Ezek a képei még kora januárban készültek - nem mintha már oly sok telt volna el az évből -, Miskolcon. Ugyanott. Egy nap különbséggel.
M: Megsimogatni szabad a csillét?
G: Igen.
M: És megpuszilni szabad?
G: Hát, azt inkább nem.
M: Szia kicsi csille, dolgozzál szépen ügyesen, megsimogatlak, hogy ne legyél fáradt, tudjál sok szenet hozni.
Késő este elkezdett havazni. És csak hullott és hullott és ... Reggelre, mint mesebeli táj, minden csupa csillogó hófehér.
Jó kis emelkedő, ugye?
A szánkó királya :D
Keresztapu kérlek állj meg, hogy meg tudjalak hógolyózni!
Ugyanannál a domboldalnál, ahol tegnap még mindent zörgő avar borított.
Nyomok a szűz hóban. Vajon ki hagyhatta?
Vigyázz, kész, hógolyóóóóóóó!
7 megjegyzés:
Istenem,milyen cukor!:-D
Megzabálom ezt a tünemény kisfiút :-)))
De drága! És az a szöveg, amit levág!
Tünemény gyerkőc, csodaszép táj, kellemes séták. Mi kell még?
Szia kicsi csille! IMádom!:))
Garffyka! Lenne nálam valami Neked!
Megjegyzés küldése