... vagy amit akartok

Tribus miraculis ornatum diem ... - így a régi gregorián ének, azaz:

Három csoda díszíti ezt a napot:
Ma vezette a csillag a bölcseket a bölcsőhöz,
Ma változott borrá a víz,
Ma keresztelte meg János Krisztust, hogy megváltson minket az Úr.

Ma, azaz január 6-án, vízkeresztkor.

Vízkereszt nem csak és elsősorban a lebontott, kidobott, fenyőfává visszaminősített, hajdani karácsonyfákról szól, vagy arról, hogy egy újabb munkaszüneti nap (egyes országokban, pl Ausztria, Olaszország) köszönt az emberre. Egyáltalán nem. Sőt. Ennél sokkal-sokkal többről.

Vízkereszt egyrészről része a karácsonyi ünnepkörnek.
Vízkereszt az egyik legrégebbi egyházi ünnep, a 4. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ezen a napon ünnepelték.
Az első századokban igyekeztek a sokféle tradícióban rendet vágni, s ennek része az, hogy kalkulálgatták a lehetséges dátumokat: Mária fogantatása, János és Jézus születése, keresztre feszítése, ... Végül, egységes, Róma-diktálta szokás alakult ki, melynek frappáns és tömör összefoglalása a gregoriánus ének.

Az egyház ezen a napon emlékezik meg a napkeleti bölcsekről - más néven háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik a Jézus születésekor megjelent betlehemi csillagot követve, uralkodónak kijáró tisztelettel hódoltak a gyermek és édesanyja, Mária előtt -, valamint Jézus megkeresztelkedéséről.
E naptól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is.
A víz megkereszteléséből, (megszenteléséből) ered a magyar vízkereszt elnevezés. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján (január 5.) végezték a templomban, de haza is hordták meghinteni vele a házat, a gonosz szellemek ellen. Ezen kívül hittek gyógyító hatásában, mely mindenféle betegségre jó volt, de használták a mezőgazdaság és állattartás területein is. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés.

szenteltvíztartó

Vízkereszt ugyanakkor a karácsonyi ünnepkör zárónapja.
Az ez utáni vasárnapok az évközi idő része. Vízkeresztet a vidám farsangi időszak követi, majd Hamvazószerdán kezdetét veszi a Bőjt, azaz a húsvéti ünnepkör. Pontosabban: a Bőjt előtti három vasárnapot (Bőjtelő ideje): Hetvened, Hatvanad és Ötvened vasárnapját már a felkészülés idejének számítják (igaz, ekkor még szabad farsangolni).
A karácsonyi és az évközi időszak átmenetét jól szolgálja a második és a harmadik csoda ünneplése: Jézus első nyilvános csodatette, amikor a kánai mennyegzőn a vizet borrá változtatta, illetve, amikor Keresztelő János "átadja a szolgálatot" annak, akinek ő a saruszíját megoldozni sem méltó.

A karácsonyi ünnepkörhöz való tartozáson és annak zárása mellett Vízkereszt azért is fontos dátum, mert a középkortól kezdve az egyház ezen a napon hírdette ki az adott évre vonatkozó változó ünnepek rendjét: Hamvazószerdát, Nagyhetet és Húsvétot, Pünkösdöt, valamint a következő egyházi év kezdetét (Ádvent első vasárnapját). Úgy is mondják ezt: Húsvét-hírdetés.

Érdekesség, hogy a Gergely-naptárra való áttérés miatt, kezdetben 10-napos eltérés mutatkozott a keleti és a nyugati rítusú egyház állandó ünnepei között (ráadásul a húsvétszámlálásuk sem egyezik). Ez az eltérés a XX. sz. végéig valóban 12 napra duzzadt, így eshetett meg az, hogy volt év, mikor a keleti és nyugati egyház ugyan egyszerre ünnepelt, de különböző okokból: a keletiek Karácsonyt, a nyugatiak Vízkeresztet.
források: Juliannavari, Csillagaszattortenet



A Befanaval zárják le az olaszok a karácsonyi ünnepségeket, mikor is január 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik Befana, a boszorkány.
Befana szóval illetik a Vízkeresztet és a boszorkányt, aki ekkor látogatja meg az olasz gyerekeket. A Befana szó a görög eredetű Epifania szó, - mely újjászületést jelent - nyelvjárásbeli torzulása. Az Epifania-t a toszkánok "Befania"-nak hívják, míg a rómaiak "Pasqua Befania" névvel illetik, addig Calabriaban "Bifania"-nak vagy "Bufania"-nak nevezik, a bolognaiak pedig "Epifagna"-ként tartják számon.

