Miután a libaalkatrészek megtették kötelességüket a levesek irányába, a csontokról leszedett hús egy része újabb átváltozáson ment keresztül és lett belőle libahúsos-gombás molnárka.
Miközben a húst csontoztam, kénytelen-kelletlen megállapítottam, hogy amennyiben beválik a néphiedelem szerinti összefüggés a liba csontjai és a havas vagy csatakos tél között, hát akkor bizony idén saras-tocsakos telünk lesz.
De térjünk vissza a levesekhez. Egy fazékban kezdem a főzést, és nagyjából a művelet háromnegyedénél veszem ketté a levest, ekkor kerülnek bele a végleges profilt kialakító elemek.
Hű, ez aztán konyhanyelv! :D
Zöldséges libaleves
zöldborsós-rozmaringos és döbleces-zsályás változatban
hozzávalók
levesnek való libarészek, pl szárny, nyak, mellecsontok
6 nagyobb murok
2 petrezselyem
1 kisebb fej karfiol
1 nagyobb karalábé
1 nagy fej hagyma
6 cikk fokhagyma
1 ek margarin
só, bors
4 bő marék zöldborsó (pl mirelit)
rozmaring - ha zöld, akkor 1-2 ágacska, ha szárított, akkor 5-6 csipetnyi
3-4 maréknyi kockázott döblec (hámozott, nyers)
3 nagy csipet zsálya - szárított
A zöldségeket megpucolom, megmosom. A hagymát félfejre vágom, majd a félfejeket hosszában kettőbe-háromba és ezután kezdem keresztben vékonyan felkarikázni (magyarán, nem kockázom, de a félfejnél apróbbra karikázom). A veteményt ki, hogy szereti, lehet kockázni vagy karikára vágni. A karalábét kockázom, a karfiolt rózsáira szedem. A fokhagymát apróra vágom.
A libarészeket leöblítem, papírtörlővel felitatom a vizet.
A margarint habosra melegítem, beleszórom a hagymát, 2-3 percig forgatom, hozzáadom a murkot, petrezselymet, további 3-4 percig keverem-pirítom, melléjük szórom a karalábét és a fokhagymát és újabb 3-4 percig hagyom a zsiradékban együtt puhulni.
A zöldségekre teszem a libarészeket, felöntöm vízzel, hogy ellepje a húst-csontokat. Sózom, borsózom.
Fedő alatt nagy lángon tartom, amíg gyöngyözni kezd, még lobogó forrás előtt visszaveszem a tüzet és gyengén főzöm 15-20 percig.
Beleteszem a rózsáira szedett karfiolt - már, amit Manó nem csipegetett el, ugyanis imádja a nyers zöldségeket, legyen az murok vagy karfiol vagy káposzta vagy petrezselyem; néha még a nyers krumplit is megkóstolja, gondolom, nem biztos benne, hogy én tudom-e vagy sem, hogy finom-e a krumpli nyersen, vagy sem :).
A karfiollal nem főzöm túl sokat, nem szeretném, hogy a szép rózsák elemi darabokra essenek szét (5-6 perc).
Előkészítek egy másik lábost is és kettéveszem a levest. Ehhez kihalászom a libarészeket, külön teszem, majd a levest - sűrűjét és levét tekintve - igyekszem igazságosan elosztani a két fazékban. Ide is, oda is teszek libarészeket.
Az egyik levesbe, amint újra főni kezd, beleszórom a zöldborsót és a rozmaringot. Addig kell csak főzni, míg a borsó is puha lesz, eddigre az összes többi zöldség is megfő. Kóstolom, ha kell, utánnasózom.
A másik levesbe, amint újra főni kezd, beleteszem a hámozott, kockára vágott nyers döblecet és zsályával ízesítem. Gyenge fövésben tartom nagyjából 6-8 percig, ezalatt a döblec megpuhul, de nem esik szét. Megkóstolom, ha kell, utánnasózom.
Metélőhagymás, tojással dúsított fehérkenyérrel tálalom. Egyszerűen frenetikus! A libahús jellegzetes, karakteres íze még így is dominánsan érződik a kétféle levesben. A zöldborsós rozmaringos a hagyományosabb, megszokottabb ízvilágot adja, míg a zsályás döbleces ízkalandorok számára a finom és szokatlan párosítások izgalmát hozza.
Jó étvágyat!
Szószedett:
murok - sárgarépa
döblec - sütőtök (bármilyen sütőtök, de csak a sütni való; tehát a főzötök nem döblec)
vetemény - sárgarépa, petrezselyem, paszternák, stb gyűjtőneve; onnan ered, hogy ezeket a zöldségeket apró magról nem ültetni, de vetni kell
1 megjegyzés:
Én a hagyományosabbat is szeretem, de ezt is megkóstolnám!!! Praktikus így főzni, 1-ből 2 félét-én is szoktam, időtakarékos megoldás és a család eltérő igényeit is kielégíti.
Megjegyzés küldése