Elkezdett karácsonyosodni

Ezt Manó mondta, mikor a Mikulás vonatozás után, a Nyugati pályaudvarról kilépve, a délutáni kezdődő szürkületben meglátta a mini-Karácsonyi vásár fényeit, színeit.

Mikulás vonatozás

Olyan apróságoktól eltekintve, hogy a MÁV "nincs rá igény" hivatkozással törölte a pénteki három és a szombati utolsó Mikulás vonatot (Nyugati pu.-Vasúttörténeti Park-Nyugati pu.), meghagyva ezzel a szombati kettőt, amelyek több, mint zsúfolásig teltek; hogy a jegyértékesítéseknél nyilvánvalóan nem számoltak azzal, netán a gyerekeket kísérő szülők/nagyszülők is leülnének; hogy arra sem gondoltak, lesz nem egy, nem két babakocsis utazó; hogy mind az oda-, mind a visszaúton gyakorlatilag szardíniásat játszott a teljes utazóközönség, a fülkékben és a folyósokon is ... szóval mindezektől eltekintve - jó volt, élmény volt.

Ha lesz, megyünk jövőre is :)

Manó nem ijedt meg a nagyszakállútól, egyikkel parolázott, másiknak énekelt, harmadiktól csomagot kapott.

Szerencsére a fényképezkedés annyira nem érdekelte, így bő húsz percnyi egy-fénykép-a-Mikulás-ölébenért sorbanállás után azt kérte, inkább menjünk ki és nézzük meg még egyszer a mozdonyokat.

Mindenért sorba kellett állni - fényképezkedés a kismanókkal, találkozás Mikulással, ajándékcsomag, fényképezkedés Mikulással, piros lufi, forró csoki, stb. Nem is volt ez a gond, mert a legtöbb helyen haladós volt, sorbanállás közben lehetett nézelődni, beszélgetni, vidámkodni. Ami rendkívül felbosszantott és elkeserített az volt, mikor egy komplett 20 fős csoport - teljeséggel fittyet hányva annak, hogy 25-30 ember hosszú percek óta várakozik viszonylag rendezett sorban - a pofátlanság magasiskoláját bemutatva, szó nélkül betolakodott a sorban előre, arra való hivatkozással, hogy ők csoport és együtt vannak és különben is, más nyelvet beszélnek és akinek nem tetszik ...

Keserűségemet lenyeltem - szerencsére Manó pont előtte jelentette ki, inkább menjünk vonatokat nézni -, felidéztem azt az élményem, mikor egy évekkel ezelőtti londoni metrómeghibásodás miatt megtapasztaltam milyen érzés udvariasan, türelmesen sorban állni ... taxiért ...

A kedves, öreg, nagyszakállú mifelénk is járt ... ragyogott is ám Manó kis bakancsa, sajátkezűleg fényezte-pucolta, el is mesélte hogyan: egyik bakancsomat ezzel a kezemmel, másik bakancsomat a másik kezemmel :D

Csokidömping csak a képen van. Az adventi naptárban naponta egy ablakot nyitunk és azt a pici csokit is az asztalkájánál, ülve majszolja el. Talán nem sikerül elrontanunk az ünnepek alatt sem :)

Kellemes, meghitt, nyugodt adventi készülődést kívánok :)