha van kéznél sülve, akkor percek alatt összeállítható az ampal tésztája és a sütéshez sem kell túl sok idő; mivel nem folyós a massza, nagyobb méretű serpenyőben 2-4 ampalka is sülhet egyszerre.



Jó étvágyat!

Sütőtökös zsömlék - a döblec dícsérete 1

A recept valójában kenyérre szól, de kiváló zsömle formázható a jó állagú, szép szálasra kelt, diszkréten narancsszínű tésztából. Nem csalatkoztam emlékeimben, a döbleces zsömlék olyan finomak voltak, mint emlékeimben a sütőtökös kenyér.
Közepes adaggal dolgozva 12 zsömle - esetemben 8 zsömle és 4 formázott péksüti - süthető.

A recept ugyan főtt sütőtökkel számol, én kicsit módosítottam és az előírt döblec mennyiség kétharmadát sütve tettem a kenyérhez. Pompás lett! ÉSzüleim nálunk vacsoráztak, Éapám - aki háziasszonyokat megszégyenítő lelkesedéssel és tudással sürög-forog a konyhában - elkérte a receptet.



Sütőtökös kenyér
hozzávalók - közepes / nagy kenyér

sütőtök* 200 gr / 250 gr
író** 110 ml / 150 ml
45 ml víz / 80 ml
extra szűz olivaolaj 1 ek / 1,5 ek
liszt 425 gr / 575 gr
kukoricaliszt*** 75 gr / 100 gr
cukor 1 csapott ek / 1 bő ek
só 1,5 tk / 2 tk
szárított élesztő 1 púpozott tk / 1,5 tk)
hámozott, durvára vágott tökmag 2 ek / 3 ek

* A recept főtt, leszűrt, villával áttört sütőtököt ír. Én most 150 gr sült, héjából kiszedett és 50 gr főtt, leszűrt döblecet használtam. Kifejezetten használt a kenyérnek a sült döblec húsa, íze intenzívebb lett, mindezzel együtt, a kenyér nem lett sütőtök ízű.

** Az író állagra olyan, mint egy rosszabb minőségű, híg kefír. Mivel felénk az írót aranyárban számolják, kipróbáltam és tökéletesen kiváltható 1-2 ek buborékos szódavízzel (és saját levével), valamint 1-2 mk citromlével elkevert kefírrel.

*** Ezúttal a 75 gr kukoricalisztet 50 gr teljeskiőrlésű rozsliszttel és 25 gr liszttel (BL55) váltottam ki.



A döblecet, ha főzni akarom, felkarikázom, meghámozom, darabokra vágom és annyi vízben, amennyi éppencsak ellepi, főni teszem. Nagyjából 8-10 perc alatt meg is van. Leszűröm és hagyom lecsepegni.
A döblecet, ha sütni akarom, feldarabolom, alufóliával (vagy sütőpapírral) bélelt tepsibe és nagyjából 200 fokos forró sütőbe teszem. A darabok nagyságától függ, hogy mennyit sütöm, féltenyérnyi darabok általában 25 perc alatt omlósra, illatosra sülnek. Figyelem! Nagyon forró!

A sült és főtt döblecet villával kicsit összetöröm, a kenyérsütő gép formájába teszem, ráöntöm a többi nedves hozzávalót, majd ezekre kanalazoma lisztet, a cukrot és sót a lisztek tetejére, a forma külön sarkaiba, az élesztőt a lisztek tetejére, középre.
Dagaszt-keleszt programot indítok, majd a 'program elindult' sípolás után 4-5 perccel hozzáadom a durvára vágott, pucolt tökmagot. A recept közepes kenyérre 2 ek-nyit magot ír, én nagyjából 4 ek-nyit tettem a tésztához, nem lett túl sok, pont elfért. :)
Másfél óra múlva enyhén lisztezett lapítóra szedem a magasra, szálasra kelt, enyhén narancsos színű tésztát. Gyors, határozott, gyöngyén mozdulatokkal átgyúrom és 12 darabra osztom. Az egyes darabokból zsömlét formázok - illetve kettőből karikát fonok, kettőből pedig csigabiga lesz - és sütőpapíros tepsibe ültetem. Langyos helyen, tiszta konyharuhával letakarva nagyjából 30-40 percet kelesztem.
A péksütik tetejét langyos tejjel lekenem (hideg tejtől kifakad a tészta; lehet langyos vízzel is átkenni), majd forró, 200 fokos sütőbe tolom. A formázottaknak elég volt 18 perc, a zsömlék 25 percig sültek.
A kész péksütiket óvatosan rácsra emelem (pár perc pihentetés után is egészen puhák), letakarom és hűlni hagyom.



Laza szerkezetű, diszkréten és csábítóan narancssárga színű, finom illatú, a döblectől enyhén édeskés, a belesült tökmagoktól ropogós zsömlét tálalok vacsorára.

Jó étvágyat!

a DÖBLEC dícsérete

Döblec - szép, nagy, kerek, kívül zöldes-szürkés, belül vadító narancssárga.
Döblec - hosszúkás, lopótökre emlékeztető, fakós narancsos külső alatt hívógató, erős színű belső.
Döblec - szürkés héj, hosszúkás forma, belseje napsárga.
Döblec - akármilyen formájú, alakú, színű, sütni való tök.
Nagydobosi, Kiszombori, Óvári hengeres, csak néhány, a fajtái közül.

Erről jut eszembe, Malacka ül a téli piacon, nyakig beburkolózva, és tele torokból kiabálva kínálja finom áruját: Friss, meleg a tököm! Friss, meleg a tököm! :D
Hát igen, a fenti viccecske nehezen lenne elsüthető "friss, meleg a döblecem!" poénnal.

De, akár döblec, akár sütőtök, akármilyen formájú, színű - lényeg, hogy szeretjük, nagyon.



Tápértéke nagyobb, mint a spárgatöké, szénhidráttartalma, karotin- és C-vitamin tartalma is felülmúlja a többi tökfajtát. Energiatartalma 80 kcal/100 gramm, 16,5 g szénhidrát van 100 grammjában. Fehérje, rost és zsírtartalma elenyésző, annál gazdagabb a különböző, A-, B1, B2, B3, B6, C, E vitaminokban, folsavban és pantoténsavban. Karotintartalma például 4 mg, C vitaminból 24 mg-t találhatunk benne, E-vitaminból pedig 1,1 mg-t. Ásványi anyagok bő forrása is, például magas kálium-, foszfor-, vas-, réz-, mangántartalma miatt. Káliumtartalma miatt vérnyomáscsökkentő és vízhajtó hatása is van. Az antioxidánsok és karotinoidok pedig megkötik a szabad gyököket, erősítik az immunrendszert, így hozzájárulnak a keringési betegségek és a daganatok megelőzésében. A tökmagolaj kedvező élettani hatású, hiszen omega-3-zsírsav van benne.

