Egy pillanatnyi találkozás

Mennyi kívánságot lehet belesűríteni egyetlen pillanatba? Szinte végtelen sokat.
Ilyenkor, az Ó és az Új találkozásánál - egyetlen másodpercbe zsúfolódnak jókívánságok százai, ezrei. Kívánunk szépet és jót, vidámságot örökké tartót, bőségszarut ki nem fogyót s ki tudná felsorolni még mennyi, de mennyi mindent.


Drága Barátom, én csupán egyetlen dolgot kívánok Neked - legyen az Új Esztendő bőkezű hozzád s teljesítse titkos és szép kívánságaid. Számolatlanul :)

Csendes éj, szentséges éj

Drága Barátaimnak, kedves Olvasóimnak, állandó és véletlenszerű látogatóimnak, ismeretlen ismerősöknek ... egyszóval, mindenkinek ...

Áldott, szeretet illatú, vidám nevetéstől hangos, békés, boldog Karácsonyt kívánok !

Mákos-levendulás apró

Ezt a mákos aprósütit sokszor készítettem már, lehet karika, szív vagy "csak" simán keksz alakú. A recept, "jó" szokásom szerint fél sajtcetlin bolyong a konyhai kisokosom sarkára tűzve, meg nem mondom már, kitől, honnan kerítettem; ha valaki a magáéra ismer, jelezze, én pedig ezúton is köszönöm.

Az első önálló ünnepekkor túllőttem a célon, rengeteg édes és sós aprósütemény, méteres kalács, beiglihegyek, zserbó, torta illegették magukat az asztalon, mondhatni, szinte feleslegesen.
Most már évek óta igyekszem nem túlhalmozni a családot ilyenkor ünnepek táján sem tíz-húsz féle süteménnyel - karácsonyi torta sincs, minek, úgyis eltelünk és csak az evés kedvéért fölösleges -, de általában van 2-3 féle édes aprósütemény és a már hagyományos sajtos-túrós-fűszeres sós pogácsa.
Ezt a mákos aprósütit leggyakrabban az ünnepek táján és narancsos cukorral sütöm - nagyon jó párost ad a mák-narancs -, most a konyhai kisördög a levendulás cukrot készítette kezem ügyébe. Kisördögnek köszönöm :), az aprósüti nagy sikert aratott.
Gyors, hamar megvan és elég kiadós mennyiséget lehet rittyenteni belőle.




Mákos-levendulás aprósüti

hozzávalók

20 dkg nagyon puha margarin (érdemes ide Rama-t használni)
12 dkg cukor - most levendulás cukor
1 tojás
20-22 dkg liszt
0,5 dkg darált mák


Az amúgy is puha margarint (pl egy éjszaka a konyhapulton állagút) nagyjából 20 másodpercre beteszem a mikró olvasztó fokozatára. Nem akarom teljesen folyékony állagúra, de inkább legyen krém szerű, mint kockában megálló.
A tojást, a levendulás cukrot és az egészen puha margarint habosra keverem.
Hozzászitálom a lisztet, alaposan eldolgozom, majd beleforgatom a fél dkg mákot.
Mivel nincs klasszikus (és erős) habzsákom, az első érzetre sűrűnek tűnő tésztát injekciós tűre hajazó habkinyomóba szedem és a legnagyobb lyukú kinyomófejjel - sütőpapíros tepsire, egy cm távolságokra - karikát, szíveket formázok.
175 fokra (légkeveréses; normál sütő 180 fok) előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre sül. Ha porhanyósabbra szeretném 10 perc elég, ha picit ropogósabbra, akkor hagyom 12 percet a lerben, enyhe pírt is kap.


Lehet turbózni és a falapáttal óvatosan felszedegetett (melegen nagyon törékeny) karikákat, szíveket olvasztott csokiba mártani vagy citromos/narancsos cukormázzal bolondítani. Mi így á la natúran szeretjük. A fenti adagból három gáztepsinyi mennyiséget szoktam sütni.

Jó étvágyat !

Ha valami nem megy ...

... nem kell erőltetni, mondogatják a bölcsek.
De mi van akkor, ha fél órán belül kiderül, most éppen semmi nem megy?!



