Magok, lisztek, zabpehely

Írtam már többször, milyen sok mindent rejtenek - vitaminok, nyomelemek - ezek az apró magok. Az ember időnként elszotyizgat (már aki) vagy pirított tökmagot eszeget télen a kandalló előtt (már akinek van kandallója), de azért mégsem az igazi. Lenmagot pedig még senkit nem láttam kiskanállal enni.
Kerüljenek hát a magok kenyérbe, teljeskiőrlésű liszttel, kölessel, zabpehellyel.
És lőn. Nagyon finom, magában is, vaj vagy zsír sem kísérőnek, de szintúgy finom megpirítva, rágcsának vagy levesbetétnek.



Sokmagos, zabpelyhes kenyér

hozzávalók

280 ml víz
2 ek extra szűz olivaolaj
35 dkg liszt (BL55)
5 dkg rozsliszt (nálam teljeskiőrlésű)
5 dkg teljeskőrlésű liszt
5 dkg zabpehely
1 ek cukor
2 tk só
1 tk szárított élesztő
magok* :
2 ek tökmag (hámozott)
2 ek napraforgómag (hámozott)
1 ek lenmag
1 ek szezámmag
1 ek köles

langyos tej a tetejét megkenni

A hozzávalókból a nedveseket a kenyérsütő gép formájába öntöm, rákanalazom a kimért liszteket, zabpelyhet, majd a kölest és a magokat; a magokat előzetesen száraz serpenyőben megpirítom, a tök- és napraforgómagot durvára aprítom. A cukrot és sót a forma különböző sarkaiba teszem, középre a szárított élesztőt. Dagaszt-keleszt programot indítok. Dagasztás közben nézem a tésztát, ha túl kemény (forgás közben veri a forma oldalát, szabályosan döng), 1-2 ek vizet adok hozzá; ha túl lágy (forgás közben ragad a forma oldalához, vékony tésztafonalat húz) kevéske lisztet szórok rá.
Másfél óra múlva teljeskiőrlésű liszttel megszórt lapítóra szedem a szálasra, de nem viszonylag keményre megkelt tésztát. Határozott, de enyhe mozdulatokkal átdögönyözöm, majd 16 részre osztom. 12 tésztarészből gömböcöket formázok és sütőpapíros, kerek formába sorakoztatom, körben egymás mellé (nekem 9 fért el), majd a maradékot középre (3 db). Tiszta, száraz konyharuhával letakarom és langyos-meleg helyen nagyjából 30 percig kelesztem. (Természetesen lehet kenyérsütőben végigvinni a folyamatot, ehhez a normál programot - általában 1-es és géptől függően 3-3,5 óra hosszú - használni, majd a sütési fázis végén a kész kenyeret a formából rácsra borítani és letakarva hűlni tenni legalább 20 percre.)



A maradék tésztát tovább osztom, majd az egyes darabokból ujjnyi széles, 20 cm hosszú rudakat sodrok. Ezeket is sütőpapírral bélelet tepsibe rakom, letakarom, de csak annyit kelesztem, míg a sütőt 200 fokra előmelegítem. A kenyérrudakat megkenem langyos tejjel, majd 10-12 percre a forró sütőbe tolom.
Mikor a kenyérrudakkal végeztem, megnézem a kelni hagyott tésztagömböckéket, ha szépen megnőttek és kitöltik a formát, tetejüket langyos tejjel megkenem és nagyjából 30-35 perc alatt aranybarnára sütöm. Akkor jó, ha a formából kifordítva az alja kicsit kongó hangot ad kopogtatásra. Rácsra téve, konyharuhával letakarva hűlni teszem.
Itt jegyzem meg, hogy a frissen sült kenyérnek semmihez nem fogható íze-illata-zamata van ... DE ... sok kis falat sokra megy és türelmetlen embernek hamarabb megfájdul a hasa a melegen felfalt kenyértől, mintsem igazán jóllakna vele. Szóval, türelem :-)



Ez az a kenyér, amit nem lehet szelni, de az egymásba kelt-sült, saját formájukat kicsit mégis megtartó darabokat kézzel kell tépni. És enni, és élvezni a belesült magok adta zamatot, a tömör, mégis puha kenyérbelet, a csodaszínűre sült, puha héjat.



Tipp & trükk:
* A tök- és napraforgómag tetszés szerint változtatható a megadott mennyiségen belül, illetve durvára vágott dióval kiváltható.
Ugyanígy a len- és szezámmag is tetszőlegesen változtatható a megadott mennyiségen belül.
A köles len- és/vagy szezámmaggal kiváltható.
* Ropogós kenyérhéjat kapok, ha a kenyeret sütés előtt langyos vízzel spriccelem-kenem meg.

Jó étvágyat!