Sokan kizárólag sütve szokták fogyasztani, pedig számos más felhasználási módra lenne lehetőség. Felhasználja a cukrászipar és a konzervipar is, például kedvelt bébiételek, ivólevek készülnek belőle. Édeskés, de nem markáns ízű, így sokféle fűszert alkalmazhatunk hozzá, például a belőle főzött leveshez szerecsendió, római kömény, koriandermag, curry és gyömbér is illik. Krumplit kiváltható köret, püré is készülhet belőle alkalmanként, ez esetben rozmaringgal is lehet ízesíteni. Édességként a hagyományos téli fűszerek, a gyömbér, a szerecsendió, a fahéj és a szegfűszeg adhat aromát neki.
Magja pörkölve finom és egészséges "rágcsa", a tökmagolajat pedig salátákba használhatjuk.
A sütőtök sárga, tölcséres virágai is ehetőek, például palacsintatésztába forgatva, olajban sütve különleges csemegét lehet készíteni belőle.
Gyümölcsízekbe is főzik, hogy egy-egy aromásabb, de drágább gyümölcsből készült lekvárnak, íznek tömeget adjon. Otthon elkészíthető különlegesség lehet a töklekvár, vagy tökdzsem: cukorral, citrommal, fahéjjal, szegfűszeggel főzve.
forrás: házipatika.com



Az amerikai indiánoktól származó zöldség véd a tél hidegétől, illetve a fázástól, és annak következményeitől. Krémes állaga miatt kiválóan alkalmas csecsemők, kisgyermekek és idősek táplálására.
Minél sötétebb narancssárga a sütőtök, annál több A-vitamin és karotin van benne, sok B- és C-vitamint is tartalmaz. Kalcium-, foszfor- és a magnézium-tartalma együttesen főleg a gyulladt nyálkahártya gyógyításában segít.

Légúti megbetegedéseknél, köhögésnél, tüdőgyulladásnál búzacsíraolajjal együtt nagyon hatásos a sütőtöklé, de felfázás, allergia és bőrpanaszok esetében is hasznos. A rendszeres sütőtök-, illetve sütőtöklé fogyasztás serkenti a máj működését, és ezáltal a méregtelenítést. Enyhíti a szív- és koszorúér panaszait, valamint a prosztata-problémákat. A tököt és a tökmagot az egyik leghatásosabb rák-megelőző szernek tartják.

Gyulladások: A sütőtök a megfázásos betegségekre hatékony. Minden elváltozás amely gyulladással jár gyógyítható a sütőtök levével, illetve a benne levő A vitaminnal. Elsősorban a nyálkahártyák gyulladásaira van gyógyító hatással. A légzőszervi nyálkahártya, köhögés, tüdő és a hörgők azokra ható ingert csillapítja, és gyógyítja az ért károsodásokat. A tüdőgyulladást és egyéb tüdő károsodást is gyógyíthatjuk. Súlyosabb esetben jó ha búzacsira olajjal fogyasztjuk az A vitaminos tök lét.

Petefészek és húgyhólyag gyulladás: A meghűléses betegségekkel járó gyulladásokat szintén sikeresen gyógyítja a sütőtök lé. Hat továbbá a hüvely nyálkahártyájára, ha kúraszerűen fogyasztjuk, megszűnik a folyás is.

Allergia, bőrpanasz: Az ásvány rendkívül jó arányban fordul elő a tökben. A kálium elősegíti a vér tisztítását. Az A vitaminnal ily módon jó hatással vannak a pattanásos bőrre. Az allergia leküzdéséhez szintén szükséges a vér lúgosítása, mert csak ily módon tud érvényesülni a gyógyításában az A vitamin. Allergikus köhögés, tüsszögés, sőt az asztma rohamokat is csökkenthetjük, ha töklét fogyasztunk.

Máj működés serkentése: A máj az a testrészünk melynek nem érezzük panaszait. Az orvostudomány is elég későn tudja megállapítani a bajt, amikor már nehéz segíteni a betegen. Ha azonban valamilyen rendellenességet tapasztalunk, szúrást, vagy tompa nyomást a jobb oldalunkon, a bőrön elváltozást, gyakori meghűlést stb. Nyugodtan gyanakodhatunk a májra. A májnak nagyon sok feladata van, s mi ahelyett hogy segítenénk működését, folyamatosan terheljük. Próbáljunk segíteni önmagunkon, a máj meghálálja a legkisebb figyelmességet is. A vértisztítás mellett fogyasszunk A vitamint kúraszerűen.

Szív és koszorúér: A kalcium fontos a szív és véredény izomzatának felépítéséhez. A magnézium serkenti a kalcium felszívódását. A kálium együtt a kalciummal a szív működését szabályozza. Mindezek az elemek megtalálhatók a tökben olyan mértékben és mennyiségben, amennyire az a testnek megfelel. Láthatjuk, hogy a kálium és a kalcium együtt jótékony hatással vannak a szív működésére és a koszorúérre. Ha a vér túlzottan lúgos, gátolhatja a kalcium felszívódását. Ettől azonban a mi magyar kosztunkon élve nem kell félnünk. Sokkal inkább a túlzott fehérje fogyasztástól, aminek következtében a vér savas lesz, és a kalcium kioldódik a csontokból, valamint nem történik meg az izmok kellő mértékben való ellátása kalciummal.

Prosztata problémák: Nyugati könyvekben azt olvashatjuk, hogy a magyar cigányok nem tudják mi a prosztata rák, mert sok tökmagot fogyasztanak. Ehhez még hadd tegyük hozzá, hogy a szegény ember aki a kukoricájában annyi tököt termelt amennyit csak tudott, hogy a jószágnak legyen, no meg téli reggelire tök tepertőnek, vasárnaponként rétesnek és bélesnek, nemcsak a mag fogyott, hanem a tök is, egyik fő eledel volt régen. Az A vitaminban bővelkedő tök így nemhogy a rákot, de a gyulladást sem engedte kifejlődni. S a tökmagban a test számára nélkülözhetetlen zsírtartalom kitűnően társult az A vitaminnal, ami segítette a felszívódását érvényesülését a testben. Más gyulladás sem fejlődhetett ki, mert az immunrendszer épségben őrködött az egészség felett.
Talán éppen a télen elfogyasztott tök tette lehetővé, hogy az öregasszonyok az ablak mellett ülve harisnyát kötöttek este a beszűrődött holdfénynél, nem küzdöttek a szürkületi vaksággal.

Szépségápolás terén is a segítségünkre lehet. A sütőtök és a benne rejlő tökmag jelentőségét a népi gyógyászat már évtizedekkel ezelőtt felismerte. Egyesek úgy vélték, kitűnő hashajtó, míg mások arról voltak meggyőződve, hogy remek béltisztító. A napsárga színben pompázó zöldségre a kozmetikai ipar is felfigyelt, így ma már nemcsak finom kézkrémet, hanem egyebek mellett bőrtápláló pakolást is vásárolhatunk, amelynek alapja a sütőtök. A pépesre tört sült tökből persze házilag is készíthetünk pakolást. Két-három evőkanál (hideg) tökhöz tegyünk egy-egy teáskanál cukrot, tejfölt. A vegyes bőrre készült pakolást hagyjuk hatni húsz percig, majd öblítsük le langyos vízzel.
forrás: geocities.com

És akkor még nem is beszéltünk a sütőtök egyik legjellemzőbb, legvonzóbb tulajdonságáról, egyik leggyakoribb előfordulási formájáról, a ... töklámpásról!