Kefíres korpás kenyeret akartam sütni. Kerestem életre-halálra a zabkorpát. A keresés harmadik percében már bőszen motyogtam magamban és dícsértem az eszem, vajh hova pakolhattam, hiszen tegnap vettem!
Szerintetek?
A kezemben fogtam a negyedkilós korpás zacskót ... és kerestem bőszen ...

Nagyon sokadszor készítem ezt a kenyeret, recept megy kotta nélkül. Mérem a kefírt, vizet, a liszteket, korpát és közben hiányérzetem van. Már majdnem megnyomtam a dagaszt-keleszt program indítását, mikor megvilágosodtam korábbi hiányérzetemet illetően ... aham, és kell bele másfél evőkanál olaj is ... Alzheimer úr szerencsére időben távozott, így a tésztához mértem az olajat és most már kel a kenyérnek való.

Ja, mikor kibontottam a korpás zacskót semmi más nem borult fel a konyhapulton, csak a nyitott zacskós zabkorpa.
Szerintetek?
Igen, a fél konyhát beterítette az a kb 2 evőkanálnyi, ami kiszórodott. Persze, hogy a fiókba is jutott ... meg a földre ... meg a pult minden sarkába.

Hagymateát főztem (makacs köhögés ellen kiváló házipraktika), leszűrtem, s hogy a főtt hagymát könnyebben a szemetesbe juttassam, gondoltam egy kanállal belesegítem a zsákba.
Edény a főtt hagymával bal kezemben, kanál a jobb kezemben.
Na, mit dobtam lendületesen a kukába?
Igen, a kanalat ...

Fentieket nagyjából szűk félóra alatt sikerült összehoznom.
Most már kezdek félni magamtól.
Sül egy adag mákos karika, remélem, valóban levendulás cukrot tettem hozzá és nem sót ...
Manó fürdése még hátra van. Lehet, megkérem emberkéim, legyen ma férfi-este, amilyen formában vagyok, képes lennék fogkrémmel hajat mosni Manónak.

...

Fillmore torta

- Manó, tudod, hogy Fillmore ma egy éves? - kérdezte Manapóm még Mikulás napján.
- Hogyhogy édesapám?
- Hát őt pont ilyenkor hozta neked Télapó tavaly, mikor Mikulás vonatoztunk a Vasúttörténeti parkba.
- Édesanya, képzeld, Fillmore egy éves! Ma van a szülinapja! - lelkendezett Manó és rögtön nekem szegezte a kérdést. - Ugye sütsz neki valamilyen finom tortát?

Hát persze ...
Ha nem is aznap - mert amúgy is tele voltunk izgalommal, Télapó hozta ajándékokkal és édességgel -, de múlt vasárnap megsütöttem Fillmorenak a szülinapi tortáját.
Ja, Fillmore (beszédes név :) a Verdák egyik szereplője, egy hippis múltú, Jimmy Hendrix rajongó, Kipufogófürdőben bio-cuccos üzemanyagot gyártó, "bélyeg" albumos VW kisbusz :)


Kaptunk ajándékba fél kg mascarponet. Törpöltem mi legyen a sorsa. Feléből mascarpones zsömlék lettek (poszt később), s a másik feléből - miután Manapóm kicsit szemrehányóan jegyezte meg, hogy bezzeg, készíthettem volna valami krémes sütit is belőle - ezt a Fillmore tortát rittyentettem.
Mivel vasárnap kora du álltam neki és nem volt időm 2-3 órát hűtöztetni, hogy a krém megszilárduljon, kicsit csaltam és picivel több zselatint kevertem bele; így elég volt egy órát a hűtőben csücsültetni, és szépen szelhető lett. Az egy zselatinlappal több nem érződött a krémen, kellően puha maradt.
A piskóta alap inkább csak mutatóban van, valamit akartam a mascarpones-túrós krém alá; háztartási kekszem nem volt, hogy azt összetörtve, olvasztott vajjal formázzam torta talpnak, hát gyorsan kevertem egy kis piskótát. Hogy megbolondítsam, a piskótába is és a krémbe is levendulás cukrot tettem.



