Mindenszentek
A kereszténység terjedésével érkezett hozzánk. 835-ben a római katoliks egyház november 1-ét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később, november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. Tűzgyújtással, felvonulással ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak, ördögöknek.
Magyarországon a mindenszentek és halottak napja (november elseje és másodika) a halottakra való emlékezés napjai. Az ünnep előestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok, a hozzátartozók a kegyelet virágait teszik elhunyt szeretteik sírjára. Másnap, halottak napján van az ünnepélyes szentmise.
Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak a sírokon.
A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyed vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kúduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek.
Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helységben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, vasalni, meszelni, földeken dolgozni, mert mindezt bajt hozhat a ház népére.
E hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de mindkét nap, városon és falun egyaránt, a halottakra való emlékezés ünnepe.
A Halloween története
kelta kultúra, druidák
A keresztények érkezését megelőző korban Írország és Skócia a druidák - kelta papok - vezetésével ünnepelte a kelta naptári év utolsó napját. A druidák szerint ezen a napon került a föld s minden élő a legszorosabb kapcsolatba a szellemvilággal.
Október 31-e, a halottak napja, ugyanakkor egyfajta szüreti felvonulás szerepe is volt.
Töknek vagy nagyobb répának a belsejét kivájták, rémisztő arcot faragtak belőle, a belsejébe pedig égő gyertyát, fáklyát helyeztek, s ezekkel járták körbe a falut. A tök- és répalámpásonak kettős célja volt: távoltartották és elűzték a faluban pusztító, a termést tönkretevő gonosz szellemeket, másrészt ezzel világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
középkori pogány kultúra
A Halloween eredetének egyik szála a középkori pogány kultúrában gyökerezik.
A középkori boszorkányok különféle ünnepeinek egyike az úgynevezett boszorkányszombat vagy fekete szombat (black sabbath) volt, ami október 31-re esett.
A mai kor partijainak legtöbb kelléke - fekete macska, seprűnyél, mágikus varázsigék, boszorkányfüveg - a középkor fekete szombat hagyományából ered.
katolikus hagyomány
Egy másik eredetszál az a katolikus tradició, aminek értelmében minden szent kapott egy napot, mikor őt tisztelték. Mivel azonban egyszerűen több szent volt, mint nap, elfogytak a napok és ki kellett jelölni egyet az összes szentnek, akik kimaradtak az egynapos "osztásból". Ez a nap lett a minden szentek napja, és a nyolcadik századtól kezdve november elsejére esik. A mindenszentek napját megelőző estét nevezték All Hallow Een-nek, azaz minden szentek estéjének, s ebből alakult ki a Halloween elnevezés.
A "trick or treat", kb "trükk vagy vendégelés" - azaz megvendégelsz vagy jajj neked hagyománya a gonosz szelleknek a kiengesztelésével függ össze. A nekik felajánlott finomságokkal próbálták elkerülni a gonosz szellemek pusztítását.
A kivágott töklámpás annak a gonosz szellemnek az arcát jelképezte, aki a lápos, mocsaras vidékekre csalogatja fényével az eltévedt utast.
Napjainkra a Halloween, azaz mindenszentek éjszakára lett az az éjszaka, amikor jobbára semmi vagy igen csekély büntetés ellenében sokféle pajkos (vagy annak vélt) dolgot lehet megtenni.
Különösen az Egyesült Államokban népszerű ünnep, az emberek - főleg gyerekek, de sokszor felnőttek is - jelmezbe bújnak, álarcot vesznek, Halloween partyt tartanak, a gyerekek pedig a szomszédokhoz bekopogtatva igyekeznek minnél több édességet összeszedni.
Spanyolországban és Kolumbiában a mindenszentek ünnepe sem szomorú. Az emberek virágokat és színes homokot visznek a temetőkbe és a sírok között, a sírokra kirajzolják (a homokkal) szeretteik arcát, egy-egy kedves tárgyát, hozzá fűződő emléket. Szintén visznek ételt és italt a temetőkbe, de nem szomorúan emlékeznek szeretteikre, hanem az élőkkel közösen, vidáman, zeneszó mellett elfogyasztott ételekkel, italokkal.
forrás és képek: Képeslap.lapunk
Akár így, akár úgy tartjuk-hisszük-ünnepeljük ... kívánom legyen békés, meghitt, szeretetteljes. Hozzon megnyugvást és gyógyírt a háborgó, sajgó lelkekre.
Szeretteink itt élnek velünk - akár látjuk s naponta átölelhetjük őket, akár nem. Az emlékeket - miket az idő kivétel nélkül mind bearanyoz és csodaszéppé varázsol -, a közösen töltött percek-hónapok-évek édes emlékeit soha senki és semmi nem veheti el tőlünk.
Személy szerint remélem-gondolom-kívánom, hogy valahonnan, a nagyon magasból, egy kunkori felhőcsücsök mögül időnként kilesnek, lenéznek ránk, s egy simogató szellőfuvallattal vagy morcos égzengéssel tudatják, hogy jól tesszük-e a dolgunk mi, itt lent a földön.
A kereszténység terjedésével érkezett hozzánk. 835-ben a római katoliks egyház november 1-ét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később, november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. Tűzgyújtással, felvonulással ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak, ördögöknek.