Banán és dió

Mit csinál az ember gyereke, ha "porosodik" két, kissé túlérett banán a kamrában, és történetesen az ember gyerekének gyereke kissé méla megvetéssel közli a túlérett banán láttán, hogy édesanyám, ez már nem jó, itt olyan furcsa!
Elárulom. :) Az ember gyereke előkapja sütis receptjgyűjteményét, fellapozza és kikeresi a célnak leginkább megfelelő sütit.
A változatosság kedvéért ... muffint {édes és sós muffinokhoz linkek egy-egy mosoly: :), :), :), :), :), :), :) }.



Banános-diós muffin

hozzávalók - 10-12 db

2 érett banán
2 ek citromlé
1 citrom héja, reszelve
15 dkg margarin, puha
10 dkg cukor
3 tojás
5 dkg dió, darálva
15 dkg liszt
1/2 cs sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
gondolatnyi só (pici csipetke)

margarin vagy papírkapszli a formához

A szilikonos muffinsütő mélyedéseit kevéske margarinnal kikenem, hűtőbe (esetleg fagyasztóba) teszem.
A sütőt 200 fokra előmelegítem.
A banánokat villával összetöröm, meglocsolom a citromlével.
A puha margarint, a cukrot és a tojásokat kézi habverővel (ovális) habosra keverem, majd beleforgatom az összetört, citromleves banánt és a darált diót, belereszelem a citromhéjat is.
Hozzáöntöm a száraz hozzávalókat (liszt, s.por, szódab., só) és villával (vagy fakanállal) gyors mozdulatokkal csak annyira keverem össze, hogy minden hozzávaló nedves legyen.
Előveszem a sütőformát, a muffinmasszát a mélyedésekbe kanalazom, nagyjából háromnegyedik töltve mindegyiket.
Betolom a forró sütőbe és nagyjából 20 perc alatt aranybarnára sütöm. Sütés után néhány percig a formában pihentetem, majd rácsra szedem és hűlni hagyom.



Gyors & könnyű - Percek alatt összeállítható. Nagyon finom, könnyű, a banántól zamatos, édességét kellemesen ellenpontozza a dió.



Jó étvágyat!

Környezettudatos vásárló vagy?

Kedves barátnőm, Chef Viki tisztelt meg ezzel a körkérdéssel,

Környezettudatos vásárló vagy?

A kezdeményezés, olvasom, Erdélyből indult, de már Magyarországon is szép számban vannak követői-képviselői.

kép

Rövid bevezetésként annyit elmondanék, hogy valószínüleg én vagyok az eladók rémálma, kispárnájukat marcangolva, könnyes szemekkel ébrednek, ha netán én jelennék meg álmaikban. Megnézem, elolvasom, szagolgatom, húzogatom, csavarom, megrángatom, összehasonlítom, leveszem-levetetem, visszateszem-visszatetetem, megkérdem, rákérdezek, nem veszek reklámok vagy csomagolás alapján, listával-tollal járok bevásárolni, Manóval sem csábulok el.
Mindezek mellett, nem, nem vagyok mindenre elszánt, határokat nem ismerő környezetvédő. Még csak kétfunkciós kazánunk sincs (igaz, ezt ma már bánom), mikor a házikónk épült örültem, hogy az egy darab gázkazánt sikerült első nekifutásra hiba nélkül, határidő után két hónappal, de legalább nagyjából oda ahova kellett, beszerelniük a "szakembereknek".
Autóval közlekedünk, sőt, két autóval, eggyel Manapó, eggyel én. Ugyanis székesfővárosunktól 30 km-re lakunk (meg az az uszkve 15 km, amit városon belül kell megtennünk), a város két különböző pontján dolgozunk, még csak megközelítőleg sem azonos időben kezdünk vagy végzünk. És akkor még nem számoltam Manóval, aki helyben jár oviba, és igaz, hogy én kisgyerekként hóban-fagyban-olvasztó napsütésben gyalog jártam 3 km-re oviba, de, ha nem muszáj, nem feltétlenül ismétlem meg ezt Manóval.
Bevásárolni általában havonta egyszer megyünk, nagyboltba, autóval. Hajdani lánykoromban, amikor nem volt autóm, hátizsákkal, tömegközlekedéssel jártam bevásárolni is ... igaz, többször meg akartak lincselni a buszon, mert a felcuccolt zsákom, plusz három-négy-tíz szatyor "túl sok helyet foglal egy jegy áráért, miért nem megy inkább taxival!" , és az is igaz, hogy akkor nem vettünk meg 12-24 l tejet egyfordulóban.
Feleslegesnek, egészszégtelennek, röhejesnek, népbutítónak, pénzkidobásnak tartom az előregyártott por-ételek 99,9%-át. De, van, amit nem tudok sk pótolni, párizsit, virslit nem tudunk otthon főzni, és igen, adódhat olyan alkalom, mikor az embernek a legnagyobb jószándéka mellett sem jut ideje még egy szendvicset sem összedobni, ráadásul, ha valami meleget enne, a melegszendvics nemigazán jó megoldás. Na, ilyenkor szokott életbe lépni az 'életmentően szükséges rossz', a tésztás kínai, amit tényleg főzni sem kell; kb évente egyszer-kétszer. Megmosolygom, ha valakit azon látok töprengeni, vajon a csokis muffinport, a palacsinta port, netán a zacskós krumplistésztát! válassza vacsorára ... mondom, megmosolygom, aztán elszomorodom, mert úgy érzem, az emberek fene nagy jódolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal. Ahol és amikor felnőttem, igen kemény idők jártak, jegyrendszer mellett is tülekedés, több órás sorbanállás a csupacsont 'húsért' és a törött tojásért ... de mindezek ellenére, vagy talán pont emiatt, az emberek tudtak főzni és akartak főzni és nem tömték magukat tele mesterséges ételekkel. Mondom ezt úgy, hogy tinikoromban a könyvek jobban érdekeltek, minthogy merre kell kavarni a rántást ...

kép

A tudatos vásárlók tízparancsolata.
Előbb az eredeti szöveg, majd személyes megegyzéseim.