Fillmore torta

hozzávalók - tésztához

2 egész tojás
2 bő ek levendulás cukor
2 csapott ek átszitált liszt
szűk fél kk sütőpor

hozzávalók - krém

25 dkg mascarpone
25 dkg túró
1,5 dl habtejszín (keményre felverve)
cukor ízlés szerint - nálam 3 bő ek levendulás + 3 ek cukor
fél tábla étcsoki

A tojásokat megmosom, kettéveszem. A sárgákat a levendulás cukorral habosra keverem, majd kanalanként hozzádolgozom a sütőporral összeszitált lisztet.
A fehérjékből kemény habot verek és két-három részletben, gyors, levegős mozdulatokkal a tojásos masszába keverem.
Egy 22 cm átmérőjű, kapcsos tortaformát kikenek és liszttel megszórok. Belesimítom a piskóta masszát és 175 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütöm.
Az illatozó piskótát kiveszem, rácsra teszem hűlni, a forma oldalát lekapcsolom.

A krémhez a túrót kézi mixerrel simára keverem, hozzászórom a cukrokat, összedolgozom, majd a mascarponeval is egyneművé dolgozom.
A lapzselatint és a tejet gyenge tűzön összemelegítem, felolvasztom. Kevergetem, hogy ne kapjon le és vigyázok, hogy ne forrjon fel.
A folyékony zselatint a mascarpones-túrós masszához keverem, alaposan eldolgozom.
A keményre vert tejszínhabot lapáttal vagy fakanállal a krémhez forgatom, majd belekeverem a lereszelt (almareszelőn) csokoládét is.

A piskótát nagyobb lapos tányérra teszem (ezen fogom tálalni), köré kapcsolom a tortafoma oldálát, majd rásimítom a krémet. Kanállal elsimítom, kicsit összekócolom, majd a tetejére is reszelek a csokiból.
Legalább egy órára hűtőbe teszem.
Tálalás előtt lekapcsolom a forma oldalát (ha kell, vékony szilikonlapáttal segítek, hogy a krém ne tapadjon a formához). Éles késsel szépen szeletelhető.


Mielőtt az asztalra tettem a tortát, kértem Manót - aki az egész Fillmore hadműveletből semmit sem sejtett -, hogy keresse elő a kis VW buszt a Verdás dobozból. Csodálkozva és kíváncsian ült asztalhoz, az autót szorongatva.
Azt a vidám mosolyt az arcocskáján, mikor a tortát az asztalra téve boldog születésnapot kívántam Fillmorenak! :) Kérésére még egy meggyújtott gyertyát is biggyesztettem a tortára, ezt Manó segített elfújni, mert Fillmore éppen kicsit megfázott és egyedül nem tudta volna :)

Jó étvágyat !

Blogajánló és reklám

Egyedi díszítésű, finom rajzolatú, csipkemintás és szórógyöngyös mézescsodák rendelhetők.

Díszes Mézes

Karácsony után is vannak ünnepnapok! :)


Azaz a kis fejsze és a nagy fa története.

Minden reklám nélkül néhányan már megkerestek díszes mézes rendelés miatt.
Jópár áttöprengett éjszaka után úgy döntöttem, belevágok és "nagyban" is megpróbálom.

Ha érdekelnek az egyedi kivitelezésű mézestálak - tele finomságos kekszekkel -, virágok, "ékszerdobozkák", asztaldíszek, nézd meg a Díszes Mézes-t.
A kínáltak mellett egyéni mézes összeállítások is megrendelhetők.

Köszönöm !

Vásár az oviban

Az oviban, ahova Manó jár, minden decemberben jótékonysági vásárt rendeznek, melynek bevétele teljes egészében az ovinál marad, pontosabban, az összegyűjtött pénz egy része az oviscsoporthoz kerül, másik része pedig az ovi nagy zsebébe. Merthogy ovis szintű a jótékonysági vásár, de ezen belül minden oviscsoport külön árulja a felajánlásokat, amiket a szülők tesznek és természetesen az óvónénik.
Tavaly sajnos lemaradtunk az egészről, Manó éppen abban az időszakban volt néhány napot kórházban, s mire visszakerült az oviba, már január volt.