Magyarországon a mindenszentek és halottak napja (november elseje és másodika) a halottakra való emlékezés napjai. Az ünnep előestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok, a hozzátartozók a kegyelet virágait teszik elhunyt szeretteik sírjára. Másnap, halottak napján van az ünnepélyes szentmise.
Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak a sírokon.
A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyed vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kúduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek.
Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helységben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, vasalni, meszelni, földeken dolgozni, mert mindezt bajt hozhat a ház népére.
E hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de mindkét nap, városon és falun egyaránt, a halottakra való emlékezés ünnepe.
A Halloween története
kelta kultúra, druidák
A keresztények érkezését megelőző korban Írország és Skócia a druidák - kelta papok - vezetésével ünnepelte a kelta naptári év utolsó napját. A druidák szerint ezen a napon került a föld s minden élő a legszorosabb kapcsolatba a szellemvilággal.
Október 31-e, a halottak napja, ugyanakkor egyfajta szüreti felvonulás szerepe is volt.
Töknek vagy nagyobb répának a belsejét kivájták, rémisztő arcot faragtak belőle, a belsejébe pedig égő gyertyát, fáklyát helyeztek, s ezekkel járták körbe a falut. A tök- és répalámpásonak kettős célja volt: távoltartották és elűzték a faluban pusztító, a termést tönkretevő gonosz szellemeket, másrészt ezzel világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
középkori pogány kultúra
A Halloween eredetének egyik szála a középkori pogány kultúrában gyökerezik.
A középkori boszorkányok különféle ünnepeinek egyike az úgynevezett boszorkányszombat vagy fekete szombat (black sabbath) volt, ami október 31-re esett.
A mai kor partijainak legtöbb kelléke - fekete macska, seprűnyél, mágikus varázsigék, boszorkányfüveg - a középkor fekete szombat hagyományából ered.
katolikus hagyomány
Egy másik eredetszál az a katolikus tradició, aminek értelmében minden szent kapott egy napot, mikor őt tisztelték. Mivel azonban egyszerűen több szent volt, mint nap, elfogytak a napok és ki kellett jelölni egyet az összes szentnek, akik kimaradtak az egynapos "osztásból". Ez a nap lett a minden szentek napja, és a nyolcadik századtól kezdve november elsejére esik. A mindenszentek napját megelőző estét nevezték All Hallow Een-nek, azaz minden szentek estéjének, s ebből alakult ki a Halloween elnevezés.
A "trick or treat", kb "trükk vagy vendégelés" - azaz megvendégelsz vagy jajj neked hagyománya a gonosz szelleknek a kiengesztelésével függ össze. A nekik felajánlott finomságokkal próbálták elkerülni a gonosz szellemek pusztítását.
A kivágott töklámpás annak a gonosz szellemnek az arcát jelképezte, aki a lápos, mocsaras vidékekre csalogatja fényével az eltévedt utast.
Napjainkra a Halloween, azaz mindenszentek éjszakára lett az az éjszaka, amikor jobbára semmi vagy igen csekély büntetés ellenében sokféle pajkos (vagy annak vélt) dolgot lehet megtenni.
Különösen az Egyesült Államokban népszerű ünnep, az emberek - főleg gyerekek, de sokszor felnőttek is - jelmezbe bújnak, álarcot vesznek, Halloween partyt tartanak, a gyerekek pedig a szomszédokhoz bekopogtatva igyekeznek minnél több édességet összeszedni.
Spanyolországban és Kolumbiában a mindenszentek ünnepe sem szomorú. Az emberek virágokat és színes homokot visznek a temetőkbe és a sírok között, a sírokra kirajzolják (a homokkal) szeretteik arcát, egy-egy kedves tárgyát, hozzá fűződő emléket. Szintén visznek ételt és italt a temetőkbe, de nem szomorúan emlékeznek szeretteikre, hanem az élőkkel közösen, vidáman, zeneszó mellett elfogyasztott ételekkel, italokkal.
forrás és képek: Képeslap.lapunk
Akár így, akár úgy tartjuk-hisszük-ünnepeljük ... kívánom legyen békés, meghitt, szeretetteljes. Hozzon megnyugvást és gyógyírt a háborgó, sajgó lelkekre.
Szeretteink itt élnek velünk - akár látjuk s naponta átölelhetjük őket, akár nem. Az emlékeket - miket az idő kivétel nélkül mind bearanyoz és csodaszéppé varázsol -, a közösen töltött percek-hónapok-évek édes emlékeit soha senki és semmi nem veheti el tőlünk.
Személy szerint remélem-gondolom-kívánom, hogy valahonnan, a nagyon magasból, egy kunkori felhőcsücsök mögül időnként kilesnek, lenéznek ránk, s egy simogató szellőfuvallattal vagy morcos égzengéssel tudatják, hogy jól tesszük-e a dolgunk mi, itt lent a földön.
3 megjegyzés:
Nagyon érdekes volt, és nagyon szép, amit a végén irtál.
És nagyon megható!
Szép volt, köszönöm! Jó, hogy ilyen írások is megjelennek a gasztrobologokban...
Megjegyzés küldése