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.
A konyhában lóg egy cetli, arra írjuk, ami kifogyóban van vagy már kifogyott. Mielőtt vásárolni megyek/megyünk erről a cetliről átírom egy másikra, amit viszünk, ezen már úgy csoportosítom a vásárolni valókat, ahogyan a boltban a részlegek, polcok vannak, sokszor mennyiségeket is felírok egy-egy dolog mellé. Így nem kell minden részlegen újra és újra átböngészni a listát, hogy vajon azokról a polcokról kell-e valami. Manapó komplett ünnepi nagybevásárlást lebonyolít egyedül, listával, tollal. Láttam "rosszabbat" is, excel táblázatba szerkesztett, kinyomtatott bevásárló lista. :-)
Fehér holló ritkaságával veszünk olyasmit, ami nincs felírva.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.
Havi nagybevásárlás - nagybolt.
"Helyi kisvállalkozó" a sarki cba, a kínai ruhaüzlet, a minden 100 ft bolt ...
Húst a hentestől veszünk, zöldséget a szomszédos kisváros zöldségesétől (a mi zöldségesünk kizárólag aranyárban árul), hosszan nem eltartható élelmiszert a sarki kisüzletből - ami annyira, de annyira "helyi", hogy egyetlen helybeli alkalmazottja sincs; de ez a bolt legalább este 8-ig nyitva van, szemben a szintén "helyi" coop-al, ami du fél 6-kor bezár ...
Piac? A városkánkban nincs. Illetve van, nyáridőben, a "főtéren" három-négy nénike árulja, amit a kiskertjében termel. Annyit, még többet is, mi is megtermelünk a saját kertünkben.
Budapesten lenne piac, de vagy egyáltalán nem esik útba, vagy már bezár, mire odaérek. Ha nagy ritkán hétvégente beruccanunk székesfővárosunkba, van, hogy egyik-másik piacon kötünk ki, illetve nyáron gyümölcsöt a kis balatonmenti városka piacán vettünk.
Pedig nagyon szeretem a piacok forgatagát, zaját, illatát. És gyerekkoromban sokat és sokszor piacoltunk, álltam a pult mindkét felén. :-)

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.
Kisszatyor, nagyszatyor, táska, nagytáska. Mindig van kéznél. Mikor olyan helyen vásárolunk, ahol az eladó eleve zacskóba pakolja a megvett árut, időnként veszekednünk kell, nem, nem kérünk még egy zacskót, nem, igazán nem kell, hoztunk otthonról.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.
Azt hiszem autótalan éveimben (sok volt belőlük) gyalogoltam annyit, mint más egész életében. Oviba csak gyalog, suliba hol gyalog, hol tömegközlekedve, városon belül inkább gyalog, egyrészt mert a tömegközlekedés a mostaninál is csapnivalóbb volt, másrészt mert buszon, trolin két megálló után olyan rosszul lettem, hogy le kellett szállnom. Így egy Blaha-Astoria nagyságrendű távolság akár órákig is eltarthatott.
Kis- és nagybevásároltam hosszú évekig szatyorral, hátizsákkal, kézben cipelve, gyalog. A buszon meg kinéztek és rám szóltak, mert a csomagjaim túl sok helyet foglaltak egy menetjegy árához képest, "az ilyen miért nem taxival megy?" ...
Gyalogoltam busz- és vonatállomáshoz/tól kilométereket, cipelve a koleszos, bentlakásos, albérlős, bevásárlós, hazavivős, stb csomagjaim, szikrázó napsütésben, dermesztő, metsző hidegben, orromig sem látok ködben. Volt is néhány "kalandom", nem feltétlenül kívánom megismételni egyiket sem.
Bicikli? Igen, van. Ingatag bringatudásomnak és még egy-két-sok körülménynek köszönhetően nem, nem járok kerékpárral sem bevásárolni, sem dolgozni. Egyrészt, mert 45 km van a házikónk és a munkahelyem között. Másrészt, mert nincs bicikliút. Harmadrészt, mert Manót én viszem oviba minden reggel és ha az én testi épségem nem is számítana, az övé mindennél drágább. Negyedszer, ötödször, sokadszor ...
Tömegközlekedés? Városkánkon belül nincs. Ha számolom, hogy Manó oviba gyalog + 2 km az állomásig (irodai csiniben, hazavitt munkával) + 60 perc vonat + 30-45 perc metró + 10-15 perc gyaloglás, és ez csak az odaút. Tőlünk nem indul sem tecsóbusz, sem más nagybolthoz, piachoz busz, ha netán áll a MÁV, lehetetlen a városkából kijutni, buszjárat csak a szomszédos településre megy.
Igen, tudom, bezzeg mások, a vizet is kútról húzzák (hosszú évekig mi is), naponta kilométereket gyalogolnak, csomaggal, teherrel (mi is, évekig), van, aki három gázpalackot szállít biciklivel (ehhez én nem vagyok elég ügyes) ... Ez van. Ha nem is megnyugtat a tudat, de mindenképpen számontartom, hogy valószínüleg kevesebb levegőszennyezéssel párosul a mi autós ingázásunk (diesel, eco motor, stb), mint amennyit egy-két nagykorú teherautó, busz, stb okoz.

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.
Ööööö ...
Amíg volt úgy helyi, hogy legalább magyarországi cukorgyártás, addig magyar cukrot vettünk. Ha látom egy terméken a magyar termék jelet, valószínüleg azt vesszük meg. Tejet úgy veszünk "helyit", hogy országon belül készül (legalábbis a csomagolás szerint).
Pár hete hallottam egy okfejtést az egyik rádióműsorban, miszerint mi számít helyi terméknek? A magyar földben elvetett, de Y szomszédos országbeli búzamag, amit majd X szomszédos országbeli szezonális vendégmunkások aratnak, és amiből Z szomszédos országban őrölnek lisztet, de visszahozzák Magyarországra és itthoni cég csomagolja ... ez például helyi termék? Vagy a V, nem szomszédos országból, tonna számra szállított paprika, hagyma, amit egy magyarországi - amúgy saját hagymájáról híres - városban csomagolnak kilónkénti kiszerelésbe ... ez helyi termék?
Amennyire lehetséges, igen, helyi terméket veszünk és a Pöttyöst jobban szeretjük a lilatehenesnél ... de amikor a hazai termék 100-500-1.000 Ft-al többe kerül, mint a madárlátta, sok határon átcígölt külföldi ... hát olyankor megesik, hogy a külföldit vagy semmit nem veszünk.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.
Soha nem vásároltunk sem csomagolás után, sem reklámok, sem szórólapok alapján.
Gyűlöljük a reklámújságokat, mert fölösleges, pocsékolás, pénzkidobás - bár, a gondolatsor túlsó végén ott van, hogy munkát, és remélhetőleg fizetést ad azoknak az embereknek, akik legyártják, terjesztik, stb. A felesleges papírt vagy leadjuk papírgyűjtési akcióba, vagy elvisszük fűteni, vagy az ilyen reklámújságokra pucolom a krumplit, murkot, de zöldségesládát kibélelni sem rossz megoldás.
Sajnálom, hogy megszűnt az üveges tej, hogy a műanyag palackokból sokat nem váltanak vissza, hogy a szelektív gyűjtő körül időnként akkora szeméthegy tornyosul, hogy környezettudatosság ide vagy oda, vagy cipelem egy hétig a kocsiban a pet palackokat, vagy az otthoni kuka mellé sorakoztatjuk.
A zacskót, ha nagyon muszáj a vásárolt dolgokkal együtt megvenni, otthon újrahasznosítom, lesz belőle pl. kis szemetes.
Folpackot és alufóliát, ha lehet, leöblítem, megszárad, összehajtogatom, újra (és újra és újra) használom.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.
Mint írtam, feleslegesnek tartom a félkész-üveges-zacskós-por formájú ételek 99,9%-t, s ha csak nem életmentő, nem veszünk, nem eszünk ilyeneket. De, tudomásul veszem, hogy előfordul(hat) olyan eset, mikor 5 perc alatt kell elkészíteni és enni, ilyenkor azt eszem, ami akad (lsd fentebb), mert azt is tudom, hogy ájulásig rosszul tudok lenni csupán azért, mert éhes vagyok.
Ha jól sejtem, a mosóporról hamarosan leszokunk :-), remélem a Szepykétől érkező mosódiók beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Öblítőt nagyon keveset használunk, ha csak lehet szabad levegőn szárítjuk a ruhát, még télen is kitesszük egy kicsit levegőzni a frissen mosottat, nincs az az öblítő, ami visszaadná a levegőn száradt ruha finom illatát.
Tisztítószerekben van, amit nem tudok pótolni. Ha fél perccel lassabban mosunk fogat és kicsit többet áll a szánkban a víz, félő, hogy nem fog-, de vízköves lesz a fogunk. Amit lehet, ecetes vízben kifőzök, úgy vízkövetlenítem, amit nem tudok így (pl csempe), ott marad a vegyszer, amennyire lehet, kímélő.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.
Nem veszünk darabra csomagolt almát, nyár közepén sütőtököt vagy narancsot, télvíz idején paradicsomot vagy retket. Amit lehet, alapzöldségeket, megtermelünk otthon; ami ezen felül, emellett kell, igyekszem zöldségesnél megvenni. Ami nyáron több terem, blansírozom, fagyasztom, így eszünk télen is lecsót, "friss" zöldségből :-)