December elején vittünk az oviba egy nagy mézestálat tele keksszel és narancslekváros puszedlivel. A másnapi szülő értekezleten óvónénik kérdezték, esetleg sütnék-e egy kis mézest a jótékonysági vásárra. Természetesen, kérdezés nélkül is arra gondoltam, hogy részünkről díszes mézessel járulunk hozzá az ovis vásár kínálatához.


A mézes tálakon kívül, az alkotás hevében :), készült még néhány ... apróság ... virágok, dobozkák, asztaldíszek.
A virágokra a KÉS-en kaptam ihletet. De nehézségbe ütközött a pici cserepek beszerzése (80-100 ft darabja). Viszont a kerekek már hallhatóan kattogtak a fejemben, így hirtelen ötlettől vezérelve a cserepeket is mézestésztából sütöttem.
A kísérlet sikerül, hirtelenjében tavasz lett a konyhában, mézesvirágok nyíltak mézes cserepekben :)


Tegnap délután kezdődött a vásár. Vittem a mézeseket és a még felajánlott narancslekvárt és levendulás cukrot.
A munkából Manapó is bőven kivette a részét :), azonkívül, hogy az írókát ő keverte (ezúttal 20 dkg porcukor egy fehérjére), gyönyörű és profi címkéket tervezett (és nyomtatott, ragasztott) a lekváros és cukros üvegekre és a mézesekhez is.
Két óra múlva mentem Manóért és természetesen a vásárba is ellátogattunk.
Legnagyobb meglepetésemre, két óra alatt!, a vásár első napján! elkeltek a mézestálak, három mézesvirág, egy dobozka, ezenkívül két lekvár és két levendulás cukor!
Óvónéni - ők és a dadusok árulnak - mondta, valószínüleg lesz megrendelésem mézesekre ... Jó lenne :)
A csoport és az ovi kedvéért ma újabb mézestálak készültek-készülnek a vásárra.


Természetesen mi sem jöttünk el üres kézzel. Manóval megbeszéltük, hogy három dolgot veszünk neki; amit kiválaszt, de csak hármat. Lett belőle egy motoros hűtőmágnes, egy kis favonat és egy Thomas újság (két ráadás játékkal! :). Családilag pedig gazdagodtunk egy aprócska karácsonyi kaktusszal, rengeteg kisebb-nagyobb bimbócskával.
Manó boldogan cipelte az új szerzeményeit, én pedig remélem, hogy a kaktusz karácsonyra teljes pompájában virágzik majd.


Jó nap volt :)

Mikulás-Télapó advent második vasárnapján

Az idei Borbála napról úgy lemaradtam, mint lassú csiga a reggeli gyorsvonatról. Bizony nem volt lábalóga, de kemény munka egész nap.

Manóval mézeskekszet sütöttünk, hihetetlen buzgalommal és odafigyeléssel gyúrta, nyújtotta, szaggatta, két tepsinyi kekszet szinte teljesen egyedül. Aztán ahogy kisültek és ehetőre hűltek, boldogságtól fénylő arcocskával uzsonnázta a maga-sütötte kekszeket és kiválasztotta, melyeket szaggatott kifejeztten édesapjának és nekem.


A nap másik nagy feladataként levelet írt. Kettőt is. Egyet Mikulás-Télapónak és egyet Angyalkának. Rettentő buzgalommal írta, borítékolta, s a borítékokat természetesen meg is címezte :)
Szerencsére, hangosan sorolta, mit ír, így mosolyogva nyugtáztuk, hogy az elmúlt 24 órában nem változott a szíve vágya :)


A vasárnap délutáni szundi nehezen telt. Elalvás előtt kétszer is megszámolta a szobájába saját kezűleg felakasztott ünnepváró díszeket, köztük három saját maga színezte, függönyre aggatott díszt is.
Mikor felkelt - de még bőven nem felébredve - első kérdése, édesanyám, járt a Télapó? Nem hallottam a csengőjét vagy a köszönését. Lehet megfázott és nem tudott köszönni. Menjünk nézzük meg!