A Befana története szerint a Bölcsek és a pásztorok útban a kis Jézushoz meglátogatják a boszorkányt, aki visszautasítja, hogy ő is velük tartson. Majd éjjel a sötét égen fényességet lát és rádöbben, hogy rosszul döntött. Ezt követően a pásztorok után eredt, s hogy gyorsabban utolérje őket, a seprűjét is magával vitte, azonban így sem sikerült utolérnie a pásztorokat és a kis Jézust sem találta meg.
A történet vége különbözik: az egyik szemlélet szerint minden évben folytatja a keresésüket, és megajándékozza a gyerekeket, akikkel útközben találkozik; míg a másik felfogás szerint minden gyereknek ajándékot ad, annak reményében, hogy talán egyikőjük a kis Jézus.

Antik római szokásból alakult ki a mai ünnep, mely során karácsonyt követő 12. éjszakán érkezik a rusnya, de jóindulatú boszorkány. Seprűjén közlekedik a vékony, öreg, ősz hajú és vörös szemű, fogatlan, nagy orrú boszi, aki a kéményen keresztül bejut a házakba és a kandallóra akasztott zoknikba teszi a gyerekeknek szánt ajándékát. A jó gyerekeknek édességet vagy más ajándékot hoz, a hasztalan és kópé gyerekeknek pedig szenet. Az ünnep átalakult az idő múlásával, hiszen régebben ajándék gyanánt az évszaknak megfelelő gyümölccsel lepte meg az apróságokat, ahogy növekedett a jólét mára ez már átalakult pénzzé, játékká vagy ruhává.

A "Befana kultusz" jelen van a világ más országaiban is: Perzsiában, Normandiában, Oroszországban vagy Észak-Afrikában is.
forrás: kitekinto.hu

vízkereszt

A Twelfth Night, what you will, azaz Vízkereszt, vagy amit akartok a shakespeare-i komédiák sorában az utolsó felszabadult és vidám darab, gyűjteménye, szintézise mindannak, amit Shakespeare eddigi vígjátékaiban kipróbált és sikerre vitt.
Shakespeare ezúttal nem vacakolt újdonságok kiagyalásával; a már bevált fogások, színházi klisék alkalmazása ugyanis lehetővé tette számára, hogy idejét a nyelv és az ábrázolás finomításának szentelje. A nagy vígjátékok sorát záró Vízkereszt, vagy amit akartok az egyetlen Shakespeare-darab, amelynek kettős címe van. Az alcím, „what you will” tucatnyi jelentést hordoz: amit akarsz, amit szeretnél, amit kívánsz, te tudod, ahogy akarod, nekem mindegy. Egyrészt: olyan, mintha Shakespeare nem akart volna címet adni a darabnak. Másrészt felhívja a figyelmet a vígjáték kettőségére: a „twelfth night” a karácsonyi ünnepségek utolsó napja, az önfeledt bolondozás ideje volt, a „will” jelentése pedig a vágy, a szexuális vágy, a szenvedély. A darabban a bolondozás és a szerelem áll egymással szemben, erre is utal a cím.

A klasszikus „romantikus” komédiának minden lényeges eleme megvan ebben a darabban is, ám távolról sem könnyed bohózat a dráma. „A Vízkereszt a veszteség, a szenvedés és a mély zavarodottság kísérteties húrjain játszik, ami a romantikus konvenció finom szépségén át szólal meg, a lírai hangra és a vidám humorra modulálva, olyan illékonyan és megfoghatatlanul, mint egy véletlenül elkapott sóhaj.” (Davies, Stevie (1993): Twelfth Night)
Ez a nyugtalanság végig átlengi a darabot. "Rendes" komédiákban a fiatal szerelmesek győzedelmeskednek szüleik és uralkodóik ellenében, s felnőtté válásukkal kiveszik a részüket a társadalmi rend újjáteremtéséből. „A Vízkereszt nem követi ezt a sémát. Ebből a darabból hiányzik a felelősségteljes idősebb generáció. A beteljesülés minden külső korlátja hiányzik.
De Illyria kissé kábult lakosai rájönnek, hogy korántsem szabadok. Saját cselekedeteik alkotják a gátakat, mivel legtöbbjük sem önmagát, sem másokat, sem a világot nem ismeri.” (Summers, Joseph H.: The Masks of Twelfth Night, Twelfth Night: A Selection of Critical Essays)
A Vízkereszt, vagy amit akartok cselekménye olyan, hogy szinte bármelyik pillanatban tragédiába fordulhat(na).
forrás: wikipedia

Érdekes, hogy a kéményen keresztül érkező ajándékozó, legyen az Santa vagy Befania vagy akárki más, megjelenik országtól, vallástól függetlenül :-) Csak aztán nehogy szegény Befania és Santa azt gondolják, majd a másik visz ajándékot ... :)
Akárhogy is - aki ma lebontja a karácsonyfát, gondoljon arra, az a fa jól jöhet még tüzelőnek, s ha maga nem is tudja elhasználni, ne az útszéli árokba dobja, hanem a kijelölt gyűjtőbe; aki még tartja a fát, mint mi is, élvezze még illatát, látványát. S mivel nyakunkon a farsang, elő lehet keresni a tulipános ládák aljáról, sötét szekrénysarkokból nagymamáink viseletét, jó szolgálatot tesz majd a maszkabálban :)