Fügés-diós-csokis finomságosság

Hű, de szép kalács, milyen finom lehet! - ábrándoztam a receptet böngészve. De hiszen van itthon mogyoró! - kiálltottam fel gondolatban, és azon nyomban neki is láttam, hogy a receptből valóságot rittyentsek.
Laza, puha, narancsos kalácstészta, benne ide-oda tekeredő mogyorós töltelék ... hmmmm.
Amíg a gép keverte és dagasztotta a tésztát nekiláttam a töltelék elkészítésének. Mogyorót megdarálni ... hűha! ... de hiszen ez sózott! ... Na, akkor lássuk, mi legyen a kalács tölteléke ... ööö .... ööö .... megvan! Dió és füge, az egyik ágban, csoki-kakaó a másikban. Tökéletes párosításnak bizonyult. Még annál is finomabbnak :D



Diós-fügés-csokoládés kalács
hozzávalók - tészta

230 ml víz
1 tojás
75 gr vaj, olvasztva
450 gr liszt
3 ek sovány tejpor (vagy 2 kicsit púpozott ek zsíros)
2 narancs héja, reszelve
1/2 tk só
50 gr porcukor
1 1/2 tk szárított élesztő

tetejére - 1 tojássárga, 1 ek tejszín

hozzávalók - töltelékek

200 gr darált dió
8 db aszalt füge - az az igazi, ha még nem aszott össze teljesen, de a belseje kicsit krémes, lágy
100 gr cukor
2 tojásfejérje
1/2 tk frissen reszelt (őrölt) szerecsendió
1 ek diólikőr

2 púpozott ek cukrozatlan kakaópor
~50 gr puha margarin (nem olvasztott, de nagyon puha)
50-60 gr étcsoki (fél tábla tortabevonó)
2 bő ek cukor
1 ek rum

A tészta hozzávalóit kenyérsütő gép formájába pakolom, alólra a víz, tojás és az olvasztott, kicsit visszahűtött margarin. Ezekre szórom a lisztet, reszelem a narancsok héját (előzőleg forró vízben alaposan megmosom, letörölgetem), kanalazom a tejport, cukrot, sót és élesztőt (ez utóbbit úgy, hogy ne érjen se folyadékhoz, se a cukorhoz vagy sóhoz).
Dagaszt-keleszt programot indítok. Mint Max mestertől tanultam: dagasztás közben érdemes nézni a tésztát, ha túl lágy lenne, mintha farkincát húzna maga után, fél-egy kanalanként lisztet adok hozzá; ha túl kemény lenne, döng a forma fala, fél-egy kanalanként vizet adagolok.
Amíg a tészta megkel, előkészítem a diós-fügés tölteléket. A diót és a nagyjából feldarabolt fügét késes aprítóba szórom és finomra darálom. Összekeverem a cukorral, likőrrel, frissen reszelt szerecsendióval és tojásfehérjékkel.
A csokis töltelékhez egyelőre hűtőbe teszem a csokit, és a konyhapultra melegebbik sarkára a margarint.



A gyönyörű hólyagosra dagasztott és laza, szálasra kelt tésztát lisztezett lapítóra borítom, gyengéd, de határozott mozdulatokkal átgyúrom, téglalap alakúra nyújtom, nagyjából 100/110 cm*60 cm.
A tésztát hosszában kettévágom, tehát kapok két darab, 100/110 cm*30 cm lapot.
Egyik lapon elkenem a diós-fügés-tojásfehérjés-likőrös tölteléket.
A másik lapon elkenem a puha margarint, rászitálom a kakaóport, ráreszelem a csokit (nagylyukú reszelőn), megszórom a cukorral és a rumos üveg száját befogva, cseppenként meglocsolom a rummal.
A két tészta csíkot hosszában feltekerem, majd félbe vágom, így négy rudat kapok, kettő csokoládés, kettő diós-fügés. A négy rudat felváltva rendezem egymás mellé, majd középről indulva négyes fonatba fogom egyszer az egyik, aztán a másik felét.
Kerek, középen lyukas, levehető oldalú koszorúformát kikenek margarinnal, megszórom liszttel, majd felölelem és a formába teszem-igazgatom a fonatot, úgy, hogy a két végét minnél szebben összedolgozzam.
Tiszta, száraz konyharuhával letakarom és meleg-langyos helyen 30-45 percet kelesztem.
Mielőtt a 200 fokra melegített, forró sütőbe tolnám, a szépen megkelt kalács tetejét gyengéden megkenem tojássárga-tejszín keverékével. 30-35 percet sütöm, míg a teteje aranybarna lesz. Sütés után a formában hagyom kicsit pihenni, majd a forma oldalát levéve rácson hűtöm tovább.



Nekünk nem volt türelmünk kivárni, míg teljesen kihűl, langyosan vágtam meg, a vágás mentén kicsit elmaszatolódott a töltelék, de így, maszatosan is rendkívül finom volt. Az édes, zamatos dió-füge nagyszerű párost alkot a kissé kesernyésre hagyott csokis-kakaós résszel. Egyszerűen ellenállhatatlan!

Jó étvágyat!