A Karácsony titkai könyvet szívből ajánlom minden kisgyereknek és felnőttnek is :) Nagyon szépen rajzolt könyv, tele rejtett ablakokkal, Mikulás sajátkezűleg írt levelével és rengeteg titokkal Mikulásról, a szánjáról - ki gondolta volna, hogy a szán hossza rénszarvasok nélkül 4m 11 cm és még időmegállító gömböt is szereltek rá, no meg ételmelegítőt, ahol a rénszarvasoknak mohás-zuzmós pite melegedhet, ha megéheznek a nagy úton -, a manókról, sőt, még Mikulás asszony karácsonyi sütireceptje is benne van. (Jut eszembe, valahol melaszt kell vennem a sütihez :)


A sok ajándékon kívül Mikulás bizony egy kis virgácsot is becsempészett Manó csizmácskájába. Amolyan figyelmeztetésként, ugyanis néhány kisebb-nagyobb csak-az-nem-tudom-mi-bajom nyafogáson vagyunk túl.
Manó nézegette a virgácsot, majd miután meggyőződött arról, hogy a kis csizma, amiben van, valóban az övé, behurcolta az aranyvesszőt is a nappaliba, a játékokkal együtt. Időnként rásandított, majd összeszedte a bátorságát és tüzetesebben szemügyre vette, s közölte, édesapám, én annyira nem akartam, hogy virgácsot is hozzon Mikulás ...
Később, az esti hancúr alatt, egyszercsak odarohant a virgácshoz, felkapta, pucsított és megütögette a saját kis fenekét ... majd hamiskás mosollyal közölte, ez nem is fájt :)


Az esti mese utáni duruzsolós beszélgetés közben, széles mosollyal, de komoly arcocskával mondta,
Édesanyám, nem is baj, hogy kaptam virgácsot Mikulástól.
Nocsak - kérdeztem -, de hiszen ez azt jelenti, hogy bizony volt, mikor csúnyán viselkedtél.
Igen - folytatta Manó bölcselkedve -, de ha ti rosszak vagytok, akkor most én meg tudom virgácsolni a feneketek ...
Mikor vagyunk mi rosszak? - kérdeztem és nagyon kíváncsi voltam, merre forog furmányos kis gyereklogikája.
Hát amikor annyiszor elmondtok valamit nekem vagy mikor könyörögtök, hogy végre elpakoljam a játékaim - felelte.
Nem tudom idézni tovább a beszélgetésünk, legközelebb zsebrevágok egy diktafont, megérné :) Végül megegyeztünk abban, hogy mi igyekszünk csak egyszer elmondani-kérni, amit szeretnénk, hogy megtegyen, ő pedig igyekszik elsőre is nemcsak meghallani, de csinálni is :)

Adventi naptár és milton kapocs

Fogalmam sem volt, mi a neve annak a kis hogyishívjáknak, amit Manapó mondott, hogy használnom kellene. 1:1, mivel neki sem jutott eszébe a hivatalos neve. Aztán a szakadó hó-ónoseső ellenére elzarándokolt a helyi papírboltba és máris 2:1 lett az állás javára, ugyanis ő már tudta a hivatalos nevét annak a kis kütyünek, aminek én még nem. Milton kapocs. Igen fontos eleme az adventi naptárunknak.

Az adventi naptár mára az advent szinte elengedhetetlen kelléke lett. Bevallom, anno réges régen (mikor még emberek alig éltek a földön, tenné hozzá Manó :) gyerekkoromban nekünk nem volt adventi naptárunk, és sokáig azt sem tudtam, mi fán terem. Persze, aztán én is megtanultam, mi is az a spanyolviasz :)