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…
Van egy konzernyitónk. Mi rossz van ebben? Hasznosabb, gazdaságosabb, környezetkímélőbb lenne kővel ütögetni a halkonzerv tetejét vagy "varázsigét" mormogni felette, "múkodj, múkodj!" :-) Igaz, manuális, egy emberi erővel működtethető konzervnyitó. Egy kis piros echte svájci bicska része.
Említettem, hogy újrahasználom a folpackot és alufóliát?
Nem veszünk lapra csomagolt sajtot, mert mire jóllaknánk az ilyennel készített sajtos szendviccsel, tele lenne a szemetes.

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.
Olvasom. Értelmezem. Böngészem. Összehasonlítom. Dühöngök. Elkeseredek. Reménykedek. Visszateszem. Leveszem. Legjobb hittel és reménnyel megveszem. Egy hónap múlva olvasom-hallom-látom, hogy a gyártó cég embereit letartóztatták, nem volt engedélyük, hamis címkéket használtak, ésatöbbi, ésatöbbi.
Olvasom. Nézem. Magyar termék. Biztos helyről. Nem lehet gond. Pár hónap múlva olvasom-hallom, hogy ilyenolyan mesterséges, nem mellékesen mérgező, anyaggal színezték, visszavonták, ésatöbbi, ésatöbbi.
Olvasom. Értelmezem. Megveszem. Kiderül, szennyezett alapanyagból készült, de visszavonatják, kicserélik, igaz, arról nagyjából senkinek nincs fogalma, hogy lehet, hogy két táblát felcseréltek ott, ahol az alapanyagot állítják elő, hogy lehet, hogy a szennyezett és nem szenyezett alapanyagot közvetlenül egymás mellett tárolták és mindössze egy kis kézzelfirkantott tábla különböztette meg őket.
Szóval olvasom, nézem, értelmezem, összehasonlítom, árat számolok, cserélem, habozok, .... és ... reménykedem.

Ha betartod ezeket a szabályokat egészségesebb leszel, több pénzed és szabadidőd lesz, hozzájárulsz a helyi gazdaság megerősödéséhez és a környezetszennyezés csökkentéséhez. Mindenképp megér egy próbát.

Kíváncsian adom tovább a kérdést, érdekel, hogy CukrosKata, Lúdanyó, Tomakonyha hogyan csinálja.

Köszönöm!

A két kép egyik nagyon kedvelt "bevásárlós" helyemről, Dubai Souq. Ott aztán valóban lehet - kell, kötelező, muszáj - nézelődni, megnézni, tapogatni, megszagolni, megkóstolni ... és ... alkudni. :-) Sajnos, jóval-jóva ritkábban jutok el a Dubai Souq-ra, mint úgy igazából szeretném. Lehet, meglepő, de a 'Spice Souq'-t, azaz a fűszerek (és édességek és szárított, asztalt termékek) piacát sokkal jobban szeretem, nézelődésre, vásárlásra is, mint a csillogó-villogó 'Gold Souq'-t, pedig vannak ám olyan leheletfinom aranyművek, hogy az ember lánya csak áll és ámul.

Vidám leves

De még mennyire, hogy vidám :-)
Hívógatóan meleg színű, sűrű krémleves, huncutkán csípős és pikáns.
Őszi depresszió, fáradtság, szürke-szomorúság ellen hatásos gyógyír.
S még csak kezelőorvos vagy gyógyszerész véleményét sem kell kikérni fogyasztása előtt :-D

Ezúttal kissé savanykás almával főtt, és a magok nélkül belefőzött, majd mixelés előtt kihalászott chilipaprika kicsit karcosította az ízében amúgy selymes levest. Ez a két íz - savanykás alma, csípős chili - kellemesen egybeolvadt a döblec édeskés zamatával, emlékezetesen finom levest eredményezve.
Hű, ez szépre sikeredett. :-)

Summázva - nagyon finom! még, még, még!



Többedszer főtt, eddig mindig sikert aratott, hát újra színre lép a

Pikáns döblec krémleves

Recept és leírás itt és itt is.
Lehetne édes krémlevest is főzni belőle, nálunk ez a nem édes, kifejezetten pikáns, aprított tökmaggal, szójaszósz csöppekkel, döbleces kenyérből vagy magos kenyérből pirított kockákkal tálalt, saját anyagával sűrített, liszt- és tejszínmentes változat honosodott meg.

Gyors & könnyű - Miután rájöttem, hogy a döblecet sokkal könyebb úgy hámozni, hogy előtte kb ujjnyi-kétujjnyi vastag szeletekre (karikára) vágom, majd ezeket a körszeleteket hámozom, a leves elkészítése gyerekjáték. Az összes pucolni és aprítani valóval kész az ember 6-10 perc alatt, amíg a leves fő, lehet mosogatni, teríteni, és mixelés, tejjel feleresztés után a leves már tálalható is.



Jó étvágyat!

