Ami jó, az jó

S ha valami ezen felül még finom és látványos is, akkor az ember gyereke - dacolva éjféltájt leverődő biztosítékkal, rohanó idővel, elhalófélben leledző kenyérsütő géppel - bizony másnap is elkészíti. Csak úgy. Ajándékba, kóstolóba.

Hát ilyen ez a diós-fügés-csokoládés kalács. Egyszerűen eszméletlenül finom! Az édes, szaftos diós-fügés töltelék csodálatos házassága a kesernyés csokoládéval, mindez foszlós, kéjesen narancsos kalácstésztával körítve.

S hogy rajongásomban nem vagyok egyedül, mi sem bizonyítja jobban, mint Chef Viki barátnőm bejegyzése, itt :) No, meg az, hogy az első kalács bizony két nap alatt eltűnt, pedig csak mi hárman jártunk rá, de annál sűrűbben. A második kalács ajándékba-kóstolóba készült, Manapó vitte el az egyik felét - két szakács is megdícsérte! (igen, hízott is híznivalóm :) -, én vittem kóstolóba a másik felét. Morzsa híre sem maradt.



Ennek a tésztájába több narancs került, mert a 230 ml vízből 50 ml-t frissen facsart, szűrt narancslével pótoltam (egy narancs). Emellett, a recept szerinti két narancs frissen reszelt héja került bele.
A csokis töltelékhez ezúttal nem reszeltem a csokit, de késes aprítóba tettem a kockázott csokit, a cukrozatlan kakaóport, a cukrot és még egy narancs reszelt héját, majd jól összeforgattam. Ezt a többé-kevésbé porított csokis-kakaót szórtam a tésztára kent puha margarinra.



Nem négyes fonat lett, de simán összefontam a két ágat - diós-fügés és csokoládés - , majd a megfontat félbe hajtva még egyszer összefontam (~ 110*60 cm-re nyújtott tésztából kaptam 2 db ~ 110 cm hosszú, feltekert rudat, egyszer tekerve túl hosszú volt, kétszer tekerve tökéletesen kitöltötte a koszorú formát).



Jó étvágyat!