Az adventi naptár hagyománya a XIX. századig nyúlik vissza, előde a protestánsok között terjedt el. A legelső kézzel készült adventi naptár 1851-ben készült, de még közelről sem hasonlított a mai naptárakhoz. A vallásos családokban naponta kis bibliai képeket akasztottak a falra, vagy meggyújtottak egy gyertyát, esetleg krétával húztak egy vonalat a padlóra, december elsejétől karácsony napjáig.
Az első nyomtatott adventi naptárat Gerhard Lang készítette 1908-ban, bár ezen még nem voltak kisablakok, csak színes kis képeket lehetett feltűzni naponta egy kartonra. Később azonban a nyithatós változatot is ő kezdte nyomni, az ablakok mögött vallásos kis képekkel.
Állítólag azért volt ennyire elkötelezett híve az adventi naptáraknak, mert kiskorában annyira türelmetlenül várta a karácsonyt, hogy az édesanyja készített neki papírból gyertyákat, amiket feltűzhetett mindennap egy kartonra, hogy gyorsabban teljen az idő.
A 20. század elején csatlakozott Langhez a Sankt Johannis Printing Company, ahol olyan adventi naptárak készültek, amikben a kis ablakok mögött bibliai idézetek rejtőztek. Az adventi naptár diadalmenetre indult Európában, de Langnak a '30-as években be kellett zárnia a nyomdáját, ám addig 30 különböző designnal tervezett adventi naptárakat.
A második világháború miatt megtorpant az adventi naptár terjedése, mivel a kartonpapír hiánycikk lett, így egészen 1946-ig kellett várni, hogy Richard Sellmer kezei közül kikerüljön az első, háború utáni kalendárium. Ebből a változatból alakult ki aztán 1958-ban a ma is mindenfelé kapható, csokit rejtő adventi naptár.


Ezt a naptárat már tavaly is terveztem elkészíteni, de idő hiányában csupán idén sikerült a tervet valóra váltani
Hogy izgalmasabb legyen - s, hogy Manó lehetőleg még a karácsonyvárós időben se egye túl magát mindenféle édességgel -, a karácsonyig hátralévő 24 napra nem csak csokikat, cukorkákat rejtenek a kis kosarak, némelyikbe apró kis játékot dugdostam, egy hűtő mágnest, pici autót, felakasztható apró díszt. December 6-ra "stílszerűen" egy puttonyos Télapót, 24-re pedig mi mást, mint kis angyalkát.
Mivel a napi meglepetések némelyike nagyobb, mint a kosárka, Manapó kitalálta, hogy ezeket csomagoljam be, így a várakozás és kíváncsiság izgalmát csak tetézi a bontogatás öröme.



Adventi naptár

hozzávalók

62x60 cm piros anyag
karácsonyi anyagmaradék, 2 db 62x5 cm, 1 db 64x5 cm, 1 db 64x3 cm (vagy szélesebb szalag, díszszegély)
24 db ültető kosárka
arany/ezüst/bronz lakkfesték (vagy vízfesték, tempera)
48 db milton kapocs
64 cm hosszú vékony rúd (fém, fa, műanyag)
vékony szalag, zsinór a felakasztáshoz
24 db apróság a kosarakba

A 24 ültető kosárkát beszínezem. Én különböző színű, kreatív boltban kapható lakkokat (srapy, nem ecsetes) használtam. A kosárkákat hagyom teljesen megszáradni. Fontos, hogy bármilyen oldószeres festékkel csakis jól szellőző helyiségben dolgozzunk!
Az alapul szolgáló piros anyag egyik oldalát visszahajtva levarrom úgy, hogy elég nagy fület varrjak (az anyagra hosszába) a rúdnak, ami a fülbe bújtatva megtartja majd az adventi naptáram.
Az anyagmaradékkal a naptáralap három oldalát körbeszegem (egyszerre díszít és jótékonyan eltakarja, eldolgozza a naptáralap széleit), a naptár hátoldalán kicsit visszahajtva eldolgozom. Varrok egy csíkot arra az oldalára is, ahol a rúdtartó fül van (vigyázok, hogy ne a fül csíkját varrjam el).
A beszínezett és megszáradt ültető kosárkákat tetszőlegesen elhelyezem a készülőfélben lévő adventi naptáron. Egyelőre nem rögzítem, csak megnézem, hogy mindegyik kosárkának (napnak) jusson hely, s most még eldönthetem, hogy katonás sorba vagy össze-vissza álljanak.
A kosárkákat 2-2 db milton kapoccsal rögzítem, egyet felül, egyet alól szúrok a kosárkákba, majd az anyagot is átdöfve, az adventi naptár hátán szétnyitom a kapcsok szárait; az egyiket vízszintesen, a másikat függőlegesen, így jobban megtartják a kosárkákat.
A fülbe bújtatom a rudat. Vékony aranyszínű szalagot kötök az egyik végére, majd megfelelő hosszúságra meghagyva a szalagot, a rúd másik végén is megcsomózom.