Szószedett:
döblec - sütőtök

1-ből 2-t - dió és narancs

És egy újabb muffin és keksz, ezúttal dióval és naranccsal/citrommal a főszerepben.
Úgy született, hogy a mákos-narancsos muffin tésztájában a mákot dióra cseréltem. Az első adag narancsos, a második citromos lett. Finom így is, úgy, kinek-kinek ízlése szerint.
A keksz a megmaradt muffintészta (két adagból több lett, mint 12 nagy muffin) garffykásított újrahasznosítása :)



Diós-narancsos muffin és keksz

hozzávalók - 1 adag, 12 kisebb, 8-9 nagyobb muffinhoz

10 dkg margarin
8 dkg cukor
2 tojás
15 dkg liszt
4 bő ek darált dió
2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
2 narancs reszelt héja (v. 2 citrom)
1 narancs leve (v 1 1/2-2 citrom)
narancs húsa, amennyit sikerül kikapargatni (1-2 kk) (v. 1 kk citromhús)
picurka só

margarin a muffinformákhoz (vagy papírkapszli)

5-6 ek porcukor
narancslé (v. citrom)

A szilikonos muffinformát kivajazom és a hűtőbe teszem.
A 10 dkg margarint felolvasztom, amíg hűl, kimérem a többi hozzávalót.
Az olvadt és kihűlt margarint összekeverem a cukorral, tojásokkal, narancs levével és a narancshéjjal.
A lisztet, darált diót, sütőport és szódabikarbónát, gondolatnyi sót összekeverem (lehet úgy, hogy a lisztet kimérem, a többit egyszerűen ráteszem, nem kell feltétlenül még egy külön tálban összeforgatni).
A lisztes keveréket a tojásoshoz adom és gyors, alapos mozdulatokkal csak annyira keverem össze, hogy minden hozzávaló nedves legyen.
Előveszem a muffinsütőt és a masszát a mélyedésekbe kanalazom, nagyjából háromnegyedig töltve a formákat.
Előmelegített, 180 fokos sütőbe teszem és 20-25 perc múlva már kész is a finoman illatozó, csábító diós-narancsos muffin.
Pár percig a formában hagyom hűlni, majd kiveszem és rácsra sorakoztatva tovább hűtöm.

A porcukrot összekeverem kevéske narancslével, sűrű cukormázt kapok. A muffinok tetejét egyenkét belemártogatom, majd hagyom, hogy a cukormáz megszáradjon.



Ebből a muffintésztából úgy lesz keksz, hogy a megmaradt (2 adagnyi tésztából több lett, mint 12 nagy muffin) tésztához keverek 3 ek szezámmagot, 1 ek zabdarát (zabpelyhet késes aprítóban durvára vágok), 1-2 ek narancslevet. A sűrű masszát nedves kiskanállal sütőpapíros tepsire adagolom, tetejét lelapítom-elsimítom és 180 fokos sütőben 12-14 perc alatt megsütöm. A keksz kívül-belül finoman ropogós. Érdekes és finom változat az eddigi (itt Tittybabáé, és még több keksz itt, itt, itt és még itt és itt, ... is) kekszek sorában.

Gyors & könnyű - A tésztát percek alatt össze lehet állítani, s a 20-25 perc amíg a muffinok sülnek elég arra, hogy elmosogassunk, cukormázat keverjünk, megterítsünk :-)



Jó étvágyat!

Magok, lisztek, zabpehely

Írtam már többször, milyen sok mindent rejtenek - vitaminok, nyomelemek - ezek az apró magok. Az ember időnként elszotyizgat (már aki) vagy pirított tökmagot eszeget télen a kandalló előtt (már akinek van kandallója), de azért mégsem az igazi. Lenmagot pedig még senkit nem láttam kiskanállal enni.
Kerüljenek hát a magok kenyérbe, teljeskiőrlésű liszttel, kölessel, zabpehellyel.
És lőn. Nagyon finom, magában is, vaj vagy zsír sem kísérőnek, de szintúgy finom megpirítva, rágcsának vagy levesbetétnek.



Sokmagos, zabpelyhes kenyér

hozzávalók

280 ml víz
2 ek extra szűz olivaolaj
35 dkg liszt (BL55)
5 dkg rozsliszt (nálam teljeskiőrlésű)
5 dkg teljeskőrlésű liszt
5 dkg zabpehely
1 ek cukor
2 tk só
1 tk szárított élesztő
magok* :
2 ek tökmag (hámozott)
2 ek napraforgómag (hámozott)
1 ek lenmag
1 ek szezámmag
1 ek köles

langyos tej a tetejét megkenni

A hozzávalókból a nedveseket a kenyérsütő gép formájába öntöm, rákanalazom a kimért liszteket, zabpelyhet, majd a kölest és a magokat; a magokat előzetesen száraz serpenyőben megpirítom, a tök- és napraforgómagot durvára aprítom. A cukrot és sót a forma különböző sarkaiba teszem, középre a szárított élesztőt. Dagaszt-keleszt programot indítok. Dagasztás közben nézem a tésztát, ha túl kemény (forgás közben veri a forma oldalát, szabályosan döng), 1-2 ek vizet adok hozzá; ha túl lágy (forgás közben ragad a forma oldalához, vékony tésztafonalat húz) kevéske lisztet szórok rá.
Másfél óra múlva teljeskiőrlésű liszttel megszórt lapítóra szedem a szálasra, de nem viszonylag keményre megkelt tésztát. Határozott, de enyhe mozdulatokkal átdögönyözöm, majd 16 részre osztom. 12 tésztarészből gömböcöket formázok és sütőpapíros, kerek formába sorakoztatom, körben egymás mellé (nekem 9 fért el), majd a maradékot középre (3 db). Tiszta, száraz konyharuhával letakarom és langyos-meleg helyen nagyjából 30 percig kelesztem. (Természetesen lehet kenyérsütőben végigvinni a folyamatot, ehhez a normál programot - általában 1-es és géptől függően 3-3,5 óra hosszú - használni, majd a sütési fázis végén a kész kenyeret a formából rácsra borítani és letakarva hűlni tenni legalább 20 percre.)



A maradék tésztát tovább osztom, majd az egyes darabokból ujjnyi széles, 20 cm hosszú rudakat sodrok. Ezeket is sütőpapírral bélelet tepsibe rakom, letakarom, de csak annyit kelesztem, míg a sütőt 200 fokra előmelegítem. A kenyérrudakat megkenem langyos tejjel, majd 10-12 percre a forró sütőbe tolom.
Mikor a kenyérrudakkal végeztem, megnézem a kelni hagyott tésztagömböckéket, ha szépen megnőttek és kitöltik a formát, tetejüket langyos tejjel megkenem és nagyjából 30-35 perc alatt aranybarnára sütöm. Akkor jó, ha a formából kifordítva az alja kicsit kongó hangot ad kopogtatásra. Rácsra téve, konyharuhával letakarva hűlni teszem.
Itt jegyzem meg, hogy a frissen sült kenyérnek semmihez nem fogható íze-illata-zamata van ... DE ... sok kis falat sokra megy és türelmetlen embernek hamarabb megfájdul a hasa a melegen felfalt kenyértől, mintsem igazán jóllakna vele. Szóval, türelem :-)



Ez az a kenyér, amit nem lehet szelni, de az egymásba kelt-sült, saját formájukat kicsit mégis megtartó darabokat kézzel kell tépni. És enni, és élvezni a belesült magok adta zamatot, a tömör, mégis puha kenyérbelet, a csodaszínűre sült, puha héjat.



Tipp & trükk:
* A tök- és napraforgómag tetszés szerint változtatható a megadott mennyiségen belül, illetve durvára vágott dióval kiváltható.
Ugyanígy a len- és szezámmag is tetszőlegesen változtatható a megadott mennyiségen belül.
A köles len- és/vagy szezámmaggal kiváltható.
* Ropogós kenyérhéjat kapok, ha a kenyeret sütés előtt langyos vízzel spriccelem-kenem meg.