Mikulásnak puttonya is van, hóember orra répa helyett két apró piros gyöngyszem, angyalka "teste" organza zsákocskába tömködött vattapamacsokból áll.

Az adventi naptár kész, csak fel kell akasztani és a kosárkákba rejteni az apró meglepetéseket.
Hogy Manó kíváncsi szemecskéi elől eltakarjam, a kisebb dolgokra (amik bőven beleférnek a kosárkákba) szárított narancshéjat, színes angyalhajat borítok, a nagyobb dolgokat (amik kilógnak a kosárkákból) egyesével becsomagolom.


A naptár elkészítése összvissz nagyjából egy nap, ebben benne van a kosárkák lefújása és száradási ideje, a gépelés, varrás, az sk ajándékok (Télapó, angyalka, hóemberke) elkészítése és a nagyobb ajándékok csomagolása.

Manó-lak mézeskalácsból

Egy ideje játszom a mézeskalács házikó gondolatával, s ehhez kaptam nagy lökést a KÉS alatt, ahol csodálatos mézeskalács palotát láttam készülni.
Néhány dolgot újragondoltam - például a házikó falát nem glazúroztam belülről, mert eleve számítottam arra, nem lesz annyira hosszú életű, hogy ideje legyen a mézestésztának felpuhulni a levegő nedvességétől :) -, aztán komoly tervezőmunka vette kezdetét.


Annak idején kitűnő eredménnyel tettem le a műszaki rajz vizsgám ... az évek során, nos, úgy tűnik, khm, kissé megkopott nem használt tudásom ... de végül kész lett a sablon, s papírból kivágott és összeragasztott házikó működő képesnek tűnt, azaz megállt a saját lábán.


Amíg terveztem, mézestésztát gyúrtam, majd ragasztgattam, egyfolytában azon törpöltem, hogy az amúgy nagyon jó megfigyelő és elég kritikus Manó, vajh mit fog hiányolni, kifogásolni.


Gondoltam például az ajtó vagy a kémény hiányára, esetleg hogy miért nem lehet effektív "bemenni" a házikóba, de arra, hogy pont a csurgó, illetve annak nem léte tűnik fel és teszi szóvá, na arra nem. Majd jövőre :)


A mézeskalács házhoz a megszokott és puszedlinek, tálnak, keksznek, adventi koszorúnak nagyon jól bevállt mézestésztát használtam, annyi változtatással, hogy felhasználás előtti átgyúráskor a házhoz használt tésztához (kb az egész adag fele) 5 bő ek fehérlisztet még hozzádolgoztam. Ezzel a tészta keményebb lett, sütés közben jobban megtartotta a kívánt formát, de még így is finom és sütés után azonnal ehető lett.


Az írókához kicsivel több átszitált porcukrot kevertem (1 tojásfehérje 20 dkg porcukor).


A készre gyúrt, kinyújtott tésztát sütőpapíros tepsibe emeltem, majd a papírsablon, vonalzó és éles kés segítségével kivágtam a falakat és tetőt. Azért nem lapítón vágtam, mert tepsibe emelés közben deformálódott volna a tészta.


A két házfalon a szív alakú ablakokat töltetlen savanyú cukorkával sütöttem. A mézest 'elősütöttem' (6-7 perc), majd kivettem, a szív alakú ablakok helyére betettem a megtört cukorkát (ablakonként 2-2), majd 2-3 percre visszatettem a lerbe, amíg a cukor megolvadt. Kihűlés után szépen levehető a sütőpapírról.


A ház falak összeragasztásához bizony jól jött Manapó két segítő keze, no meg néhány üveg, ami segített mozdulatlanul tartani az építményt, míg a habarcs megköt.