Jó étvágyat!

Mátika

A mátika egy hirtelen felindulásból elkövetett, négykezes, hústalan főfogás, melynek létrejötte több körülmény szerencsés összeállásának is köszönhető.

1) Edit barátnőm mesélte - aki szintén gasztro-blogol, egyelőre zárt körben -, milyen töltelékkel készítette a töltött káposztát, mikor teljesen hústalanul főzött.
2) Hétvégén vadásztam két fej szép karalábét és bizony gátlástalanul begyűjtöttem néhány vásárlótól a karalábék helyben letépkedett leveleit. Láttam az emberek szemében a szánalmat, hova jutottam, karalábéra nem futja, a levele meg ugye ingyen van ... Gondoltam, szánakozzatok csak, majd fogok én is rajtatok, miközben a karalábélevélből készült finomságot ebédeljük.
3) Hirtelen felindulásból mégsem vettem darált húst a hentesnél, úgy döntöttem, meghonosítom Edit hústalan töltelékét, csak nem savanyú káposztába, de hars zöld karalábélevélbe töltve.
Tehát töltike szerű, de mégsem az.
4) Manapó azt mondta rá, mátika ... merthogy Mvásáron készült, töltött étel, de nem töltike, mert hústalan :). Aztán első kóstolás után a tányérján sorakozó mátikára szórt egy nagy csipet kaprot.
Mondom én, szerencsés csillagzat alatt születettem, hogy Manapó lett életem jobbik fele, a mátika kapros ízesítéssel még finomabbnak bizonyult, pedig az eredeti sem volt kutyaütő.




Mátika - hústalanul töltött karalábélevél

hozzávalók

18-20 karalábélevél (kisebb, nagyobb vegyesen, de csak hibátlan levelek, a legkisebb lehetőleg fél tenyérnyi legyen)
1 nagy fej hagyma (nagyon nagy)
4 gerezd fokhagyma
3-4 szál murok
5-6 púpozott ek rizs
4-6 ek zabpehely
margarin
só, bors, babérlevél
kapor!
1 ek rántás

A karalábéleveleket megmosom, pár percre lobogó vízbe teszem, majd leszűröm és kezelhetőre hűtöm. A forró vizezésre azért van szükség, mert így nem törnek, jobban-szebben böngyörgethetők.
Amíg a karalábélevelek hűlnek, a megpucolt hagymát és fokhagymát apróra vágom, a szintén megtisztított murokból egy szálat almareszelőn (nagy lyuk), a többit pedig sajtreszelőn (kis lyuk) lereszelem.
2 eknyi margarint habzásig melegítek, ráteszem a hagymát, 3-4 percig kevergetem, hogy szépen üvegesedjen, hozzáteszem a fokhagymát és murkot és további 3-4 percig ezekkel is átforgatom. Jöhet a rizs, főtelenül, alaposan átforgatom (2-3 perc), majd felöntöm egészen kevéske (néhány ek) vízzel és további 4-5 percig rotyogtatom. Fűszerezem, só, bors, kapor (apróra vágott zöldkapor vagy szárított, ez utóbbiból több kell, mint általában minden szárított fűszerből).
A tölteléket félrehúzom, belekeverem a zabpelyhet és amíg hűl, a karalábéleveleken elvékonyítom a vastag szár részt, nagyobb leveleknél akár ki is vágom, félbevágva így a levelet.
Egy nagy levelet félreteszek.
A nagyobb, öregebb leveleket félbe, negyedbe vágom, majd laskára (csíkra) vágom "aprókáposztának".
A töltelékből és a többi karalábélevélből helyes kis csomagocskákat böngyörgetek, nagyjából hüvelykujj hosszú és másfél hüvelykujj vastag töltelékecskék lesznek (a levelek mérete eleve behatárolja a töltelékek nagyságát).



Edénybe alólra teszem az egyben hagyott nagy levelet, rá egy sor mátika batyut :), azaz tölteléket, rá az apróra vágott karalábélevél, megint mátika batyu.
Felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi, beleteszek 2 babérlevelet, sózom, megszórom néhány csipet kaporral és 1-2 csipetnyi borst is őrlök rá, majd fedő alatt nagyjából 20 percig főzöm. Időnként a fedő alá kukkantok, megrázogatom-forgatom az edényt, így kicsit keverem, de nem töröm össze az ételt. Ezalatt a töltelékben a rizs megfő és a karalábélevelek csak annyira puhulnak meg, hogy ne essenek szét.
Az egy ek rántást apránként simára keverem a mátika levével, majd a felhígított sima rántással nyakonöntöm az edényben ücsörgő mátikát. Inkább forgatva, rázogatva "keverem", mint fakanállal, és csak addig, míg egyet rottyan.



Tálaláskor kenyeret - például sokmagos barna kenyeret -, tejfölt és, kívánság szerint, savanyúságot kínálok a mátika mellé.
Nem érződik, hogy a töltelék nagy része murok, mindössze vidám narancsos színe árulkodik e zöldség jelenlétéről. Üde, húsmentes napra kiváló, a rizs miatt laktató, mégis könnyű második fogás.

Jó étvágyat!


Szószedett:
murok - sárgarépa

Csak egy tányér leves

Csak egy tányér leves. Hogy valami meleg legyen a gyomrában. Csak ennyit kívánt. Két napja nem evett, de eddig eszébe sem jutott. De most nagyon metsző volt már a szél, ócska kötött kabátján több a lyuk, mint az anyag. Eleinte az asszony még foldozgatta, türelemmel, ha sikerült szereznie, színben illő cérnával, aztán már csak elnagyolva, volt, hogy darabka dróttal fogta össze a kabátot a lyukak mentén. Most már lyuk lyuk mellett, lassan az egész kabát inkább hasonlít cérnával-dróttal összefogott bolygas pamugombolyagra, mint kabátra.
Csak egy tányér leves. Rántott, vagy cibere, vagy korpa. Ennél többről, tartalmasabbról álmodni sem mert. Hiszen ennyire sem futotta.
Az asszony reggel még enni adott a gyerekeknek. Hármuknak egy karéj kenyér és, tea helyett, egy-egy bögre langyos víz jutott. Fa sincs, hogy legalább vizet tudna forralni. Az asszony a nem létező morzsákkal lakott jól, s azzal, hogy nézte, ahogy a gyerekek lassan, megfontoltan, szinte nyammogva eszik a kenyeret. Lassan tovább tart, s a pocakot kis időre be lehet csapni.
Az ember már órák óta állt a sorban. Munkára várt. Bármilyen munkára, csak fizessen. Valamennyit. Legalább annyit, hogy egy fazekacska levest tudjon főzni az asszony. Üres rántott levest.
A sor megmozdult, az elejéről három legény kilépett és fejleszegetten kísérte egy bundába öltözött úr kocsiját. Ennek még a lovait is vastag, meleg takaró védte.
Sokan voltak, nagyon sokan. Mindenki munkára várt. Mióta a gyár bezárt, egyre többen. Akinek még volt tartaléka, otthon maradt, reménykedve a lehetetlenben, várva egy kissé melegebb napot a kereséssel. De a legtöbben felélték minden tartalékuk. A gyár már fél éve bezárt. A bánya még régebben. Az ember bányász volt. Szeretett ott lent, a mélyben, a sötétben dolgozni. Nem volt könnyű, de a munkától, a vele járó nehézségektől, a portól, piszoktól soha nem félt. Nem kosz ez - mondogatta, mikor még volt hova mennie reggel, s honnan hazaérkeznie este - nem kosz ez, de a jól végzett, becsületes munka pora.
Hónapok óta nem volt ilyen por rajta. Akadtak kisebb munkák, favágás, rakodás, de ezekre is mind többen jelentkeztek. Fiatalok is, jobb erőben lévők, az éhezés ellenére is. A fiatalságuk fűtötte.
Csak egy tányér leves.
Az ember maga elé képzelte a szegényes, hideg lyukat, amit otthonuknak neveztek. Látott jobb napokat is. Az asszony angyali türelemmel és leleményeséggel rendezgette, takarította, csinosította minden nap. Aztán bezárt a bánya és egyre kevesebb bútor maradt a házban, egyre több lett a zálogosnál. Most van egy ágy. A három gyerek alszik benne. Szakadt, ócska ágynemű - az asszony már régóta nem tudott cérnát, tűt venni -, de tiszta. Amennyire hideg vízzel, mosószappan nélkül tisztára lehet mosni. Régi takarók, levetett, már hordhatatlan kabátokból varrott takarók. De legalább meleget adnak. Ő és az asszony az ágy mellett, a földön aludtak, kartondobozokból és szalmazsákból rakott "ágyon".
Csak egy tányér leves.
Látta maga előtt három gyermekét. A kisebbik lány. Vékonyka, hogy a szél éppen el nem fújja, hatalmas sötétbarna szemei világítanak sápadt, vékony arcocskájából, sűrű haja mindig rakoncátlanul kibújik a fonatból. A két nagyobbik fiú, dehát még gyerekek ők is, a nagyobbik nyolc éves. Ajánlkozott lelkesen, édesapám vigyen magával, meglássa, tudok én dolgozni, sokat bírok!, de hát hova hozta volna ebben a zimankóban. Még megfázna, aztán doktorra, medicinára nincs pénz.
Csak egy tányér leves.
Az asszony kicsi kék fazeka az asztal közepén, körülötte öt tányér, öt kanál. Tíz éhes szempár kereszttüzében a fazék, a gőzölgő, finom levest rejtő fazék. Az asszony tálal. Mint mindig, először az urának. Óvatosan meri, nehogy egy csepp is kárba vesszen. Aztán a nagyobbik fiúnak, a középső gyereknek, a kicsi lánynak, végül - ha és ami marad - magának. Elég nekem ennyi is, valahogy nincs étvágyam, szokta mondogatni. Az ember néha nem is tudta, min él az asszony. Talán jobb is, hogy nem tudta. Ülnek az asztal körül és lassan, megfontoltan kanalazzák a levest. De előtte imádkoznak. Édes Istenem, köszönjük a gondoskodásod, hogy mindennap étel kerül az asztalunkra. Azt. Mindennap. De esznek, meleg a leves, gőzölög, átfűti a szobát, pirossá varázsolja a gyerekek beesett, halovány arcát. Mosolyognak.
Csak egy tányér leves.
A sor lassan, araszolva mozog, vontatottan, mint egy fáradt, házát cipelő csiga.
Téglahordásra! - zendül egy mély, erélyes hang. Az ember megrázkódik, köddé foszlik az ebédelő család képe, elillan a gőzölgő leves illata. Én! - kiáltja hangosan és már lép is ki a sorból. Én! - nyomatékosítja. Aztán tata, elég erős maga ehhez? - kérdi kissé lenézően a mély, erélyes hang. Hát hogyne! - feleli az ember, miközben megnézi magának a munkát kínálót. Magas, testes, meleg kabátba öltözött férfi. Talán művezető lehetett valamelyik részlegen a gyárban, gondolja az ember, ott tanult meg hangosan, de nem kiábalva s mégis erélyesen beszélni. Na, jöjjön tata - mondja a férfi és négy másik emberrel elindulnak.
Nehéz a tégla. Ez már a sokadik forduló. A föld göröngyös, a taligát nehéz tolni, elakad a gödrökben. Nehéz a tégla. Még egy forduló, visszafele az üres járat könnyebb, kicsit kifújja magát az ember. Órák óta rakják, hordják, pakolják a téglákat. Jófajta bontott tégla. Vajon mi lesz belőle? - morfondírozik az ember, miközben a széltől, hidegtől pirosra cserepezett kezével újabb és újabb téglákat pakol a taligába. Hát, nem hozzánk kerül - állapítja meg magában - pedig ej, de jó lenne. A többiek is szótlanul dolgoznak, a verbuváló, mély hangú férfi időnként rájuk néz, aztán sarkon fordul és visszamegy az épületbe, aminek az udvarán a téglákat pakolják.
Nem lehet már sok - sziszegi magának s magában az ember. Ki kell bírnom. Már nem lehet olyan sok.
Nehéz a tégla.
Az ember már nem gondolkodik, nem álmodozik, már nem lát s nem hall, csak pakolja a téglákat monoton mozdulatokkal, emeli a taliga szarvát s tolja a nehéz terhet. Mint egy gép. Ki kell tartania. Estig ki kell tartania, akkor kifizetik és mehet haza. Haza. Az asszony majd vásárol holnap s főz. Holnap otthon maradhat. Csak alszik és eszik. Csak alszik. Már enni sem kíván, a napok óta tartó éhezést sem érzi már. Csak, hogy nehéz. Nagyon nehéz a tégla. Feje zsibong, de nem törődik vele. Muszáj kibírnia.
Tata, mit csinál? - a kérdés élesen hasít a szürkületbe, elnyomja a szél süvítését. Tata, mit csinál? A terhe alatt nyögő taliga elakadt egy gödörben, a szinte mérnöki pontossággal felrakott téglahegy lezuhant, jópár összetört. Tata, mi a fenét csinál? - a hang csattan, mint az ostor, de az ember nem tud válaszolni. A leeső téglákkal együtt eldőlt ő is, mint kivágott fa, hangtalanul, némán, elvágódott. Na, vigyék arrébb - szól a hang, s az ember érzi, ahogy felnyalábolják, s viszik. Azt a két rakást még hordják odébb, aztán vigyék vissza ezt a szerencsétlent is a városba - rendelkezik a hang, s ezzel a magas, testes férfi sarkon fordul és visszamegy az épületbe.
Csak egy tányér leves - remegi az ember. Csak egy tányér meleg leves - sóhajtja-sírja a szélbe, de hangját elnyeli a süvítés, nehezen kicsorduló, forró férfi könnyeit szintje az arcára fagyasztja a kora téli szél.
Csak egy tányér leves.