A falakat lehet összeépítés előtt vagy után megdíszíteni, mindkettőnek van előnye és hátránya. Vízszintes (összeragasztás előtt) falat könnyebb rajzolni, viszont nehezebb ragasztani, mert vigyázni kell, az ember ne törje össze a megszáradt tojáshab díszeket (igaz, ami megrongálódik, azt utólag javítani lehet :). Csupasz falakat könnyebb felhúzni, viszont elég macera függőlegesen írókázni, de nem lehetetlen :).


A tető két elemét előbb felragasztottam, türelmesen (grrrr, soha nem fog megragadni) tartottam, amíg a falakhoz és egymához fogódzott, majd utánna díszítettem.


A házikóhoz tartozó fenyőfák, a kerítés külön mozgatható.


A mézeskalács házikóhoz járda is tartozik, szép harang alakú járólapokból :)


A bejárat felett a büszke tulajdonos neve áll :)


Jó ötlet volt nem mézes alapra ragasztani a házat, illetve a "járulékos" dolgokat, mert Manó rögtön komoly kert-tervezésbe és rendezésbe fogott.


S a magában mozgatható elemeket és a mobil mézeskalács házikót megenni is könnyebb, ha nincs mézeslapra ragasztva.


A házikó másfél napot vett igénybe (1. tészta bekavarás és hűtőztetés; tervezés; 2. nyújtás, sütés, összerakás, díszítés).


Hogy megérte-e?
Szerintetek?
:D

Mézes adventi koszorú

Többször is megtörtént, hogy mire észbe kaptunk, már hipp-hopp túl is voltunk advent első vasárnapján, így nálunk az adventi koszorú éveken keresztül a második hétre készült el. Pedig milyen jó a télkezdetkor - amikor a kis, nagy és még nagyobb boltok már egy hónapja "ünnepi lázban égnek", de nekünk nem sikerül karácsonyváró hangulatba lendülni - egy kicsit szöszmötölni, eljátszadozni a konyhában vagy kreatívkodni, s előrukkolni egy-egy csodaszép és teljesen egyedi adventi koszorúval.

Ha jól számolom, összesen öt adventi koszorúnk van, igaz, némelyik az idők során átalakult, s asztal- vagy ajtódíszként folytatja pályafutását. Kidobni sajnálom, igyekszem hát alakváltósra készíteni :), van, hogy elég a gyertyákat kiemelni, s helyükre díszeket, apró hóemberkéket, angyalkákat csempészni.


Ezzel szemben az idén készült adventi koszorú azt hiszem egyéletű lesz :)
Manónak készítettem mézeskalács házikót és a megmaradt mézes tészta egy részéből született ez a kis "szösszenet". Az elején még nem tudtam pontosan, hogyan is fog kinézni; tervezgettem ugyan, de minden mozdulatra más lett. Végül Manapót kértem meg, hogy gondolkodjon "dobozon kívül", s ő adta az ötletet, hogy ne csak a gyertyák/mécsesek emelkedjenek ki a síkból, de a mézesformák is.




Mézes adventi koszorú

hozzávalók

1 tojásra számított mézeskalács tészta
1 tojásfehérjéből íróka
ételfesték - málnapiros, kb 10 csepp
1 kis ecset
4 teamécses


A mézestésztát a szokott módon készítem el, de a hűtőben pihentetés után dolgozok még hozzá nagyjából nagyjából 3 ek fehérlisztet. A keményebb tészta jobban bírja a gyűrődést, sütés közben kevésbé emelkedik fel, így jobban megtartja a formázást.
A kiszaggatott formákat sütés előtt nem kenem át semmivel, csupán sütés és kihűlés után színezek meg néhány darabot.
A színezéshez az ételfestéket pirinkó vízzel összekeverem és ecsettel felviszem a mézesre.
Kicsit eljátszom a mézessel, "mi hova kerüljön és milyen legyen a végeredmény", aztán a már megrajzolt darabokat a helyükre illesztem (szintén írókával).
Voilá, kész :)


Kellemes, meghitt, rohanás-mentes ráhangolódást, készülődést.